Túl az Óperencián 9.

-David! Szia! Persze, nem zavarsz. – szólt bele Sabrina a telefonba. Éppen elkeseredetten kapcsolta ki a gépét, mert ma sem kapott levelet Ricktől. Úgy várta tőle azt a néhány sort, mintha ez lenne számára a nap fénypontja. Valószínűleg így is volt. Nem igazán tudta, mi zajlik odafönt északon. Rick néhány korábbi sorából úgy vette ki, hogy nagy csalódás az egész, és ezt támasztotta alá az a pár pillanatnyi élő kapcsolat, amikor legutóbb skypon beszélni tudtak. A fiút ilyen nyúzottnak még sosem látta, és éppen ingerülten küldött el valakit a francba, aki a beszélgetésükből már eltelt időre figyelmeztette. Ugyanakkor mérges is volt rá. Ha ennyire nem jó odafönt, akkor miért nem ül már gépre és tér vissza? Rick valami olyasmiről magyarázott, hogy Jeremy maradni akar és nem hagyhatja magára. Hát, ez kedves. Persze jó kifogás sose rossz! Ha Jeremy többet számít neki, mint ő, akkor csak maradjon! – durcáskodott.

Rick alig utazott el, amikor Olivia felhívta. Beszélgettek a diplomaosztó ünnepségről, az apja is szóba került, de végig tudta, hogy a hívás mögött valami más rejtőzik. Hogy mi, az akkor derült ki, amikor Alex átvette a telefont. Kerek perec felszólította, hogy mondja el, ha tud valamit a fiuk ügyeiről, mert egész úton hazafelé arról beszélgettek, hogy a srác titkol valamit előlük. Ők ugyan remélték, hogy csak kettőjük között szövődött valami kis románc, amit most félnek Tony miatt nyilvánosságra hozni, de Sabrina elég hamar engedett a szülői nyomásnak és vallani kezdett. Ő lett volna a legboldogabb, ha arról mesélhet, hogy Rick és ő közel kerültek egymáshoz, de nem, ők továbbra is csak barátok, és mint barát nem tartaná fairnek, ha kiadná a fiút. Alex pedig figyelmeztette, hogy a szolidaritásnak is megvan a határa. Ha úgy érzi, hogy Rick valami meggondolatlanságra vetemedett, jobb, ha ők is tudnak róla, hogy alkalomadtán segítséget nyújthassanak neki. És akkor kitálalt. Elmondott mindent Alaszkáról, az aranykutató műsorról és Jeremy nagy ötletéről. Végül bevallotta, hogy a fiúk már a helyszínen vannak. Alex utólag ugyan elnézést kért a kitöréséért, de előbb Sabrinának végig kellett hallgatnia egy igen erős kifejezésekkel tűzdelt, felháborodott hangú véleményt a fia szellemi  állapotáról, aminek tulajdonképpen a legtöbb részével – minden elfogultsága ellenére - ő maga is egyet értett. Nem igazán bánta, hogy őszintén elmondott mindent, mert tudta, hogy Rick is megírja majd a szüleinek. Megígérte. 

De most visszatért David McNealhez, aki kitartóan próbálta már megint rávenni, hogy egy estét töltsön vele. A korábbi „üljünk be valahova”, mostanra már színházi előadássá és utána egy vacsorává változott. Sabrina megcsóválta a fejét, aztán úgy döntött, miért ne… David végül is helyes fiú volt, jókat lehetett vele beszélgetni, és azóta az első félresiklott csók óta a fiú kifejezetten tisztelettudóan viselkedett vele. A színházi  előadásról ráadásul kiderült, hogy az egyetemi színjátszó kör előadása, amelyben az egyik jó barátnője is részt vett.

-Rendben, Dave! Akkor fél nyolckor találkozunk a campus előtt. – mondta és letette a telefont.

