Túl az Óperencián 28.

Sabrina lecsapta a könyvet, amit a napernyő árnyékában olvasott. Az anyja hozott magával több kötetet is, romantikus könnyű kis olvasmányokat, pontosan olyanokat, amelyek a napon fekve, két hűs koktél között kellemesen elzsongítják az ember lányát. Kivéve, ha az illető fülig szerelmes és most éppen szívfájdalma van. Ilyen helyzetekben Nicholas Sparks sorai kifejezetten idegesítették:

„Nem akartam beléd szeretni, és nem hiszem, hogy te is akartad volna. De amikor találkoztunk, mindketten éreztük, hogy nem tudunk tenni semmit az ellen, ami velünk történik. Egymásba szerettünk, minden különbözőségünk ellenére, és ezzel valami ritka és gyönyörű jött létre. Az én számomra az ilyen szerelem egyszer adatik meg az életben, ezért vésődött minden pillanata egyformán az emlékezetembe, s ezért nem feledem soha egyetlen másodpercét sem...”

Pedig annyira eltökélte, hogy nem fog Rickre gondolni, de hát végeredményben semmi mást nem csinált, amióta rácsapta az ajtót. Próbált mentségeket keresni a fiúnak. Talán nem vette elég komolyan a problémáját. Ki ő, hogy eldöntse, egy ilyen traumát hogyan kezeljen valaki? Ráerőltette az akaratát, és Rick nem akarta megbántani, hát kitalálta ezt a bolond sérülésesdit...

Olyan nyomorult érzés volt ez... Rick hiánya. Az életében minden a helyén volt, csak éppen a legfontosabb darabka hiányzott. Egyszer azt olvasta valahol, hogy ha nagyon figyel, ha sokat van emberek között, ha elutazik valahova,  végül találkozhat azzal, akire vár. Természetesen tudta, hogy ez a reménykedés egészen gyerekes. De nem bízhatott másban, csak a véletlenben, még ha pillanatnyilag ez is olyan reménytelen bizakodás volt csupán. Hiszen a fiú azt sem tudhatja, merre keresse. Lehet, hogy most is ott ácsorog a bezárt házuk előtt, lehet, már úgy döntött, hogy nem is próbálja meg elnyerni a bocsánatát. De ha a következő pillanatban mégis felbukkanna itt, fogalma sem lenne, mit mondhatna neki… És mégis várta, valami tudatalatti, mélyről fakadó sóvárgással. Talán mert körülötte szerelmesek ölelték egymást, és közéjük akart tartozni azzal a fiúval az oldalán, aki életében először volt képes megérinteni a szívét. Az, hogy senki másra nem haragudott még így életében, az is azt bizonyította, hogy Rick és az iránta érzett szerelem más volt. Csak ő tudott ilyen hőfokon égő érzelmeket kiváltani belőle, és ettől a még előtte álló tíz nap olyan hosszúnak tűnt, mint az örökkévalóság. Vissza akart térni hozzá, mielőtt még késő lenne, és az idő és a távolság megölné a szerelmüket. 

-Kértek egy koktélt? – ült fel mellette Tony a másik napozóágyon, aztán kérdőn Sandra felé is nézett, aki hevesen bólogatott, miközben szemét le sem vette arról, amit éppen olvasott. Sabrina vigyorogva ismerte fel az erősen erotikus töltetű regényt, amit tegnap volt alkalma végigszenvedni.  A gyümölcsökkel megbolondított jéghideg, alkoholmentes koktélok nagyon finomak voltak  itt a parton, ezt már az első napon felfedezték. Sabrina is rábólintott, aztán újra kezébe vette a könyvet, és fintorogva olvasta tovább. Már az elején le kellett volna tennie, amikor a főhős leírásánál az írónő olyan szemléletesen ecsetelte a férfi szürke szemeit. Valahányszor becsukta a szemét, ő is azokat a szürke szemeket látta maga előtt. Tele ijedt fájdalommal, ahogy eljut a fiú tudatáig, hogy hibázott és a büntetés nem marad el. Még a reptéren is elbizonytalanodott, hogy talán otthon kéne maradnia, de aztán felszálltak és próbálta elfogadni a tényt, hogy két hetük van mindkettőjüknek, hogy átgondolják a történteket és az elhangzott szavakat. 

Tony óvatosan egyensúlyozva hozta a két poharat, hóna alá szorítva a szalvétába csavart sörös üveget, amit magának kért. Hálásan mosolygott Sandrára, aki megszabadította a lassan, de biztosan csúszni kezdő üvegtől még mielőtt leesett volna a drága hűs ital, aztán gáláns mozdulattal a lányok felé kínálta a párás falú gyümölcsös kelyheket. 

Elnézte Sabrinát, aki ujjai közé csippentette a gyümölcsdarabkákat, és élvezettel  szopogatta le ujjairól a ragacsos édes levet. Gyönyörű nő lett a valamikori kis vézna lányból az elmúlt tíz évben. Amikor az úszóedzésekre cipelte, még nem gondolta volna róla, hogy a tenger, az óceán lesz a második legkedvesebb közege. Azt hitte, majd egy kis úszóbajnokot nevelnek belőle, de a lány hamar a búvárkodás felé fordult és Sandra sem tudott nemet mondani az ötletre, bár egyetlen pillanatra sem szűnt meg aggódni érte.

Ő csak akkor kezdett aggódni, amikor Rick Maitland felbukkant mellette. Tudta róla, hogy Friscóban jár egyetemre és a sors furcsa fintoraként fogta fel, hogy annak a fiúnak New Yorkból pont az legyen a szíve vágya, mint az ő fogadott kis hercegnőjének a kontinens túloldalán. Bár, igyekezett nem mutatni, de nem akarta, hogy ők ketten túl sok időt töltsenek együtt, és nehezen fogadta el, hogy ennek ellenére összebarátkoztak. Amikor aztán  a barátjukkal történt az a baleset, hamar rájött, hogy ezek ketten sokkal többet éreznek egymás iránt, mint barátságot. Olyan zavaros időszak volt az, alig bírta elkapni a fonalat a sok váratlan történés között. Ott volt Olivia férjének, Alexnek az a zavaros figura a múltjában, aki pont Sabrinával látta elérkezettnek az időt a bosszúra, Jeremy balesete, Rick magába fordulása, s mindez úgy, hogy Sabrina alig osztott meg velük információt. Aztán látnia kellett, hogy a  lánya meg, amekkora szíve van, képtelen volt cserbenhagyni azt a hólyagot, rohant hozzá, amikor Alex legutóbb itt járt és magával vitte. Hát, most meg itt van összetört szívvel. Ennyit a Maitland-ekről, ő megmondhatta volna előre. 

