Túl az Óperencián 2.

Na jó, nem megy ez nekem! Ha már itt van megírva, akkor mi a fenének dugdossam szerdáig, nem igaz? Úgyhogy jöjjön a friss, amíg el nem akadok... akkor majd életbe lép a szerda, szombat, vasárnap, oké?

***

Sabrina Brighton huszonkét éves volt, szőke és sportos alkat. Nevelőapja, Tony Adams tíz évvel ezelőtt vette feleségül az anyját, Sandrát, akinek a szőke, jóképű férfi maga volt a megváltás a hosszú magányos évek után. A vérszerinti apja, Josh Brigton a születése után egy évvel meghalt egy repülőgép-balesetben. Azóta egyedül éltek az édesanyjával, aki majd megfojtotta a szeretetével. Amikor már azt hitte, az anyja lassan orvosi eset lesz, az asszony egy napon sugárzó arccal és csillogó szemekkel jött haza, aztán egy hónap múlva bemutatta neki Tonyt, aki akkoriban költözött vissza a keleti partról, hogy átvegye az apja helyét az Adams/Baker and Chapman ügyvédi irodánál. Egy újabb hónap múlva a férfi be is költözött hozzájuk, és innentől az életük végre kezdett hasonlítani egy normális középosztálybeli család életére. Utazgattak az iskolai szünetekben, és féltő gondoskodással ellenőrizte le a férfi az iskolai bálra választott partnerét, Jason Brannigent. Nem volt oka panaszra a pótapjával kapcsolatban soha. Egészen addig a napig, amíg meg nem ismerte Rick Maitlandet. 

Tony nem bírta a fiút, nem kedvelte a fiú szüleit és leginkább azt, hogy ők ketten egyre inkább elválaszthatatlan párost alkottak. „Ha legalább szerelmes lennél belé” – sóhajtott a férfi, aki képtelen volt elfogadni a „barátok vagyunk” magyarázatát, és abban bízott, egy szerelmes fellángolás idővel elmúlhat. Azzal tisztában volt, hogy egy baráti érzelmet sokkal nehezebb a feledésbe taszítani. Ő sem volt rá képes. De Sabrina nem akarta végiggondolni, hogy tulajdonképpen mit is érez a fiú iránt. Őszintébb pillanataiban legalább önmagának bevallotta, hogy tetszik neki. Minden megvolt benne, amitől ő lehetett volna az ideális pasi, a szőke herceg fehér lovon; még ha ez a fehér ló pillanatnyilag csak egy hófehér versenybringa volt is.Egyetlen dolog hibádzott, a fiú csillapíthatatlan vadászösztöne, ahogy buliról bulira mindig újabb hódítás után vetette magát. Hiába tért hozzá vissza újra és újra,a szíve mélyén nem elégítette ki a megértő barát szerepe, amikor a partmenti homokon a napfényben látta megcsillanni a vizes barna bőrt, és a fiú jobb bokáját körbeölelő tetoválás bonyolult mintáját, vagy ahogy azok az értelmet sugárzó szürke szemek figyelmesen hallgatták beszélgetés közben. 

Női receptorai érzékenyen fogták a fiút körülvevő erotikus kisugárzást, de nem akart egy lenni az ágyán osztozók  sorában, ezért nemet mondott, amikor Rick nála is bepróbálkozott. És a fiú ezek után mintha tisztelni kezdte volna, ha lehet, még jobban értékelni az értékes beszélgetésekkel töltött időt. A végén megállapodtak, hogy barátok lesznek, igazi cimborák, akiknek nem okoz gondot egy átbeszélgetett éjszaka után közös ágyban álomra hajtani a fejüket. Úgy tűnt, Ricknek tényleg nem okoz. De ő… néha elbizonytalanodott, meddig mehet el ebben az önkínzó barátságban, mikor érkezik el ahhoz a ponthoz, amikor végre ki tud… ki akar szabadulni a fiú bűvköréből. 

Ez a mai nap talán egy ilyen lesz. A véleményével tuti kiakasztja majd. Már amikor először hallott a terveiről, hogy a vizsgák után csatlakozik egy aranyra vadászó társasághoz a Bering tengeren, már akkor tudta, hogy ezúttal a máskor sem éppen a megfontoltságáról híres fiú egy olyan terepre merészkedik, ami könnyen bajt hozhat a fejére. Túl veszélyesnek tűnt a dolog, de úgy tűnt, hogy képtelenség lebeszélni az őrült tervről. Az éjszakát azzal töltötte, hogy adatokat próbált gyűjteni ezzel az egész rémálommal kapcsolatban, ami már csak azért is nehezen ment, mert közben Eve, az évfolyamtársa áradozását kellett hallgatnia Benji legutóbbi éjszakai teljesítményéről. A lány még egy nappal a történtek után is teljesen a srác hatása alatt állt, ábrándos tekintettel, önmagát átölelve simogatta a karját, és cseppet sem zavarta, hogy a nyakán és a mellén a kivágott topban jól láthatóan ott virítottak ennek a vad éjszakának a nyomai. Sabrina meg tudta volna érte fojtani. Nem akarta hallani, hogy milyen volt, amikor Benji Eve lábujjait harapdálta, és azt főleg nem akarta hallani, hogy milyen volt a teste, amikor a sortja fogságából kiszabadult. Nem is tudta, hogy a saját fülére, vagy inkább Eve folyamatosan sóhajtozó szájára kellene-e inkább szorítania a kispárnáját. 

