Csúcstalálkozó már tényleg nagyon esedékes lenne! Az ajánlatom még mindig áll, akár itt is lehetne. Bár, a hétvégén eléggé besültem egy Stahl-recepttel. Tudom, én vagyok a hülye, minek próbálkozom, de voltak ennek a csajnak korábban használható ötletei is. Ez a bizonyos egy karamellás ananász-torta volt (lett volna), amit anyós szülinapi ebédjéhez követtem el. Nem volt itthon piros koktélcseresznyém, csak zöld, és ezzel már be is tettem a projektnek, mert Gyurma – szokás szerint – elkezdte cikizni, hogy milyen természetellenes a színe. Anyós meg persze nem a gesztust nézte, hanem kritizált azonnal, hogy ez túl cukros, ő meg majdnem az, szóval ne akarjam megmérgezni. A végén majdnem az egész itt maradt, ma fogom a szemétbe kivágni. Pedig frissen egészen finom volt, főleg a kávéhoz ment volna. Főleg, ha anyós tud várni egy fél órácskát és nem rögtön az ebédre akarja borítani a kávét. Na, mindegy. Ja, és vettünk neki isteni fehérbort a halhoz, ami kicsit édeskés, ezek után persze a nagyon száraz vöröset itta, amit eddig állandóan herótozott. Ez van.
Kiskölök is jelentkezett. Lázas, fáj a torka, szorgalmaztam is, hogy keressen egy orvost. A főnöke be is vitte a városba, elintézte neki a vizsgálatot, kapott gyógyszereket. A nyugdíjas német nyaralók kényeztetik, a sok pótnagymama hordja neki a gyümölcsöt, hogy gyógyuljon. Pedig ha tudnák, hogy a személyzeti menzán is hegyekben áll a gyümölcs. Arról nem is beszélve, hogy momentán a tetőmedencénél szundikál az árnyékban és gyógyul; a gyakornokcsajok meg hordják neki a gyümölcskoktélokat. Tud élni a gyerek. J
***
október 18.
Tényleg kussban voltam az elmúlt napokban, de tudjátok, az ember akkor jön formába az írással (is), ha a többiek is a „vonalban vannak”.
Volt egy futásunk a Balatonra, mert a szomszéd szólt, hogy rosszul zártuk be a zsalut és ott csapkodja a szél. Ő betámasztotta valamennyire, de hát be kéne csukni. Lementünk, bezártuk, aztán beültünk a csárdába egy halészlére, hogy legyen valami igazi értelme is a napnak. J Aztán siettünk is haza, mert nekem jelenésem volt Nórával a 3 testőr című darabon. A zene nekem első hallásra annyira nem jött be, talán 1-2 szám tetszett, amiket viszont már korábbról is ismertem. A neten sajnos csak hollandul találtam meg, bár, ott kiérdemelte az év musicalje címet.
Vasárnap az apu szülinapját ültünk. Szokás szerint nagy családi ebéd. Még jó, hogy gyalog át lehet sétálni, mert így éppen megjön az ember étvágya a bőséges reggeli után. Anyós persze velünk hozatott egy üveg bort, mert ő nem cipel. Hát, ilyen amikor ő megemlékezik valakiről. Délutánra pedig Gábor beszélt meg egy kispesti vendégeskedést a focinál, de mivel ittunk, tömegközlekedni már ő sem akart, így lemondtuk.
Este meg Gyurmának volt egy újabb kalandja a kocsival. Hazavitte Krisztit, aztán hazafelé elszállt a fékje. Szerencsére volt ideje és helye, hogy lelassuljon és megálljon. Roppant „megnyugtató”, amiket ez a kocsi produkál mostanában. Kióvatoskodtunk vele az éjszaka a szerelőhöz, aki ma átnézte. Szerinte a fékcső törött el. Vakarta is a fejét, mert minden más problémát egyszerűbb lenne megoldani, mint ezt. Mi meg törhetjük a fejünket, hogy még meddig szavazzunk bizalmat (és főleg pénzt) ennek a járgánynak.
***
október 26.
