"Ha egy könyvet igazán el akarsz olvasni, de még nem írták meg, akkor neked kell megírnod." - Toni Morrison
"Az álom írás, az írás pedig sokszor nem más, mint álom." - Umberto Eco


2015. október 23., péntek

A dublőr - 25. rész



Adam szája ördögi mosolyra húzódott. A jelen öröme? Nos, ő örömmel osztozna a jelen örömeiben. Persze, nem akárkivel. Igazság szerint Julia ajánlata pontosan az volt, amiben reménykedett, és tovább már nem is próbálta játszani a visszafogott házigazdát. A vihar pontosan azt a szituációt játszotta a kezére, amiből győzedelmesen keveredhet ki, anélkül, hogy bárki a szemére vethetné, hogy előre megrendezte a helyzetet. Bár, Julia egyáltalán nem úgy nézett ki, mint aki reklamálni akar, amiért itt üldögél az ágya sarkán. Legfeljebb csak azért, mert látszólag még mindig hezitált, pedig csak ki akarta élvezni ezt a pillanatot. A csodálatos rálátást egy bájos, hívogatóan szexi nőre. Julia ugyan határozottnak akart látszani, de jól látszott, hogy a szíve vadul kalapál. A nyakán egy ér jól láthatóan pulzált, árulkodóan a testében szilajul száguldó vérről, mely rózsaszínre festette hőjével a bőrét. A vékony póló alatt a teste szinte lángolt, mellbimbói valósággal átdöfték a puha anyagot. Akarta őt és a férfi nem váratta tovább. Felnőttek mindketten, akik tudják élvezni a helyzet szülte alkalmat egy jó szexre. A szemei előtt nem lengedeztek hófehér virágok, fülében nem zúgtak harangok, csak a vér dobolt, ahogy folytatta útját a testében lefelé, egy igencsak vágyakozó testrésze felé. Adam odahajolt a lányhoz, aki önkéntelenül is felé fordította az ajkát, eléje menve a férfi mozdulatának. Amikor Adam szája már-már elérte őt, játékosan végignyalt rajta, aztán rátapadt. A férfi érintése olyan gyengéd volt, hogy szinte el sem hitte, hogy ugyanaz a férfi van mellette, aki hét évvel ezelőtt tornádó szerűen teperte le. Egy pillanatra felrémlett előtte az akkori arca, ahogy vadul hajtja az élvezet, a magáé, és ahogy bezárulva megtagadja tőle a kielégülést. Önkéntelenül is összehasonlította a mostani finom csók gazdájával. Egy egészen más férfi volt az, aki most magához ölelte. Benne képes volt bízni, a régi rossz emlék ellenére elhinni, hogy őszintén őt akarja. Már rég nem aggasztotta, hogy esetleg valaki más lát, mert a szeme úgy figyelte őt, mint aki kincset talált és mielőtt hangosan éljenezni kezd, az agyába akarja vésni, hogy örökre megőrizhesse a látványt és az érzést. Julia újra lehunyta a szemét, hogy az érzékszervei csak Adamra koncentrálhassanak, karjait a férfi nyaka köré fonta, hogy szorosabban húzhassa magához. Csókjuk a kezdeti óvatos ismerkedésből egyre szenvedélyesebbé vált. 

Juliát elárulta a teste, de nem is akarta tagadni, hogy kívánja Adam Corbint. Kezével a férfi pólója alatt kalandozott, bebarangolta testének minden porcikáját. Érezte a tapintása alatt megránduló izmokat és a férfi minden kéjes reakciója őt magát sodorta egyre közelebb a teljes megadáshoz. Ujjaival letolta a férfi boxerét, miközben szinte fázósan reszketett annak érintései alatt. Egyikük sem tudta volna megmondani, hogy repültek a ruhadarabjaik az ágy mellé, de hamarosan a meztelen bőrük simult egymáshoz, immár nem titkolva a lüktetést, amit ez a lassú közeledés kiváltott belőlük. Julia a férfi vállába temette az arcát, mely tüzelt annak a régi éjszakának az emlékére. De Adam most egészen másként bánt vele. Óvatos szeretőként fedezte fel a testét és mire régi ismerősként üdvözölte volna, már másodszor juttatta el a csúcsra. Ezen az utazáson már csatlakozott hozzá. Ahogy egyesült a testük, minden vadság nélkül, de annál borzongatóbb szenvedéllyel, és egyszerre jutottak el a beteljesülésig, hangosan kiáltották az éjszaka sötétjébe a másik nevét. A másik igazi nevét. A nő a boldogságtól ekkor sírta el magát.

