Reggelre depis hangulat. Részemről. 8-kor már az ebéd készül, de még egy teát nem tett oda senki. Önellátok. Gyerkőcöknek telefon, morcos ébredések. Viszont a közös kín összehozza őket. Nagyfiú áthívja ebédelni az öccsét. Én bőgök, fát vágok, újságot olvasok, pofákat vágok a felmenőkre, írogatok, torkomban folyamatosan gombóc. Haragszom a világra, semmi sem jó úgy, ahogy éppen van, nyomás a mellkasomon, enyhe fejfájás. Miért? Csak! Ki tudja?! Kényszeres mosolygás, elvágyódás. A saját nyugis négy falamat akarom, nem kell nekem most se program, se kert, se zöld. Mindenki hagyjon békén! Délutánra némi javulás a hangulatban, estefelé séta és ücsörgés a tóparton, csendes bambulás. Ez jó! Kutya a vízben, párom várja a hisztimet és semmi. Sötétedés után régi papírok égetése, borozgatás, a parázs bambulása, ez is nagyon jó! Éjszaka vihar, kutya a gyerekágyban, béke és nyugalom (meg enyhe istállószag a még mindig vizes kutyától).
Hétfő. Háromnegyed óra Budaörsig, onnan egy óra a Hegyaljáig. Kezdődhet a hét, brrr...
***
Rinya... Melegem van, elegem van... Hétfőtől három napon át kínlódtam valamivel, amiről nem tudtam, mi az, de mára - úgy tűnik - elmúlt. Ha nem tudnám, hogy tavaly kivették a vakbelemet, akkor arra tippelnék, de így... A láz miatt erősen gondolkodtam valamilyen szakorvos felkeresésén, de mivel már az is elmúlt, hát lemondtam a nagy kalandról. Ha antibiotikumot írna fel, úgysem kérném, mivel alig egy hónapja nyeltem le az utolsót tüdőgyusziból kifolyólag. Közben allergiás kiütésem van a jobb karomon (nemszép látvány és baromira viszket), a köhögésem - - amire szakorvosok esküsznek, hogy allergiás eredetű - szintén előjött. Közben már kétszer megállapították, hogy elvileg nem vagyok allergiás semmire. Kripli vagyok, ez nem is kérdéses, csak azt tudnám, hogy miért... Sok zöldet eszem, mostanában már iszom is eleget, mozgok (amikor nem halódom), akkor mit nem csinálok jól? Az nem lehet, hogy a buszon az összes kósza baci és vírus csak engem talál meg. Lassan már azért ülök le, hogy kapaszkodni ne kelljen, hátha ...
És nem elég, hogy ilyen napjaim vannak, írom itten a posztot és jön az én picike kisfiam a mindjárt diplomás eszével és kilép abból, amit éppen írok, mert neki baromi sürgős valamit itt megnézni és annyi esze nincs, hogy újra megnyissa az Explorert...
***
Közlekedés és egyebek … A dolog a fűnyíróval kezdődött, mert összetört a motort körülvevő pást (kéretik nem érdeklődni a részletek felől , mert elég hülye vagyok nem értek hozzá igazán). A szomszéd utcában van egy szakszervíz, ottan három napig próbálkoztam, mire felfogtam, hogy fantomcéggel van dolgom. A neten több címet is találtam, fotó ment nekik a törött alkatrészről, mire egyetlen cég reagált, hogy hozzam, megcsinálja, ennyibe kerül. Korrekt. Apró szépséghiba, hogy a cég Budapest-túlsón van. Ma reggel autózás át a városon, meglepő módon különösebb dugulás nélkül, majd a hazaút is viszonylag zökkenőmentes. Már kezdtem volna fantáziálni, hogy esetleg nem is Budapesten járok, amikor a Belvárosban egy kis utcából kellett kikanyarodnom a Rákóczi útra. Régi levelezés bizonyítja, hogy a kérdéses utcasarok a rendőrség és köztem már hosszas vitára sarkallt, mivel csak a buszsávba lehet kikanyarodni, onnan egy trükkel beállni a belső sávban lámpánál ácsorgók elé. Ez a rendőrség szerint nem szép művelet, szerintem meg az egyetlen megoldás, mivel még soha a büdös életben nem engedett be senki maga elé amúgy normálisan. Igaz még nem is büntettek meg, mert úgy látszik, a kamera felvételén ez mind bizonyítást is nyert. Ma - meglepetésemben majdnem nem reagáltam - egy autós lassított és villantott, hogy eléje mehetek. Aztán láttam, hogy osztrák rendszámtáblája van. Így már érthető (még az is, hogy miért ők rendezhetnek EB-t)
***
Mogorvaság... Mostanában többször észreveszem, hogy osztom az észt és ítélkezem olyan dolgokban, amikben én is helyretehető lennék. Tükörbe néztem és nagyon nem tetszett, amit ott láttam ...
