Mit szóltok, milyen nyomorult idő volt a hétvégén? Nem lehetett egy rendes programot megszervezni. Szombaton voltunk Anikóéknál, és bár Gábor úgy készült, hogy segít Péternek befejezni a kerítést, az bizony már készen volt. Így csak a zebe meg a zaba maradt, meg persze a szokásos nagy zakó a kártyában. Egyszerűen verhetetlenek, még szerencse, hogy csak forintos alapon játszunk.
Halászlé volt meg rántott hal, amire én annyira nem gerjedek, viszont a halászléből háromszor kértem, már kezdett kínos lenni, hogy nem tudom abbahagyni J
Vasárnap Gyurma Krisztiékhez ment családi ebédre, ami nagy szó, mert az egyik testvér szülinapját ülték és ilyesmiben nem ismernek tréfát, ezen csak családtagok vehetnek részt. Úgy látszik, kezdik családtagnak tekinteni. Ráadásul meglepték őt is egy tortával. És mindezt úgy, hogy most a hétvégén Görögországba mennek a kislánnyal, amit a szülők nem nyaralásnak, hanem „előnászútnak” aposztrofáltak, és nagyon nem örülnek neki.
Ma meg szépen visszamentem az ortopédiára, mert a törött lábam fáj is, meg időnként görcsöl, és nem tudom, hogy ez mennyire jogos utótünet. Kár volt elmenni! Ott álltam kb. három órát, hogy két perc alatt elintézzenek. Na jó, volt az tíz is. Csináltak egy új röntgent, aztán a doki azt mondta, minden rendben, a fájdalom egyéni, van, akinek még évek múlva is fáj. Nem kell se torna, se kenőcs, se kímélés. A diagnózisban „törésállás” szerepel, amiről ugyebár fogalmam nincs mit jelent, de nem is kérdeztem. Már mindenem tele volt az ácsorgással, még ma nem is ettem, ráadásul rám szállt egy Jehova-agitálós nő, akivel még a röntgenbe is együtt hívtak be, ott is nyomta nekem a reklámot a Test-vér alapítványról. Ezeken keresztül vérmentes ellátásra jogosultak, tehát úgy operálják, hogy garantálják, hogy nem kap közben vért, mert az olyan istentelen dolog. Nem akartam vele vitába szállni, mert erről azért megvolt a saját véleményem, épp úgy, mint az otthon szülésről. Nekem tényleg semmi gondom nem volt a terhességgel, de a szülőszobán csak kiderült, hogy ha nem császároznak meg időben, akár a gyerek is rámehet. Na, ezt otthon nem biztos, hogy időben, megnyugtatóan meg tudták volna oldani. Szóval, vér-ügyben is szkeptikus vagyok. Ha kell, hát kell. Azért nem állíthatja senki a vérkészítményekről általánosságban, hogy fertőznek.
***
június 9.
Jack sztorijai hihetetlenek. Rezgett a léc rendesen ezzel a heréléssel. Egyébként a gondolat tőlem sem volt idegen, amikor a kutyaiskolában Morcon volt egyedül szájkosár, a kaukázusik meg rotik pedig simán elvoltak. És sajnos ez így volt korrekt, mert az én cicakutyám az élő fába is belekötött, mindenkinek bizonygatta a fene nagy egoját. Ha meg szuka volt a környéken, az csak az ő csaja lehetett. Ha tíz volt, akkor mind a tíz. Az ősz hajszálaim nagy részét akkortájt szedtem össze. Aztán elkezdtük az agilityt, és onnan nem verekedett. A pályán. Mert a parkolóban már bármikor kihívott bárkit egy kis akasszunk bajszotra. Szóval én is elővezettem itthon ezt a golyós ötletet, de a család férfi tagjai egy emberként álltak ellen az ötletnek, mintha csak a sajátjaikat féltenék. Férfiszolidaritás. Így aztán 2000 nyarán végül is megszülethettek a szőrös unokáim. J
Ó, balf.kodásban én is jó vagyok! Tegnap hajmosás, beszárítás. Az utóbbi kapcsán aztán egy egész hajtincset leégettem a fejemről. Merthogy gyorsabban végezzek… rászorítottam egy tincsre a masinát, aztán már csak a rettentő büdös szag térített eszemhez.