Adam agya azonnal dolgozni kezdett, ahogy a szeretkezés mámorából lassan visszalebegett a földre és Juliát magához ölelve, igyekezett lehiggadni. Oly annyira szégyellte még mindig azt a régi kamaszos bosszút, hogy most semmiképpen nem akarta elkapkodni az együttlétüket, mintha ezzel végképp kitörölhetné Julia fejéből a rossz emlékeket. Nos, technikai értelemben nem is tette. De hogy a pillanat tényleg megfelelő volt-e, abban már korántsem volt biztos. Nem beszéltek a jövőről, csak a perc nyújtotta örömöt kergették. Ha szó esett volna arról, hogy mi lesz majd utána, nem ígérhetett semmit. De mi volt ez tulajdonképpen? – tette fel magának a költői kérdést, miközben végigsimított a gömbölyű csípőn, mely az ölében pihent. Mégiscsak képes lenne a kötődésre, amit az utóbbi időben mástól megtagadott, Gabriel érdekeire hivatkozva? Gabriel! – merevedett meg a gondolatra. Még annyi időre sem gondolt rá, hogy aggódjon, a gyerek fel ne ébredjen, és keresni ne kezdje őt. Még ha férfiként biztos is volt benne, hogy helyt állt, apaként mindenképpen leszerepelt. A heves, spontán szeretkezés összezavarta. Vajon csak ennyi volt? Vagy tartogat még meglepetéseket számára az élet?
Úgy döntött, ezeken a kérdéseken jobb lesz, ha a saját szobájában gondolkodik, ezért egy óvatos csókot nyomott Julia vállára. A lány nem reagált, mélyen aludt. Vigyázva, hogy fel ne ébressze, kimászott mellőle a hívogatóan meleg ölelésből és a félhomályban megkereste az alsóját. A pólóra már nem vesztegetett időt. Vetett még egy sajnálkozó pillantást az alvó nőre, aztán visszalopakodott a saját ágyába. Gabriel megérezte a jelenlétét és kis lábát abban a pillanatban vetette át rajta, ahogy éppen csak elhelyezkedett. Megölelte a gyereket és hallgatva a szuszogását, a sötét plafont nézte maga fölött. Hátha egy óvatlan pillanatban megjelenik ott a válasz a kérdéseire.
*
Julia olyan kábán ébredt, mintha az este mértéktelenül pezsgőzött volna. Pedig ezt egészen biztosan nem tette. Igaz, amit tett, az épp olyan részegítő volt. Ébredező macska módjára nyújtózkodott, aztán megfordult, bár már a mozdulat közben biztos volt benne, hogy a férfit nem találja a háta mögött. Az a kellemes, zsibbadt érzés, amivel ébredt, valami megmagyarázhatatlan kellemetlen utóízt hagyott maga után. Azzal, hogy Adam nem maradt vele, mintha azt üzente volna, hogy számára a történtek nem voltak különösebben fontosak. Ő nem volt fontos a férfi számára. Nagyot sóhajtott és felült. A takaró lecsúszott róla és ott volt meztelenül. Most egyetlen halvány elszíneződés sem árulkodott az éjszaka vadságáról. Nem fog holnap, egy hét múlva, a nyomokat látva görcsösen visszakívánkozni ebbe az ágyba. Adam ezúttal nem volt durva. Tettleg nem. Most a távolmaradása volt sértő. Felkelt és a fürdőszobában gyorsan lezuhanyozott. Felöltözött, elrendezte az ágyneműt, aztán néhány mély levegővétel után kinyitotta az ajtót. Odakint néma csend volt. Átfutott a fején a kósza gondolat, hogy halkan elhagyja a házat, úgysem hiányolná senki. Végül a büszkesége győzedelmeskedett. Ő a szemébe tud nézni Adam Corbinnak ma reggel. Felajánlotta a testét, a férfi elfogadta az ajándékát. A szex tökéletes volt, de mégis kevés, hiszen ma reggelre már semmi sem árulkodott a tegnap este köztük fellángolt intimitásról. Ha Adam így játszik, majd kitapasztalja a játékszabályait. És nincsenek ezek a szabályok kőbe vésve, úgyhogy jó lesz, ha a fickó felköti a gatyáját, mert szándékában állt erről felvilágosítani.
A konyhában tipródva a kisfiúra gondolt, aztán kinyitotta a hűtőt. Mindent talált, amitől egy palacsinta jó lehet, úgyhogy kipakolt a pultra, aztán keverni kezdte a tésztát.
*
Gabriel kinyitotta a szemét és beleszimatolt a levegőbe. Palacsinta! Az apja mellette aludt, mélyen, kitakarózva. Este mintha póló is lett volna rajta – próbált emlékezni, ahogy a vihar hangzavarában átóvakodott mellé az ágyába. Biztos melege volt – döntötte el, aztán lecsusszant az ágyról, mert nagyon kellett pisilnie. Bernie, a kutyusa leesett az ágy mellé. Amíg a wc-n üldögélt az jutott az eszébe, hogy nem is emlékszik olyan alkalomra, amikor az apja ennyire mélyen aludt volna. A csapnál leöblítette a kezét, aztán a pizsamájába törölve felkapta a plüsskutyát is és odaállt Adam mellé. Nézte, ahogy a szőrös mellkas lassan, nyugodtan emelkedik és süllyed. Biztos Mona van már itt, ő csinálja a reggelit, ráadásul a kedvencét – tétovázott, aztán döntött. Hagyja az apját aludni. Kiballagott a konyhába, aztán elkerekedő szemekkel nézte a doktornénit, ahogy a hüvelykujját szopva némán motyog magában.

