"Ha egy könyvet igazán el akarsz olvasni, de még nem írták meg, akkor neked kell megírnod." - Toni Morrison
"Az álom írás, az írás pedig sokszor nem más, mint álom." - Umberto Eco


2013. november 5., kedd

Túl az Óperencián 3.



-Mióta ilyen sötét a hajad? – emelt meg egy tincset Rick, ahogy a parton ballagtak a móló felé, aminek a tövében rengeteg uszadékfa csábította tűzrakásra a romantikázókat.
-Néha színező samponnal bemosom, mert igazából az a szín tetszene, ami a te fejeden van, de hát ez az én keresztem, az enyém ilyen hóka és csak irigykedhetek a tiedre – vigyorgott végre felszabadultan rá Sabrina, és ettől még a holdfényben is úgy érezte,mintha kisütött volna a nap. A lány ritkán volt rossz kedvű, de olyankor mintha Rick sem tudott volna szívből nevetni semmin. Az előbb odabent olyan fura hangulat alakult ki köztük, ha nem lennének jó barátok, már azt gondolta volna, némi szexuális feszültség szikrái pattognak a tükörfényesre törülgetett pult fölött, de ez a lány itt mellette újra a régi volt, az igazi jó barát, aki belekarolva rugdosta maga előtt a homokot.

-Na, bökd ki… legyünk túl a szentbeszéden! – nyomta le a lányt a még meleg homokra, aztán a kezébe nyomta szendvicses csomagot. Összeszedett pár ágat és a homokba térdelve tüzet rakott. Bár, a dohányzásról éppen mostanában próbált leszokni, de az öngyújtó még nála volt, hiszen egy jó cserkésznél mindig kell legyen tűzcsiholó alkalmatosság – grimaszolt magában, és a sercegve lángra kapó ágak füstjébe szimatolt. Azért ez nem az igazi! Sabrina kedvtelve legeltette rajta a szemét. Rick most túlságosan elfoglalt volt ahhoz, hogy rajtakapja, így alaposan szemügyre vehette meztelen talpától az örökké borzas üstökéig. Az alapos vizsgálódás után visszafojtott sóhajjal állapította meg, hogy a srác úgy tökéletes, ahogy van. Ha nem kergetné állandóan a készséges kis libákat, már-már túl tökéletes lenne. 

-Már elmondtam, amit ebben a témában el akartam mondani. – vonta meg a vállát Sabrina. –Ha vásárra akarod vinni a bőrödet, és nem vagy elég értelmes ahhoz, hogy belásd, mennyi veszéllyel jár ez az egész kis kaland, amit olyan őrült módjára elterveztetek Jeremyvel, akkor én mit mondhatnék… - tárta szét a karját. De az továbbra sem tetszik nekem, hogy apádéknak nem akarod elmondani. A hét végén itt lesznek ők is az ünnepségen, és egész idő alatt a szavaimra kell koncentrálnom, hogy el ne szóljam magam. Velem cseszel ki, Rick! – bontotta ki a szendvics csomagolását.

A fiú leült mellé és a tűz felé kinyújtotta hosszú lábait. Jobb bokája körül a tekergő inda, mintha vöröses fénnyel izzott volna, és a lánynak már-már olyan érzése volt, mintha az az inda egyenesen a tűz felé húzná a férfi lábát. Milyen szép bokája van – merengett magában, aztán összerezzent, ahogy Rick nevetése felharsant mellette.
-Na, ezt se mondta még nekem senki!
-Mit? – rettent meg Sabrina.
-Hogy szép a bokám, te dinnye, éppen most mondtad. – borzolta össze a fiú a haját, aztán kivette a lány kezéből a szendvicset, mert nagyon úgy nézett ki, hogy mindjárt a homokba ejti.
-Én nem mondtam ilyet! – csattant fel elpirulva a lány, miközben az arca már csupa nevetés volt… -oké, mi van abban, ha azt mondom, szép a bokád… te is tudod… Szinte már nevetségesen tisztában vagy vele, mi szép rajtad és mivel tudod a sok buta libát az ujjad köré csavarni.
-Hát, egyikük sem mondta, hogy szép a bokám. – kacsintott rá Rick és hatalmasat harapott a szendvicsbe. A saláta és az Adolfo által bőségesen belerakott tonhal szinte szétolvadt a szájában és az első falat után jött rá, hogy tulajdonképpen farkaséhes. –De a te bokád is gyönyörű – nyúlt előre és ujja hegyével megcirógatta a kérdéses testrészt, és Sabrinában ennek az apró érintésnek a nyomán lángnyelvek kezdték nyaldosni a bőrét kívülről-belülről.

-Nem is fogom tönkretenni egy ilyen tetkóval – nyúlt a szendvicsért, de Rick elhúzta előle és újra beleharapott. A hatalmas szendvics szemlátomást kevés lesz kettőjüknek, látta be a lány, ahogy sóvárogva nézte a lassan őrlő hófehér fogsort, ami szinte világított a sötétben.  Még sosem beszéltek róla, hogy került a fiú bokájára a tetoválás. –Mikor csináltattad?
-Amikor a keleti partról ide költöztem. Jeremyvel egy jól sikerült buli után egy szalonban kötöttünk ki, és amíg ő a bicepszét varratta ki, én a bokámat. Nem akartam valami igazán feltűnőt, de mivel itt állandóan rövidgatyában szaladgálok, végül is szinte mindegy. Aztán nem volt szerencsém, mert a seb begyulladt és én majdnem önkívületben hánykolódtam, amikor az anyámék befutottak. Anya mintha megérezte volna, hogy baj van, pont azon a hétvégén akart jönni, pedig csak egy héttel később vártam őket. Végül orvost hívtak, aztán három napig ápoltak, mire magamra mertek hagyni. Jó lecke volt, még egyszer nem vágnék bele. Jeremy persze simán megúszta az egészet, pedig az ő ötlete volt.

Sabrina Oliviára gondolt, akivel az első pillanatban megtalálták a hangot, amikor megismerkedtek. Meg tudta érteni, hogy nehezére esik egy kontinensnyi távolságban tudni a fiát. Alex furcsán félelmetes volt a számára. Nem mintha a férfi barátságtalan lett volna, egész egyszerűen annyira hasonlítottak egymásra Benjivel, hogy az már kísérteties volt. Érdekes volt látni, hogy fog kinézni a fiú húsz év múlva. Izgalmas… nem is… izgató látvány volt. Igen, ez volt a baja az apával is… ahogy elmosolyodott, megrezdültek benne a nőisége húrjai és ez zavarba hozta.

-Láttam, hogy David fut utánad – motyogta tele szájjal a fiú és Sabrina megvonta a vállát. David… David McNeal, a csoporttársa… nemcsak a neve, de az egész kinézete olyan, mint aki egyenesen a Skót felföldről érkezett. Már csak egy tartán kéne rá és hódolhatnának a McNeal klán feje előtt. Pedig a srác ugyanúgy New Yorkból érkezett, mint Rick és a felmenői között több olasz volt, mint angolszász. A temperamentuma is ennek megfelelő volt, de Sabrina – mint annyi más esetben – nála sem vette a jeleket. Most próbálta valóban nem hangosan kimondani, hogy ennek is Rick volt az oka. Rick a megismerkedésük pillanatától a nagy Ő volt a számára, s bár taszította a fiú életvitele, de titkon csiklandozta is a gondolat, hogy a forgalmas ágy vajon milyen örömöket tartogathatna az ő számára is. Eddig még mindig győzött a büszkesége, hogy ő nem lesz egy a szinte sorban álló lányok közül, de az ilyen pillanatokban, mint most, amikor a fiú barna bőrén játszottak a kékfényű lángok, nem tudott szabadulni a gondolattól, hogy milyen lehet ennek a bőrnek a surlódása, ahogy …

