Túl az Óperencián 4.

-Ah, isteni a víz… még jobb, mint napközben - sóhajtott Rick, ahogy a lágyan ringó víz körbeölelte és egyszerre hűsítette, de forralta is a vérét. A víz szinte ártatlan lötyögéssel nyaldosta a partot, nyoma sem volt a máskor robajló hullámzásnak. A hold éppen elbújt egy felhő mögé, így a partról talán észre sem vehették őket, ahogy lassan tempózva úsztak a partvonallal párhuzamosan. Sabrina lebukott a víz alá és pontosan abban a pillanatban bukkant a felszínre, amikor a fiú már aggódva nézett körül. Félelmetesen sokáig bírja odalent – állapította meg már sokadszor elismeréssel.  A látszólag apró, védelemre szoruló testbe több erő és kitartás szorult, mint azt bárki feltételezte volna az aprócska lányról.

Mekkora tüdőd van neked? – nézett rá elismeréssel, aztán elkapta a szemét a vizes fürdőruhában kerekedő halmokról.

-Pici gyerekkorom óta gyakorlom, hogy minél tovább bírjam a víz alatt. Nem tudom miért, ez amolyan dili… néha, arra gondolok, még jól jöhet. – mondta, aztán újra lemerült és a fülében morajló víz hangját elnyomva a számolásra koncentrált. Amikor újra felbukkant, kibökte, ami egy ideje már foglalkoztatta.

-Tudod, arra gondoltam, hogy ez az aranyláz dolog … nem is hiszem, hogy teljesen legális… Mi lesz, ha rajtatok ütnek és letartóztatnak? – köpködte a vizet, amit akaratlanul is lenyelt, ahogy Rick húsz centire lévő és őt vizslató szemébe nézett. A sötétség ellenére jól látható volt a hosszú, szinte lányos vizes szempillákon megcsillanó holdfény.

-Nem illegális. – tiltakozott a fiú, miközben arra gondolt, hogy a dolognak ezt az oldalát ő bizony figyelembe se vette. De nyilván nem vette volna rá Jeremy, ha valami gázos dolog lenne, ennél azért józanabb srácnak ismerte őt is.

A parton eközben egy nagyobb társaság jelent meg és éppen abba az irányba tartottak, ahol a ruháikat hagyták. Rick kelletlen grimasszal konstatálta, hogy megtalálták a ruháikat és nevetve, kiabálva a víz szélére tódultak mindannyian.

-Basszus, ezt nem kalkuláltam bele … - nyögött fel,mire Sabrina elhúzta a száját.

-Tudod, arra gondolok, hogy talán a kalandoddal kapcsolatban is vannak dolgok, amiket nem kalkuláltál bele.

-Kösz, most kímélj meg az okoskodástól, rajtam ugyanis nincs fürdőruha, és ha ezek merő szórakozásból magukkal viszik a gatyámat, akkor fogalmam sincs, miben jutok el hazáig. Nem szívesen lóbálnám végig a himbilimbimet a part menti sétányon. 

-A pólókból csinálhatunk neked szoknyát – nyikkant meg a lány, ahogy elképzelte a jelenetet, aztán gyors tempókkal a part felé kezdett úszni, egyenesen a hujogató társaság felé, akik még innen is jól láthatóan csak  férfiak voltak.

-Rina, állj meg! – kiáltott utána a fiú, aztán most már minden mindegy sóhajtással utána indult. Mire a part közelébe ért, Sabrina már kirángatta az egyik nagy darab pasi kezéből a bermudáját és a nevetésük kíséretében visszaindult vele a víz felé. Ricknek csomó gyűlt a torkába, ahogy arra gondolt, ha ezek itt nekiesnének a lánynak, egy szempillantás alatt csapnák le őt is, hogy ne nagyon lovagiaskodjon. Hülye ötlet volt ez a fürdés és ő volt az, aki veszélybe sodorta a barátnőjét. Keserű epeként nyelte le az önvádat, miközben Rina már feléje tempózott a vízben.

-Kösz! – motyogta megalázottan, amiért ez a 160 centis kislány menti ki őt ebből a kínos helyzetből, miközben kissé bénázva, de magára tornázta a nadrágot, aztán tanácstalanul nézett a kinti társaság felé. –Szerinted várjuk meg itt bent, amíg elmennek? 