Csak abban bízott, hogy Benji nem akarja ennek a mámoros éjszakának a részleteit megosztani vele. Sosem tette és reménykedett benne, hogy a dús keblű, szőke Eve azért mégsem volt rá akkora hatással, hogy most megszegje ezt az íratlan szabályát a barátságuknak. 

Joe kocsmájában ma meglepően gyér volt a forgalom, de Rick nem bánta, mert legalább nyugodtan beszélgethetett Sabrinával, aki korábban érkezett és most a pult végénél ült egy magas bárszéken. Ahogy a fiú áthajolt a pult fölött, hogy egy puszit nyomjon a lány arcára, a pillantása végigsöpört a rövid farmersortból kivillanó barna combokon. Az egyiken egy hosszú, friss karcolás virított. Összevonta a szemöldökét és Rinára nézett.

-Ezt hol szedted össze? – mutatott a mély karcolás felé.

-Á, semmiség az egész. – legyintett a lány és akaratlanul is áttette a másik lábát a sérült combon, hogy eltakarja a sebet. -Ahogy tekertem idefelé, egy idióta kutya kifutott elém és ahogy elkaptam a kormányt, kicsit megfalcoltam a sövényt. Szerencsétlenségemre az egyik tüske pont végig hasította. Majd leápolom, ha hazaértem.

-Ó nem, az ilyesmivel nem szabad játszani! – hajolt le a fiú a pult mögé és egy tiszta ruhát vett elő, aztán a legjobb vodkából öntött rá és máris megkerülte a pultot. –Mutasd!

-Nem mutatom, nem fogod vodkával lefertőtleníteni, mert a végén bepisilek. Eszednél vagy? – forgatta a szemét Rina, de Rick nem foglalkozott a tiltakozásával, hanem a rongy szélét a fogai közé kapva, két kezével szétfeszítette a lány combjait. Sabrina akkorát nyelt, hogy úgy érezte, a csehó közönsége is meghallotta. 

Nem mert tiltakozni, mert akkor csak magukra vonták volna a többiek figyelmét, ráadásul a fiú ujjai szinte égették a bőrét, úgyhogy úgy döntött, inkább megadja magát a sorsának, és az erős férfikéznek. Közben a vakító fehér fogsort nézte, amely a törlőkendő sarkát fogva tartotta. Rick a szemébe nézett és megcsóválta a fejét.

-Legyél jó kislány, hamarabb szabadulsz! – suttogta halkan, aztán az alkoholos ruhával gyengéden végigsimított a mély karcoláson, miközben a másik keze még mindig Sabrina combját szorította, mintegy helyhez kötve őt. Az ujjatlan póló alatt megfeszülő izmok játékát nézve Sabrina úgy döntött, jobb, ha a további látványtól önként fosztja meg magát és lehunyta a szemeit, de még így is érezte a fiú tenger-illatát, mintha csak éppen most bukkant volna fel a habok közül. A vodka csípett, de a nyomában meglepő módon mintha jeges hűvösség söpört volna végig a lány combján. Sabrina összeszorított szemei kipattantak, ahogy rájött, hogy a fiú a vodka mellé néhány szem jeget is felmarkolt a pulton lévő tartályból, innen a hűvös érzés. Érezte, ahogy a pír az arcáról egyre lejjebb húzódik, ezért úgy döntött, itt az ideje, hogy véget vessen a kezelésnek, mielőtt túlságosan beleéli magát valami folytatásba, ami meglehetősen hasonló lett volna Eve ábrándozásához. Előrehajolt és egy könnyed puszit nyomott a fiú arcára, miközben a kezeit szinte lesöpörte magáról.

-Köszönöm a kezelést, most már minden rendben lesz. – motyogta kicsit rekedten.

-Oké! – kapta el a kezeit Rick és villámgyorsan visszatért a pult takarásába. Nocsak! – futott át a fején a gondolat… Rina testét érinteni milyen furcsán izgalmas érzés. Nem olyan, mint amikor a lányokkal a lepedőt gyűrik, valahogy más… de nem merné állítani, hogy testvéri lenne… a teste legalábbis nem úgy reagált rá, mintha a lány a huga lenne… Mi ez? Hiszen barátok … – bizonytalanodott el egy pillanatra, aztán a kendőt a farzsebébe gyűrte és felnézett. Sabrina most valahogy nem látszott olyan hűvösnek és nyugodtnak, mint általában.

-Kérsz valamit inni?

-Talán egy ananászlét – nyelt nagyott a lány már az ivás gondolatára is. Igen, innia kell valamit, mert a torka határozottan kiszáradt az előbbi közjátéktól. –Beszélnünk kell! Mikor végzel? – nézett Rickre, aki furcsán, zavarodottan pislogott maga elé.

