Túl az Óperencián 6.

Az étteremben Alex kényelmesen hátradőlve és karját a felesége válla mögé fektetve hallgatta a fiát, aki a vizsgáról mesélt éppen. Őt hallgatva az egész nem tűnt többnek egy kedélyes teadélutánnál.  Időnként vetett egy pillantást Sabrinára is, aki a testére simuló egyszerű ruhában kifejezetten szexis volt, és úgy itta a fiú szavait, mintha valami égi kinyilatkoztatást hallana.  Rendre közbeszúrt valami szarkasztikus megjegyzést, amitől a történet csak még élőbb és élvezetesebb lett. Egymás szavába vágva sztorizgattak, befejezve a másik gondolatát és felvezetve a következő részt. Nagyon összeszokott párost alkottak, ezt kénytelen volt elismerni. De hogy szexelnének is? Nem, azt valahogy nem tudta róluk elképzelni. Talán gondoltak már rá, de hogy még nem tették meg, abban biztos volt. A Sabrina arcát időnként elöntő enyhe pír volt számára a bizonyosság, de aztán Olivia arcára nézett, aki éppen elpirult egy pikáns megjegyzésen, és majdnem hangosan felnevetett. Ennyit a szűzies pirulásról! 

Ők is elmesélték, hogy Harold bácsi üzeme jó kezekbe került, még el is viccelődtek rajta, hogy akkor mostantól kevesebb okuk lesz Ricket zaklatni, végül Alex azt javasolta, menjenek korán aludni, mivel hajnali ötkor el kell induljanak, ha időben San Franciscóba akarnak érni. A férfiak még elvitatkoztak rajta, hogy a gyorsabb I-5-ös pályán menjenek, ahol kb. hat órás út vár rájuk, vagy a partvidék felé menjenek a 101-esen, de akkor legalább másfél órával hosszabb útra kell számítsanak. Az ünnepség délután 3-kor kezdődik, figyelmeztette őket Olivia – és előtte kell egy kis idő, hogy csodát tegyen ezzel az ősemberrel – biccentett a fia felé, így aztán a rövidebb és gyorsabb út mellett döntöttek. Közben Sabrina némán jegyezte meg magában az asszony utolsó mondatával kapcsolatban, hogy az a csodatétel huszonöt évvel ezelőtt már megtörtént.

*                

      

Odafönt aztán úgy állt meg a franciaágy előtt, mint aki csak most ébred rá, hogy elnézte a szobaszámot.

-Két ágyast kellett volna kérni – motyogta, ahogy a fiú a háta mögött pakolászott.

-Miért? Talán keskenyebb, mint az én ágyam otthon, de mégiscsak egy franciaágy, el fogunk férni. Aludtunk már együtt ennél szűkebb helyen is. – vonta meg a vállát Rick, aztán ahogy felnézett, végigfutott a tekintete a lány merev hátán, le a formás fenekére és a karcsú lábakra. Ha jobban belegondol, talán mégis jobb lett volna az a külön ágy. Amikor legutóbb együtt aludtak, ő meglehetősen aggodalmas volt, mert Rina lázas volt és úgy köhögött, mint a viharágyú, és ezért az éjszaka folyamán – úgy tűnt – percenként nézte meg a homlokát, lejjebb ment-e a láza. Borogatást tekert a csuklóira, megitatta langyos teával, és egyszer sem jutott eszébe, milyen formás az az apró női test ott mellette. De most mind a ketten a legjobb egészségnek örvendtek, és ettől valahogy más lett a közelség is. 

Erőnek erejével próbált inkább arra gondolni, hogy az apjával nem tudott Damienről és az üzenetéről beszélni. Pedig mindenképpen meg akarta neki említeni, nehogy San Franciscoba érve, meglepetésként érje majd a fickó felbukkanása. Elég baljóslatú volt a férfi utolsó mondata: „…keresem, …és meg fogom találni”. És ha megtalálja, akkor mi lesz? Ez a kérdés kínozta azóta az este óta.

Végül ez a gondolat volt az, amitől elviselhetővé szelidült Sabrina közelsége a takaró alatt. De a lány annyit mocorgott, hogy végül átölelte, mire végre csend lett és nyugalom. Elaludt.

*

Rick álmosan pislogva ült az ágy szélén és Sabrinát nézte, aki nevetséges  mozdulatokkal kalimpált a szőnyegen. A dolog csak ennyiben volt nevetséges, mert egyébként ez az éjszaka megviselte. Amikor a telefonja ébresztője bekapcsolt, úgy érezte, éppen csak lehunyta a szemét és nem létezhet, hogy az éjszaka már el is múlt. Nem először aludtak együtt, de ennyire még talán sosem volt tudatában az ágy másik oldalán fekvő lány közelségének. Sabrina is rosszul aludt, annyit kúszott-mászott, mint egy kommandós, úgyhogy végül nemes egyszerűséggel átrakta rajta a karját és onnantól a mocorgás megszűnt. Hajnali fél öt volt, az apja ötkor indulni akar, éppen itt volt az ideje, hogy összekaparják magukat.Közben a kalimpálásból valami egész más lett, mintha a lány nyújtózkodva igyekezne kiszabadulni egy ránehezedő test alól. A fantáziája elszabadult.

