Rick a gála utáni napokban azt vette észre magán, hogy egyre
rosszabbul tűri a magányos estéket, és leginkább a magányos éjszakákat.
Összetalálkozott Zorával és Jasonnel, akik magukkal cipelték egy buliba,
ahonnan aztán inkább lelépett, mielőtt valami hülyeséget csinál. Túl sok volt a
csinos lány, és bár klassz dolog volt érezni az erejét, ahogy a lépten-nyomon
felbukkanó kísértéseknek ellent tudott állni, de azért inkább nem feszegette a
maga határait. Tudta, hogy elég lenne egyetlen botlás, és Sabrinával örökre
véget érne, ami jószerivel még el sem kezdődhetett köztük. Zora nem is hagyta
békén, amíg nem vallott neki róla, hogy Rinával ez most más... egész más,
sokkal több, mint bárkivel ő előtte. A vallomása után a lány értetlenül mérte
végig:
-De akkor mi a fenét keresel itt? Ez valami hülye próba,
hogy hogy bírjátok egymás nélkül?
Rick megrázta a fejét. Hogy is magyarázza el neki, hogy
Friscó most csak és kizárólag Sabrina miatt vonzza, de még így sem eléggé ahhoz,
hogy oda is utazzon. Hogy a minap lement a kikötőhöz és a gyomra tartalma ott
úszik a Hudson folyó torkolatában, mert elég volt a vízre néznie, látni a hajók
oldalán megloccsanó hullámokat és szabályosan pánikrohamot kapott. ...Mire
összeszedte a gondolatait, hogy valami elfogadható választ adjon a lánynak, az
egy meglepő ötlettel állt elő.
-Tudod, amikor apád mesélt erről a kórházi buliról, amit
szerveztél, Jasonnal arra gondoltunk, hogy szívesen részt vennénk benne mi is.
-De hát ez olyasmi, amit mint régi betegük csinálok... –
motyogta Rick, miközben azért a fantáziája meglódult. Ezek a srácok olyanok
neki, mintha az unokatesói lennének. Ismeri őket és tudja, hogy a gyerekek csak
nyernének vele, ha megismernék őket.
-...és? Kizáró ok, ha minket még nem operáltak? – forgatta
meg a szemét a lány. –Azt hittem, az a lényeg, hogy a kölyköknek jó legyen. És
nem mondhatod, hogy nem értünk a gyerekek nyelvén, Mia és Benji a garancia rá,
hogy ezekkel a kissrácokkal is ki fogunk jönni. – utalt a lány a Cliff ikreivel
töltött órákra, amikor bébiszitterként vigyáztak már az ikrekre.
-Persze, az a lényeg, de hát ...nem is tudom... mire
gondoltatok?
-Ugyanazt, amit te csinálsz... oké, talán nem tudok nekik a
fókákról meg a tengeri algákról annyi tudományos maszlagot elpufogtatni, de
egész jól rajzolok, millió mesét, dalt, verset tudok, Jason gitározna... és hát
te mondod mindig, hogy még mind a ketten nagyra nőtt gyerekek vagyunk, úgyhogy
biztos nem okozna gondolt egy-egy órára tényleg azzá válni. ...És akkor nem
lennél ide szögezve ehhez a programhoz, hanem meglátogathatnád Sabrinát. Ahhoz
képest, hogy mindenki meg volt győződve róla, hogy dúl a szerelem köztetek,
gyanusan könnyen hagytad elmenni... talán nem is izgat, ha ő talál közben
valakit, aki megédesíti a napjait, amíg te itt óvóbácsit játszol. – tette hozzá
a végén Zora egy huncut mosollyal, mire Rick akaratlanul is magabiztosan elvigyorodott.
Sabrinában bízni olyan egyszerű volt. És amit ez a csitri felvázolt előtte, nem
más, mint A megoldás! Amin már annyit törte a fejét. De nem adta olyan olcsón a
megkönnyebbült beleegyezését...