Egy ideig csak nézett maga elé. Hát, akkor  most már eldöntötte, hogy elmegy Daviddel erre a találkára. Nem azért, mert Rick nincs éppen kéznél, nem. Csak éppen lehet, hogy ideje lenne felébredni az álmodozásból és tudomásul venni, hogy Rick nem érdeklődik iránta. Neki nagyon is megfelel ez a baráti kapcsolat, és nem tehet róla, hogy Sabrinának ez egyre kevesebbet ad… ahhoz képest legalábbis, amit  adhatna. Azt hitte, azt remélte, hogy az utolsó este játékos, jó hangulatú vacsoráját követően legalább szóba kerül, hogy ez a barátság… talán lehetne több is, de a fiú már csak az utazásra koncentrált. Hazakísérte, megölelte, egy puszit nyomott a homlokára, aztán zsebredugott kézzel elballagott. Csalódottan ácsorgott a kapu előtt, amíg Rick el nem tűnt a sarkon. Szíve szerint utána kiabált volna, de végül egy nagy sóhajjal úgy döntött, nem ez a megfelelő pillanat ahhoz, hogy hülyét csináljon magából. Majd ha hazajön, vesz egy nagy levegőt és tisztázza a helyzetet. Addig is lehet, hogy meg kellene hallgatnia David mondandóját. Olyan könnyű lenne megkedvelni, de ehhez meg kell ismerje jobban. Erre pedig a legjobb lehetőség, ha együtt mennek el erre a mai esti programra. Kinyitotta a szekrényét és keresett valami könnyű darabot. Melegnek ígérkezett az este.

*

 

Az előadás nagy siker volt, bár a hallgatók, akik a szerepeket alakították, érezhetően  amatőrök voltak, de szívvel-lélekkel játszottak és ettől az egész előadás élő, vidám és sikeres lett. Sabrina jól szórakozott, Davidnek volt néhány igazán találó és vicces megjegyzése, és ezért másfél órával később minden fanyalgás nélkül ült le vele  az egyetem melletti kis bárban. Egy koktélt rendelt és ettől furcsán nagyviláginak érezte magát, amire csak ráerősített a fiú elismeréstől ragyogó tekintete. Táncoltak összesimulva és bár nem érezte, hogy a fiú közelségétől lángra lobbanna a bőre, de nem is volt kellemetlen.  Éppen nevetett valamin, amikor észrevette, hogy az asztalukhoz leült valaki. 

Damien Stielman! – ismerte fel a férfit, aki most is talpig bőrben, olajosan fénylő, befont hajjal úgy nézett ki, mint egy motoros hippi. Elképzelni sem tudta, mit akarhat tőlük, de nem bízott benne, hogy a férfi megunja a várakozást és odébb áll. Látszott rajta, hogy a zárórát is képes megvárni, ha addig nem mennének vissza a helyükre. Rámosolygott Davidre, és az asztal felé indult, a fiú pedig megbűvölve követte.

-Nocsak! Dobtad a Matiland kölyköt? – szólalt meg Damien, ahogy az asztalhoz értek.

-Ti ismeritek egymást? – nézett rá David zavartan, és az idősebb fickót méregette, aki úgy nézett ki, mint aki egy road-movie-ból – rosszabb esetben a börtönből – szabadult, de Sabrina csak intett neki, hogy majd később elmagyarázza. Most a férfinak szándékozott válaszolni, hátha akkor odébbáll.

-Nem is jártunk. A barátom. …Olyan nekem, mintha a bátyám lenne. – mondta a férfi szemébe nézve, mire az csodálkozóan felhúzta a szemöldökét, aztán elmosolyodott.

-Igen? Annál jobb! – de továbbra is ott ült, mintha meghívták volna. David nagyot nyelt és Sabrinára nézett.

-Kimegyek a mosdóba, ha esetleg meg akarsz beszélni valamit a barátoddal.

