Olvadt üveg 5.

Andrea Muzzoli mogorván dörzsölte a fürdőszobai tükörben visszatükröződő borostás arcot. Negyven év! Megöregedett! Jó, talán még nem kell végrendelkeznie, de azért mégis ..., elszaladt az élet, és ő kicsit ott rekedt a farvizen, miközben a barátai már mind családot alapítottak, a fiaikat lovagoltatják a térdükön és nagy családi ebédeken ülnek tekintélyt parancsolón az asztalfőn. Neki pedig elegáns galériája a gyermeke, a társa pedig egy olyan asszony, akinek a saját karrierje az első számú szeretője. Kedvelte Luellát, kellemes partner volt az összejöveteleken, és igazából az ágyban is, de soha nem tudta elképzelni, még néhány pohár testes vörösborral a fejében sem, hogy az asszony feláldozná a testét az anyaság oltárán, hagyná eltorzulni tökéletes formáit, hogy egy gyermeket tápláljon. Hogy valaha is feladná a hivatását a családért, érte. Hogy a családi tűzhely őrzője és a hátország megteremtője legyen. Nem, annál Luella sokkal becsvágyóbb volt. Nem használta őt ki anyagilag, hiszen nem volt rászorulva Andrea vagyonára, de kénye-kedve szerint használta a kapcsolatait, úgy mutatkozva a társaság előtt, mint akik összetartoznak. Ez egészen idáig nem bosszantotta, talán inkább csak mulattatta. De amióta meglátogatta őt ott Németországban, valami megváltozott. Egyetlen szemvillanás hozta a változást. Egy fiatal női arc, amiről nem tudott semmit. Luella talán szolgálhatott volna némi információval, de ha valakinél, nála pont nem akart érdeklődni. Ki tudja, talán még belemagyarázott volna valamit,  valamit, amivel még ő maga sem volt tisztában. Hidegvízzel leöblítte az arcát, aztán megtornáztatta a nyakát. Isten az égben, hiszen recsegnek, ropognak a porcikái, mint aki berozsdásodott.

*

Luella türelmetlenül dobolt a vaporetto korlátján, ahogy a kiszálláshoz készülődött. Andrea születésnapi meglepetéspartija ma este lesz és még nem is hagyott üzenetet a férfinak, hogy hol és mikor kell találkozniuk. Fel sem merült benne, hogy a férfi esetleg nemet mond, amiért nincs kedve kimozdulni otthonról. Dominica átnézte a határidőnaplóját és biztosította róla, hogy a férfinak nincs ma estére semmi fontos találkozója. Ő maga abban reménykedett, hogy ez a figyelmesség majd eszébe juttatja Andreának, hogy ő, Luella már hosszú évek óta mellette van, s lám még ilyen meglepetésekre is futja az energiáiból. Talán felfogja végre, ezt a szerelem teszi, amit azóta érez iránta, hogy először találkoztak. És átlöki végre Andreát a hezitálás küszöbén, kivesz majd a zsebéből egy apró díszes dobozkát, benne az egymás iránti elköteleződésük talán nem is olyan apró gyémántba foglalt zálogával. Röviden: megkéri végre a kezét. Hiszen szinte már házasok, évek óta együtt élnek, még ha néha hosszabb-rövidebb időre el is kell válniuk, de ilyen bármelyik más házasságban is előfordul. Igazán, csak a gyűrű és a papírok hiányoznak a kapcsolatukból. Az utóbbi időben pedig úgy tűnt, lassan már-már belefásulnak a kapcsolatuk állandóságába, úgyhogy éppen ideje, hogy felrázza ezt az állóvizet és Andreát, hogy tegye meg végre a döntő lépést kettőjükért. Ideje családot alapítaniuk. Talán még egy gyermeket is vállalhatnak, de ha nem, hát az sem lenne olyan nagy baj, hiszen mindkettőjük családjában éppen elég bambini rohangál a nagy családi ünnepek idején. Ők ketten tökéletesen kiegészítik egymást és nagyon termékeny életet élhetnek művészileg is. Megrázta a fejét, hogy szabaduljon a kínzó gondolatoktól, ahogy a kikötőhöz közeledtek. A hajó gyengéden a stégnek koccant, ő pedig kissé remegő lábakkal sietett a közeli Donna nevű kis üzlet felé. Csodás estélyi ruhát látott ott a napokban, felpróbálta, de hogy a meglepetés teljes legyen, csak most, az estére készülődve jött el érte.

*

Andrea arcára karneváli álarcként feszült a kényszeredett mosoly. Tudta, hogy az őszinte öröm helyett mindenki számára világos, hogy feszélyezve érzi magát. Sosem kedvelte az efféle meglepetéseket és Luella most túlságosan is kitett magáért. A  Danieli tetőteraszának bérlete, a  pezsgőszökőkút és a válogatott ínyencségek, melyekre az elit tagjai éhes hordaként vetették magukat. Luella gyönyörű új ruhája, amely a Filmfesztivál vendégeinek eleganciáján is túl tett. Savanyú szájízzel gondolt rá, mennyibe fog ez neki, az ünnepeltnek kerülni. Mert ha ez után az este után leül a nővel beszélni a kapcsolatukról, akkor egészen biztosan benyújtja neki a számlát. Jogosan, hiszen ez a parti pillanatnyilag sokkal inkább egy halotti tor, mint születésnapi ünneplés, és még az ő lassan forgó agyának is nyilvánvaló, hogy Luella valami mást várt az estétől, túl azon, hogy őt felköszöntse. De ez a várakozás már örökre beteljesületlen marad. Több mint öt éve élnek már együtt, s az utóbbi időben a férfi egyre erőteljesebben vágyakozott a magány, mintsem Luella karjainak ölelésére. Hónapok óta a szakítás töltötte ki a gondolatait, csak egyszerűen túlságosan gyáva volt szóba hozni. Indokai sem voltak, legalábbis olyanok nem, amiket férfi egy nőnek csak úgy – érzéstelenítés nélkül – az arcába vághatna. Szinte hallani vélte, ahogy Luella egyre hisztérikusabbá váló hangon majd kérdőre vonja, gyanusítja, s végül felhánytorgatja, hogy a legszebb éveit pocsékolta rá. Irtózott már a gondolatától is annak a napnak, éppen ezért halogatta idáig. De ez az ünnepség – most legalábbis így érezte – segíthet átlökni a hezitáláson. Eljött az idő, hogy – ha képletesen is – tiszta vizet öntsön a pohárba. Már elege volt a kíváncsi tekintetektől, a sugdolózásokból, a várakozásnak abból az átható, nehéz parfümök egyvelegétől terhes felhőjéből. Fellépett a zenekari emelvényre és egy kis figyelmet kért.