Vagy a sokzáras ajtó… Nálam amúgy pavlovi reflex a hazaérünk = pisilünk. Ezért aztán van, hogy nem jön össze a lakásba bejutás = wc-re leülés élménye… mire a négy zárat kigombolom a megfelelő kulcsokkal és rekord sebességgel.
Tibának holnapután lesz az utolsó, legnehezebb vizsgája. Szóbeli, öltönyös, ami már önmagában gáz a srácoknál. J Kölyök csak azért parázik, merthogy angolul kell egy olyan témáról, amit magyarul is alig ért. Nem is az angollal van baj, mert kis túlzással lassan már töri a magyart. Csak… Mivel alig olvas, elég gyatra a szókincse, így aztán elég érdekes volt neki értelmezni a különböző magyar szavakat.
***
június 15.
Első rossz hír: Gáborom egy laza mozdulattal kitörölte a gépből az összes tavalyi és idei fotót, amik még nem is voltak cd-re lementve. Hogy miért, ne is kérdezzétek, milliószor veszekszem vele emiatt. Aztán jó hír a rossz-ban, hogy estére kiderült, volt egy biztonsági mentése a gépről, így idén márciusig mégis csak megvannak a képek. Ami elszállt, az „csak” Nóráék házavatója, az első balatoni képek az idén, húsvét. Ettől azért egy cseppet állt a kés a levegőben.
Gyurmáék írogatnak Görögből, egy napot nyaraltak, azóta szinte állandóan szakad az eső. Gondolom, ettől az időt még kellemesen el tudják tölteni, de hát azért meg nem kellett volna Görögországig menni.
Kiskölök meg… hát, ő hozza a formáját. Tegnap Siófokon volt, mert a szálloda, ahol a konferenciaturizmusról szóló felmérést készítették, meghívta a csapatot egy napra. Sportolási lehetőség, fürdés, szauna, ebédmeghívás. Igazán nagyvonalúak voltak. Nagyon jól érezték magukat a fiúk, az idővel is szerencséjük volt. Amúgy hihetetlen, hogy már alig egy hónap és lelép a nagy ismeretlenbe.
***
június 20.
Holnapután megyünk Opatijába, csak sajnos vasárnap már jövünk is. A fiúk lázadoznak, hogy mi ez az utazás. De aztán gőzerővel elkezdtek szervezkedni, hogy akkor a Kriszti három napra ide is költözik. A szülei szerintem már teljesen le is mondtak róla. A kicsinek szombaton teniszversenye van, aztán indulnak is a főiskolai haverokkal a Balatonra, búcsúbulizni. Úgy néz ki, csak kedden jönnek vissza. Alig ér haza, rántja össze a régi baráti bandát, aztán azokkal megy le búcsúzkodni egy hétvégére.
***
július 3.
Szombaton rokonoknál voltunk, és bár az időjárás betett a grillezésnek, de azért így sem maradtunk éhesen. Volt ott minden mi szem szájnak ingere. Az unokahúgom mutatott az augusztusban születendő gyermekéről olyan ultrahangos felvételeket, majd eldobtam magam. A picit teljesen jól lehetett látni, ahogy ökölbe szorított kezecskéjével nagyban szundít a mama pocijában. És a másikon eltéveszthetetlen a két kis golyó, közte kis nudlival. J Szóval, egyértelműen Péter lesz, nem Panni.
Aztán elballagtam az Egészségbiztosítóhoz a Teve utcába kiskölök európai kártyája miatt. Vittem a taj-kártyáját meg persze meghatalmazást, aztán egy óra sorbanállás után úgy kirógtak, mint azt a bizonyost, mert… miért nincs nálam a személyije, a lakcímkártyája, a taj-kátyája, a diákigazolványa, a hallgatói jogviszony-igazolása, meg talán a lúdtalpáról egy igazolás. Mondjuk, ennek a fele neki is kell napközben, a taj-kártya meg nálam is volt, és hát a személyim igazol engem, aki ugyebár meghatalmazott vagyok. Mindegy, az ésszerűséget nem erről a cégről mintázták. Telefon a gyereknek, merre jár. Hát, éppen otthon csomagolna. Mondom, irány a hármas metró ezekkel a papírokkal. Mellesleg pont ettől akartuk megkímélni, de ez a hivatalnak nem szempont. Gyerek lohol, hozott fénymásolatot még a főiskola és a szálloda közti szerződésről is, de ez a hivatalnak nem jó, nekik érvényesített diákigazolvány kellene, azt viszont csak szeptember érvényesítik a következő évre, ő meg addigra hol lesz már… Na, jó… akkor a mi felelősségünkre mégis megcsinálják a kártyát, aztán ha jogosulatlanul venné igénybe, akkor majd lesz irgum meg burgum. A kért igazolványokba bele sem lesett, két másodperc alatt kinyomtatta az eu-kártyát. Azt már nem is mondom, hogy július 5-ig érvényes, a gyerek csak augusztus 1-én jön haza, de ez megint nem tétel a hivatalnál, a rendszer nem alkalmas arra, hogy belenyúlva két héttel meghosszabbítsa, punktum. Áááá…
***
július 6.