Kicsit zavarta az az elszólás a reptéren, amikor Olivia az utolsó pillanatban rácsörgött. De olyan vágyakozóan sóhajtott, amikor megtudta, hogy hova tartanak, hogy önkéntelenül is kibukott belőle a hely neve. De ennek már harmadik napja. Elég nagy ez a hely, hogy a fiú, ha utánuk is jött volna, ne találja meg őket a turisták rengetegében, de nem bukkant fel, úgyhogy lassan kezdett ő is megnyugodni és élvezni a napsütést.

Nézte a lányt, aki vágyakozó szemekkel figyelte a víz felett repkedő paplanernyősöket. A kis kalandor!

-Miért nem próbálod meg? – mutatott az éppen leereszkedő ernyőre, mire Sabrina felpattant.

-Egy ideje ehhez gyűjtöm a merészséget. Úgy látom, hogy oktatóval együtt húznak fel, úgyhogy azt hiszem megpróbálom. 

Odaszaladt a két fiatal férfihoz, akik a felszerelést igazították a jelentkezőkre és a kasszát kezelték, míg a harmadik a motorcsókban várta az újabb kuncsaftot. Sajnálkozva tárták szét a kezüket a csinos, fiatal lány láttán. Sajnos, már egy csomóan várnak a sorukra, de ha itt tölti az egész napot, akkor jöjjön vissza úgy másfél óra múlva, addigra sorra is kerül – magyarázta neki a napszívta hajú, izmos fiatal férfi, miközben a kissé testes kelet-európai családanyára szíjazta fel az ernyőt és halvány grimasszal  figyelte kopaszodó férjét, aki kézi kameráját bekapcsolva máris a startra várt. Aha, otthon majd mutogatják a nagy kalandot, ahogy anyut felrepítették a mennyekbe, ha már apának gondot okoz ez mostanában  - vigyorodott el gúnyolódva a fickó, aztán megcsörgette mobilján a csónakban várakozó társát. 

Amikor elindultak, szeme újra az előbbi csinos lányt kereste, aki már a szomszédos társaságnál erősítette magára a mentőmellényt. Micsoda belevaló csaj! Ernyő elnapolva, addig megy egy kört a motorcsónak vontatta hatalmas banánon. – vigyorgott elismerően a fickó. Nagy siker volt ez a játék a nyaralók között. Felnőtt, gyerek, férfi, nő egyaránt hangosan sikongatva élvezte a hirtelen kanyarokat, a hasított vízbe hanyatló erőtlenül kapaszkodókon való vidulást.

*

Rick, miután az éjszaka összebarátkozott az étterem egyik pincérével, megbeszélte, hogy a csomagját hadd hagyja az irodában. A harmadik sör után elmesélte, hogy keres valakit, és a fiú kifejezetten a strandot javasolta neki. Azt mondta, ha az a valaki csak egy kicsit is szereti élvezni a vízpart nyújtotta örömöket, akkor biztosan megtalálja a banán vagy a paplanernyősök közelében, vagy annál a standnál, ahol búvárkodásra lehet jelentkezni, vagy egy hajóútra, ahol a delfineket leshetik meg a turisták. Rick jónak találta az ötletet. Amikor már elegen gyűltek össze a parton, hogy feltűnés nélkül elvegyülhessen köztük, megállt a parti bár nádfedelének árnyékában. Minden ruházata egy bermudanadrág és egy napszemüveg volt, és pontosan úgy nézett ki, mint a nyaralók bármelyike.

A hangszóróban egy hülye szám szólt éppen, amelyben a valószínűleg éppen csak tinikorú énekesnő arról énekelt, hogy szereti, ha hazudnak neki. Aztán a szám végére a  kis mazochista már bárminek örült, amit egy olyan pasitól kaphatott, akit ő minden hibája ellenére szeretett. Rick gyomra összeszűkült, ahogy a dal első néhány sora eszébe juttatta, miért is van itt. A kis hülye! Nem tudja, miről énekel. A hazugságot nem lehet szeretni… ő csak tudja… hazudott, és Rina úgy hagyta ott, mintha néhány órával korábban nem suttogtak volna édes vallomásokat egymás fülébe.

A strandon tarkálló napernyők eltakarták előle az arcokat, így aztán éppen a stratégiát dolgozta ki, hogyan derítse fel a partot sorról sorra sétálgatva, amikor egy ismerős arcot fedezett fel a pult másik végénél. Tony Adams vállát már megkapta a nap, láthatóan nem nagyon kente magát a forró napsütésben, haja kicsit összeállt a sós víztől, és szerencsétlenkedve indult éppen a homok felé, hóna alatt egy becsomagolt sörösüveggel, de ami a lényeg, kezében két koktéllal. Hacsak az öreg Tony nem csajozott be durván, akkor az a két pohár Sandrához és Sabrinához tartott. Tartva a tisztes távolságot, a férfi után eredt. Hamarosan meg is látta Sabrinát, ahogy hálás mosollyal nyúl a frissítőért, aztán inkább elfordult, mert szinte fájdalmat okozott az a szexis nyalakodás, amit a lány nyílt színen rendezett. A helyzetet csak súlyosbította, hogy láthatóan nem volt szándékában elvarázsolni senkit, mégis többen is érdeklődve nézték, ahogy rózsaszín nyelvecskéjével lenyalogatja az ujjairól az édes gyümölcsök ragacsos nedvét. 

Ez a pillanat tudatosította benne, hogy fogalma sincs, mit mondana, ha odaállna a lány elé. És nyilván nem lenne túl nagy

sikere, ha odacsörtetne, mint egy vadember, felrántaná a lányt és a hátára kapva elrohanna vele. Ugyan hova? Hiszen még szállása sincs. Letottyant a homokra, mint aki egy az itt napozó turisták közül. Sabrina nem sokkal később felállt és odaszaladt a paplanernyősökhöz. Ideges tekintettel nézte, ahogy a laza kölyök éhesen méri végig a lány formás alakját, aztán kicsit sajnálkozva magyaráz valamit. A hangok nem jutottak el hozzá, de az elég nyilvánvaló volt, hogy megegyeztek valamiben. Kíváncsian figyelte, ahogy átszalad az óriás banánhoz és máris felcsatolják rá a biztonsági mellényt.