-Hát, nem tudom, előbb ki kéne próbálnunk, hogy tényleg
működik-e a dolog. És a kórházzal is engedélyeztetni kell a változást. Ez
mégiscsak egy kórház, lehet, hogy meg is akarnak előtte vizsgálni, hogy a
gyerekek nehogy valami fertőzést kapjanak. És nincs fű meg ilyenek! –
hunyorított rá a lányra.
-Szemét vagy Rick! – csattant fel Zora. –Nagyon jól tudod,
hogy akkor sem én vittem a buliba, csak nem akartam, hogy kis pisisnek nézzenek
és csak azért szívtam bele.
-Tudom! Ez a szerencséd – borzolta össze a lány rövid
tincseit a fiú. Aztán egy nagy sóhajjal magához ölelte.
-Mikor főztétek ezt ki Jasonnel? – kérdezte kíváncsian.
-Hát, igazából már amikor meséltél róla, hogy milyen terveid
vannak, akkor is gondoltunk rá, hogy undok dolog minket kihagyni belőle, de
most, hogy ilyen médiasztár lettél – mutatott a a New York Times hétvégi
mellékletére, amiben egy féloldalas cikk számolt be a gáláról, és a fotón ott
üldögélt dr. Boltonnal kéz a kézben – szóval, úgy gondoltuk, nekünk sem árt egy
kis hírverés. – mosolyodott el a lány, de Rick már nem figyelt rá, mert a
cikket olvasta a szemöldökét összehúzva.
Nem örült ennek a cikknek, mert a fotó olyan bensőséges
barátságot sugallt, amilyen a valóságban nem létezett. Remélhetőleg Sabrina nem
fut bele, mert csak feleslegesen gyártana elméleteket magában az ő new yorki
remeteségéről, és ha volt valami, hát a magyarázkodást mindennél jobban utálta.
Egyébként is alig látta a nőt, a gála óta is talán kétszer futottak össze, de
akkor is csak köszöntek egymásnak és mindketten mentek a dolgukra. Fura este
volt, nem is igazán akart gondolkozni rajta, hogy az apjának igaza
lehetett-e... oké, nem volt nyeretlen kétéves, ...igaza volt, csak éppen ehhez
a játékhoz ketten kellenek, és ő elkötelezte magát Sabrina mellett. A nő meg
nyilván nem sértődött meg az este alakulásán, legalábbis nem adta ennek
tanujelét.
*
-Ms Bolton, hadd mutassam be a barátaimat: Zora Normann és
Jason McDonald. A következő néhány hétben ők helyettesítenének, mert San
Franciscóba kell utaznom, de nem akarom, hogy emiatt a program leálljon. Talán
mire visszajövök, a búvárkodás már nem lesz annyira aktuális téma, de
biztosíthatom róla, hogy mindketten rengeteg érdekes programot tudnak
biztosítani a gyerekeknek, részemről garanciát vállalok értük, ha engedélyezi,
mert tudom, hogy ez nem olyan egyszerű dolog... – sóhajtott a végén nagyot a
fiú, és Michaela Bolton tekintete egy pillanatra elidőzött rajta. San
Francisco? Mi dolga lehet ott? Bár, végül is tengerbiológusként nyilván nem itt
a nagyvárosban van otthon. Az elmúlt napokban figyelte a fiút, hogy viselkedik
majd vele a gála estéje után… zavarban lesz-e vagy talán bánja, amiért ott
hagyta? Talán ezért is adta át a munkát a barátainak? Megtagadhatná tőlük az
engedélyt, hogy itt tartsa, de hát végül is, nincs oka rá, hogy keresztbe
tegyen a terveinek.
-De visszajön még? – kérdezte meg önkéntelenül is, mire Rick
bólogatni kezdett.
-Persze, biztosan.
