Túl az Óperencián 15.

David McNeal akkorát nyelt, amikor a nagy darab szakállas fickó megállt mellette, hogy még a lüktető zenén át is hallani vélte.

-Beszélni akarok veled! – tette a tenyerét Damien Stielman a fiú vállára, aki ettől megroggyant. A kis szöszke, akivel összebújva táncoltak, ijedten nézett fel rá, aztán át a vad kinézetű fickóra és kibontakozott a fiú öleléséből.

-Beszéljetek csak, én úgyis meg akartam keresni a barátnőmet, akivel jöttem. – motyogta, s mire David válaszolhatott volna, már el is tűnt a vonalgó testek labirintusában, a plafonon forgó tükörgömbök villódzó fényében. Jessicát ma este már nem fogja látni, ebben biztos volt, nem mintha most ez lett volna a legnagyobb problémája.

A férfi erőteljes szorítása a kijárat felé navigálta Davidet. Odakint aztán a falnak lökte a megszeppent fiút.

-Micsoda töketlen kis pöcs vagy!? – bökte mellbe. –Rosszul mértelek fel kölyök, és utálom, ha hibázom. Azt hittem, vagy annyira pasi, hogy tudd, mi a dolgod, ha egy készséges nőt tálalnak fel neked ezüst tálcán. Ahhoz képest, mennyire a bugyijába akartál kerülni, a végén mi a fasznak adtad a lovagot, mi?

David elsápadt, ahogy eszébe jutott az az este, meg sem próbált úgy csinálni, mint aki nem érti miről van szó. Ugyan tényleg átfutott a fején, hogy Sabrina biztosan nem tiltakozott volna, ha lefekszik vele, de utólag már ezerszer megbánta még a gondolatot is. És nem kizárólag Tallis Harmon miatt, aki nagyon szemléletesen magyarázta el neki, mit művel vele, ha csak megpróbálkozik a dologgal. A férfi figyelmeztetésétől Sabrina vonzereje nagyot csökkent, úgyhogy kerülte is, amennyire csak tehette. De a lány megérdemelte volna, hogy bocsánatot kérjen tőle, már csak a feltételezés miatt is, hogy részegnek hitte. Az első két véletlen találkozó után már ő maga kereste az alkalmat, hogy tisztázhassa a lánnyal, hogy nem akart rosszat neki, de Sabrina nem volt otthon. Helyette a nevelőapjába futott, Tony Adamsba, aki valakitől túlságosan is jól értesült volt és úgy nézett rá, mint egy svábbogárra, akit legszívesebben eltaposna a cipője sarkával. …De abban is biztos volt, hogy ezeket hiába is mondaná el ennek a gorillának, egyrészt biztos nem is érdekelné, másrészt aligha derítené jobb kedvre. Így aztán csak lehajtott fejjel motyogott az orra alatt.

-Nem adtam a lovagot. Csak jött egy fószer és ő vitte el magával. – próbált féligazságokból választ kovácsolni. 

-Milyen fószer? – húzta össze a szemöldökét a férfi.

-Magas, szőke, borostás…ott szokott lógni Joe kocsmájában. – vonta meg a vállát a fiú. A férfi egy darabig kutatott az emlékezetében, aztán gondterhelten fintorogva megszólalt:

-Tallis?

-Lehet, hogy úgy hívják, de nem lógunk együtt, úgyhogy nekem nem mutatkozott be. – vont vállat újra a fiú és a parkoló felé sandított, ahol a kocsija állt. Rémülten fedezett fel két hasonló figurát a kocsija motorháztetőjén üldögélve. Ezek tudják, hogy melyikkel van?

-Miattuk ne izgulj! Engem várnak. – biccentett feléjük Stielman. –Csak azt akartam megtudni tőled, hogy miért nem vitted haza azt a libát?

-Honnan tudta, hogy nem…? – kérdezte meglepetten a fiú.

-Onnan öcsi, hogy ott vártunk rátok mindannyian. Egyrészt egy jó kis gruppenre készen, másrészt a legmenőbb kamerával, amit Hal fel tudott hajtani hirtelenjében. – biccentett a hatalmas szőke fickó felé.