Felállt és leballagott a víz szélére. Annyira a motorcsónakra figyelt, ami a hatalmas sárga matracot húzni kezdte, hogy észre sem vette, hogy a víz már a sípcsontját nyaldossa. Nézte, ahogy száguldanak be a mély víz felé, aztán egy éles kanyarral elfordulnak és a parttal párhuzamosan megkezdődött az esztelen rohanás. Nem először látott ilyet, de eddig sosem izgatta, hogy mennyire veszélyes ez a mutatvány, most azonban Sabrina is ott kapaszkodott az ingatag járművön és ettől rögtön másnak látta a jó mulatságot. Akkorát sóhajtott, ahogy a lányt nézte, aki vadul lovagolta meg a sárga szörnyeteget és a csónak keltette hullámokat, hogy a körülötte állók kíváncsian ránéztek, de nem foglalkozott velük. Feszülten figyelte, ahogy a banán már az utolsó kört teszi meg, aztán a motorcsónak összeszedi azt a néhány utast, aki nem tudta fent tartani magát. Rick büszkén nézte a lányt, aki éppen felhúzott maga elé egy kisfiút, aztán ahogy kifelé indultak, egy kicsit jobban elvegyült a strandolók között. Volt egy ötlete és nem akarta idejekorán felfedni magát.

Szia Mindenkinek!

Ez most csak amolyan társalgó bejegyzés, bár nem is bízom benne, hogy válaszol rá bárki is, szóval inkább csak amolyan ülök és locsogok dolog. 

Szóval, az elmúlt napokban volt itt egy kis eszmecsere, amihez sajnos nem sokan csatlakoztak, de azért annyi még nekem is világos lett, hogy egy kicsit elvetettem a sulykot, amikor szerencsétlen Rick gyereket elküldtem a Bering tengerhez. Az ott történtek talán tényleg túl nagy hatással voltak rá, nem tudom, mert még sosem pánikoltam semmitől; bár aki ismerősöm van, annak a viselkedéséből úgy szűrtem le, nagyon nem egyszerű dolgok ezek. Mindegy is, mint már az egyik komimban mondtam, hőseink most nyugodtabb vizekre eveznek. 

Aztán lesz egy-két rész, amikor hirtelen ugrunk az időben, egész egyszerűen azért, mert nem akarom a végtelenségig húzni kettejük történetét, amikor a szülőknek is csak 33 fejezet jutott. XDDD Jól van, persze nem ezért, de volt egy másik gondolatom is... lehet, hogy csak rossz reakció egy végre-kritikára (ezt is gyakorolni kell XD), lehet, hogy csak nagyon fáztam aznap a kutyával a parkban, vagy túlságosan nyirkos volt az idő, nem tudom, de úgy éreztem, mintha ellaposodna a történet. És pillanatnyilag ötletem sincs, mivel dobhatnám fel... egyszóval végiggondolom és megpróbálok valami kerek lezárást kitalálni hozzá. Persze, nyugi, ez nem holnap lesz. Érzésem szerint kb. 45 fejezet lesz a végére az Óperenciás. (Ebbe mondjuk belekavarhat Robertünk, mert ha végre előkerül, az mindig roppant inspirálóan szokott hatni rám. )

És... ha eddig eljutok, akkor jön a meglepi... 

Úgy gondoltam, hogy mivel ötleteim lennének, de egy-egy képnél egy se jutott tovább, majd írogatok kis kedvcsinálókat, mondjuk egy héten át mindennap másikat, aztán a hétvégén ti fogjátok eldönteni, hogy melyik történet guruljon tovább. Ezen a héten majd az Ötletbörze felirat lesz a fejlécben... szóval, ez nem az új írás címe lesz, hanem annak a hétnek a tematikája.Mi a véleményetek? 

És... meglepi tupírka:

Ha valakinek lenne valami ötlete, egy indulás, vagy akár egy teljes sztori 5 mondatban, azt is nyugodtan megírhatja, hátha a többiek éppen arra kapnak rá, én meg átgondolom és ha nem érzem reménytelennek, hogy beleéljem magam, akkor megírom azt. Érdekes kísérlet lenne, mennyire térnék el attól, ami más fejében már megszületett, csak még soványka és kiteljesedésre vár. Máris lehet elkezdeni gondolkozni!

Na, hát ilyenek jutottak itt az eszembe, mert kisütött nap, és mert rengeteg dolgom lenne a háztartás című témakörben, és mindent kitalálok, csak ne azzal kelljen foglalkozni.

Pusszancs mindenkinek és azért kíváncsian várom a hétvégét, ahol lesz egy extra hosszú fejezet is, és remélem a tetszési  index is felfelé kúszik majd a mostanában már-már megszokott laposkúszás után. Jó szórakozást, de ha kisüt a nap, mars ki mindenkinek a friss levegőre, főleg, ha kutyás az illető!

PaSa

Túl az Óperencián 27.

Alex úgy vigyorgott Olivia háta mögött, mint maga az ördög. Amikor az asszony megfordult, ideje sem volt mondani semmit, mert a férje elkapta és úgy csókolta meg, mint amikor annak idején még egy-egy ilyen csóktól várta, hogy beadja a derekát és hajlandó legyen újra feleségül menni hozzá. A hatás nem is maradt el, az asszony lába megroggyant és szabályosan kényszerítenie kellett magát, hogy ne ráncigálja be a fiuk szeme láttára és követeljen tőle még többet.

-Boszorkány vagy! – lehelte a férfi a szájába, amikor végre hagyta levegőhöz jutni. –Az Isten legyen irgalmas annak, akinek a háta mögött te összeesküvést szervezel. Tony úgy kapta be a csalit, mint egy kiéheztetett halacska, esélye sem volt veled szemben, te bősz anyatigris. – fogta két keze közé az asszony arcát. Olivia mosolyogva nézett fel rá.

-Azt ne mondd, hogy hallottad, hogy miről beszéltünk! Épp a héten panaszkodtál, hogy kezded érezni a régi  nagy ricsajozás hatását és sokkal rosszabbul hallasz, mint illene ebben a korban. – nézett rá talányosan az asszony.

-Életem, attól függ, hogy miről van szó. Amikor romlott a hallásom, valami olyasmit magyaráztál éppen, hogy ideje lenne elmennem fát vásárolni. Nekem meg semmi kedvem nem volt, mert az idén a többiek sem jönnek át, Rickre se számítottam, én beértem volna két ággal, amit itt a kertben lekapok valamelyik fáról. – kacsintott Alex, aztán a feleségét a hóna alá húzta.  –Na, áruld el, hol van Sabrina, hova kell ezt a töketlen óvodást  eligazítani?

