Túl az Óperencián 23.

Oké, lányok!
Szabad ám belefolyni az időnként kialakuló "beszélgetésekbe"! Hátha nem leszek egyedül a véleményemmel. De ha igen, akkor meg könnyebben meggyőzhettek, hogy hol korrigáljak :P
Na, pusza
PaSa

***

-Huh, ez is megvan. – nyitott be Rick szemforgatva a lány szobájába, miután a szülőkkel megbeszélte, hogy Sabrinát szeretné magával vinni. A korábban már önállóan, külön élő lányt elrabolni nem is volt olyan egyszerű küldetés, mint elsőre gondolta. Tony határozottan rosszkedvűen vette tudomásul, hogy a felesége, Sandra kényeztetően pörgi körbe ezt a svihákot, aki nemcsak külsőre volt kiköpött Alex. Ez már önmagában elrontotta a napját. Tudta, hogy egy kicsit túlzásba viszi az apai aggódást, hiszen Sabrina már rég nem volt kiskorú, de akaratlanul is Oliviát látta benne és nem akarta őt is átengedni egy másik Maitlandnek. Volt róla elképzelése, mi történhetett odafönt az örömteli viszontlátás perceiben, de a srác olyan ártatlan tekintettel nézett a szemébe, mintha csak éppen beköszönt volna odafönt. Azzal kárpótolta magát, hogy a kölyök nem úszta meg a kérdést, hogy mi volt az előbbi zaj…

-És mit mondtál nekik? – vigyorgott a lány, miközben egy kis táskába beledobált pár ruhadarabot.

-Hogy megbotlottam a szőnyegben és levertem ezt-azt. De már rendet csináltunk. – vont vállat a fiú.

-Khm, csak az ágy mellett van szőnyeg – mutatott a csillogó parkettára a lány kuncogva, mire Rick elhúzta a száját.

-Akkor már értem, hogy Tony miért fixírozta a sliccemet. Már tisztára zavarba hozott, kénytelen voltam úgy intézni, hogy megnézhessem, nem maradt-e nyitva a nagy sietségben. Aztán félrevont, de hál Istennek nem kérdezett rá, mert komolyan fogalmam sincs, mit habogtam volna. Azt mondta, nem akarja a mamád előtt megbeszélni… és itt már csuklottam… de csak azt kérdezte, hogy mi van Stielmannel. Mondtam neki, hogy meglépett, nem tudták elkapni, és azért szeretném, ha nálam laknál, mert így kísérgethetlek mindenhová, és itt sem zavarognék… mert nehéz lenne a mamádnak megmagyarázni, miért lógok állandóan rajtad. Szerencsére ő sem akarja felzaklatni, így aztán inkább beleegyezett, hogy velem gyere.

-Veszélyben vagyok? – állt meg a lány mozdulat közben.

-Stielmantól nem, de tőlem … - vigyorgott rá egy éhes farkas tekintetével a fiú. –Ne is hozz sok cuccot, mert úgysem lesz rájuk szükséged.

-Hogy tudsz öt perccel utána máris a szexre gondolni? – forgatta meg a szemét Sabrina, mintha ő nem éppen ezt tette volna heteken keresztül, igaz, a kielégülés esélye nélkül.

-Két hónapja erre gondolok… szerintem totál leamortizáljuk egymást, mire behozzuk a lemaradást – simított végig a lány kulcscsontján, ahol egy piros folt árulkodott róla, hogy ott fojtotta el a korábbi diadalordítást. Előre hajolt és nyelvét végighúzta az izgatottan lüktető éren, fel a lány füle felé. Sabrina játékosan félretolta.

–De nem lóghatsz állandóan velem! Holnap például be kell menjek az egyetemre.

-Oké, nem probléma, nekem is dolgom lesz arrafelé, majd együtt megyünk, aztán megbeszéljük, hogy mikorra menjek érted. – nézett el mellette Rick, aztán felkapta a kis sporttáskát és magához húzta a lányt. –Na, gyere, menjünk… elviszlek vacsorázni, mert semmi nincs otthon, aztán azt hiszem, egy kis rabszolgamunkára is befoglak, mert sejtheted hogy néz ki a kégli két hónap távollét után. Legalább az ágyneműt át kellene húznunk.