-De mi baja Rinával? – motyogta értetlenül David, mire Stielman rosszallóan ráhunyorított.

-Nincs nekem semmi bajom vele, csak egy jó muff, ennyi. És miért csak neked lett volna egy jó estéd, hm? Végül is az én bogyómtól lett kezesbárány a kislány. … Amúgy meg semmi közöd hozzá, mert elbasztad az esténket.

David rémülten nézte a férfit, akinek a szeme keményen villant rá.

-Hol van most a csaj? Mert otthon nincs. – nézett rá kérdőn a pasas, mire David önkéntelenül is megrántotta a vállát.

-Nem tudom, azóta nem találkoztunk. … Talán a barátjánál.

-Rick Maitlandnél?

-Gondolom. – nyelt nagyott a fiú.

-Na jó, menj te kis buzi! – taszított rajta a férfi és David sietett engedelmeskedni. Damien Stielman a barátaival pedig motorra ült és elindultak a címre, amit még Joe kocsmájában sikerült kideríteniük.

*

-Mr.Maitlandet  keresik? – nézett ki a szomszéd lakásból kíváncsian Mrs.Hopper. Az idős asszony meglepve nézte a fiú látogatóit. Néha veszekedett már a kölyökkel, de az a svihák mindig levette a lábáról egy bocsánatkéréssel és néhány szál virággal egy-egy hangosabb házibuli után. Lányok jöttek-mentek, de ebben a kérdésben a rosszallása nekik szólt, nem annak az egészséges és szemrevaló férfiembernek, aki vonzotta őket, mint méheket a méz.  Ilyen vad figurák eddig még nem lépték át a lakása küszöbét és kicsit aggódva gondolt rá, talán a jövőben is felbukkannak majd itt ezek a férfiak, akik a dübörgő, büdös motorjaikkal az előbb álltak meg a ház előtt.

-Igen, asszonyom! – villantott rá egy farkasmosolyt Damien -Mr.Maitlandet keressük.

-Ó, hát nem tudják? Mr. Maitlandet baleset érte és a szüleinél lábadozik. – adta meg kérés nélkül is az információt az idős asszony.

-A szüleinél? – mosolygott rá a férfi, de ettől a mosolytól az asszony hátán végigfutott a hideg. -És meg tudná nekem mondani asszonyom, hol laknak Mr. Maitland szülei? – kérdezte meg olyan mézesmázos, udvarias hangon, hogy a nő önkéntelenül is válaszolt.

-New Yorkban. 

-Bassza meg! – csapott a falra Damien háta mögött Hal, mire az asszony felháborodottan fordult felé.

-Na, de fiatalember!

-Kuss, vén banya, mert a fejedre húzom a bejárati ajtót! – morrant rá a fickó és kifelé indult.

Damien Stielman magában göcögve bocsánatkérő mosollyal fordult a barátja után, aztán a válla fölött visszaszólt az asszonynak.

-Ne haragudjon rá, mostanában nincs szerencséje a nőkkel és ettől kicsit frusztrált.

-Nahiszen… - hallotta az öreglány hangját, mire Hal megemelte a jobb kezét és középső ujját feltartva, vissza sem nézve kilépett a kapun.

Mrs. Hopper pedig úgy döntött, iszik egy kortyot erre az ijedtségre és arra a felháborító modorra, amivel ezek a huligánok megsértették.

*

Rick még mindig hitetlenkedve nézte a lányt, aki fenséges meztelenségében egyszerre volt egy földre szállt angyal és egy pokolból menesztett csábító. Akarta őt! És nagyon úgy tűnt, hogy Sabrina kész vele áldozni a szerelem oltárán. De még mindig bizonytalan volt, hogy mit akar jobban, ...ezt a csodát a lánnyal megélni, vagy megtartani egy jó barátot, egy ritka kincset.

-Miért most? – kérdezte halkan, miközben kezei már önálló életre keltek és óvatosan kicsusszanva a lány kezének gyengéd fogságából felfelé indultak Rina karjain, centiről centire felderítve a bársonyos bőr alatt megbújó nőies, mégis kemény izmokat; majd átkalandozott a kulcscsontja felé, végül ujjai megállapodtak a lány vékony torkán, ahol mosolyogva nézte, ahogy nagyokat nyel. Nem olyan higgadt csábítás ez, mint ahogy elsőre látszott. Nem! Rina nagyon is tisztában van vele, hogy rengeteget veszíthetnek, de a lány az is, aki már arra is ráébredt, mennyi mindent nyerhetnek, amennyiben ő végre összekaparja magát és meg meri kockáztatni a boldogságot. 