-Európában van, vagy hát konkrétan a Kanári szigeteken. Puerto de Mogan-ban foglaltak szállást. Apró szépséghiba, hogy ott még én is tudom, hogy nincsenek nagy szállodák, csak fent a hegyoldalban, de oda Tony biztosan nem megy, ha vízpartra vágyik, így aztán fogalmam sincs, hogy hol fogja megtalálni őket. Ráadásul, ha egy kis házat bérelnek, akkor ugye ott vannak Tonyék is, és szülők melletti szobában békülni... hát, nem a legideálisabb megoldás.

-Tonyék mellett csak összeveszni lehet, az biztos – húzta el a száját a férfi, mire Olivia oldalba bökte.

-Ne bántsd, mert megérzi és kivágja a fiadat, ha ott találja az ajtaja előtt. Most mindenkinek a jóindulatára szüksége van. 

-Kinek van jóindulatra szüksége? – jelent meg mögöttük Rick is, és fázósan húzta össze magán a kapucnis melegítő felsőt. Elszokott már a kemény new yorki telektől, és bár megvolt ennek is a szépsége, legalábbis itt a kertben, azért sóvárogva gondolt valami melegebb éghajlatú helyre, akár még San Franciscóra is.  Már alig várta, hogy túl legyenek a Szentestén, az első géppel megy is vissza, hátha ennyi idő is elég volt, hogy meglágyítsa Sabrina szívét és újra szóba álljon vele.

-Neked fiú! – csapott a vállára Alex, aztán Oliviára mosolygott. –Akkor megyek, szétnézek, milyen gépek repdesnek arrafelé...

-Már megint miben mesterkedik? – nézett az apja után a fiú.

-Együtt mesterkedünk, mert egyikünk sem bírja nézni a bánatos képedet. És mivel most már te is tisztában vagy vele, hogy hülyeséget csináltál, próbálunk kihúzni a csávából, már amennyire ebben mi segíteni tudunk. Felfoghatod karácsonyi ajándékként is.

-Lehetne, hogy ne rébuszokban beszéljetek? Mert nekem mostanában bizonyítottan gyenge a felfogóképességem és meglehetősen hosszúra nyúlik a reakcióidőm. – morgott Rick.

*

A gép elkanyarodott az afrikai partokról, már csak fél óra volt hátra a leszállásig, de Ricknek még fogalma sem volt, ha végre szilárd talaj lesz a talpa alatt, akkor mi a fenéhez kezdjen. A terv csak idáig volt készen. Mindenesetre bőven volt ideje gondolkozni, amíg New Yorkból Madridba repült és onnan ide Las Palmasba. Volt az útnak egy olyan szakasza, ahol a légörvények kicsit megdobálták a gépet és akkor kissé kesernyés mosollyal jutott eszébe, hogy ha nincs szerencséje, akkor a Jósiten se kérdezi meg tőle, van-e kedve a megmártózni az óceánban. Más kérdés, hogy ennek a kérdésnek már nem is lenne sok értelme, tekintve a közel 10ezer lábnyi utazó magasságot. 

Még mindig nem egészen tért napirendre a tény fölött, hogy az anyja vette kézbe az elbaltázott magánéletét és képes volt kockáztatni az apja esetleges rosszallását is, hogy  felhívja Tonyt, csak hogy kiszedje belőle, merre induljon tökéletlen fiacskája a barátnőjét keresni. A fickó nyilván nem lesz boldog, ha meglátja majd őt az ajtó előtt, de hát nem azért repüli át a fél világot, hogy ezek után hagyja magát elhajtani. Sabrinát pedig nem olyannak ismerte, aki ezek után ne hallgatná meg. Persze, ehhez előbb meg kellett találja, de bízott benne, hogy a regényes hangzású Puerto de Mogan nem olyan nagy hely, hogy képtelenség legyen megtalálni benne egy amerikai családot. Sabrinát ismerve egyébként is főleg a tengerparton kell keresgélnie. És itt el is érkezett a küldetés legnehezebb részéhez. Richard Benjamin Matiland! Ne hozz szégyent a fejedre! – vett mély levegőt. Ez az alant csillogó kékeszöld víz valaha a legjobb barátod volt. Sosem csalódtál benne, mindig azt nyújtotta, amit ígért. Nem hazudott! Amit még te sem mondhatsz el magadról.  Amikor a veszélyt kínálta és ti elfogadtátok, akkor csupán benyújtotta a számlát. De nem ő tehet róla, hogy Jeremy már nem lovagolhatja meg a hullámait. Tulajdonképpen elégedett volt magával, amiért az agysejtjei már elfogadták ezt az igazságot. Már csak  agyának egy rejtett, máig lázadó zuga kell, hogy higgyen benne, Jeremy volt az utolsó áldozat. Soha többé nem lesz olyan felelőtlen, hogy feleslegesen kockáztasson! 

Végignézett az izgatottan készülődő utasokon. Egy csomó fiatal, akik alighanem a bulizás és az otthoni télből a nyárba menekülés miatt vannak itt. Mivel késő este lesz, mire odaér, nyilván ezzel kell kezdje... felderíteni Mogan éjszakai életét.  Ha szerencséje van, már első este belefuthat Sabrináékba valami vacsorázóhelyen vagy egy discóban. Nem mintha ez az utóbbi túl valószínűnek látszott volna, de hátha Tony így akarja feldobni a lány hangulatát. Mindenesetre nem árt, ha fegyelmezi magát és ha valakinek a karjában találja, akkor nem rendez jelenetet. 

A gépből kiszállva meglegyintette a száraz meleg levegő, és a lépcső tetején szétnézett. Amerre a szem ellátott, kies pusztaságot látott, a távolban a hegyeket borította csak növényzet. Első pillantásra kicsit zordnak tűnt a hely, de hát végül is nem túrázni érkezett; a tengerpart egészen biztosan látványosabb lesz, és ha a dolgok jól alakulnak, lesz alkalmuk felfedezni a sziget belsejében rejlő természeti szépségeket.