Sabrina grimaszolva bokszolt bele a hasfalába.

-Tudhattam volna, hogy csak ingyen takarítónőt akarsz.

-Ingyen? Most ígértem be egy vacsorát… és a desszertet még szóba sem hoztam. – vigyorgott rá a fiú.

*

Sabrina szeme megakadt a képen, amin Jeremy nevetett bele a világba fejjel lefelé lógva valami vaslépcsőről. Sejtette, hogy

ez a kép is odafönt északon készülhetett, és nem örült, hogy itt látja, mert ez is csak arra volt jó, hogy Ricket mindennap arra emlékeztesse, miért nem akar még a víz közelébe sem menni. Mit tettél vele? – suttogta a képnek, aztán kihasználva, hogy a fiú a fürdőszobában pakolászik dudorászva, a fotót bedugta a komód legalsó fiókjába, a holmijai közé, amiket éppen csak bepakolt. Aztán mosolyogva simított végig a gyerekrajzon, ami Alex nagyvonalúságának hála, legalább anyagilag gondtalan gyógyulási lehetőséget biztosított az alkotójának.

-Rád emlékeztetett – szólalt meg mögötte a fiú. -…és Katrina azt mondta, hogy ha nagy lesz, ő is így fog úszni a delfinekkel – nyúlt a lány simogató keze után Rick. …–Annyira sajnálom Rina, hogy … tudod… azt hittem, hogy mindig itt leszünk egymásnak… Jeremy, Te és én… és mienk lesz a világ, legalábbis a vizesebbik fele… de nem tudom, túl erős bennem ez az érzés… nem is félelem, csak valami olyan zsigeri ellenállás, amit nem tudok legyőzni. Te viszont mindig is ez a vízitündér leszel, és most még fogalmam sincs, hogy alakulhat az életünk ezzel a különbözőséggel.

Miközben beszélt, szeme önkéntelenül is Jeremy fotóját kereste és zavartan nézett szét. Sabrina nagy levegőt vett.

-Ha, Jer képét keresed, elraktam.

-Miért?

-Mert azzal, hogy nap nap után ránézel, csak erősíted magadban ezt az ellenállást. Előbb győzd le magadban … bármi is ez… és utána én magam fogom visszatenni a képet, mert én sem akarom elfelejteni a barátságunkat.

-Rina, ez … ennél sokkal bonyolultabb…

-Nem az, csak ha te magad bonyolítod túl… sosem kértem tőled semmit, Rick. Amikor kész tények elé állítottál ezzel a new yorki dologgal, akkor sem könyörögtem, de most kérlek… próbáld meg! Értem. Értünk. …Mert ha nem győzöd le, akkor el fogsz hagyni. Vagy én hagylak el, …nézőpont kérdése… de én nem tudnék New Yorkban élni.

-Rina!

-Ne! Most ne mondj semmit! Még ígérned sem kell! Csak próbáld meg! Én segíteni fogok… ahogy csak tudok… csak próbáld meg!

*

Reggel álmosan pislogtak egymásra az ágyban. Rövid volt az éjszaka. A lány esti könyörgését követően sokáig egyikük szemére sem jött álom, aztán a megoldást egyelőre egymás ölelésében találták meg. Ez már ráérős, gyengéd szeretkezés volt, nem az a vihar, ami a lány szobájában ragadta magával mindkettőjüket. A reggeli napfény összegabalyodott végtagokkal talált rájuk, és amikor Rick telefonjának ébresztője pittyegni kezdett mellettük, sajnálkozó csókot váltottak, aztán az ágy két oldalán kipattanva készülődni kezdtek. 

Az egyetem bejáratánál Rick magához húzta a lányt, aztán egy csókot követően befelé lökdöste.