-Mi a frászt csinálsz? – kérdezte rekedten, amikor a lány éppen hasra fordult és az egyik lábát felhúzva a fenekét az égnek tolta. A helyzetben rejlettek lehetőségek. Máskor. Mással. De ez itt Rina volt. 

-Nyújtok – nyögte a lány. –Azt hiszem,nincs olyan porcikám, amit el ne feküdtem volna. Hihetetlen kényelmetlen volt ez az ágy, érdemes lenne jelezni a szállodának. Próbáltam megtalálni az egyetlen pózt, amiben nem nyomorodok meg reggelre, de aztán rám pakoltad a karodat és onnantól esélyem sem volt.

-Bocs! De én meg azért voltam ébren, mert azt hittem, pillanatok alatt átmész alvajáróba. Gondoltam, még időben elkaplak. – kuncogott a fiú, aztán felállt, hogy a fürdőszobába menjen, pont akkor, amikor a lány is megfordult és felült.

-Hűha! – nyögött elvörösödve, mire érthetetlen módon Rick is érezte, ahogy az arca átforrósodik.

Na igen, hát hajnal van… és ha nem Rina lenne itt vele, akkor vagy  éppen szex előtt lenne, vagy közben, esetleg már utána. És akkor nem ágaskodna úgy a farka, mint aki ki akar törni a passzos boxeralsóból. Ez eddig sose okozott problémát, de Rinával most más volt. Teljesen feleslegesen egy olyan szituációt teremtett, ami inkább volt kínos, mint játékos.

-Sietek. – motyogta, mielőtt becsukta maga mögött a fürdőszobaajtót és a lány nem akarta tudni, hogy mivel is. 

Feltápászkodott a szőnyegről, megmozgatta a karjait, de a hátában még mindig érezte a fájdalmat. Leroskadt az ágyra, ami túlságosan puha volt… és a párnára dőlve még érezte rajta a fiú illatát, …biztosan ez volt a baj… vagy az a kemény test, ami éjjel szinte fojtogatóan vette körbe, és ezért képtelen volt egy szemhunyásnyinál többet aludni. Valamikor elszundikált, de akkor meg az álmai lökték újra az ébrenlét felé, bár ezért hálás volt, mert ki tudja, mikre vetemedett volna a valóságban, ha hagyja, hogy legalább az álmában megtörténjen a lehetetlen.

Körülnézett, de este már mindent összepakolt, csak bele kellett ugorjon a sortjába és egy pólóba, és máris útra kész lett volna, csak előbb a fürdőszobába akart bejutni.

-Rick, csipkedd már magad! – kiabált, mire kitárult az ajtó és ott állt a fiú egy törülközőbe burkolózva.

-Tied a pálya – intett befelé, aztán amikor a lány már majdnem becsukta az ajtót, hozzátette: -És vigyázz, mert vizes a kő, nehogy elcsússz!

*

Még alig hagyták el Los Angelest, amikor Alex vigyorogva intett Oliviának a fejével hátrafelé. Az asszony megfordult és elmosolyodott. Rick kócosan, kissé lecsúszva, fejét hátraejtve, nyitott szájjal halkan hortyogott, kezével  Sabrinát ölelve, aki az ölébe dőlve, a fiú combját használva kispárnának, mélyen aludt.

-Szerinted mit csináltak ezek egész éjjel, hogy indulás után azonnal elaludtak? – suttogta sokat sejtetően, mire Olivia megcsóválta a fejét.

-Nem csináltak semmit. Ha azért aludnának, akkor most neked is húznod kéne a lóbőrt. – nyújtotta ki a nyelvét csúfondárosan, mire Alex elkapta a kezét és belecsókolt a tenyerébe.

-Csodás éjszaka volt, mint mindig.

-Cssss--! – pirult Olivia. -Még meghallják…

-Mit? Hogy úgy aludtam, mint a bunda? … - vigyorgott a férje, aztán elkomolyodott. –Nehéz elfogadni, hogy már felnőtt férfi és nincs szüksége ránk.

-Szüksége van… csak már nem úgy… - sóhajtott az asszony és az ablakon túl elsuhanó tájat bámulta, hogy a férje ne vegye észre a szemébe szökő könnyeket. Újra Corinna jutott az eszébe, aki még csak most lenne 18 éves…

Arra riadt, hogy Alex újra a keze után nyúl.