Sabrina foga összekoccant. Amilyen jól esett eleinte a víz, mostanra azért már hidegnek tűnt. Ez el is döntötte a kérdést. Alex elkapta a kezét és megindult vele a part felé. A társaságból néhányan letelepedtek a tűzük mellé és újabb ágakat dobtak rá. Amikor kiértek a partra, az a néhány lézengő alak szótlan tekintettel kísérte őket, ahogy a tűzhöz mennek és a maradék fa alól előszedik a többi ruhát is. Sabrina belebújt a sortjába és pólójába, Rick pedig odadobta neki a saját pólóját is.

-Ezt is vedd fel, amíg megmelegszel!

-Üljetek ide, hiszen a ti tüzetek! – mutatott maga mellé egy szakállas alak, akiben Tallis Harmont ismerték fel. Rick remélte, hogy nem ismerte félre eddig a férfit, bár a barátai továbbra is elég ellenszenvesnek tűntek. Sabrinára nézett, aki aprót bólintott és törökülésben leült a lángok mellé, és Rick kezéért nyúlva lehúzta őt is maga mellé. A fiú még a lángok melegét sem tudta élvezni, aggasztotta a társaság.

-Nem jó ötlet az ilyen éjszakai fürdőzés! – intette őket Tallis. –Ilyenkor akármilyen fura alakokkal is összefuthattok  a parton.

-Igazad van, haza is megyünk. – állt fel Rick és Sabrina döntését meg sem várva, a lány hóna alá nyúlt és megemelte. Ahogy Rina biztonságosan megállt a lábán, a keze után nyúlt és húzni kezdte.

-Kösz, Tallis! – mosolygott rá a lány a fickóra, aztán szinte futva követni kezdte a fiút. Már majdnem hallótávolságon kívül jártak, amikor egy kiáltás hasított az éjszakába:

-Te vagy Alex Maitland kölyke? Nem is eshetett volna messzebb az alma a fájától. – érte utól őket a gúnyos hang, mire Rick megtorpant. Lassan megfordult, bár Sabrina próbálta magával húzni, de egy ilyen mondat után a fiú úgy érezte, nem mehet el szó nélkül. A szemébe kell nézzen annak, aki ilyen lesajnáló hangon kiabált utána és muszáj megtudnia, mire gondolt, különben azzal tölti majd az éjszakáját, hogy ezen agyal. Lerázta Rina kezét és magára erőltetett nyugalommal lépdelt vissza a tűzhöz. Csak egy pillanatra torpant meg, ahogy eszébe jutott, előbb Sabrinát kellett volna biztos helyre vinnie. Őt talán elintézik, de bele sem akart gondolni, mi történhet a lánnyal. 

Aki megszólította, a tűz túloldalán állt csípőre tett kézzel és gúnyosan mosolygott. Nagy darab, bőrruhás motoros volt, bal kezének ujjain hollófejes gyűrűk sorakoztak egymás mellett. A fickó jóval idősebb volt, mint ő, de nem volt annyi idős, hogy az apja korosztálya legyen. Meg akarta tudni, hogy honnan ismeri az apját és miért mondta, amit mondott. Megmozgatta az ujjait, mert hirtelen biztos lett benne, hogy néhány horzsolást ma este már mindenképpen be fog szerezni. 

-Kíváncsi vagy, mi? – vigyorodott el a fickó, aztán beleköpött a tűzbe. Sabrina a fénykörön túl ácsorgott idegesen és arra várt, hogy kiderüljön, hova fajul el még az este.

-Akarsz mondani valamit? – kérdezte Rick, aki jó felépítése ellenére is inkább szelídnek tűnt a sötét ruhás társaság közepén, mint harciasnak.

-Az apádat nyilván nem egy kislánynak kellett volna megvédeni. Hallottam hírét, hogy minden jó buliban benne volt. Aztán ha a buli elfajult, legfeljebb bedobta a csajt a közösbe.

-Akkor nem ugyanarról az emberről beszélünk. Az én apám kerülte az ilyen „bulikat” – nyomta meg Rick az utolsó szót és elfordult.