Elcsípett egy taxit és az olajos bőrű férfi készségesen bólintott, ahogy megadta neki a távoli úticélt. Aztán hátradőlt az ülésen, mert tisztában volt vele, hogy majd két órás autózásra számíthat. Lehunyt szemei mögött az eltelt hetek, hónapok történései pörögtek, kezdve az elválásuktól, a kórházban töltött napoktól, de leginkább a viszontlátásuktól. Abban a pillanatban, amikor a szülei házában elmerült a lány testében, az olyan volt, mintha valami végetérni nem akaró utazásról mégiscsak hazaérkezett volna. Szíve szerint úgy maradt volna örökre, a vékony, de izmos karok és combok fogságában, ahogy a hevesen dobogó szívük ritmusát el sem lehetett különíteni. Ott tényleg egy test, egy lélek voltak. 

Eszébe jutott a másnap reggel, amikor beverte David orrát. Egy pillanatig sem érzett miatta lelkiismeret-furdalást, bár talán elégtételt sem. Sokkal inkább a nőstényét védő hím agresszivitását érezte még mindig a zsigereiben, és megtette volna újra és újra, ha bárki veszélyeztette volna Sabrinát. De nem voltak viharfelhők, nem voltak a területét veszélyeztető más hímek, egyedül csak ő maga volt, aki a rontást hozta erre a kapcsolatra. Egyetlen átgondolatlan ötlet eltörölte a napok, hetek tündérmeséjét, amikor gondtalan szerelemmel élték a mindennapjaikat. A reggelek szerelemmel kezdődtek, az esték szerelemmel végződtek és közben alig engedték el egymás kezét. Kies lakása a lány jelenlététől meleg kis zuggá változott, ahová jó volt hazatérni, és melengető volt az érzés, hogy annyi lélektelen, csak szexre épülő kapcsolat után jól érzi magát egy kis tündér mellett, aki otthon varázsol köré. Nem a szülői ház biztonságát, de valami nagyon hasonló, éltető és támogató erőt, amitől mégsem érzi magát kisfiúnak, hanem olyan férfinak, aki nemcsak az ölelését adhatja egy kapcsolatba, hanem annál sokkal többet, amit pillanatnyilag még nevén nevezni sem tudna, csak arra emlékezett, hogy azt az érzést akarja újra megélni.

A dolog ott romlott el, amikor ő megpróbálta egyedül lerendezni a tenger és a közte lévő „vitát”.  Már majdnem sikerült, olyan közel volt hozzá, hogy megtegye az első lépést... magától. Már majdnem büszke volt, amikor az a gyerek ordítani kezdett a kisvízben, ő pedig úgy állt ott, mint aki szoborrá merevedett ... félelmében.  Azt a pillanatot olyan szégyen követte, amit más talán meg sem érthetett. Az a beszari alak ott a homokon nem ő volt... ezt próbálta elhitetni magával, mert elfogadni a tényt, hogy ilyen gyenge is tud lenni, mindennél nehezebb volt. Rettegett tőle, hogy Sabrina megismeri ezt az oldalát és csalódik benne. Nem akar majd együtt lenni valakivel, aki ennyire kiszolgáltatott az érzéseinek és nem tud ura maradni az akaratának. Kitalálta azt a hülyeséget, aminek – most már látta – nem is volt létjogosultsága. Csak a lány szerelmes hite nem leplezte le idő előtt. És ettől kétszeresen szégyellte a történteket, mert nemcsak hazudott, de be is csapta. Fájón tisztában volt a két dolog közti különbséggel és azzal, hogy mindkét vádpontban vétkes. 

Látta maga előtt Sabrina elgyötört arcát, ahogy a képébe vágja, hogy nem akarja látni, és nagyot nyelt. Nem volt hívő, de most jó lett volna az égiek segítségét kérni, hogy a lány szívében már ne égjen olyan fájón az a seb, amit akkor okozott. ... A folyamatos agyalás és vetítés közben hirtelen azt vette észre, hogy az éjszakában lassul a rohanás és a szűk kis utcácskákon elérik a kikötőt. Fizetett, kiszállt és kivette a csomagtartóból a hátizsákját. Ahogy lecsapta a csomagtér tetejét, a taxis már el is porzott. Tanácstalanul nézett szét a  kikötő vízén ringatózó hajók sora előtt ácsorogva. Szállást nem foglaltak, mert az anyja addig nyomozott, amíg kiderítette, hogy a városka szinte valamennyi szállása csak utazási irodákon át érhető el. Ők pedig nem akartak alkalmazkodni egyetlen turnushoz sem. 

Felkapta a zsákját, hogy az első étteremnél érdeklődjön, amikor a háta mögül egy fiatal férfi hangja hasított bele az éjszakába erős spanyol akcentussal fűszerezve az angol szavakat.

-Hé, haver, nincs szállásod?

Megpördült és az egyik hajón egy rövidnadrágos, fehér inges fickót látott, aki lustán pöckölte bele a csikket a kristálytiszta vízbe.

-Nem, még nincs – mondta neki, és hunyorogva próbálta kivenni a férfi arcát a gyenge világítás mellett.

-A rendőrök nem fogják értékelni, ha a parton alszol, de ha megfelel a fedélzet, akkor itt lefekhetsz – intett a tágas fedélzet irányába a férfi.

-Kösz, de azt hiszem, megoldom. – bökte ki végül Rick. Elég sokat olvasott arról, hogy itt a szigeteken a melegek nyíltan felvállalják magukat, ha netán ő is egy ilyen próbálkozóba futott bele, jobb nem bonyolítani a dolgokat.

-Oké, ha mégsem... akkor csak keresd Julio Montezt és az Aranyladikot – intett a hajó neve felé a férfi, aztán visszamászott a kajütbe. Rick itt döntötte el, hogy akár ülve alszik egy hajnalig nyitva tartó kávézóban, de az Aranyladikot kihagyja. Nem is kellett messzire gyalogolnia, amikor az utolsó sor hajó mögött megpillantotta a félig vízen úszó éttermet, ahol az asztalokon – mint megannyi kis szentjánosbogár – mécsesek villództak, a hangszórókból pedig hangosan szólt a zene. Egy pillanatra eltűnődött rajta, hogy milyen érdekes az akusztikája az öbölnek, mert csak itt a közelben hallotta hangosnak a zenét, az előbb még – azzal a Julio-val beszélgetve – nem is tűnt fel neki. Mielőtt belépett, megnézte a cégtáblát, hajnali 4-ig nyitva vannak, remek. Leült, rendelt egy tenger gyümölcseivel gazdagon kevert spagettit és egy nagy sört, aztán a lábait kinyújtóztatva a ringatózó stégen túli vízivilágot fürkészte.  Eddig eljutott. Nemsokára már a gyomra sem lesz üres. Ha felkel a nap, akkor pedig meg fogja találni Sabrinát. Meg kell találnia!

Túl az Óperencián 26.