-Csókolom! – szólalt meg csengő hangon, mire Juliának nem sok hiányzott, hogy az égés mellé még el is harapja a kérdéses testrészt.
-Szia! – mosolygott rá a gyerekre, aztán visszafordult a tűzhely felé. A palacsinta éppen jó volt, ideje volt egy újabb adagot tölteni a serpenyőbe. Közben az agya szélsebesen pörgött, próbálva valami jó magyarázatot találni az ittlétére. És lúdbőröző háttal várva, hogy Adam hangja is felcsendüljön mögötte. Ez utóbbi azonban nem következett be. Mondjam neki, hogy nyugodtan tegezhet? – tipródott, ahogy azt várta, hogy a tészta széle elváljon a serpenyőtől. Ezt előbb Adammal kell megbeszélnie. Talán ő nem szeretné, hogy idő előtt túlságosan közvetlen legyen a fia kapcsolata bárkivel. Igen, még vele sem. 

Az újabb szeletet is tányérra csúsztatta, aztán gépiesen folytatta a munkát. Az ujja hegyén az előbbi óvatlan mozdulattól máris érzékeny hólyag növekedett, de hősiesen igyekezett nem tudomást venni róla. Hallotta, ahogy az étkező székének lába megnyikordul a kövezeten, de nem mert hátranézni. Most már befejezi a konyhatündérkedést, addig várhat a beszélgetés Adam kisfiával is. A gyerek se nagyon tudott mit kezdeni ezzel a váratlan helyzettel, erről árulkodott, hogy még mindig csendben üldögélt mögötte. Aztán a szék újra megnyikordult és hallotta, hogy nyílik a hűtőszekrény ajtaja. Ujját keresztbe tette, így drukkolva, hogy a kicsi el ne törjön valamit, amit aztán majd neki kell feltakarítania. Vajon Adam hol lehet? – törte a fejét, ahogy teljes koncentrálással az utolsó szeletet is kisütötte, majd elzárta a gázt. Megengedett magának még egy cuppantást égett ujja hegyére, aztán fogta a púposan megrakott tányért és megfordult. A tányér megbillent a kezében. Az asztalnál Adam és Gabriel egymás mellett ültek, mint két óvodás, villájukkal készen állva arra, hogy felfalják az elmúlt fél órában készített palacsinta-remekeket. Ahogy az asztalra koppant a tányér, a két pasi mohón nyúlt utána. Mikor settenkedett ide? – villant a szeme a férfi elégedetten, várakozóan csillogó tekintetére, de hangosan csak annyit mondott:
-Jó étvágyat! Gondoltam, így hálálom meg, hogy éjszakára menedéket kaptam a vihar elől. 

-Ó, máskor is gyere csak nyugodtan! – mondta tele szájjal a kicsi, aztán pislogott és hozzátette: -Bocsánat, csak tessék jönni máskor is! – javította ki magát Gabriel, ráébredve, hogy a doktornénit nem tegezheti le, mint azokat a nőket, akik eddig megfordultak a konyhájukban. Az apja diszkréten vigyorgott, de néma volt. Az ő szája is tele volt már a frissen sült, aranyló palacsintával, amit alaposan meglocsolt juharsziruppal.
Julia leült velük szembe és vett egy adagot a saját tányérjára is. Egy kevés áfonyalekvárt kent szét rajta, aztán a villájával levágott egy darabot és a szájához emelte.
-Apának is az áfonyás a kedvence. – közölte vele a kicsi. –Csak azért mondom, mert már alig van az üvegben, és hogy jusson neki is. – folytatta komolyan. Julia szájában megállt a falat.
-Megettem a pizzádat. – mondta, aztán azonnal el is szégyellte magát. Ez most pontosan úgy hangzott, mintha ezzel akart volna visszavágni a gyerek figyelmeztetéséért. De Gabriel nem haragudott. Adam pedig felszabadultan vigyorgott. 