-Menj már! Menj be, Rina, mert el fogok késni – nézett az órájára, mire a lány a nyelvét nyújtva belibbent a hatalmas kétszárnyas ajtón az aula félhomályos belsejébe. Rick pedig a kapu oszlopának dőlve a befelé igyekvőket figyelte. Nem kellett mennie sehová, csak azért akart korán ideérni, mert találkozni akart valakivel. Valakivel, akivel komoly tisztáznivalója volt. És az a valaki éppen most kászálódott ki a kocsijából a parkoló szélén. Rick megtornáztatta az ujjait, aztán lassú, kimért léptekkel megindult feléje. 

-Szia! – hallotta David a háta mögül a köszönést, ahogy a csomagtartóban kotorászva éppen összeszedte a zsákjából kiszóródott holmiját. –Szia! – morogta hátra sem nézve. Először fogalma sem volt róla, ki köszönt oda neki, aztán valahonnan az emlékei mélyéről beugrott a hanghoz tartozó arc, ezért rosszat érezve, kiegyenesedve hátrafordult. A jobb horog akkor találta telibe az orrát.

-Bazmeg! Eltörted az orrom! – nézte véres ujjait, amiket az első csillagok megjelenésekor ösztönösen az arcához kapott.

-Ez a minimum! – morogta Rick, miközben a pólója aljába törölte a kézfejét. –Igazából a szart is kiverném belőled, ha csak egy ujjal is hozzányúltál volna. Ezt csak a gondolatért kaptad. …Na, gyere, felkísérlek az orvosiba, mert elég szarul nézel ki.

-Hagyj békén! Deb kell a segítséged! – rántotta ki a karját Rick erőteljes szorításából a másik fiú, és zsebkendő után kotorászott a zsebeiben. amikor megtalálta, egy fél csomagot tartott erősen vérző orra alá. Rick minden együttérzés nélkül figyelte.

-Akkor így jártál öreg, de el foglak kísérni. Te meg kitalálsz valamit, hacsak nem akarod azt is elmesélni, hogy miért kaptad az orrbeverést. A rektor biztos értékelné, ha tudná, hogy van egy diákja, aki esténként randidroggal elkábított lányokat erőszakol meg.

-Éd soha senkit… - horkant fel David, mire Rick ránézett.

-Ez a szerencséd, haver. A többiek miatt is megvernélek, de ha Rinával tetted volna, meg is ölnélek, és utána úgy intézném, hogy örökre eltűnj a tengerben. – fenyegetőzött halkan, bele sem gondolva, hogy ezt nehéz lenne végrehajtania, ha pillanatnyilag még a tengerpartra sem lehetne négy lóval sem levonszolni. De végül is ezt David nem tudhatja. Közben elérték az orvosi szobát és a másik fiú karját fogva, Rick bekopogott.

Az idős nővér ijedten nézte a véres arcú fiút.

-Mi történt magával?

-Dácsapódott az ajtó – motyogta David, s Rick finoman megpaskolta a hátát. Jó magyarázat! A nővér pillantását nem kerülte el a másik fiú véres kézfeje.

-És maga fogta azt az ajtót? – kérdezte összehúzott szemekkel, készen rá, hogy a biztonságiakat hívja, de a betört orrú fiú megszólalt, mielőtt Rick válaszolhatott volna:

-Deb, csak ahogy próbált segíteni, az ő keze is olyan lett.

-Akkor mossa meg a kezét, amíg a barátját kezelésbe veszem! – utasított az idős nővér és Rick a nemlétező bajsza alatt mosolyogva sietve engedelmeskedett.

*

Sabrina már hazafelé tartott, amikor a könyvtár előtt összefutott Daviddel. A fiú pocsékul nézett ki. A szeme körül lila karika sötétlett, nyilvánvalóan a betört orra miatti véraláfutás húzódott arra. Az orrlyukaiban tampon volt és az egészet egy vastag kötés rögzítette.

-Jézusom! Veled mi történt? – nyúlt a fiú arca felé, aki ijedten elhúzta előle a fejét. –Baleseted volt?