***
Feledékeny rokonság … Balatonon vízórát cserélnek. Ma. Ezért anyósnak tegnap a déli vonattal le kellett volna utaznia. Hívom telefonon, hogy rendben leérkezett-e... semmi-. Később újra hívom... semmi. Hirtelen ötlet, otthon hívom. Vidáman belecsicsereg. Aztán a kérdésemre - miszerint hol is kellene neki éppen lennie - csodálkozás, majd villámgyors távozás, az aznapi utolsó vonatot még elcsípte. Ha a vége jó, minden jó ???
***
dr. Csernus … Olvasom a riportot Csernus Imrével és szinte nem is értem, miért volt ez a fószer annyira ellenszenves. Amikor minden mondata, minden gondolata ismerős, sőt szimpatikus. Például amikor ilyeneket mond arra a kérdésre, hogy van-e olyan pillanat az életében, amikor közel érzi magát a valódi önmagához: " Amikor ülök az autóban és kanyarog előttem az út, semmi mást nem látok magam előtt, csak a fényeket. Mindegy, hogy esik az eső, vagy borús az ég, vagy süt a nap, akkor teljesen önmagam vagyok. Egyre erősebb vonzalmat érzek a természet iránt. Szeretek egyedül lenni, de nincs rá sok időm... A páros szituáció jó dolog, de én nem akarok támaszkodni. Ha egyedül jól érzem magam, jól fogom érezni magam mással is. Számomra ez az alap. Sokáig nem voltam egyedül jól, mert mindig támaszkodni akartam. Megtartani valamit, ezt érzem a legnehezebb dolognak az életben, legyen szó akár kapcsolatról, akár az ember hiteléről és lendületéről."
***
Orvosmeteorológia … Kegyetlenül, borzasztóan, útálatosan, röviden: viharosan fúj ma a szél egész nap, még mindig. És ettől nekem kegyetlenül fáj a fejem, amin nem segít semmi. Mellesleg a napernyő is megtanult repülni az erkélyről.
***
"Időmenés" … Biztosan ismeritek a Brachfeld Siegfried-féle viccet: "Mi a különbség a dugó meg a vonó között?..." Na, erre hajaz a fenti cím, mert ha van időjárás, akkor van időmenés is. Mindenesetre már nagyon mehetne valahova ez az idő, ami hétköznap kánikulai (jó, nem tagadom, esténként kisebb-nagyobb áradásokkal), de hétvégére tuti bekrepál. Amúgyis nagyon szeretem a nagy hétvégi közös családi összeröffenéseket, de ha ezt az időjárás még súlyosbítja is... nem is akarom részletezni. Rémálom. Ráadásul most hétvégén nagyfiút ifjú hitvesével lecsábítottam a Balatonra. Ígértem fűt, fát, szép időt, napozást, kirándulást. Ehhez képest mire leértek, az a kevés nap is elbújt, estére a szabadtéri koncertre eleredt az eső, éjjel hideg volt és reggel borús, szeles, hűvös időre ébredtünk. Igaz, mire hazaindultunk, már éppen próbálkozott a nap.
Amúgy a hétvége botrányoktól mentes, házias ételektől terhes és izgalmakban gazdag volt. Gyerkőcök az éjszaka elején (értsd. első álmomból ébresztve) felhívtak, hogy lekésték az utolsó vonatot, s ha nem akarom, hogy majd négy órát várjanak a hajnali első járatra a csepergő esőben, akkor akár értük is mehetek Siófokra. A taxis ugyanis 4ezer forintért vállalta volna a kb. 8 km-es utat. Pizsama, slusszkulcs, irány a nagyváros; ázottak begyűjtése. Már éppen újra sikerült volna elaludnom, amikor hangos üvegcsörömpölésre ébredtünk. Első ijedtségünkben a hang forrását sokkal közelebbre kalkuláltuk, de "szerencsére" nem a mi ajtónkat aprították, hanem a szembeszomszédét. Panzió-jellegű szállás, de az nem derült ki, hogy valamelyik vendég keseredett-e el annyira, hogy odabent leamortizálja a berendezést, vagy másról van-e szó. A hangok alapján odabent több bútor, polc, kerámia és üveg vált a tombolás áldozatává mire a rendőrség kiérkezett és "Feltartott kezekkel jöjjön ki!" felszólításukra valóban elő is keveredett valaki, akit heveny bilincselés után magukkal is vittek. Szép dolog is az idegenforgalom és vendéglátás!