Sabrinának ideje sem volt megcáfolni, hogy „Nem a barátom”, amikor David már eltűnt a mosdók felé vezető keskeny folyosón. Amíg a lány kedvetlenül nézett utána és magában akaratlanul is gyávának bélyegezte, Damien egy észrevétlen mozdulattal egy pirulát ejtett a lány italába. 

-Sajnálom, hogy megzavartam az estéteket! – állt fel váratlanul a férfi, és egy talányos biccentést követően elsétált. Sabrina értetlenül nézett utána. Mi értelme volt ennek az egésznek? Hacsak éppen nem az, hogy sikerült Davidről egy elég kedvezőtlen képet alkotnia, amiért magára hagyta ezzel a fickóval. Mindegy, az a lényeg, hogy lelépett végre! – döntötte el és megkönnyebbülten hajtotta fel az italát.

Nem sokkal később a visszatért David egy erősen dülöngélő lányt talált az asztalnál, mintha Sabrina a távollétében jelentős mennyiségű alkoholt ivott volna meg. Talán berúgott, de az este ettől még nem ért véget. – döntötte el. Az akaratnélküli bábként mozgó lányt felnyalábolta és a kocsihoz cipelte. Talán így nem lesz akkora élvezet, de ha már egyszer az ágyába került, a következő alkalom talán majd kárpótolja. Amikor már éppen elégedetten akart bemászni a másik ülésre, miután Sabrinát nagy nehezen beültette, egy magas szakállas férfi magasodott föléje és az ingénél fogva kiemelte a kocsiból.

*

Sabrina zúgó fejjel ébredt és az első pillanatban azt sem tudta, hol van; aztán megkönnyebbülve ismerte fel az ismerős környezetet. Hiszen ez az ő saját lakása. Hanyatt fordult az ágyban és megborzongott, ahogy a pucér bőrét megcsapta a légkondicionáló hűvöse. Felemelte a takarót és meglepve látta, hogy a válla azért fázik, mert a takaró alatt szinte teljesen meztelen. Mi történt? – nézett körül, mintha a jól ismert tárgyak választ adhatnának a kérdésre. Bárhogy erőltette az agyát, az emlékei ott véget értek, hogy Daviddel a bárban táncoltak.

Feltápászkodott, és megzizzent a tenyere alatt egy papírlap, amelyen csak ennyi állt: Sajnálom!

Ez az egyetlen szó csak még több kérdést vetett fel benne. Ki sajnál és mit sajnál? És hogy került ő haza? David! Biztosan ő hozta haza, és talán az ágyban fejezték be az estét. Lefeküdt volna Daviddel? – döbbent meg már magán a feltételezésen is. Jól érezte magát a fiúval, táncoltak, de azért nem tervezte, hogy rögtön az ágyába is engedi. Lefeküdt volna vele? De miért nem emlékszik semmire? Nem ivott olyan sokat. Talán két koktélt. Mi történt, amiért ez a teljes rövidzárlat uralja az agyát? Lefeküdt Daviddel? -  csak ez az egy kérdés izgatta. Furcsa módon azonnal Rick jutott az eszébe, mintha megcsalta volna a fiút, ha tényleg…
Figyelte a testét. Nem volt túlságosan tapasztalt, bár az a nyikhaj Jason Brannigen az iskolabál utáni hetekben elérte, amire hajtott az utolsó fél évben. Tony sem akadályozhatta meg, hogy ne adja oda a szüzességét egy felelőtlen kis senkinek, aki még a védekezésre sem gondolt, és csak a szerencséjének köszönheti, hogy baj nélkül megúszták azt az alkalmat.  Jason után nem igazán tudta elviselni a fiúk bizalmas érintését, így aztán nem gyűjtött újabb tapasztalatokat. Ricktől várta, hogy majd feloldja az átok alól, de hát egy báty… egy bátyuska… egy szívbéli jóbarát hogy is tehetné – fintorgott gunyorosan, aztán a gondolatai visszatértek a tegnap estéhez. Azzal tisztában volt, hogy valamit éreznie kéne a lába között, ha lefeküdt volna Daviddel, de semmi… A biztonság kedvéért belenézett a szemetesbe, aztán a fürdőszobaiba is, de óvszert sem talált. Akkor talán kifogta a második felelőtlen fickót szegényes  szexuális élete során? Egy pillanatra átfutott  az agyán Rick képe, ahogy az éjjeliszekrénye fiókjába söpört egy felbontott csomagot, amikor egyszer ott aludt nála… ő biztosan nem feledkezett volna meg a védekezésről. A karján volt néhány véraláfutás, mintha valaki szorosan markolta volna, de ezekre sem emlékezett, hol szerezhette. Sabrina Brigton, mi a francot műveltél tegnap este? – nézett a fürdőszobai tükörbe, de az a lány ott vele szemben, ugyanolyan tanácstalanul pislogott vissza rá, mint ahogy ő érezte magát.

