Ez most csak amolyan társalgó bejegyzés, bár nem is bízom
benne, hogy válaszol rá bárki is, szóval inkább csak amolyan ülök és locsogok dolog.
Szóval, az elmúlt napokban volt itt egy kis eszmecsere,
amihez sajnos nem sokan csatlakoztak, de azért annyi még nekem is világos lett,
hogy egy kicsit elvetettem a sulykot, amikor szerencsétlen Rick gyereket
elküldtem a Bering tengerhez. Az ott történtek talán tényleg túl nagy hatással
voltak rá, nem tudom, mert még sosem pánikoltam semmitől; bár aki ismerősöm van,
annak a viselkedéséből úgy szűrtem le, nagyon nem egyszerű dolgok ezek. Mindegy
is, mint már az egyik komimban mondtam, hőseink most nyugodtabb vizekre
eveznek.
Aztán lesz egy-két rész, amikor hirtelen ugrunk az időben,
egész egyszerűen azért, mert nem akarom a végtelenségig húzni kettejük
történetét, amikor a szülőknek is csak 33 fejezet jutott. XDDD Jól van, persze
nem ezért, de volt egy másik gondolatom is... lehet, hogy csak rossz reakció
egy végre-kritikára (ezt is gyakorolni kell XD), lehet, hogy csak nagyon fáztam
aznap a kutyával a parkban, vagy túlságosan nyirkos volt az idő, nem tudom, de
úgy éreztem, mintha ellaposodna a történet. És pillanatnyilag ötletem sincs,
mivel dobhatnám fel... egyszóval végiggondolom és megpróbálok valami kerek
lezárást kitalálni hozzá. Persze, nyugi, ez nem holnap lesz. Érzésem szerint
kb. 45 fejezet lesz a végére az Óperenciás. (Ebbe mondjuk belekavarhat
Robertünk, mert ha végre előkerül, az mindig roppant inspirálóan szokott hatni
rám. )
És... ha eddig eljutok, akkor jön a meglepi...
Úgy gondoltam, hogy mivel ötleteim lennének, de egy-egy
képnél egy se jutott tovább, majd írogatok kis kedvcsinálókat, mondjuk egy
héten át mindennap másikat, aztán a hétvégén ti fogjátok eldönteni, hogy melyik
történet guruljon tovább. Ezen a héten majd az Ötletbörze felirat lesz a
fejlécben... szóval, ez nem az új írás címe lesz, hanem annak a hétnek a
tematikája.Mi a véleményetek?
És... meglepi tupírka:
Ha valakinek lenne valami ötlete, egy indulás, vagy akár egy
teljes sztori 5 mondatban, azt is nyugodtan megírhatja, hátha a többiek éppen
arra kapnak rá, én meg átgondolom és ha nem érzem reménytelennek, hogy
beleéljem magam, akkor megírom azt. Érdekes kísérlet lenne, mennyire térnék el
attól, ami más fejében már megszületett, csak még soványka és kiteljesedésre
vár. Máris lehet elkezdeni gondolkozni!
Na, hát ilyenek jutottak itt az eszembe, mert kisütött nap,
és mert rengeteg dolgom lenne a háztartás
című témakörben, és mindent kitalálok, csak ne azzal kelljen foglalkozni.
Pusszancs mindenkinek és azért kíváncsian várom a hétvégét,
ahol lesz egy extra hosszú fejezet is, és remélem a tetszési index is felfelé kúszik majd a mostanában
már-már megszokott laposkúszás után. Jó szórakozást, de ha kisüt a nap, mars ki
mindenkinek a friss levegőre, főleg, ha kutyás az illető!
PaSa
4 megjegyzés:
Értettem ;)
És én bármire válaszolok, ha nincs kérdés akkor is :P
Főleg, hogy a teregetést szakíthatom félbe miatta.... O.o
Amúgy egyáltalán nem lapos szerintem! Attól, hogy nem feltétlenül álompasi üzemmódban nyomja a kisgyerek lépten-nyomon, és kicsit sír a szánk... Holott miért ne lehetne ő is esendő?! ;) már-már hétköznapi...
De ha tobzódnak az ötletek, rajta ;) én repesve várom!
És nem kell mindig dráma és fordulat, meg nyílván kaviár sem...
Legyen lelkifurkám a kritika miatt?! Ugye nem sodortunk mély depibe?! <3
Na, befogom ;)
Szép estét!
U.i.: mi volt a kérdés?!
imádlak XD
Szia!
Lehet igazad van, hogy lapos egy kicsit a történet. Én például teljesen máshogy képzeltem a gála utáni dolgokat. Lehetett volna ott egy csók , amit egyből megbán. Olyan természetesnek veszed Rick és Rina kapcsolatát is. Az egy dolog, hogy régóta barátok, de egy párkapcsolatban sokkal több van. Nem is tudtak még párként összeszokni és Rick már le is lépett. Mi van a kórházzal? A fickó(nem jut eszembe a neve) "bosszújával"? A doki is simán félreáll?
Csak egy pár kérdés és sok-sok bonyodalmat lehet belőle kreálni!
Remélem nagyjából érthető, mit akartam mondani, szóban könnyebb lenne. :)
Köszi Bee! a kérdéseidre még választ kapsz, bár a dokival csókolózást direkt nem akartam megkockáztatni, mert már tudom, hogy ennél a pontnál szegény fiú némelyik olvasónál már mehetne is a levesbe. De ezek a függőben lévő szálacskák még előkerülnek újra. Kezdem látni, hogy talán nem a legjobb "konfliktusra" koncentráltam, de hát most már ilyen. És csak a többiek okulására... pontosan az ilyen komik segítenének menetközben az írásban. Higgyétek el, hogy nem fikázásként élem meg, komolyan érdekel a véleményetek! Puszi!
Megjegyzés küldése