-Nem volt mindig olyan szelíd fiú, mint amilyennek te ismered, öcsi. – húzta el a száját a fickó és ahogy elfordult, láthatóvá vált a háta közepéig érő hajfonat. Amikor hirtelen visszafordult, a varkocs úgy csapódott a vállára, mint egy korbács. –Még kisfiú voltam, amikor a nővéremmel kavart, de nem voltam vak. Louise imádta, de az apád csak játékszernek tekintette, aztán amikor ráunt, hagyta, hogy a többiek vigyék el egy körre. És az a liba azt is megtette érte, mert azt hitte, akkor majd szeretni fogja. Nem tudta, hogy az apádnak nincs is szíve. Úgyhogy a nővérem sima útszéli lotyóként végezte egy heroin-injekcióval a karjában, amikor az aktuális barátja így tette el láb alól, mielőtt beköpi őt a rendőrségnek. 

Rick megrendülten hallgatott. Ez az ember téved! Az ő apja nem ilyen volt! Amióta csak az eszét tudja, ő volt a kőszikla az életében, akihez bármikor fordulhatott, a legbecsületesebb ember, akit csak ismert. És nemcsak ő. Ismerte a Drops minden tagját, és ők sem ilyenek voltak, mint ahogy ez az alak lefestette őket. Még inni se látta az apját, nemhogy drogozni, pedig ha ő is ilyen kemény szerekkel élt volna, arról önerőből soha nem jöhetett volna le. Úgyhogy ez a Louise nem a banda mellett kapott rá, ebben biztos volt. Nem, ez a pasas összekeveri őket valaki mással! – döntötte el. 

-Sajnálom, ami a nővéreddel történt, de egyetlen szavadat sem hiszem. Biztosan megtörténtek veletek ezek a dolgok, de biztos vagyok benne, hogy az apámnak semmi köze nem volt hozzá. Sőt, a barátainak sem.

-Hát, öcsém, talán felismered a képen szereplő alakokat. – nyújtott át a tűz fölött egy fotót, amit a dzsekije zsebéből rángatott elő. Rick tétovázva nyúlt érte, de a fickó rezzenéstelen arccal tartotta a nyilvánvalóan égető forróság fölött, amíg el nem vette a kezéből. Széthajtogatta a képet és a tűz lángjánál egy pillantást vetett rá. A banda volt valamikor régen, még az ő születése előtti években. Soha nem látta az apját ilyen hosszú hajjal, de mivel reggelente a tükörből szinte ugyanez az arc nézett vissza rá, azonnal megismerte. De ott voltak a többiek is jól felismerhetően, Dekker, Greg és Cliff is. Meg két nő, de egyik sem az anyja volt.

-A sötét hajú a nővérem. – szólalt meg a férfi. -Még nem volt húsz éves sem. 

Rick szótlanul megrántotta a vállát. Nem igazán értette ezt az egészet. Miért jött ide ez a fazon? Miért hozta szóba a múltat? Rajta akarja leverni a nővérét ért sérelmet, bárki is volt az okozója?

-Mit akarsz ezzel az egésszel? – nézett a férfira értetlenül.

-Tőled semmit. De az apád hamarosan megérkezik. Mondd meg neki, hogy Damien Stielman kereste Aphrodite miatt.

-Aphrodité? – horkant fel a fiú, mire a lófarkas szeme összeszűkült.

-Ez volt a nővérem neve, amíg a bandával élt… A szerelem istennője…

-Tudom, ki volt Aphrodité, de nem véletlenül volt a szerelem istennője. – vágott közbe Rick gúnyosan. -Csalta a férjét, Héphaisztoszt mindenkivel, aki csak megfordult a közelükben. Talán ezért unta meg az apám is.  Biztosan nem kedvelte, ha szarvakat raknak a fejére.

-Szarvakat Alex fejére? Öcsi, te nem is sejted, hány szarvat rakott az apád mások fejére, de ő szabad ember maradt, nem hagyta igába hajtani magát, amíg az anyád rá nem vette a házasságra. Ügyes nő lehetett.

Rick kiegyenesedett a férfinak az anyjára tett megjegyzésére, ami az ő szájából kifejezetten sértően hangzott.De túl sokan voltak. Ha itt most bemos neki egyet, csak azt éri el, hogy a földre viszik és ki tudja, mit művelnek Sabrinával. A férfi felé nyújtotta a fotót, aki elfordult.

-Tartsd meg! Ha az apád esetleg nem emlékezne…

-És mit mondjak neki? – kérdezte még mindig értetlenséggel a hangjában, mire a másik férfi leült a homokba és fel sem nézve annyit mondott:

-Csak annyit, hogy keresem, … és meg fogom találni.