A nő figyelmét nem kerülte el, ahogy a rövid hajú, csinos
lány elfintorodik. Nem tudta, hogy ez minek szólt, de volt olyan érzése, mintha
a lány jobban örülne, ha Rick ott maradna, ahova most tart. Talán valami
exbarátnő, akinek kínos a közelében lenni a szakítás után? – gondolkodott
magában és alaposabban megnézte a másik fiút is, aki talán egy kicsit vadabbul
nézett ki összefogott hullámos, szőke hajával, pólója ujja alól színes tetovált
kép kígyózott elő. Talán ő az utódja? – találgatott, magában eldöntve, hogy a
lányhoz mindenképpen jobban illene, mint Rick. Aztán eszébe jutott valami és az
asztal mögé lépve kihúzta a fiókot és kivett belőle valamit, aztán visszasétált
Rickhez és egy halvány mosollyal feléje nyújtotta a kezében tartott holmit.
-Ez legutóbb nálam maradt. Talán már kereste.
Rick meglepve nézte a szürke selyemnyakkendőt, amit valóban
keresett, bár azt hitte, a taxiban csúszott ki a zsebéből, nem mintha
különösebben hiányzott volna. Elvette és egy hanyag mozdulattal a dzsekije
zsebébe gyűrte.
-Köszönöm. – motyogta röviden, és még éppen elkapta Zora
villámló tekintetét. Nem értette, mi a baj... talán az, hogy a nő még mindig
nem adott választ?
-Nos, akkor rendben van így, hogy Zora és Jason játszanak a
gyerekekkel? – tért vissza az eredeti kérdésre, mire Michaela Bolton
megrántotta a vállát.
-Persze, miért is ne! Mondja el nekik, hogy mit szabad és
mit nem, aztán mutassa be a gyerekeknek is őket, mert egy gyerek általában
nehezebben törődik bele a változásba, talán jobb, ha elmagyarázza nekik is,
miért van erre szükség. Tudják, a mi Rick-ünk szinte már túlságosan népszerű a
gyerekosztályon – mosolygott a két fiatalra, akik közül Jason a srác hátára
csapva annyit mondott: -van hozzá tehetsége, hogy megkedveltesse magát. Zora az
asszony kijelentését is újabb fintorral kísérte, de ezt az újabbat már
kifejezetten dühös tekintettel, így aztán a nő is és Rick is elérkezettnek
látták az időt, hogy elbúcsúzzanak.
Odakint Rick elkapta a lány karját és maga felé fordította:
-Mi a franc bajod volt? Úgy fintorogtál odabent, hogy ha a
színházban is ezt csinálod, akkor nem csodálom, ha nem adnak szerepeket.
-Sabrina tudja? – nézett dühösen a szemébe a lány. –Ezért
nem akarsz visszamenni Friscóba?
-Mi van? – nézett rá értetlenül a fiú. –Mit kéne Sabrinának
tudni? Egyáltalán hogy jön most ő ide?
-Ez legutóbb nálam
maradt. – búgta a megtévesztésig hasonló hangon Zora az asszony szavait.
–Basszus, nem tudtad volna kihagyni? Vagy ez volt az ára ennek a kórházi
munkának? Vagy csak simán hülye vagy? – sziszegett ingerülten a képébe a lány.
Rick zavarodottan nézett rá.
-Te most azt hiszed, hogy én... vele...? – biccentett
fejével az orvosi szoba felé. –Neked elmentek otthonról!
-Akkor mi volt ez a „legutóbb
nálam maradt” duma? – nézett rá szigorúan a lány, mire Rick megrántotta a
vállát.
-A gála után hazakísértem, mert letörött a cipősarka.
Nyilván akkor esett ki a zsebemből, mit tudom én, azt se tudtam, hol hagytam
el. Csúszós szar – morzsolgatta az anyagot a fiú.
-Én elhiszem neked – hangsúlyozta ki Zora a birtokos
névmást, aztán a lift felé fordulva megindult. –Na, menjünk a gyerekekhez, hogy
minél hamarabb elhúzhass innen, mielőtt még valami mást is elhagysz! – morogta
mérgesen, és a két fiú a háta mögött összenézett.