*

Még aznap délután kicsit zúgó fejjel ugyan, de elment bevásárolni. David a bevásárló központ benzinkútjánál állt és amikor meglátta, bepattant a kocsijába és kipörgő kerekekkel elindult.  Sabrina zavartan nézett utána. Hát, elég szarrul sikerülhetett az az este, ha David még a találkozást sem akarja megkockáztatni.  Kissé megalázónak érezte a fiú reakcióját, de a történtek továbbra is homályban voltak, úgyhogy fogalma sem volt róla, mit művelhetett, amiért a fiú ilyen látványosan kerüli. Másnap újra összefutottak. Be kellett menjen a könyvtárba és David éppen kifelé tartott, amikor majdnem összeütköztek. Sabrina gyorsan előkapta a zsebéből a gyűrött papírlapot és a fiú orra alá tolta.

-Ezt miért írtad nekem?

David akaratlanul is rápillantott a papírra, aztán arcán egy zavart grimasszal, a lány szemébe nézett, és megrázta a fejét.

-Ne haragudj, de ez nem az én írásom. Egészen biztosan nem én írtam neked ezt a lapot. De talán kérdezd meg a szakállas barátodat. Ő talán többet tud arról az estéről, amikor öt perc alatt sikerült segg részegre innod magad. – mondta a végére egészen felélénkült, szinte már szemrehányó hangon, aztán a csodálkozó lányt kikerülve elhagyta a könyvtár épületét.

Sabrina értetlenül nézett utána.  Szakállas barátom? Utoljára Rick állán virított szakáll, de azt a diplomaosztó napján Olivia sajátkezűleg borotválta le. Tegnap késő délután a fiú még Nome-ban volt, úgyhogy este aligha találkozhatott volna vele. Ráadásul azt a találkozást még kómában is megjegyezte volna. Segg részegre ittam magam? Miről beszélt David? Da ha nem ő volt, aki a párnájára rakta ezt a cédulát, akkor ki? És ki vetkőztette le? És mi történt még aznap éjjel? Uramisten, és ő gondolta úgy, hogy nincs szüksége Rick barátságára? Hiszen egyetlen egyszer ment el nélküle, hogy belevesse magát az éjszakai életbe, aztán azóta is csak homályos, zavaros elképzelései vannak a folytatásról. Nyilvánvalóan szüksége van egy barátra, aki figyel rá.

Megvonta a vállát, most semmiképpen nem lesz okosabb a történteket illetően, ebben biztos volt, bevásárolt, aztán hazaérve bekapcsolta a laptopot. Az első, ami a szemébe ötlött, hogy Ricktől érkezett végre üzenet. Izgatottságtól remegő szívvel kezdett az olvasásba, de a zavaros, kusza mondatok olvasásakor egyre jobban szorult el a torka.  A hír, amit Rick közölt vele, olyan letaglózó volt, hogy az sem érdekelte, hogy az élelmiszer ott megy tönkre a konyhapulton. A fagylalt már sűrű, lávaszerű folyóként csurgott le a kőre, amikor a pultra borulva zokogni kezdett.