-Úgy is lehet mondani. – morgott a fiú. –Na, szia, megyek is… nem akarok ilyen szétütött képpel itt kavarni, mert minden második ember megállít és felteszi a kérdést. Szia! – hagyta ott a lányt sietősen.

Sabrina vállat vonva, arcán boldog mosollyal szaladt le a széles lépcsősoron, mert a kapunál már ott látta Rick széles vállát és örökké kócos haját, ahogy őt várja. A lányok ott kellették magukat a közelében, de ő nyilvánvalóan nem foglalkozott senkivel. Ragyogó tekintettel futott oda hozzá és lendületből ugrott a nyakába. Rick nevetve ölelte magához, aztán megcsókolta; és ettől a csóktól Sabrina gerincén hangyák szaladgáltak, a látószögéből pedig kiszorult mindenki más a fiún kívül. 

-Én is örülök, hogy látlak. – kuncogott Rick, ahogy leengedte maga elé, nem törődve az őket vizslató irigy tekintetekkel.

-Képzeld, David McNeal-el találkoztam. Szerintem valaki beverte az orrát, bár ő azt mondta valami balesete  volt. – csacsogta Sabrina még mindig furcsálva a másik fiú viselkedését, amikor észrevette, hogy Rick a jobb kezére vet egy futó pillantást, aztán sietősen a hátsó farzsebébe süllyeszti. Gyanakodva nyúlt utána és még a száját is eltátotta, ahogy az öklén meglátta a nyilvánvalóan árulkodó nyomokat.

-Te voltál! – suttogta a fiú szemébe nézve. –De hát miért?

-Rina! Nem voltam itt, de az ilyesmi nem évül el. Davidnek is tudnia kell, ha csak eszébe jut, hogy kihasználja az állapotodat, amikor nem tudsz magadról, azért meg kell lakolnia. Felfoghatjuk egyébként óvintézkedésként a jövőre nézve is. – kacsintott a lányra.

-De nem tudhatod, hogy tényleg gondolt-e rá… - ráncolta a homlokát Sabrina.

-Rina, tudom! Tallisnak bevallotta. És a tény, hogy eszébe sem jutott védekezni, az is ezt bizonyítja. Ő nagyon is tudja, hogy ezt megérdemelte.

-Fel is jelenthetett volna, borzasztóan nézett ki… - rángatta meg a fiú pólóját, és ettől kicsúszott a nadrág derekába gyűrt véres rész. –Jézusom!

-Te is feljelenthetted volna! – nézett a szemébe a fiú kicsit szemrehányóan. 

-Nem verhetsz meg mindenkit, akiről úgy gondolod, hogy megsértett engem! – motyogta a lány, de azért odabújt a széles mellkasra, amely most olyan védelmezően tornyosult föléje, amire minden romantikus lelkű lány vágyik.

-Nemcsak megvertem, de azt mondtam neki, hogy ha véghez is vitte volna a dolgot, akkor nem úszta volna meg ennyivel, …megölném … - vallotta be a fiú, mire Sabrina szinte borzadva tolta el magától.

-Jézusom, Rick! Ilyeneket végképp nem is mondhatsz. Teljesen őrült vagy!

-Az biztos, mert azzal fenyegettem, hogy a hulláját a tengerben tüntettem volna el. – grimaszolt a fiú. –Még jó, hogy nem tudja, hogy képtelen lennék lemenni a partra.

-Hát, akkor nagyfiú, most kösd fel a gatyádat, mert ki is találtam, mi lesz a büntetésed. – tette csípőre a kezét az aprócska lány és Rick vigyorogva nézett rá.

-Büntetésem? Nocsak! Azt hittem, jutalmat érdemlek a védelmezésedért, de ha te büntetésnek hívod, én benne vagyok.

-Örülök, hogy így állsz hozzá, mert most lemegyünk a partra. – karolt bele a lány és Rick arcáról leolvadt a kéjes vigyor.