-Ne törődj vele! Most szakítottak Harvey-val, mert a srácot
rajtakapta egy friss gólyával, úgyhogy mi isszuk meg ennek is a levét. Én
elhiszem, hogy nem döntötted meg a nőt, Rick. Hiszen már majdnem annyi idős,
mint az anyád. – dünnyögte a fiú, mire Rick akaratlanul is helyesbített:
-Csak 39 éves, de igazad van, nem döntöttem meg. – a tényt
pedig, hogy erre egyébként meglett volna minden esélye, inkább a felejtés jótékony homályába száműzte.
*
A szobája magányában Rick elégedetten csukta össze a
laptopot, miután Sabrinával majdnem egy órán keresztül suttogtak édes dolgokat
egymásnak. A lány anyja „nyitott rájuk” egyszer, de csak egy puszit dobott neki
a monitor felé, aztán felkapkodott pár dolgot az ágy végéből és már ott sem
volt. Sabrina a szemét forgatva jegyezte meg, hogy nem volt túl jó ötlet ez a
hazaköltözés, mert az anyja mostanában úgy csinál, mintha nem a 23.
születésnapjára készülne, hanem a 13.-ra. Mindent kivesz a kezéből, hogy úgyis
mosna, úgyis főzne, úgyis takarítana és ettől úgy érzi már magát, mint egy
elkényeztetett kisgyerek.
-De hát vizsgázol, biztos csak a dolgokat próbálja
megkönnyíteni. – védte az asszonyt Rick, aki némi lelkiismeret-furdalással
gondolt rá, hogy neki bezzeg ez a kiszolgálás idehaza egy pillanatig sem
okozott problémát, úgyszólván természetesnek vette. San Franciscóban éppen
eleget szenvedett a háztartásnak nevezett töketlenkedésével.
-Mindegy is, nem akarok most koszos tányérokról és maszatos
bugyikról beszélgetni, amikor végre hallom a hangodat. – sóhajtott a lány. –Ó,
Rick! Tudod te, hogy már két hónapja vagy New Yorkban? – kérdezte meg és nem
tudta elrejteni a hangjából a kétségbeeséssel vegyes szemrehányást.
-Ó, pedig izgalmasan hangzik az a maszatos bugyi - kuncogott a fülébe a hang, amely
éjszakánként kísértette, de Sabrina tudta, hogy a bohóckodás csak azt a célt
szolgálja, hogy Rick kikerülhesse a válaszadást. –De most nem akarlak
feltartani, holnap reggel frissnek és felkészültnek kell lenned, hogy
kiköszörüld a csorbát Cormacknél. – zárte le hirtelen a fiú a beszélgetést,
miközben a háttérből Olivia hangja hallatszott, ahogy vacsorázni hívja a
Maitland férfiakat.
-Hát, akkor szia, majd felhívlak, ha végeztem. – mondta
letörten a lány, aztán csak nézte a kezében hirtelen elnémult telefont. Mostanában
olyan furák ezek a beszélgetések. Pedig a mai is egészen jól indult, az első
percek akár telefonszexnek is elmentek volna, de aztán meglehetősen ellaposodott
az évődésük. Aztán az órára nézett és felpattant. Jesszus, a fogorvos! Az
évenkénti ellenőrzésre kereken fél óra múlva a város másik felén kéne
megjelennie. Egy pillanatra átfutott a fején, hogy odatelefonál, hogy
megfázott, de aztán inkább felkapta a táskáját és kiviharzott a lakásból.
Emlékei szerint dr. Simps rendelőjében mindig van fogkefe és fogkrém azoknak,
akik valamilyen oknál fogva készületlenül érkeznek.
*
Rick egy cuppanós puszit nyomott az anyja arcára.
-Hiányozni fog a főztöd, de talán jobb is, mert mostanában
alig mozgok és már érzem, ahogy kezdek úszógumit növeszteni.