Amilyen jó volt a részletes élménybeszámolóját olvasni, annyira rossz volt szembesülni azzal, hogy Nórának alighanem megint igaza van, és kicsit már túlkorosak vagyunk az önálló karrier elindításához. De az is lehet, hogy csak a hozzáállásunk nem megfelelő, mert mindig olvas az ember korunkbeli sikeres nőkről, ők is csak megoldják valahogy. A családban is van. Hétköznap sikeres üzletasszony, a házimunkát bejárónő végzi, a gyerekek felnőttek, mint a gaz az út szélén. Utazgatnak szanaszét a világban, közben felépült egy baromi nagy ház, amibe most beköltözött a sógornő is, hogy teljes legyen az idegbaj. A férje a másik sikeres ember. A család meg mint olyan? Hát, az annyira nem sikeres, de majd a pénz mindent megold. Hát, így is lehet. Viszont ők sem ma kezdték, az elmúlt tízenévben volt lehetőségük beleszokni a taposómalomba. Jó és rossz értelemben egyaránt.
Más… Kölyök bőröndöt vásárol J Úgy látszik, kezd honvágya lenni, hiszen csak egy hónap múlva jön haza. De már azon idegeskedik, mi lesz, ha ez is eltűnik. Hiába na, ha valaki már megégette magát…
Na, megyek, mert éppen ágyat húzok, legalábbis reggel már ledobáltam a cuccot, most már be is kéne fejezni. Alaposan kiporszívóztam a matracokat, meg átfordítottam a téli oldalára. Morc meg már nehezményezi a kupit, nem tudott napközben az ágyon heverészni. Mert ő is szereti a rendet. Maga alatt. J
***
október 31.
Tegnap este séta a kutyával. Van egy járdaszakasz, ami elég keskeny, ráadásul mellette a kertből még a növényzet is kilóg. Morc ott szglászik. Az egész utca üres, de ott persze éppen jön egy nő, akinek láthatóan könnyű, de terjedelmes csomagok vannak a kezében. Látom, hogy az eb útban van, ezért rászólok: -Cicám, nem lehet melletted elférni. Mire a nő ingerülten: -Nem vagyok a cicája, és egyébként se tegezzen! Hát, ennyi J
***
november 5.
Nemsokára bemutatják a Bor, mámor, Provance című filmet Russel Crow-val a főszerepben! Nemcsak hasonlít a könyv címére, hanem AZ! Ki jön velem moziba?
Egyébként tegnap este megnéztük Kukával és Vári Évával a Tháliában a darabot, tényleg frenetikus volt. Minden percét élveztük. Az a két óra úgy telt el, mint egy pillanat. Kulka, ahogy adta a meleg tánctanárt…
És azt olvastam, hogy a napokban mutatják be azt a dvd-t, amin a Rómeó és Júlia musical felvételét rögzítették. Mi VAN??? Hol lehet kapni? Lehet már egyáltalán?
Amúgy meg megnéztük a Szabadság, szerelem című filmet is a héten. Feltétlen ajánlom, tényleg jól sikerült, a Fenyő Iván meg egy édes mosolyú (és nekünk már nagyon fiatal) fiúcska. J
Na, kulturális ajánlóból mára ennyi, a jövő héten melyik nap jó nektek?
***
november 20.
Áááá, Nórának nem volt türelme, nem várt meg. Gábor meg közölte, hogy ez olyan ötyés film, ha neki nem lenne muszáj, azt nem bánná… most kivel nézzem meg?
Hétvégén megerőszakoltam magam, ablakot mostam, függöny mostam, takarítottam. Most olyan friss illata van a kéglinek, mintha nem is itthon lennék J Sajnos nem tart sokáig, de két jó napunk volt legalább. Gyurma csak annyi időre volt itthon, hogy rám szólt, le ne essek a létráról, amikor nincs itthon senki. Mire mondtam volna neki, hogy nem tervezem, bár nem ezen szokott múlni, addigra már ki is lépett az ajtón. Néha próbálok vele az élet nagy dolgairól beszélgetni, aztán a végén nem tudom, hogy ki győzött meg kit, mert olyan ügyesen érvel, hogy képes vagyok aláírni, hogy 23 évesen nem kell az életet olyan véresen komolyan venni; ha nem az a cél, hogy jól érezd magad a bőrödben, akkor kár is az egészért. Persze, próbálja rávezetni az ember, hogy az átlag nem az élvezetekért él, hanem a megélhetésért, de az ő érvelésében is látom az értelmet, lassan már félek a saját begyepesedett igazságaimat védeni, hátha nem is nekem van igazam.