Rick elhátrált a bejárattól, ahonnan Tony az előbb viszonylag finoman eltanácsolta. Nyilvánvalóan nem fogja beengedni Sabrinához, pedig bocsánatot kell kérjen tőle, valami magyarázatot kell adjon, amiért ilyen hülye volt. Ez az egész őrült ötlet tulajdonképpen nem is Sabrinának szólt, önmagát próbálta becsapni, de a lány kikapcsolta a telefonját, így esélye sem volt elmondani neki, hogy ha tudná, hát seggberúgná önmagát, és kész bármire, hogy bebizonyítsa, soha többé nem hazudna neki. Felnézett az épületre, de nem talált rajta egyetlen olyan kiszögellést sem, amin felmászva eljuthatna a lány szobájának ablakáig. A falba tudta volna verni a fejét, amiért ilyen eszetlen módon próbált kibújni a parti séták alól. Lemondóan, meggörnyedt vállakkal megfordult, hogy hazamenjen. Talán holnapra csillapodnak annyira a  kedélyek, hogy Rina legalább telefonon hajlandó lesz vele beszélni. Hazafelé ballagva gondolt egyet és Joe kocsmája felé vette az irányt. Odaérve azonban nem ment be, hanem egy jókora csomóval a torkában leballagott a vízhez. 

Nézte a távolban a korallzátony ívét, ahol a sirályok rajzottak a bőséges terített asztal fölött, és tudta, hogy a kis tengeri vidrákkal versenyeznek a legjobb falatokért. Ő maga is részt vett tavaly nyáron egy olyan úton, ahol a kagylótenyésztőkkel és a halászokkal szó szerint harcolniuk kellett a kis állatok élőhelyeinek védelmében. Képtelen volt megérteni, hogy miért nem hagyják békén a partvidék jellegzetes kis bundásait, akiknél mókásabb kis tengeri emlőst még nem látott. Vadászat és táplálkozás közben tárgyakat használnak, kövekkel verik le a kagylókat a sziklákról, egyenesen bámulatra méltó a találékonyságuk. A maguk módján hasznosak is, hiszen a barnamoszaterdőket ők tartják egészségesen azáltal, hogy  megeszik az ezeket legelő állatokat. Hányszor nézte őket nevetve, ahogy alvás közben a hátukon lebegnek a vízben és mellső mancsaikat összekulcsolják a párjukéval, hogy az áramlás el ne sodorja őket egymástól. A párjuktól… bassza meg, ő meg hazudozással vadítja el magától a párját. Erre egyetlen állat se lenne képes, csak az ember. 

Hamarosan itt a karácsony, és neki egyelőre fogalma sincs, hogy tudná rendbe hozni, amit ilyen sikeresen elcseszett. Pedig Sabrina nélkül élete legsivárabb ünnepe jönne el. …Toporgott kicsit még a víz szélén, hallgatta, ahogy a hullámok a partot ostromolják és végül arra a döntésre jutott, hogy nem is olyan borzalmas hang ez. Legalábbis most semmi rémisztőt nem érzett benne. A rémületet most valami egészen más indukálta, amit nem foghatott a fenséges víztömegre. Ha nem fújt volna már-már kellemetlenül a szél, akkor lekuporodott volna a homokra és addig bámulta volna a végtelen óceánt, amíg valamilyen módon választ nem sugall a kérdésére… talán jöhetne erre megint valaki, akinek segítségre van szüksége, és ő mentené ki a szorult helyzetéből, talán… állj le, hülye vagy! – rótta meg önmagát. Egyáltalán nem biztos, hogy képes lennél rá, és a saját hülyeségedet ne tetézd más szerencsétlenségével!

Talán csak időt kellene hagynia Sabrinának, hogy rájöjjön, nem volt ez akkora hazugság, ami miatt szakítania kéne vele… talán… nem, haver… a hazugság, az hazugság, tök mindegy, hogy kicsi vagy nagy. – ismerte el kelletlenül. Hirtelen megfordult és futni kezdett hazafelé. Felhívja az apjáékat, talán ők tudnak segíteni… legalább valami tanáccsal … végül is nem kell megfogadnia, de hátha eszükbe jut a múltból valami hasonló, és az ő megoldásuk talán neki is a segítségére lehet… a szentségit, minden mondata talánnal kezdődik és végződik, ez egész olyan bizonytalan, csak egyetlen dologban biztos, hogy nem akarja elveszteni a lányt.

*

Sabrina nem tudta, hogy Tony hogy intézte el, de néhány napon belül repülőjegyet és szállást is szerzett, semmi akadálya nem volt már, hogy együtt töltsék az ünnepeket. A férfi nem emlegette Ricket, és amikor az anyja szóba hozta, hogy eredetileg azt hitte, ők külön akarnak majd ünnepelni, esetleg a fiú szüleivel, Tony meglepően sikeresen terelte el az ő figyelmét is a témáról. Sabrina korábban nem is gondolkozott rajta… a karácsony végül is a legnagyobb családi ünnep, ők pedig nem is beszéltek róla, hogy melyikük családjával, itt Friscóban vagy esetleg New Yorkban ünnepeljenek-e. Nem beszéltek ők szinte semmiről, csak az ágyat nyúzták, és amikor éppen nem, akkor ő a fiút a fóbiája miatt. Lehet, hogy túlságosan erőszakos volt? De hát nem hagyhatta, hogy Rickben ez a félelem meggyökeresedjen. Őt csak a legjobb szándék vezérelte. Oké, a pokolhoz vezető út is jóakarattal van kikövezve, hallotta ezt már emlegetni, de hát nem hagyhatta, hogy Rick belekövesedjen ebbe a fóbiába. 

A francba Jeremyvel, a marha nagy ötletével az aranyvadászatról! Mi értelme volt? Elvesztett egy barátot, …sőt  - úgy tűnik - kettőt… és egy ideig azt hitte, legalább egyikükért cserébe nyert egy szerelmet, de a fiú, akiért sóvárgott, képes volt hülyének nézni.

Kinyitotta a szekrényét és átnézte a ruhatárát, hogy miket pakoljon be két hétre egy olyan helyre, ahol meleg van, esténként elegáns éttermekben vacsoráznak, napközben pedig a tengerben hódolhat a szenvedélyének. Erőnek erejével próbált nem gondolni a fiúra. Jó lesz ez a távolság, mindketten átgondolhatják, hogy ami történt, milyen hatással lehet a jövőjükre. Van-e egyáltalán közös jövőjük, ha ez az egész megtörténhetett?