Ennyi izgalom után igazán kijárt a vasárnapi ebéd után egy kis cukrászdai élmény. Sajnos fotó nem örökítette meg az "Urak tortája" névre hallgató remeket, de annyit elárulhatok, hogy könnyű és vékony piskóta rétegen tejszínes csokoládéhab és azon még egy réteg tejszínhab alkotta. Könnyű, habos, "az orvos is ezt írja fel receptre" műalkotás csodás csokoládédíszítéssel, hmmmm.... *és itt még most is nyel egy nagyot*
Ja, és most hallottam, hogy a hét közepén megint kánikulára lehet majd számítani. Hétvégére pedig... de ezt úgyis kitaláljátok...
***
Táska … Május elején vettem egy "nyári" táskát. Mert a gardróbban nem lapít elég különböző szütyő. A baj csak az volt, hogy mire hazaértem, a táska már nem is tetszett annyira. Másnap reggelre meg egyáltalán nem. Visszavittem és becserélhettem másikra. A másik már kb. egy hétig tetszett, aztán kezdett átlényegülni szatyorrá. Ebbéli funkciójában kölcsönadtam kismenyemnek a szombati siófoki tortúrájukhoz. És neki tetszik! Így aztán neki is adtam. Hiába na, gyúrok nagyon a "legjobb anyós" címre
***
Szorgoskodom … Tegnap heveny konyhasikálásba kezdtem. Biztos van, akinek ez nem "sátoros ünnep", hanem napi rutin, én sajnos nem tartozom közéjük, egyeztetnem kell a Hold állásával. No, nem kell arra gondolni, hogy egyébként odaragad az ember a pulthoz vagy hasonlók, de egy idő után már elég zavaró a kép. Na most aztán kapott a csempe meg a sütő is... Ráadásul az alig használt csetreszeket is elsukickoltam. Ragyog is, ahogy kell. Viszont most - azt hiszem - egy hétig nem főzök semmit, hogy ilyen szép csilivili maradhasson
***
Elcsábítva … Már megint, pedig annyiszor megfogadtam... De mit csináljon az ember lánya - aki egy cseppet tárgymániás, főleg ha konyhai csetreszekről van szó - ha a buszmegállóban van a Vasedény bolt, annak a kirakata meg már megint nagy olcsózást hirdet tányér és kerámiatál ügyben? Ráadásul még a fülemről is lóg valami cipelni való, igazán nem hiányzik még egy... De a kísértés erős, a tálka szépséges, az ára tényleg olcsó - a háztartásom a mai napon két szögletes színes tállal gazdagodott. Az egyik piros, a másik sárga. A sárgában máris gyönyörűséges harsányzöld almák virítanak. Jó ránézni, na...
***
Borzongó … Olyat láttam.... Brrr... Lőjetek le, ha majd 60 felett még mindig tininek hiszem magam!
***
Strandidő … Végre itt a nyár! A nap süt ezerrel, szellő nem rezdül. A strandon demográfiai kérdések merülnek fel: miért mondják, hogy nem születik elég gyerek, amikor a zamárdi szabadstrandon az egy négyzetméterre jutó gyerekszám messze a statisztikai adatok felett van? Édes 10 hónapos a szomszéd takarón. Eszik, játszik, alszik - az ideális gyerkőc. A Balaton vize előbb-utóbb elvarázsolja az összes kiskorút. A szerintem hibernálásra alkalmas víz nekik a megtestesült csábítás.
Fiatal szülők két gyerekkel: Bernát és Bernadette. És nincs becenév! Nem messze tőlük Benőt kergeti az anyja egy kis bőrvédő kenegetésért. A lépcsőn Violettát szídja a nagyi. Hol vannak a Lacik, Marcsik, öcsik, csibék??? Ugyanakkor szépkorú Hajnalkából és Piroskából jó a felhozatal.
Az UV sugárzás elől mindenki az árnyékba igyekszik. Mivel nincs a 80-as éveket idéző tolongás, ez sikerül is. A lángossütő sóvárogva nézi a szomszéd "amerikai hot dog"-ost. Sokkal nagyobb forgalmat bonyolít ugyanis, mint ő. Pedig a jól értesült tízévesek hiába keresnek nála "francia hot dog"-ot.
Bőrszerkós motoros percekig dübörög a napozók mellett. Végre eldönti, hova állítsa a gépet és leveszi a gyújtást. Lincselés előtti hangulatban bágyadt megnyugvás. Sisakból, szemüvegből, bőrjakóból kivetkőzve kiderül, nyugdíjas szelvényt kézbesíthet neki a postás. U
Útitársa combos kis szöszke, a környékbeli férfiak elismerő pillantásaitól kísérve vedlik át bőrszerkós bosziból dúskeblű plázscicává. Apus az árnyékban mobiltelefonon üzletel, majd lazításként a strandbüfében citromos jeges vizet kér, amitől (ismételten) hülyének nézik.
Én továbbra is küzdök az olvasással: Gerald Durrel: Vadak a vadonban című könyve könnyed, mégis értelmes szórakozást kínál(na). A sporttársakat nézegetni azonban valahogy mégis érdekesebb elfoglaltság
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése