Túl az Óperencián 14.

Döbbenten ültek a csúcsforgalomban araszoló taxi hátsó ülésén. Az egyik nem is értette, honnan jött a szájára az előbbi mondat, a másik nem hitte el, hogy tényleg hallotta. Rick legszívesebben lefejelte volna a sofőr fejtámláját. Hogy lehetett ekkora marha? Sabrina a legjobb barátja, ő meg egy percig nem figyel a saját szájára, és ilyesmivel támadja le. Egy percig sem csodálkozott volna, ha a lány a szállodánál kiszállva fogja a csomagját és itt hagyja őt a fenébe. Nem is értette, miért mondta? Miért mondta ki? És főleg… miért csókolta meg? A keze önkéntelenül is reszketni kezdett a combján… Nem! Jeremy után nem veszítheti el Sabrinát is! 

A lány nézte, ahogy a csókot követően Rick szabályosan rosszul lesz, pánikba esik. Hát, ez remek! Amikor álmodozott erről a pillanatról, akkor azért nem egészen így futottak ki az események. Mély levegőt vett és a fiú keze után nyúlt.

-Nyugi, Rick! Nincs semmi baj! Mind a kettőnket megviselt ez a mai nap. Nincs semmi baj!

A fiú nem válaszolt, csak az ablakon kifelé nézve bólogatott. Nem, persze… nincs semmi baj! De! A kurva életbe, nagy baj van! Talán éppen most sikerült elvadítania magától az egyetlen embert, akit igazán maga mellett akar tudni. Nem akarta Sabrina elmeorvosi megnyugtató térdpaskolását, gondolkodni akart, hogy hogy hozza helyre ezt a baklövést, előrenyúlt a sofőr vállát megkocogtatta, hogy álljon félre, aztán a lányt vigye a szállodába. Mire Sabrina észbekapott, már kipattant a kocsiból, a sofőr pedig lendületesen visszasorolt a forgalomba, és a lány hiába tekergette a nyakát, Rick máris eltűnt, alighanem az első metró-lejáróban.

Hátradőlt az ülésen és próbálta elképzelni, mi lehet a baj? Talán Ricknek csak a rendkívüli érzelmi nyomás hatására csúszott ki a száján ez az érzelmes mondat és most zavarban van, mert nem is gondolta komolyan. Igen, biztosan ez a baj. Pedig neki egyenesen a lelkéig hatolt a csendes mondat, és az azt megelőző gyengéd csók. Nem akarta, hogy bebizonyosodjon róla, csak egy meggondolatlan kijelentés volt, mert akkor az álmai törtek volna darabokra. 

Letörölte a kibuggyanó könnycseppet, megérkezve kifizette a taxist és mire a boy a kilincsért nyúlt volna, már kilökte az ajtót. Nagyokat nyelve elkérte a szobakulcsot, aztán a lépcsőn felszaladt az emeletre. Nem volt türelme két emelet miatt a liftre várni. Ahogy beesett a szobába, a könnyei úgy törtek elő, mint egy megállíthatatlan áradat. Leroskadt a kanapéra és hagyta, hogy a lelkét átmossák, bár ettől a szíve körül a szorítás nem lett enyhébb. Amikor kicsit megnyugodott, megeresztette a kádba a vizet. Szórt bele bőven az oda készített fürdősóból, aztán az ágy mellől bevitte a vastag, színes, a mályva árnyalataiban játszó illatgyertyát. Hirtelen ötlettel a minibárból kivett egy kis üveg pezsgőt és kitöltötte az egyik fogmosó pohárba, végül az ágy melletti rádión keresett egy zenei csatornát. Amikor végzett, kicsit keserűen állapította meg, hogy ez a környezet akkor lett volna tökéletes, ha azt a mondatot idefönt további kedves szavak és érintések követik. Akkor együtt bújhattak volna az illatos habokba… de hát semmi sem lehet tökéletes. 

Sóhajtott egyet és a fürdőszoba felé menet sorban dobálta le magáról a ruháit. Mire a kádhoz ért, már nem volt rajta semmi egy bánatos mosolyon kívül. Beleereszkedett a szinte forró vízbe és a pezsgőt kortyolgatva hallgatta a mélabús zenét, nézte a gyertyafény játékát a csillogó csempén és próbálta kitalálni, vajon hol járhat a fiú.

*

Rick abban a pillanatban gondolta meg magát, ahogy a metró szintre leért. Körülnézett és a pillantása a csempével borított oszlopokon időzött. Kedve lett volna valamelyikbe beleverni a fejét. Mi a bánatot keres ő itt? Mi a francot gondolt? Össze volt zavarodva, de egy dologban biztos volt, a válasz és a lehetőség ott maradt a taxi hátsó ülésén. A szerelvény még be sem érkezett, amikor a lépcsőket kettesével véve felrohant az utcára, de a taxi persze már nem állt a járda mellett. Mivel fogalma sem volt róla, másként hogy juthatna vissza a lehető leggyorsabban a hotelhez, leintett egy közeledő taxit és bemondta a szálloda nevét, aztán fogalmazni kezdte magában a bocsánatkérést az egész idióta viselkedéséért.

A recepcióst meg sem kérdezte, biztos volt benne, hogy a lány már visszajött. Hova mehetett volna ebben az idegen városban? Felrobogott a lépcsőn és lenyomta a kilincset. Az ajtó nem volt zárva. De odabent hiába próbálta azonnal a szemkontaktust keresni, Sabrina jól hallhatóan a fürdőszobában múlatta az időt. Megtorpant és szétnézett a meglehetősen rendetlen szobában. Az ágy mellől elszórt ruhadarabok jelölték ki az utat a pancsoló hangok irányába, és kedve lett volna csatlakozni a kis hableányhoz, de tudta, hogy Rina alighanem infarktust kapna, ha felbukkanna az ajtóban. 

A rádióban valami ősrégi szám ment és ő meglepetten ismerte fel az apjáék egyik régi számát. Lerogyott a fotelbe, szembe a félig behajtott fürdőszoba ajtóval és hallgatta az apja kissé rekedtes hangját, ahogy egy reményteljes szerelemről énekel.

Hunyd le a szemed, kívánj valamit És fújd el a gyertyát

A mai csak a te éjszakád, Ünnepelni fogunk egész éjen át

Tölts bort, gyújts tüzet, Kivánságod számomra parancs

Alávetem magam az akaratodnak, Bármit megteszek, csak kérned kell

Ref.: Szerelmeskedem veled, Ahogy te szeretnéd

Szorosan ölellek Egész éjen át

Szerelmeskedem veled, Amikor te szeretnéd

Es nem engedlek el, Csak míg azt nem akarod…

Csak kérd, ez a te éjszakád, Én életed szerelmeskedését adom neked (BoyzIIMen: I'll make love to you- CSEZ)

-énekelte kicsit hamisan, de teljes átéléssel Sabrina, mire a fiú elmosolyodott. Vajon tudja Rina, hogy ez a szám a szülei egyik kedvence? Hogy úgyszólván a családi legendárium része ennek a dalnak a születése? Kamasz korában elég nehéz volt szembesülnie vele, hogy az ősei nem is olyan öregek, hogy a vágyakozás, a szenvedély ízét ne ismernék… és ne szeretnék. Számtalanszor volt akaratlanul is tanuja, amikor az apja magához húzta az anyját és csókolta kifulladásig, vagy esténként kézenfogva magával húzta, aztán kattant is mögöttük a hálószoba ajtaja. Elég sokszor hallotta ezt a számot a masszív tölgyfaajtón keresztül, volt, hogy az apja rögtönzött előadásában, amit az anyja kuncogása kísért.

Talán mégsem lőtt akkora bakot azzal a csókkal. …Sabrina! Nem tagadhatja, hogy a lány kezdettől vonzotta, mint a mágnes; nem véletlenül próbálta az ágyába kormányozni, de Rina nem adta meg magát, mert nem akart egy lenni a sorban. Helyette a barátságát ajánlotta, és élete legjobb döntése volt, hogy elfogadta az ajánlatát. De ahogy teltek a hónapok, egyre sűrűbben kellett emlékeztetnie magát, hogy barátok. Mert tagadhatatlanul vonzotta a hormonjait is. És néha azzal áltatta magát, hogy talán ő is többet jelent a lánynak hétköznapi barátnál. Vagy akár a legjobb barát titulusánál is. 

Nemcsak a barátja akart lenni, de el akart veszni a testében és arra akart ébredni, hogy ott fekszik mellette és vágyakozóan nyújtja ki felé a kezét. Éppen ezért volt olyan nehéz az az éjszaka Los Angelesben. Ott már alig bírta leplezni, hogy az együtt alvás valaha oly vidám órái most már kifejezetten kínzóak a számára. Amikor tegnap megjelent New Yorkban, el se akarta hinni, hogy tényleg ott van vele. Nem hívta még gondolatban sem; azon egyszerű oknál fogva, hogy az utóbbi időben egyszerűen nem voltak gondolatai. Teljesen kiürült az agya, az érzelmei mintha nem is léteztek volna, csak vegetált. Éppen ezért volt óriási jelentősége a lány felbukkanásának, mert azt bizonyította, hogy Rinának sem mindegy, hogy viseli a gyászt és az önmarcangolást. Lám, még az apjáéknak sem támadt ilyen jó ötlete, mint Jeremy szüleinek a meglátogatása. Pedig tényleg volt benne valami felszabadító, még ha ettől a fájdalom ott is maradt a szívében. A múlt éjszaka pedig minden volt, csak nem pihentető. Annak a francos ajtónak a két oldalán feküdtek, szinte karnyújtásnyi távolságra egymástól, mégis olyan messze, mintha egyikük a Holdon lett volna, mert egész egyszerűen nem merte lenyomni a kilincset. Amikor itt meglátta a franciaágyat, már sejtette, hogy egy újabb éjszakát fog fantáziálással, nyugtalanul forgolódva tölteni. De azzal a csókkal ott a kocsiban kiszabadult a szellem a palackból, és itt az ideje, hogy összeszedje a bátorságát és kiderítse, tudnak-e egy új fejezetet nyitni a kapcsolatukban. 

Lerúgta a cipőit, majd le sem hajolva, lábujjaival letornázta a zoknikat is. Kicsit megrángatta az ingét, és kigombolt néhány gyöngyházfényű gombot. Átfutott a fején, hogy ez az elegáns darab az apja inge, amit az anyja csak azért csomagolt be, hogy ne pólóban menjen a barátja szüleihez. Érezte, hogy a tenyere nedves az izgalomtól és a nadrágjába törölte, aztán maga elé emelte a szétterpesztett ujjakkal kifeszített kezét és nézte. A remegés már nem volt olyan feltűnő és olyan egész testére átterjedő, mint korábban. A rádió egy új, pörgős számba kezdett és ő várakozóan a combjára ejtette a kezét.

Közben Sabrina befejezte a koncertet és a víz csobogásából Rick sejtette, hogy most lép ki a kádból. Kiszáradt a szája, ahogy arra gondolt, hogy ott áll ruhátlanul, végigfolyik rajta néhány utolsó kis vízér, mielőtt felszívódnak a vastag kádkilépőn, és beburkolja magát egy puha fürdőlepedőbe. Izgalmas volt ez az elképzelt mozi. Semmit sem látott, de a képzelete szárnyalt. Aztán amikor kitárult a fürdőszoba ajtaja, elakadó lélegzettel jött rá, hogy a képzelete még csak a közelében sem járt a valóságnak. 

Sabrina a fürdéshez feltűzte a haját, amelyből néhány kósza kis tincs kivált és a fürdéstől nedvesen gyűrűbe ugrott a nyaka körül. Nem volt rajta fürdőlepedő! Minden napbarnított porcikáját büszkén megmutatva lépett a szobába, ahol ijedten torpant meg, amikor szembetalálkozott vele. A torka elszorult, ahogy megpillantotta Ricket, aki az ablaknak háttal ült egy fotelben. A haját a lemenő nap hátulról megvilágító fénye kissé vörösesre színezte és látszott, hogy a várakozás ideje alatt jó néhányszor áttúrta türelmetlenül. A szemei árnyékban maradtak, így nem tudta, hogy ez a pőre felbukkanás milyen hatással volt rá, ezért először önkéntelenül is eltakarta magát. Aztán ahogy a fiú mozdulatlanul ült, őt nézve, a kezei lassan lehanyatlottak. Egyikük sem mozdult.