*

Alex meglepve fogadta a fia bejelentését, hogy a holnapi géppel érkezik. A kérdésére, hogy egyedül-e, a srác szinte ingerülten vágta oda, hogy persze. Nyilván összebalhéztak Sabrinával, vonta le a következtetést és a naptárra nézett. Jókor! De talán éppen ezen, hogy melyikük családjával ünnepeljenek? Végül is mindegy. Még jó, hogy nem hallgatott Oliviára, aki Friscóban akart karácsonyozni… napok óta rágta a fülét, hogy mivel a „gyerekek” nem jelentkeznek, lepjék meg őket. Remek meglepetés lett volna a srác üres lakása előtt ácsorogni, ő meg itthon élhette volna át ugyanezt. Az biztos, hogy az ünnep nem lesz feszültségtől mentes ezek után, pedig azt hitték, minden a legjobb úton van, amiért az elmúlt hetekben nem is hallottak róluk. Azt gondolták, dúl a szerelem, s ilyenkor nyilván nem az a legfőbb gondjuk, hogy a szüleiket hívogassák. De hát akkor valami mégis félresiklott. Kíváncsi volt, hogy a fiuk egyáltalán hajlandó lesz-e beszélni róla.

*

Rick lepakolt a szobájában, aztán a fejét vakarva az ajtajára nézett. Szinte látta maga előtt az anyját és az apját, ahogy tanácstalanul egymásra néznek, hogy vajon miért jött haza éppen most. Hát, jobb túl lenni a nehezén, döntötte el sóhajtva, és kinyitotta az ajtót… a konyhából a szülei beszélgetése hallatszott:

-Mondott valamit, hogy mi történt? – kérdezte éppen az anyja. –Alex! Hozzád beszélek. Veled mindig is őszintébb volt, biztos elmondta, hogy miért jött egyedül. Ne nézz rám úgy, mint aki azt se tudja, miről beszélek! – fortyant fel az anyja és Rick önkéntelenül is elmosolyodott, ahogy az apját sarokba szorítva elképzelte.

-Nem mondtam neki se semmit, anya. – szólalt meg az ajtóban, mire Olivia megperdült és végigmérte. Olyan nyúzott ez a gyerek! Bármi is történt, az megviselte.

-Kicsim! – ölelte meg a fiát, akinek az álláig sem ért –tudod, hogy nekünk bármit elmondhatsz. Azt hittem, annyira elmerültetek a szerelemben, hogy eszetekbe se jut, hogy mindjárt itt a karácsony, és már arra próbáltam apádat rábeszélni, hogy lepjünk meg titeket. Erre beállítasz, láthatóan magadba roskadva… szakítottatok? 

-Hát, talán nem fogalmaznék így, de tény, hogy most van némi mosolyszünet köztünk. – motyogta a fia, miközben még mindig az anyját ölelte.

-Mit csináltál? – sóhajtott az anyja, és Rick  most kivételesen nem tolta el magától felháborodva, hogy már megint csak ő lehet a hibás. Alex azonnal levonta a következtetést, hogy akkor a probléma alighanem nagyobb, mint elsőre gondolták. Ez nem holmi civakodás, ez a majom valami olyasmit művelt, amivel sikerült az örökké békés és megértő kislánynál kivernie a biztosítékot.

Rick lassan kibontakozott az ölelésből, és a szüleinek hátat fordítva a mosogatóra támaszkodott. A lefolyóba bambulva beszélni kezdett.

-Hazudtam neki.

Alex felszisszent. –Megcsaltad?

-Nem, nem ilyesmi volt. …Csak …nem vagyok képes túltenni magam a Jeremyvel történteken, próbáltunk lemenni a vízhez, de esküszöm, olyan volt, mintha pánikroham lett volna. Mozdulni is képtelen vagyok, szabályosan a hányinger kerülget… és volt ott egy kisfiú, aki bajba került, megcsípte egy medúza, és én ott álltam tőle pár lépésnyire és képtelen voltam segíteni neki.

-És Rina gyávának tart emiatt? – kérdezte halkan Olivia, az anyák mindent megbocsátó és bárkivel szemben védelmező hangján.

-Nem. – vont vállat a fiú. –Csak azt akarta, hogy azért járjunk le a vízhez. Mindig egy kicsit közelebb, egy kicsit többet, … próbálkozzunk, amíg elmúlik ez a görcs. Én meg – vett nagy levegőt a fiú -… kitaláltam, hogy megsérült a lábam, jó alaposan bekötöttem, aztán amikor már erre a sérülésre nem hivatkozhattam, akkor bekötöttem a karom, hogy elzúgtam a bringával… de lebuktam Rina előtt és azt mondta, amíg hazudozom neki, látni sem akar.

Alexből úgy tört fel a nevetés, mint egy kitörő vulkán. –Bo-bocsánat! – nevette el magát újra és újra, nem törődve vele, hogy Olivia és Rick is szemrehányóan néznek rá. –Fiam, te akkora ökör vagy! Esküszöm, ilyet… hány éves is vagy? Huszonöt? Nem létezik… ilyet egy ötéves csinál.

-Alex! – szólt rá a felesége, de a férfi kivételesen nem foglalkozott vele, hogy az asszony láthatóan más véleményen van.

-Livi! Most komolyan… szerinted így viselkedik egy felnőtt férfi? Mert amúgy a fiatalember lépten-nyomon azt bizonygatja, hogy ne szóljunk bele a dolgaiba, mert ő már felnőtt. Jézusom! Rick! Ezért még az óvodában is kaptál volna, nemhogy egy felnőtt nőtől.

-Örülök, hogy ennyire viccesnek találod! – morgott a fiú. Ez klassz! Nem gondolta volna, hogy a lelkiismeret furdalása mellett még ő fogja alakítani a család bohócát is. Tanácsot várt a szüleitől, nem azt, hogy kiröhögik. 

-Nem! Félreértesz. Egy pillanatig sem találom viccesnek. Nevetségesnek talán, de az egészen más tészta. És ha az őszinte véleményemre vagy kíváncsi, megérdemled, bármit is szabott ki rád Sabrina. Egy kapcsolatban az őszinteség mindennél fontosabb. Anyád talán azért hallgat annyira, mert ez ügyben neki is van némi sötét folt a múltján, de ebbe most nem akarok belemenni! – tette fel a kezét, hogy Oliviát elhallgattassa, mert már tiltakozni akart éppen. –Szóval, ez épületes baromság volt drága fiam. Mire gondoltál? Meddig tudsz menekülni az elkerülhetetlen elől ezekkel a kitalált sérülésekkel? Nem is értem, hogy nem buktál le az első este, amikor ágyba bújtatok… vagy talán ott is kifogásokat kerestél? – nézett a fiú szemébe, aki viharos múltja ellenére képes volt elpirulni, és önkéntelenül is megrázta a fejét. –Helyes! Egy férfi, aki már az ágyban is hazudik, az végképp elvágta magát. – dünnyögte a férfi. 