-Hé, figyelsz rám? – bökte oldalba a lángok nyaldosta bőr tulajdonosa és Sabrina úgy pislogott, mint akinek a szemébe ment valami. –Mondom, láttam, hogy David fut utánad. Tetszik? – kérdezte Rick.
-Nem tudom, jó fej, jókat beszélgetünk, de amikor megcsókolt, tönkretett mindent.
-Akkor nincs meg a kémia, ez nyilvánvaló. – állapította meg szinte elégedetten a fiú, mire Sabrina felhorkant.
-Jah, nyilvánvaló. Neked bezzeg mindenkivel megvan, mi?
-A fiúknál ez más. Mi meg tudjuk tenni az élvezetért, csak ti nők bonyolítjátok túl a dolgot mindenféle érzelmekkel. – szögezte le kissé leereszkedően Rick, amivel sikerült végképp felhúznia Sabrinát.
-Mi lenne a világgal, ha mindenki mindenkivel kefélne, csak mert a teste éppen megkönnyebbülésre vágyik? – fortyant fel, de Rick úgy tűnt, nem akarja neki ezt a kérdést megválaszolni, sőt, inkább egy igen kényes kérdéssel folytatta a beszélgetést.
-Tényleg, a te tested hogy rendezi a dolgot? Nem hiszem el, hogy néha ne éhezne egy kis kényeztetésre. Ez lenne a természetes. Most nem viccelek, komolyan kérdezem. – húzta össze a szemét, mintha egy komoly, tudományos kérdést készülne megvitatni. Sabrina elképedve látta, hogy a fiú valóban válaszra vár. 

-Túl személyes ez a kérdés, nem gondolod? – kérdezett vissza jobb híján.
-Barátok között? Nem hiszem. – vonta meg a vállát Rick és a lángokba bámult.
-Lehet, hogy fiú barátok között nem. – egészítette ki a lány az előbbi megállapítást, gondosan kerülve, hogy a kérdésre válaszoljon. Meglepte, hogy a fiú nem fordult feléje és nem kezdte csiklandozni, hogy kikényszerítse belőle a választ. Nem ez lett volna az első eset. De Rick csak bámulta a lángokat, aztán halkan megkérdezte:
-Neked nem fura ez a mi barátságunk?
Sabrina mélyet sóhajtott. Mit lehet erre válaszolni? Már ő is feltette magának a kérdést, de azt a választ, amit akkor – a szobája mélyén egy álmatlan éjszakán - adott önmagának, nem volt hajlandó itt elismételni.
-Nem fura. Olyan, mintha a bátyám lennél – mondta ki hangosan, s közben arra gondolt, hogy ekkorát még talán sosem füllentett.
-A bátyád? – ismételte meg hitetlenkedve Rick. –Hát, az klassz. Gondolom. – állapította meg a fiú, de a hangja nem arról árulkodott, mintha ez a besorolás olyan boldoggá tenné. Nem tudta, mit akart igazából  hallani, de valahol legbelül úgy érezte, nem ezt. Úgy döntött, itt az ideje témát váltani, mert a hangulat erősen leült. –Ugye eljössz a diplomaosztóra? 

-Meghívtál. – mosolygott rá Sabrina. –És igazából megígértem a szüleidnek is. – tette hozzá. –Nyilván tőlem akarják megtudni azokat a dolgokat, amiket te nem mesélsz el nekik.
-Rina! Eszedbe se jusson! Hallod? Még soha nem kértem tőled semmit, csak most ezt, de ne.mondd.el.nekik!
-Csak, hogy tisztázzuk, igenis kértél már tőlem dolgokat. Például, hogy mutassalak be Jennifernek, akivel aztán alig két órával ezután le is léptél és ott hagytatok egy buliban tök egyedül. Jennek is megmondtam, hogy ezek után ne is várja, hogy valaha vele megyek bulizni. És azt is tőlem kérted, hogy ébresszelek fel a vizsga napján időben, és még azt a szívességet sem tetted meg, hogy előtte kirakd azt a bögyös kis tündért, aki a fürdőszobában énekelt, amíg én reggelit csináltam neked. És még ő volt megsértődve, hogy neki nem készítettem. Te meg csak röhögtél, mintha én lettem volna a feledékeny házvezetőnőd.
-Ez így most a te szádból hallgatva elég bunkó sorozatnak tűnik. – motyogta Rick, aztán elmosolyodott és ettől a mosolytól a tenger fölött felkelt a nap, bár a valóságban ez még csak órákkal később volt várható. Hátradőlt a homokra, és könyökein támaszkodva a bokáját tornáztatta. 

-Egy bocsánatkérő fürdőzés? – nézett laposan a lányra, aki elvigyorodott.
-És ha elkapnak? Tudod, hogy tilos az éjszakai fürdés.
-Majd eldugjuk a ruhánkat és odabent csendben leszünk. – kacsintott rá a fiú és Sabrina egyre kevésbé tudott ellenállni neki.
-Hova dugjuk?
-Összeszedek még egy kis fát, aztán az alá; így a szél sem tudja elfújni, ha netán feltámadna.
-Oké, kapta le magáról a pólót Sabrina és Rick nevetve ismerte fel a lány kedvenc bikinijének a felsőjét.
-Kis hamis, te számítottál rá, nem igaz? – húzta meg a vékony zsinórt, pontosan addig a pontig, amíg az majdnem kibomlott. De csak majdnem. Akkor aztán ő is lekapta magáról a bermudát és az ujjatlan pólót. Sabrina nagyokat nyelve dermedt meg mozdulat közben. Ricknek ez a fürdés most spontán ötlete volt, a bermuda alatt ugyanis nem viselt semmit. Ugyan csak a formás hátsóját látta, de már ennyi is elég volt, hogy kiszáradjon a szája, és erőnek erejével próbálta nem elképzelni, mit rejtegethet. A férfi feneke is barna volt, bár halványabb, mint a teste többi része, árulkodva az eldugott partszakaszokon lebonyolított légyottairól. Sabrina elfordult és csak hallotta, ahogy a fiú néhány ágat dobál a ruháikra, aztán már csak a halk trappolást hallotta meg maga mögött, ahogy a víz felé lépdeltek.

5 megjegyzés:

csez írta...

Szóval, nem esett jól a báty-titulus?! XDDDDD Hmmm-hmmm :P
Élveztem minden percet!
<3 [kivéve a tonhalat... :P ;) brrr...]
K&P

Gabó írta...

Moziztam rendesen ezt a részt! :P
Bokán indás tetkó a tűz fényében, vakító fogsor, barna test, lobogó fürtök, szép boka...hmmm.. Nyammm! :P
Hát komoly dolgok ezek kérem...puhatolóznak egymás felé, de Sabrina még menteni akarja a bőrét egy csalódástól, és ezt meg is értem.
Elég komoly bunkóság volt, amiket eddig Rick kért tőle, merő pofátlanság! De tényleg!
Szegény lány hozza a friss husit az alkalmi szexhez, és ráadásul utána elfeledkezik róla Rick???
Aztán meg elvárja tőle, hogy a szinte még szextől meleg ágyába hozza a reggelit, és röhögve nézi, hogy "szerencsés" liba lehordja szegényt???!!!
Nekem ez Brrrrrrr most perpill...! :/
Na de rázzuk meg magunkat, és leskelődjünk egy kis esti fürdőzést, hátha ez a rosszpont kiszellőzik a fejünkből. ;)
Szóval MINDENHOL majdnem olyan barna. Khmm.... Tetszik!
Mint mindig minden fejezet is! :)
Köszöntem szépen!



Golden írta...

na, kinek a bunkó, kinek a tonhal... én meg vidulok XDDD puszik!

Névtelen írta...

Remélem olvasok majd olyat, hogy : "utálom skóciát!"!!!!!!:D

zso írta...

Tetszett nagyon. Vigyorogtam rendesen.