-Én mondtam, hogy legalább az uszodába eljárhatnál. –
szólalt meg Alex az asztal túloldalán, aztán védekezően feltette a kezét. –Oké,
tudom, nem kell újra elmondanod! Úgyis az a véleményem, hogy csak azért éled
bele magad ebbe a fóbiába, mert mindig találsz valakit, akinek beszélhetsz
róla. Ha valaki végre leállítana, hogy nem érdekli, akkor talán te se
tulajdonítanál olyan nagy jelentőséget neki. A víz az csak víz. Tök mindegy,
hogy tenger vagy klóros medence. A lényeg a mozgáson van, és ha eleget mozogsz,
a végén úgysem maradna egyetlen szabad gondolatod sem, amit a múltra
pazarolhatnál. De te tudod. Csak a végén nehogy bajba kerülj, ha egyszer végre
bemerészkedsz a vízbe!
-Apa! Hanyagoljuk ezt a témát, kérlek! Korábban az volt a
bajotok, nehogy a tengerben érjen valami baj, most meg az a problémátok, hogy
miért nem megyek a tengerbe. Eldönthetnétek, hogy mit akartok!
-Csak, hogy normálisan viszonyulj az élethez, fiam, csak
annyit. – mormolta az apja.
-Oké, én megyek, lefekszem, mielőtt utolsó este
összeveszünk. – állt fel Rick, mire Olivia, aki eddig csendesen hallgatta a
szópárbajukat, a keze után nyúlt.
-Ha már így fogalmaztál… mikor jössz vissza… visszajössz
egyáltalán?
6 megjegyzés:
"Így sem eléggé..."?!?!
Még jó, hogy eddig ilyet nem mondott Sabrinának :/
Attól, hogy Frisco, ott is kerülheti a vizet... *FP*
Elég fura "kapcsolatba" terelted a fiatalokat, de legalább vannak, akik néha kézbeveszik az ügyeiket :P /pl. Zora és apu...
Egyszer azért felnőnek, ugye?! Bár, amit mondtál a 25 évesek gyerekségéről....
Na, inkább nem reménykedem, hanem türelmesen kivárok...
Ja, csak annyit még: kettőn áll a vásár... :P
K&P
Na tudtam, hogy a nyakkendő előkerül még. Kicsit olyan Rick, mintha maga sem tudná, hogy mit akar. Szerintem egy új szerelembe talán inkább csinálnak hülyeséget, mint így visszafogják magukat. Mm a fiú részéről. De nem akarok okoskodni, gyanítom meg van mindennek a miértje! XD <3
csak hogy egy picit védjem a mundér becsületét... Rick és Sabrina csak szerelmeseknek újak, de már lassan két éve együtt vannak jóban-rosszban, így aztán annyira talán nem is hat ez az egész rájuk az újdonság erejével. A szerelem hiányzik mindkettőjüknek, a szex, a másik közelsége, de abból meg olyan kevés ízelítőt kaptak még, hogy talán azért bírják viszonylag jól a távolságot. Bírják?
Még nekik is ki kell találni, hogy a barátságot hogy formálják át párkapcsolattá, főleg, ha egyikük most kifejezetten klinikai eset. De majd kialakul.Szerintem. XD
Te hallod magad, jucus?! O.o
Ha nem hat az újdonság erejével, hagyják a fenébe... :P
XDDDDDDDDD
O.K.
Látom én, hogy tervezel valamit, csak nem bírtam leállítani az ujjaimat ;)
<3
a másik közelsége nem újdonság, mert barátként megszokták, a szerelem az lenne, de ahhoz meg túl nagy a távolság most köztük, ez a dolog még nem is igazán indult be köztük. De miért hagynák a fenébe? Még igazán rá se jöttek, mi történt velük. Szerintem. Rick még nem igazán önmaga, Rina meg türelmes... pusztán ennyi a helyzet. Szerintem XD
Te írod, te tudod...
:P
Egy 25 évest azért meghallgatnék ;)
Vki?!
XDDDD
Megjegyzés küldése