-Azt ne mondd, hogy az ágyban viszont helyre hozhatja, amit más téren elrontott! – nézett rá villámló szemekkel a felesége, mire Alex ártatlan mosollyal rá kapta a tekintetét.

-Nem lenne példátlan eset, de azért nem állítanám törvényszerűségként. Viszont – emelte meg az ujját – nem szabad lebecsülni a szenvedély hatalmát egy kapcsolatban. Oké, az őszinteség mindenek előtt, de ha egymás karjában nem tudtok túllépni az összezördüléseken, akkor az elég veszett fejsze nyele.

-Hát, kösz! – grimaszolt Rick – de pillanatnyilag nem az a legnagyobb gondom, hogy valaha ágyba bújik-e velem, hanem az, hogy szóba áll-e velem még ebben az életben. A telefonját kikapcsolta, nem járkál el otthonról, Tony meg nem enged a közelébe… fogalmam sincs, hogy hogy tudnék beszélni vele.

-És tudod, hogy mit mondanál neki, ha találkoznátok? – nézett a szemébe az apja.

-Hát, még nem, de … talán a szituáció hozná… gondolom.

-Oké, ez rossz közelítés. Ha a szituációtól várod a nagy ötletet, akkor garantáltan hülyeséget fogsz mondani és csak tovább tetézed a bajt. – mutatott rá az apja, és ebben a fiú kénytelen volt igazat adni neki. Ha indulatból beszélt, annak ritkán volt jó vége.

-Nézd kicsim – szólalt meg az anyja is – ha női szemmel nézem, akkor a hazugság volt a legnagyobb baj. Rina most attól fél, hogy másban sem voltál/vagy/leszel vele őszinte. Szóval, szerintem most te vagy lépéskényszerben. Menned kell utána, meg kell találnod az alkalmat, hogy beszélhess vele. És a helyedben nem telefonon próbálkoznék, mert azt bármikor le lehet tenni. Csakis személyesen! De azt hiszem, semmi értelme addig próbálkoznod, amíg ezzel a víziszonyos dologgal nem kezdesz valamit. Ha ehhez orvos kell, akkor fordulj szakemberhez! Ha a mi segítségünk is megfelel, én saját kezűleg tartom a fejed a víz alatt az uszodában, …nem tudom, mi a gondod, de próbáld megfogalmazni és ahhoz megtaláljuk a gyógymódot. 

-Az az igazság, hogy szerintem már nem is annyira rossz, mint néhány hete… mielőtt eljöttem, lent voltam a parton, és nem tudom… ahogy néztem a vizet, arra gondoltam, ha választanom kellene, hogy Rina elhagy vagy belegázolok abba a nyomorult vízbe, akkor inkább megpróbálnám. Ez a hülye ötlet sem ért annyit, amennyit vesztettem vele.

-Na, akkor az első lépés máris megvan. Már csak hagyni kéne a Brighton/Adams családot nyugodtan ünnepelni, aztán odaköltözöl a küszöbére. Rina nem fog elhajtani, ha látja rajtad, hogy komolyan gondolod. – tette szét Alex a kezét, mint aki megtalálta a nyilvánvaló megoldást. Olivia nem volt erről egészen meggyőződve, éppen ezért egy nagy levegővétel után felvette a kabátját és kiment a kertbe. A telefonját persze vitte magával.

*

Tony Adams a repülőtéren éppen elővette a telefonját, hogy kikapcsolja, amikor az megszólalt. Olivia! – nézett a kijelzőre. Olyan sokszor várta, hogy a nő hívja, de ez még évekkel ezelőtt volt. Most meglehetősen biztos volt benne, hogy miért keresi. Nyilván a lókötő fia érdekében próbál közbenjárni. Intett Sandrának és Sabrinának, hogy azonnal megy utánuk, szálljanak csak be, ő még felveszi ezt a hívást.

-Szia Livi! – szólt bele eltökélten, hogy nem hagyja magát megpuhítani.

-Szia Tony! Gondolom, sejted, miért hívlak?

A férfi meglepődött, hogy minden női praktikázás nélkül az asszony a lényegre tért.

-Nézd Livi, éppen a reptéren vagyunk, utazunk. Én nem akarok a fiatalok dolgába beleszólni, úgyhogy ne várd tőlem, hogy majd Sabrina lelkére beszélek. A fiad megbántotta, most ihatja a levét.

-Tudom Tony. De teljesen maga alatt van. Úgy szereti ezt a kislányt, mint még soha senkit és szabályosan belebetegszik, hogy nem tud tőle bocsánatot kérni.

-Hát, talán nem is árt neki egy kis lecke, hogy néha tekintettel lehetne mások érzelmeire is. – morogta a férfi és közben a jegyét átadta a kezelőnek. Klassz dolog Olivia hangját hallani, de azért nem akarta lekésni a gépet. A nő közben figyelmeztette, hogy a telefont ki kell kapcsolnia. Máris! – mosolygott rá.

-Nézd Livi, mi most az ünnepekre a Kanári szigetekre utazunk. Ez alatt a két hét alatt lesz idejük összeszedni magukat mindkettőjüknek. Majd megmondom Sabrinának, hogy Rick aggódik érte, de nem garantálhatom, hogy ettől fogadni fogja majd a hívásait. Bízzuk a sorsra, hogy alakul a dolog köztük, rendben? Ne haragudj, mennem kell!

-Rendben, Tony, köszönöm. Jó nektek, hogy olyan csodás helyen ünnepelhetitek a karácsonyt. Biztosan remek lesz! Sandrának is mondd meg, hogy üdvözlöm és Sabrirának is, hogy fel a fejjel! Csak azt mondd meg, hogy pontosan hová is mentek!? Tudod, csak hogy megnézhessem a neten és irigykedhessek egy kicsit. Itt mindent belep a hó és majd megfagyok, ott meg virágba borulva vár titeket az Éden, ó, olyan irigy vagyok! – sóhajtott az asszony, Tony pedig a csapdát fel sem ismerve önkéntelenül is megadta a címet.