-Egy óra múlva, de hát megbeszéltük. Én legalábbis úgy készültem, hogy ezt az estét együtt töltjük. – motyogta, még nem egészen visszatalálva korábbi laza énjéhez.

-Oké, akkor leülök egy sarokba és megvárlak. Nem is tudom, miért jöttem ilyen korán – dünnyögte a lány és lekászálódott a magas székről. Dehogynem tudta.  Eve vérforraló beszámolója elől menekült, és pechére pont ide, a testet öltött  Mr.Szexualitáshoz. …

Egy hangos társaság jött éppen befelé az ajtón és az egyik fickó odapattant mellé és megfogta a derekát, ha netán szüksége lenne segítségre ehhez a mutatványhoz. Sabrina megmerevedett az érintéstől. Ahhoz képest, hogy huszonkét éves volt, rosszul tűrte, ha a férfiak hozzá értek. Soha nem gondolta végig, miért van benne ez az önkéntelenül felbukkanó érzés, de már középiskolás kora óta kísértette a sorra hamvába holt ismerkedési próbálkozásait.

-Kösz, menni fog egyedül is! – mosolygott a szakállas férfira, aki feltartott kezekkel hátrált el előle, miközben nyelvével végignyalta a száját, végül egy puszit dobott feléje. Sabrina önkéntelenül is elnevette magát. Tallis Harmont minden lány ismerte a környéken, és kihívó, sokszor provokatív viselkedése ellenére senki nem félt tőle. Bár, úgy nézett ki, mint egy bandatag, testének minden elővillanó izmos négyzetcentiméterét tetoválás borította, de aki két szót váltott már vele, az tudta, hogy nem erőszakos ember.   

Rickre nézett, aki a szemét összehúzva nézett éppen Tallis után.  Visszafordult a barátja felé és halkan, hogy csak ő hallja, megjegyezte:

-Felesleges úgy villogtatni a szemed, Tallis jó fiú, csak bolondozik.

-Ja, az lehet, de akikkel van… ezeket a fickókat nem ismerem, de nem sok jót nézek ki belőlük. – morgott a fiú. –Szerintem maradj inkább itt a pultnál és beszélgessünk! – mutatott a székre, amiről a lány éppen csak leszállt. Sabrina lábujjhegyen pipiskedve próbált újra kényelmesen elhelyezkedni, mígnem összerezzent, ahogy erős ujjak martak a derekába és hirtelen a műbőr borítású széken találta magát.

-Olyan könnyű vagy, mint a pehely. Nem is értem, hogy bírsz merülni… az ember azt hinné, a tested képtelen arra, hogy elsüllyedjen. – dörmögött Rick, ahogy visszasétált a helyére.

-Te is tudod, hogy a technikán múlik. – nevette el magát Sabrina, aztán hirtelen lefagyott az arcáról a mosoly, ahogy a képzelete elkalandozott. A francba! Egész este Eve élménybeszámolója fog járni a fejében, ez már biztos. Minden szó és mondat egészen új értelmet nyert, ahogy a barátnője lelkendezése a fülébe csengett, és a szinte megénekelt szerető itt állt előtte teljes, daliás valójában. 

Szerencsére Ricket közben elhívták, mert már látta rajta, hogy rá akar kérdezni, mi a baja. Mit mondhatott volna? Hogy képtelen szabadulni a képtől, ahogy az a szemkápráztató színes kockás bermuda lecsúszik a fiú testéről? Hirtelen felhajtotta az ananászlé utolsó kortyait, aztán előre hajolt és elcsent néhány jégkockát. A poharába ejtve a szívószállal addig kavargatta őket, amíg olvadozni nem kezdtek, és akkor felhajtotta a jéghideg vizet is. A testén uralkodó hőség azonban ettől egyelőre nem szándékozott elmúlni.

Amikor Rick visszajött hozzá, már kissé nyugodtabban nézelődött a csehóban. A többség csak inni járt ide, de néhányan Joe hatalmas tonhalas szendvicseit majszolták és a látványtól ráébredt, hogy ma kihagyta a vacsorát.

-Kérhetek egy szendvicset? – pislogott fel Rickre, aki csak bólintott és már fordult is a konyha felé, hogy Alfredonak szóljon. –De ne legyen olyan hatalmas, mint amiket kivittél a többieknek! – szólt utána a lány, mire Rick megfordult.

-A vendégem vagy, és majd elfelezzük az enyémet. Stacy már itt van, úgyhogy korábban leléphetek. Majd lent a víznél esszük meg, oké? – mosolyodott el halványan, ahogy látta, hogy Sabrina arcán átfut egy megkönnyebbült mosoly. Még nem tudta, mi hozta ide a lányt jóval  a megbeszélt idő előtt, de tetszett neki, hogy türelmetlen. Egy újabb közös vonás… már nem is számolta hányadik, amit az eltelt lassan két évben felfedezett. A baj csak az volt, és erre ma este döbbent rá, hogy ezek az apró felfedezések egyre közelebb vitték valamihez, amit egyelőre még megfogalmazni sem tudott, de majdnem biztos volt benne, hogy idővel tönkrevágja majd a barátságukat.