A lány minden zavar nélkül nézte. Mezítláb, izmos combjaira feszülő sötét farmerében és a kigombolt, de még az öv alá gyűrt fehér ingében úgy festett, mint egy modernkori pogány isten, aki arra vár, hogy a rabszolgák a kedvére tegyenek. Volt ezzel kapcsolatban néhány ötlete.

-Hát, visszajöttél… - szólalt meg halkan, még mindig úgy álldogálva ott, mint egy kis Vénusz, aki épp csak kikelt a habokból. Nem mozdult, nem is érezte szükségét, hogy magára vegyen valamit. És láthatóan Ricket sem rémisztette a gondolat, hogy ő nyilvánvalóan elhatározta magát valamire, ami messze túlmutat az eddig baráti kapcsolatukon. Nem gondolta, hogy a fiú ilyen hamar visszaér, és valamiért boldogsággal töltötte el a gondolat, hogy bármi is történt ott a kocsiban, mostanra Rick elég erősnek érzi magát, hogy szembenézzen a következő lépéssel.

-El sem kellett volna futnom. – mondta halkan a fiú és csak nézte őt rezzenéstelenül. Bár a tekintetét le sem vette Sabrina arcáról, a lány mégis érezni vélte a melegét, ahogy sorban, minden közszemlére tett porcikáját átmelegíti. 

-Nem akartam, hogy ez történjen, mert semmitől sem félek jobban, mint hogy elveszítelek egy röpke óra öröméért cserébe. – motyogta még mindig mozdulatlanul a fiú.

-Nem ígérsz sokat. – biggyesztette le a száját Sabrina, de előrelépett, egyenesen a fiú széttárt lábai közé és a kezét nyújtotta felé. –De talán csak nem tudod, hogy mennyi mindent tudsz adni. Talán csak egy röpke órát, de ki tudja… nem hiszem, hogy genetikailag kódolva lennél rá, hogy holnaptól már mást akarj. …Talán én követtem el a hibát korábban, amiért elutasítottalak.

-Nem akarom, hogy merő jótékonyságból legyél velem. – motyogta még mindig tehetetlenül az arcát nézve a fiú, mire Sabrina felhorkant és a szemeit forgatta. Klassz dolog ez a szemkontaktus, de ha már itt álldogál pucéron, Rick igazán szentelhetne nagyobb figyelmet a testének. Nem mintha ne látta volna már eleget fürdőruhában, de hát Jézus… most azért egy kicsivel többet kínál itt neki …

-Hát, sok minden eszembe jutott odabent – biccentett a fürdőszoba felé -, de egyiknek sem volt sok köze a jótékonysághoz. Sokkal inkább azt hiszem, önző gondolatok voltak. – Mivel a fiú még mindig úgy ült ott, mint aki nem tudja eldönteni, elfogadhatja-e a felé nyújtott kezet, előrehajolt és rátette a kezeit a fiúéra. Így előre dőlve a szemük egy magasságba került. 

-A taxiban azt mondtad, lehet, hogy szeretsz… és nem tudok jobb módot arra, hogy kiderüljön, ez tényleg így van-e. Ha egy óra múlva még mindig ezen a kérdésen fogsz agyalni, az nekem tökéletesen megfelel.

-Miért csinálod ezt? – suttogta a fiú elveszve a lány barna szemeiben, amelyeknek a mélyén ott látta kavarogni a jövőt, csak még nem tudta, hogy az az örvény, amely őt éppen elnyelni készül, hogyan veti majd partra. Belefulladva egy megcsömörlött kapcsolatba, vagy boldogan, ahogy a szülei élnek. Tisztában volt vele, hogy még életében nem agyalt ilyesmin. Főleg olyankor nem, amikor egy meztelen lány fogja a kezét és nyíltan felkínálkozik neki. Máskor ez a nyílt felajánlkozás inkább taszította volna, de Rina esetében ez egy olyan nem várt ajándék volt, ami szinte meghatotta. De még mindig félt elfogadni.

-Talán azért … - suttogta a lány a szemébe nézve -, mert azt hiszem, én is szeretlek. Nem tegnap óta, nem azóta, hogy a taxiban ezt mondtad nekem… nem… én azt hiszem, ez mindig is sokkal több volt közöttünk, mint puszta barátság. Csak úgy éreztem, hogy neked még idő kell, hogy felismerd; és én kész voltam kivárni, amíg rájössz.