-Ő is hamarosan kirepült volna. – mondta ki az őbenne is megfogalmazódott gondolatot, újra bebizonyítva, hogy gyakran gondolnak ugyanarra. Csak bólogatni tudott, hogy a sírást visszafojtsa. Aztán megrezzent, ahogy a fia végigsimított a vállán. Úgy látszik, nem sikerült olyan csendesen gyászolnia, mint gondolta. Felébresztette és nyilván nem kellett hozzá a még kézhez sem kapott diplomája, hogy kitalálja, mi a baj. Megfogta hát a nagy lakli kezét  és ráhajtotta a fejét, Alex pedig a gázra lépett. Minél előbb ott lesznek Friscóban, annál hamarabb sikerül Olivia gondolatait elterelni.

*

Az út felénél megálltak egy hosszabb pihenőre. A lányok a benzinkúti shopban szendvicseket, üdítőt, kávét vettek, a férfiak pedig kinyújtóztatták a kocsiban elgémberedett tagjaikat.

-Apa! Egy fazon azt üzeni, hogy szeretne beszélni veled. – nyögte ki Rick, némiképp megszelidítve Damien üzenetét, kihasználva, hogy egy kicsit kettesben lehet az apjával.

-Milyen fazon? – hunyorgott Alex a napfényben, miközben megtankolta a kocsit.

-Damien Stielman. Azt mondta, tudni fogod, ha azt mondom, Aphrodité… - nyelt egyet a fiú.

Alex kiegyenesedett, aztán összeráncolt homlokkal kutatott az emlékeiben.

-Aphrodité? Mi ez? Valami kandi kamerás dolog? Ki a franc az az Aphrodité?

-A szerelem istennője. – bökte ki önkéntelenül Rick, mire az apja elvigyorodott.

-Jaaa, az az Aphrodité… Uramisten, de hát annak már harminc éve … legalább… 

-Akkor tényleg ismerted? – nézett rá a fia kutató tekintettel, mire megvonta a vállát.

-Hát, hogy ismertem volna, az talán erős túlzás, de bibliai értelemben valóban ismertük egymást. De ez még anyád előtt történt, úgyhogy igazán régi sztori. Hol akadtál össze velük?

-Csak a fickó volt… véletlenül futottunk össze a parton… szóba került, hogy te vagy az apám, és akkor mondta. – hebegett Rick. –De Aphrodité már nem él.

-Hagyd már ezt az Aphroditét, nem is ez volt a neve, ezt csak Dek vagy talán Cliff akasztotta rá… de nem jut eszembe az igazi neve nekem sem.  Valami Lisa vagy Lotte… - ráncolta a homlokát a férfi, láthatóan minden megrendülés nélkül a nő halálhírét hallva.

-Louise – mormolta a fiú.

-Lehet. – hagyta rá az apja. –De erre a Damienre nem emlékszem. 

-Az öccse. … és apa, azt hiszem, téged okol azért, hogy meghalt a nővére.

-Engem??? – keskenyedett el a férfi hangja, ahogy meglepetten a fiára nézett. –Azt se tudtam, hogy meghalt.

-Drogtúladagolás… nem egészen volt világos, ahogy a fickó elmesélte, hogy mellettetek szokott rá, hogy élt-e vele egyáltalán, de az utolsó palija túllőtte. Ez tény.

Alex úgy fordult a fia felé, mint aki nem hisz a fülének.

-Hogy mellettünk szokott rá? Rick! Az istenit! Egyikünk sem drogozott! Oké, talán néha egy kis fű volt, de az is csak az elején. Nem lehet kitörni a névtelenségből, ha közben magad alatt vágod a fát, egy drogossal le sem álltak volna a koncertszervezők. Úgy ismersz te engem, mint aki a hangulatért felszív egy csíkot? Vagy akár a többieket?

-Én mondtam neki, hogy félreértés ez az egész, de nagyon biztos volt az igazában. – vonta meg a vállát a fiú megkönnyebbülten. Ismerte az apját. Ha tett is volna bármit, amire utólag nem lenne büszke, azt is beismerte volna, és persze, rögtön tartott volna egy hegyi beszédet is, hogy őt még a gondolattól is távol tartsa. De az apja most egyszerűen csak nemet mondott még a feltételezésre is, és ő hitt neki.

A lányok közben felbukkantak az üzlet ajtajában és a két férfi úgy fordult el egymástól, mintha nem éppen egy igen kényes témát tárgyaltak volna. Alex még a fiára nézett és a kocsi felett halkan odaszólt:

-Anyádnak egy szót se erről a fickóról! Nem kell, hogy feleslegesen izgassa magát valami miatt, amiről még én se tudok semmit. Oké?

-Oké! – sóhajtotta a fia, aztán az anyjáék felé fordult és rájuk mosolygott. A két nő – más okból ugyan, de - azonnal elolvadt.