Na, hogy ki ne maradjak a jóból: Gyurma hívott, hogy megszerezte a vizsgához kötelező könyvnek az összes adatát. Szerezzem meg tűzön-vízen keresztül, mert élet-halál kérdése, hogy ezt oda-vissza tudja, röviden muszáj EZT megtanulni, ha át akar menni. Most értem haza a városból, ahol többször is hülyének néztek, mivel a szakkönyv 1994-es kiadású és már legalább öt éve nem lehet sehol kapni, még a kiadónál sem. Az antikváriumokban pedig azért nincs, mert ez a téma (adatbázis-kezelés) azóta már többször is elavult. Újított kiadása nincs, az iskolai könyvtárban van egy példány!!!, amit viszont valaki már kivett. A kilétét sem lehet kideríteni, hogy vele boltozni lehessen. Most a netet böngészem, de hogy ebből most megint favágás lesz a vizsgán, már szinte tuti biztos. De akkor most az egész évfolyamon csak egy ember megy majd át?
***
december 2.
Elég zűrös hét volt, elég annyi, hogy az Apehnál kezdtem és holnap lesz nálunk anyós névnapi ebédje. Ami közte történt, az már csak a hab a tortán. De ez egy ilyen hét, látom. Gyurmáéknál is volt nagy balhé a cégnél, mert egy vírust kollektíve elnéztek. Ráadásul a programot nevezték egy versenyre, így aztán hatalmas beégés volt. Volt, akit már lapátra is tettek. Most éppen ketten végzik hat ember munkáját. Gyerek kezd besokallni, pedig ugyebár még nem is élesben megy a dolog, hiszen csak gyakornok. Közben írjon dolgozatot a munkájáról, de minden adat titkos. A főnöke megadta a szempontokat, aztán éppen azokba kötött bele. Miért nem tárgyalja ki jobban a kérdést? Ha kitárgyalja, akkor csak nem gondolja, hogy ez benne maradhat? És így tovább. Gyerek már azon a ponton van, hogy elküldi a búsba, de persze nem lehet.
Kiskölök is írt. Mostanában munka-munka és rengeteg bulizás tölti ki a napjait a közeli hazautazásig. Még kocsit is bérelnek egy utazáshoz, amin Gábor rögtön be is rezelt, mert idegen környék, idegen utak, idegen mentalitás, idegen autó… meg még ki tudja mi minden idegen J
***
december 12.
Most olvastam kiskölök élménybeszámolóját, amit érezhetően már kicsit kapkodósabban írt meg, de nem baj, hiszen vasárnap már itthon lesz, mesélhet kedvére. Mindig is tudtam a gyerekről, hogy a természeti szépségek hamarabb leveszik a lábáról, mint egy ódon katedrális, ez lejött a beszámolóból is. Az utóbbi időben egy egész sor kirándulást tettek, alaposan felderítették az egész szigetet, bár saját bevallása szerint sem eléggé, szóval, marad azért még látnivaló a második félévre is. Az is látszik, hogy maradéktalanul tudja élvezni az élet nyújtotta lehetőségeket és ennek nagyon örülök, nem egy elveszett figura.
***
december 18.
Majd részletesen is mesélek, ha találkozunk. Egyelőre legyen elég annyi, hogy megjött a gyerek! Valami csodaszép, szerintem még nőtt is J Barna, mint egy rézbőrű, világos szőkére szívta a nap a haját, világít a kék szeme meg a hófehér fogsora. A reptéren találgatták, ki lehet, mert megérkezett ilyen virulóan, talpig sportfelszerelésben. Mindenki más fázósan, morcosan, ő vigyorogva, mint aki éppen megnyerte Wimbledont. Kicsit bőgtem is. J Aztán hazáig vigyorogtam, mint a vadalma. Olyan jó, hogy itt van végre!
A kinti nagy terek után még itthon is kicsit bezártan érzi magát. Nem tudom mit érezne egy lakótelepi lakásban? Morccal persze bújás, szerelem, mintha az elmúlt hónapokban is együtt lettek volna. Gyurma meg szó szerint belebetegedett az öccse hazaérkezésébe. Még hazavitte Krisztit, utána hány egész éjjel. Reggel így ment vizsgázni, nem is csoda, hogy nem sikerült. Mehet januárban újra. Hazahoztam, azonnal el is aludt. Szerintem kár volt felkelnie, de ragaszkodott hozzá, hátha szerencséje lesz. Nem volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése