Na, ma nekem lesz nyafogós napom, érzem. Már azzal kezdődött, hogy a kutya új szokásához híven 5-kor itt nyüzsgött, de a franc se tudja miért csinálja ezt, mert lemenni nem is akar. Én már a lépcsőházban kóválygok, ő meg ül a szoba közepén és várja, hogy visszajöjjek, mert esze ágában sem volt kimenni, viszont nem hagy békén az ágyban. Ha már kiülök a kanapéra, az már jó; vagy a konyhában szorgoskodjak, csak ne feküdjek. Ki idomította ezt így be???
Aztán a két fiú korán ment, ezért még Gyurmát is hatkor kellett kelteni, ami neki is trauma, nekem meg totál idegbaj, mert félpercenként vissza kell hozzá nézni, mert mindig visszaájul.
Tegnap Gáborom nekiállt a kert lenyírásának, aztán majdnem kinyírta magát. Majdnem megcsapta az áram, szerencsére valamiért még rajta volt a gumikesztyű, így megúszta. A kábellel volt valami, ami hirtelen jött és váratlanul, szóval nem az ő felelőtlensége volt. (Talán az alsó szomszéd már észlelte, de nem szólt, nem szokott. Azt meg az áram is nagy ívben kikerüli.) Lényegében szinte felrobbant a kábel és láng csapott rajta végig. Ült is utána egy darabig a konyhában és csak azon sóhajtozott, mi van neki megírva, ha ezt megúszta?
***
május 12.
Tanmese gyerekről: kiskölök elment egy szülinapi buliba azzal a felkiáltással, hogy csak egy kicsit lesz ott, aztán siet haza. Ezek után hajnali negyed négykor küldött egy sms-t, hogy most már ott is alszik és majd korán érkezik. Visszaírtam, hogy mégis mennyire korán? Válasz: ha majd felébrednek, de ha korábban nem, akkor délre majd átmegy a mamáékhoz ebédelni. Édes gyermek. És csak 20 éves, hurrá…
Amúgy végre egy rendeset fürödtem. Nem zuhanyoztam, fürödtem! Igaz, majdnem belealudtam a kádba, szerencsére még időben felriadtam, és a lábam nem csúszott le a kád széléről. Egy barátunk mesélte, hogy ő bizony párszor eláztatta a gipszét, volt is olyan szaga, hogy az utcán nagy ívben kikerülték.
***
május 14.
Hétvégén lent voltunk a telken. Szomszéd gyerek a virágok közé tűzött két napelemes lámpát. Morc napközben nem is foglalkozott vele. De este… Nem mert a lakásból kimenni, állt a küszöbön és meredten nézte azt a két pislákoló izét, amire az elmúlt 10 évből határozottan nem emlékezett.
Amúgy a srác még véletlenül sem nyírt az idén füvet. Sosem szokott, miért gondoltam, hogy az idén máshogy lesz? Szóval, a fű derékig ért, de komolyan, Morc ki sem látszott a fűtengerből, pedig nem egy apró jószág. Én ugye a gipszben nem vagyok teljes értékű munkaerő, így csóró Gábor nyírta órákon keresztül. Miután kirakott 12 zsák füvet, leállítottam, hogy a többit talán hagyja meg a többieknek, de hát ő nem az a figura, aki félmunkát végez. Én közben fát vágtam, fűrészeltem, baltáztam, estére a karomat nem éreztem, csak azt a két bazi nagy hólyagot a tenyerem közepén. Szerintem a gipszem is tele lehet fűrészporral, fűpollennel. Közben tudatosult bennem, hogy még tíz nap !!! és leveszik ezt a borzadályt a lábamról.
Telefont a Matáv persze még nem kapcsolta vissza, egy hete kértük, hát még nem volt rá idejük. Kiskölök alig tudott telefonos segítséget kérni, hogy kell melegszendvicset sütnie. Az illető ugyebár vendéglátóipari főiskolás, aki eredményesen végezte a konyhai gyakorlatot. Ennyi.
Nórám, húzd meg a nevemben annak a széltoló kertleépítőnek a fülét! Imádom, bár el tudom képzelni, mi mindent próbáltál nem kiordítani, amikor megláttad, hogy még a fenyő csúcsát is leharapta. A fene a gusztusát! J Hogyhogy ennyi dúlás után még nem hajléktalan?
***
május 17.
Végre egy csomó levél! Még a fogyókúrás ötletemre adott bírálatok is jól estek, annál is inkább, mert a dolog nekem is több ponton sántít. Mindenesetre, ha a kenyeret, krumplit, rizst hanyagolom, abból nagy baj nem lehet, nem? Bár, már elég hosszú ideje áltatom magam azzal, ha nem fehér kenyeret eszem, hanem félbarnát, rozsost vagy mindenféle magost, akkor már tettem egy nagy lépést a jó irányba. Ami igaz is lehet, csak nem éppen a fogyás irányába. Szóval, bármennyire nem tetszik, inni kell(ene) és mozogni. A mozgástól talán még meg is szomjazik az ember lánya, akinek az ivás amúgy nem nagyon megy. Csak a lustaságot sikerülne legyűrni. A kisimult ábrázatomról annyit, hogy szerintem az elmúlt időben én pofára gyúrtam. Csak nem szálkásítottam, hanem izmosítottam, mert olyan kerek. Lehet egyáltalán pofára gyúrni vagy csak esni? J
Amúgy ha már diétázunk, ami pillanatnyilag nálunk annyit jelent, hogy a köret szinte kizárólag saláta, akkor már a terítést, tálalást próbálom éttermi profizmussal előadni. Mire Gyurma a szépen feldíszített tányér felett: apu lemondhatnád már a TV-Paprika előfizetést, mert az anyu állandóan azt lesi és veszi onnan a hülye ötleteket. Mert a drága gyermeknek a rántott hús krumplival, esetleg egy kis ecetes salátával, na, az az igazi. Ha már hamburger vagy pizza nincs.
Éjjel elég mozgalmasan alakultunk, mert dörgött, villámlott. Morc persze meg volt hülyülve. Gábor ráadásul nyitva hagyta az ablakot a számítógép mellett, nem ám bukóra, hanem tárva-nyitva. Még jó, hogy a kutya cirkuszolt, legalább észrevettem, hogy az eső veri a masinát. Itt törölgettem a gépet, a parkettát, párom meg édesdeden szunnyadt az égzengésben. Még arra sem nagyon reagált, hogy kiskutyája a végső pánikban befeküdt közénk. Ott végre megnyugodott, de mire idáig jutottunk, már én is ott tartottam, hogy lecsapom.
Na, ébredezik nagyfiú, megyek ránézek. Ez is pókerversenyen volt a Közgázon, éjjel kolbászolt haza. Annyit tudok csak, hogy tizedik lett, ami szép eredmény, de jobbra számított. Most két eset van, vagy még többet fog gyakorolni (ettől én kapok idegrohamot), hogy legközelebb jobban sikerüljön, vagy végre foglalkozik a tanulással. Mondom, én még hiszek a Télapóban.
***
május 22.
A Mikulás-virágot az idén agyonverni sem tudom, még mindig teljes pompájában virít, igaz már nem piros, hanem zöld. Máskor még a Mikulás-napot sem éli túl.
Szombaton Megasztároztunk mi is, mert kiskölök is ott volt, néha láttuk is, ahogy a Settenkedő mögött-mellett csápol a lányokkal. Jót buliztak, utána hazaállított a három lánnyal. Menetközben rendeltek pizzát, aztán egyszerre értek ide a pizzafutárral. Éjjel kettőkor hazafuvarozta a lányokat, másnap meg nekem kellett hallgatni, hogy ő milyen fáradt. Majd leállok sajnálni. J
A Balatonon Gyurmáék is lent voltak. Tanultak a kislánnyal együtt, ami már önmagában beteges dolog, hiszen itthon soha nem teszik. J A tűzrakóhelyet Gáborral átépítettük, mert a réginek a téglái szanaszét fagytak és darabokra estek. De ezek a járókövek tuti jók lesznek. Istenit grilleztünk, minden összejött, semmi nem szenesedett el, még halat is sütöttem, lazacot. Parádésan sikerült. Most is meg tudnám enni. *sóhaj*
***
május 24.
Fél kilencre mentem az ortopédiára, délre haza is értem, de volt gipsz, nincs gipsz! Mondjuk az a bizonyos is belém fagyott, amikor a flexszel kezdte levágni a lábamról. Már láttam lelki szemeim előtt, ahogy a bokacsontomat vágja, de hát nem először csinálta, nem kellett a sebészeten összevarratnom magam utána. A hangjától viszont még a fogam is berezonált. Utána 10 percig elég érdekes élmény volt ráállni, mert alig akart megtartani a lábam, vagy inkább olyan érzés volt, mintha hullámzana alattam a padló, de aztán normalizálódott a helyzet. Elég sokat kellett várni a papírra, aztán amikor szóltak, úgy csináltam hátraarcot, mintha nem is most kapták volna le a gipszem az előbb. Akinek meg rendes gipsze volt, az bottal botorkált hazafelé. Vagy csak rájátszott, nem tudom. Viszont a lábszáram úgy ki van száradva, egy tubus hidratáló rámegy még ma, az is biztos.
Az azért érdekes, hogy minden nagyobb pihenő után előjön ez a rogyadozós indulás, mint az előbb is, amikor a telefonért kellett felállnom. És most fejest ugrom a kádba. Amúgy rendesen!