-Úgyis csak frissen szeretem. Mona kutyájának szoktuk odaadni, mert ő is nagyon szereti. – osztott meg egy újabb, talányos információt a gyerek. Mona? Ki a fene az a Mona? – pislogott Julia. Adam még mindig némán tömte a fejét és a nő eljátszott a gondolattal, hogy elveszi előle a tányért. Mondjon már valamit! Bármit! Az éjszakáról, kettőjükről, Monáról, az időjárásról... szólaljon már meg! De csak ült és eszegetett, mint valami előkelő vendég. Bár, az előkelőségnek kissé ellentmondott a boxer, aminek láttára Julia újra nagyot nyelt és egy póló, ami egészen biztosan nem az volt, amiben éjjel bejött a szobájába, mert azt ott találta a csípője alá gyűrődve az ágyban. A haja kócos volt, pontosan olyan, ahogy ő az ujjaival összetúrta, és ettől a látványtól a benseje is összerándult. Lehunyta a szemét, ami mögött az éjszaka képei játszottak matiné-előadást. Eltolta maga elől a tányért. Így nem lehet enni! Nem, ha közben a fülében a férfi bársonyos hangját hallja, ahogy arról beszél, milyen finomnak érzi a bőrét, az illatát, milyen izgatónak a körme karcolását. Önkéntelenül is a férfi karjára pillantott, ahol ott virított egy halvány, de mégis jól látható vonal, ahogy a kielégülés határán megkarmolta a férfit, félve, hogy elhúzódik tőle a döntő pillanatban. Nem volt szerencsés, hogy éppen ez jutott eszébe, mert az egyik gondolatot másik követte, hallotta a torkában elhalt sikolyt, melyet a férfi csókja fojtott belé, és szinte érezte, ahogy a méhe már az emlékezésre is összerándul. Istenem, micsoda éjszaka volt!
*
Adam nyugodtan falatozott, bár ez a nyugodtság csak színészi eszköztárának terméke volt. Ahogy felébredt, reflexből a gyerek után kapott, de csak a kihűlt ágyneműt tapintotta. Gabriel ezek szerint már felkelt. Engedélyezett magának néhány emlékfoszlányt a vendégszobában töltött fülledt óráról, de meg is bánta, ahogy a teste is nyilvánvalóan emlékezni kezdett. Micsoda szex volt! – sóhajtott elégedetten. Biztos volt benne, hogy Julia sem hiányolhatott most semmit. Nem volt gyakorlott csábító, aki minden este mással bújik ágyba, de volt annyi tapasztalata már a nőkkel, hogy tudja, a partnere elégedett vele vagy sem. Most kétsége sem volt afelől, hogy rá tudja majd venni a nőt, hogy időnként hódoljanak ennek a kellemes időtöltésnek. Julia volna a tökéletes partner. Már nem álmodozik fehér ruháról és harangzúgásról, nem ül otthon arra várva, hogy felhívja, hiszen fontos munkája van, ami kitölti az életét. És tudja élvezni a lazításnak ezt az igazán kielégítő módját. Nem kell megkérnie a kezét, hogy megmeneküljön egy túlontúl is vehemens após haragja elől. Igen. Nem hagyja elmenni a nőt addig, amíg meg nem beszélik, hogy tudnának a jövőben rendszeresen találkozni. Nem járni akart vele, nem beleolvasztani a fiával kialakított családi életükbe, de szeretni akarta ahol és amikor csak tudta. Úgysem lesznek ezek olyan gyakori alkalmak! – rémlett fel előtte a közelgő forgatása, aminek az idejére az anyja utazik majd ide, hogy az unokájára vigyázzon.
Felpattant, elővett egy pólót a komódból, aztán a konyha felől érkező finom illatokat követve kilopakodott ő is a reggeli gasztronómia csúcspontját ígérő helyiségbe. Összekacsintott Gabriellel, aki már az asztalnál ült várakozva, aztán letelepedett ő is, várva, hogy az alkalmi szakácsnő konyhaművészetét élvezhesse.

3 megjegyzés:

csez írta...

Igazán ünnepnapi lustizós reggelhez illő fejezet lett ez, jucus ;)
A reggeli külön bónusz: frenetikus!
Nagyon tetszett!
K&P

rhea írta...

Mint két óvodás. XDD Elképzeltem, hangosan vihogtam :)) Tetszett jucus, mosolyogva olvastam végig. Jól esett, köszönöm :) pusza <3

Gabó írta...

Egy jó kis ágytorna, reggel palacsintával megspékelve... hmm... Nincs is ennél jobb! :P
A két pasin jót nevettem. Villával felszerelkezve várják a mennyei mannát. XD
Határozottan jól esett ez a rész. ;)
Köszöntem! <3