-Számít az? – suttogta Sabrina, szemét le sem véve arról a formás szájról, amely a taxiban olyan boldoggá tette. Tisztelte a fiút, amiért még habozik, mérlegelve helyest és helytelent, de ugyanakkor kezdett türelmetlenné válni. Egy dolog, hogy a meztelenségével is hatni akart rá, de ha még sokáig kell várjon, a legszebb pillanataikat fogja fogvacogva, libabőrös reszketéssel tönkretenni. –Most  szabadítottál fel engem is a barátság béklyójából. … - mormolta, s ez végül is nem volt hazugság. Hónapok óta egyre keservesebb volt látni, ahogy a fiú gondtalanul csókot nyom búcsúzóul a homlokára, aztán valaki mást tesz boldoggá éjszaka. Haragudni akart rá ezért, de képtelen volt. Önmagát hibáztatta, amiért nem képes felfedni előtte a valós érzelmeit. Most már örült, hogy nem tette meg, …így, hogy a fiúból szakadt ki előbb a vallomás, mégiscsak sokkal édesebb volt. 

-Megfázol – simogatta meg Rick a lányt, de Sabrina nem félt… a férfi forró kezei alatt lángra kapott a bőre, már nem fázott, reszketése sokkal inkább a vágy megnyilvánulása volt.

-Melegíts fel! – nézett a fiú szemébe, aki úgy emelkedett fel a fotelből, mint akit megbűvöltek.

-Ha ebbe belekezdünk, nem fogok tudni megállni. – motyogta még mindig a lány szemének foglyaként, mire Rina elmosolyodott.

-Szedek gyógyszert, ha csak ez a gond.

-Te tényleg akarod ezt! – sóhajtott elégedett csodálkozással a fiú, miközben magához húzta. A lány szinte eltűnt az ölelésében, olyan apró volt. Puha mellein nyomott hagytak az ing gyöngyház gombjai, olyan szorosan simult a biztonságot adó mellkasra, miközben átkozta apró termetét, amiért a fiúnak szinte kétrét kell hajolnia, ha a száját akarja megcsókolni. Miért is nem lehet ő is olyan magas, mint az a sok lány, akik eddig felkeltették Rick figyelmét? A következő pillanatban azonban eltűnt alóla a puha szőnyeg és két erős karban lebegett az egyszerű szállodai franciaágy felé, kiverve a fejéből minden nem a pillanathoz illő gondolatot. 

-Ennél sokkal jobbat érdemelnél! – sóhajtott Rick, miközben óvatosan lepottyantotta az ágytakaróra, aztán még mellette állva szemének forró pillantásával végig pásztázta a lány tökéletes testét. –Ebben a szobában nincs semmi romantikus… ettől olyan az egész, mint egy elkapkodott légyott. Mint ami után te jobbra mész, én meg balra… pedig, ha megtesszük, nem foglak elengedni.

-Ezt ígéretnek veszem – mosolyodott el Rina és minden tapasztalatlansága ellenére olyan csábítóan helyezkedett el az ágy közepén, hogy Rick képtelen volt tovább kitartani a nemes elhatározás mellett, hogy megpróbál Sabrinának örömet szerezni, de egyúttal megpróbálja megóvni azt a törékeny kapcsolatot, ami közöttük van. Elég volt egyetlen pillantás a vágytól homályos szemekbe, hogy tudja, egy fejezet véget ért az életükben. Ez nem az a szituáció, mint amikor ő először próbálkozott az ágyába csábítani. Az lehet, hogy tényleg csak egy éjszakára szólt volna. De most azt akarta, hogy ez a tekintet legyen minden nap az utolsó, amit lát, aminek az emlékével álomba merül és amire reggelente ébred. Ha Sabrina nem gondolta ennyire komolyan, akkor az a rossz híre, hogy ő viszont igen.