Gyurma szíve hölgyével és annak az öccsével cirkuszba mentek. Anyósjelölt egész ellágyult, amiért felajánlotta, hogy a kicsit is magukkal viszik. Ott aztán volt is igazi cirkusz J Az első részben Gyurmát felhívták a porondra, a másodikban meg Krisztit. Az öcsi meg teljesen odavolt. Aztán a metrón egy mama oda is ment hozzájuk, hogy ez előre le volt beszélve vagy tényleg véletlenül esett rájuk a választás? Gyurmának egy zenebohóccal kellett cintányéroznia, Krisztinek egy hasbeszélővel „énekelnie” playboy-nyuszi-fülekkel a fején. Ha ezt a mama látta volna! J Utána hazajöttek, ettek-ittak, az öcsi játszott Morccal, aztán odahaza áradozott, hogy milyen kedvesen fogadtuk. Naná, Pataki család hozta a legjobb formáját J
***
július 17.
Kiskölök Saga 1. Indulás 13-án defektes gumival. A dolog megoldódott, gyerek a reptéren. Csomag biztonsági fóliába tekerve. Később kiderült, ez csak akkor jelent biztosítást, ha a csomag előkerül, de sérülten. Ha elvész, akkor a légitársaság tartozik érte felelősséggel, az Unica csak különbözeti kártérítésre hajlandó, ha… ha minden benne levő cuccod viszonylag friss beszerzésű, megvannak róla a számlák. Mert ez ugyebár annyira jellemző. Szóval, sima becsekkolás, bőrönd kicsit túlsúlyos (végül is félévnyi cucc van benne), de a csaj jóindulatú, nem kell pótdíjat fizetni. Kézipoggyász rendben, útlevél oké, gyerek eltűnik a szemünk elől, némi könnyezés. Itt ő még mosolygott, bentről hívott, hogy pazar a panoráma, látja a gépeket. Madridból még jelentkezik, hogy minden oké, simán átért a másik terminálra a bazi nagy reptéren, a repülés szuper dolog, tetszik neki a nagy kaland. Hogy mekkora nagy kaland, az pár órával később kiderül.
Las Palmas-i éjszaka, bőrönd sehol, jegyzőkönyv, telefonálgatás, taxi, aztán három körül érkezés a szállodába, ahol legalább várják. Reggel még bizakodó sms, mert más is járt már így, pár nap és előkerül majd a bőrönd. A hely szép, az emberek kedvesek, reménykedés. Másnap már a szállás sem tetszik, munkába is kell állni, ruha híján animátorként, mert sortot, pólót tudnak adni. Hiszti a köbön, persze csak felém, a többieknek a háttérben kedves köszönés. Ég és föld megmozgatva, követségek, légitársaságok vegzálása, amúgy tanácstalanság, bőröndtelenség. Férfias rugalmatlansággal ellenáll az anyai praktikumoknak. Mint például, egyelőre alsónadrág helyett is vegyen fürdőnacit, ha már állítólag vásárlási lehetőség szinte nulla, és ezt el kell higgyem, mert pénze van, ha lenne hol, már elköltötte volna. Spanyolok részéről mannyana, majd előkerül, nyugalom. Ja, csak ők nem ismerik a gyereket. Neki akkor lenne rendben, ha a bőrönd előtte érkezett volna és a cucca a fejedelmi lakosztályban kipakolva, vasalva várta volna. Bár, most már a romokkal is megelégedne. Egy hét alatt a hiszti egy kicsit csitult, már haza sem akar jönni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése