"Ha egy könyvet igazán el akarsz olvasni, de még nem írták meg, akkor neked kell megírnod." - Toni Morrison
"Az álom írás, az írás pedig sokszor nem más, mint álom." - Umberto Eco


2014. december 14., vasárnap

Szolgálati közlemény



Sziasztok!

Jaj, annyi mindent írnék, a gondolataim össze-vissza csaponganak, ezek a közelgő ünnepek is csak összezavarnak; de remélem, azért sikerül viszonylag rendezetten megfogalmazni őket.

Szóval, ... elbúcsúztunk Jeff-től és Dakotától. Lehet, hogy a befejezéssel csalódást okoztam azoknak, akik valami (végre valami) drámai történetet vártak. Én előre figyelmeztettelek Titeket, hogy alkatilag képtelen vagyok rá. És ellentétben azokkal, akik szerint ez nem volt igazi szerelem, szerintem igenis volt boldog befejezés, talán kissé rózsaszín felhők is, de hát pont karácsony előtt mégsem tehettem meg, hogy nem így zárul a történet. Nem igaz?
Nos, máskor ilyen esetben már arról írnék, hogy az új történet pedig nem lesz más, mint ... De most nem így lesz. Ez a karácsony miatt lesz így, és nagyon remélem, megértitek.
Életem egy igen furcsa karácsonya közeleg. Hosszú idő után az első, amikor semmi sem úgy lesz, ahogy korábban, és ez nekem fizikailag, de leginkább lelkileg nem kicsi kihívás. Lehet, hogy tudnék ilyen körülmények között is írni, de inkább nem kockáztatok. 

Nos, azt találtam ki, hogy karácsonyi ajándékként kaptok egy komplett történetet, ami azonban még nincs kész, úgyhogy a jövő héten ezen dolgozom. A címe: Egyszer volt, hol nem volt...
Újra azonban valószínűleg csak január elején jelentkezem.
De...

Addig sem marad olvasnivaló nélkül az, aki esetleg szívesen olvasgat mást is. A FB-on lesz egy oldalam (illetve már van, csak még nem indult el) Velencei történetek címmel. Volt egy álmom, ami talán kissé elbizakodott volt... mindegy is... de az írások elkészültek és valószínűleg születnek is majd még sorra, mert számomra Velence kimeríthetetlen tárháza a képzeletnek. Ezeket a hol rövidebb, hol hosszabb kis novellákat fogom megosztani azon az oldalon. Úgy tervezem, hogy karácsonykor indul az is, aztán hetente bukkannak fel az új történetek. Szóval, ott igazán szívesen látok mindenkit.

Általában minden írás sokban árulkodik az írójáról, de a Velencében játszódóak aztán végképp. Nekem nagyon kedves téma, úgyhogy a kevésbé érdeklődőek legyenek kíméletesek. Előre is kösz :)



És ne feledkezzetek meg a blogról, illetve a FB-oldalról, a Lassú keringőről, mert januártól folytatása következik. A címet is elárulom... A családban marad... lehet találgatni, hogy mi körül bonyolódnak majd a dolgok.

Nagyon boldog karácsonyi készülődést kívánok az ajándékbontásig is! Köszönöm, hogy vagytok, még ha a legtöbben szigorúan csak a háttérből követitek is a történeteket. Akik pedig még írnak is, azoknak egy extra ölelés jár a távolból!

Jutka, aki Golden, meg Pasa...néha már magam sem tudom, hol, ki vagyok...

4 megjegyzés:

csez írta...

Kitartás jucus! <3
Sok köszi & nagy puszi

rhea írta...

Jutkám <3 mi köszönjük, hogy vagy. Várjuk az ajándékot :))
Pusza

Névtelen írta...

Szia!
Nekünk ajándék minden nap, minden új fejezet, inkább mi köszönjük. :) Pihenj, töltődj fel és aztán várunk vissza.
Majd a facebookos linket ne felejtsd el kirakni, mert egyébként nem talállak meg.
Puszi, Porcica

Golden írta...

Porcica, köszönöm, ez kedves volt! Próbáltam a FB-os linket közvetlenül ide linkelni, de valamiért nem jön össze, úgyhogy Judit Pados a FB-on és ott a ZENE c. csoportban van a Velencei történetek. Ne kérdezzétek, miért!? XDDD