***
május 27.
Nagy volt az arcom, aztán mégsem megyek olyan simán, mint vártam. Számomra is hihetetlen, mennyit tartott az a laza kis gipsz. Most hogy nincs, már látom, hogy a terhelés mit jelent nélküle. Bizony, érzem a csülköm, dagad is egy kicsit. Gondolom ez is azért, mert eddig a gipsz tartotta. Niki, Péter gyönyörű virágot hozott, remélem, tudtál róla és nem stikában irtotta ki a virágos kertet. Csodás illata van és még csak nem is úgy nyílik, ahogy a mi kertünkben (pillanatok alatt szirmok a négy égtáj felé, aztán viharos gyorsasággal a föld felé), hanem ahogy egy igazi rózsának kell.
Közben Gyurmának most volt a szülinapja, amit szűk családi körben ünnepelgettünk. Kis minipizzákat csináltam (vagy negyvenet), torta volt meg gyümölcssaláta. Amiben aztán volt is minden, ananász, eper, szőlő, banán, kivi, barack, cseresznye és hártyátlanított grepfruit is. Anyám, mire azt megpucoltam! Aztán a kölkök elmentek bulizni és csak hajnalban jöttek haza. Most meg indul a haverokkal a Balatonra. Mondjuk, ebben a szeles időben nem tudom, mivel töltik majd az időt. Állítólag pókerezni fognak, azt itthon is lehetne, de mindegy. Csajmentes buli lesz, szóval már előre látom, hogy jövő héten lehet a romokat takarítani. Uramisten! Itt gyűlnek az ifjak, egy jó részüket nem ismerem. Mi lesz ott lent?
Ja, Da Vinci kód… Minden lealázó kritika ellenére én igenis jól szórakoztam. Vagy csakazértis J Azon ugye alapból túl vagyok, hogy mennyire vegyem komolyan (amilyen nagy hívő én vagyok). A könyvet egész jól követték, az eltérések nem voltak zavaróak. Szóval, csak nyugodtan olvassátok el, nem fogtok egy egész más sztorit látni. Gáborom ugyebár koncertre ment volna, de az eső miatt bevitték valami zárt helyre, oda meg már nem volt hangulata elmenni, így itthon gubbasztott egyedül, amíg mi kiskölökkel élvezkedtünk. Azt mondta, ha tetszett, vele is megnézhetném. Hát, nem tudom, azért most hirtelen nem biztos, hogy még egyszer ráugranék. Talán majd a Balatonon.
Megyek vacsit gyártani, megint kettesben vagyunk a párommal, fiúk szanaszét kóborolnak. Gyurmának végül mind az öt tantárgya sikeresen meglett, de az egyik nagyon neccesen. Ebből ez volt az utolsó lehetősége, ha nem jött volna össze, búcsút mondhatott volna a sulinak. Pont a szülinapján írta, ezt is tekintetbe vette a tanár J Így a minimális 101 pont helyett beérte 99-el is. Rezgett a léc rendesen, de most olyan büszke, mintha Nobel-díjat kapott volna. Ugyanis még nyolcvanan tovább küzdenek a jegyért, de ő most már az elithez tartozik a lapos kettesével. Talán nincs is senkinek hármasa az évfolyamon. Most munka után rohangál a gyakorlatához, egy helyre már hívták, most drukkolunk.
Na, tényleg megyek, mert Gábor feljött a fűnyírásból (ha éppen nem a Balatonon, akkor itthon gyalulja a kertet) és éhes ez a szegény sovány ember J
***
május 29.
Gábor barátja telefonált, hogy van-e kedvünk itt a Kongresszusiban megnézni a Bolyki Brotherst, mert van rá tiszteletjegye. Volt. Hát, így élőben még nem láttam a fiúkat, de isteniek. Főleg, a Balázs. Nagydarab kopasznak néznéd, közben olyan hangja van, hogy Billy Joel vinnyogva bujdoshat. Én nem vagyok egy vájt fülű valaki, de ez a pasi pár oktávot ki tud énekelni, nem is akárhogyan. A testvérei főleg hangszerutánzásban nagyok, ő énekel lényegében állandóan, de pazarul. Úgy elrepült a két óra, észre sem vettük, a végén alig akartuk a színpadról leengedni őket. És végig nagyon jó hangulatot csináltak, megénekeltették a nézőket, de nem azon a kínosan próbálkozunk módon. Mindenki élvezte, még Gábor is beszállt, amin én lepődtem meg a legjobban. Ez egyébként egy jótékonysági előadás volt a Csodalámpa alapítvány részére, aminek okán le is égett a bőr a képesebbik felemről, hogy mi meg ingyen szórakoztunk, de attól az élmény még élmény volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése