Túl az Óperencián 7.

Ricknek nem kellett távcső, hogy a pódiumról jól lássa a nézőtéren felállva tapsoló  szülei arcán a meghatott büszkeséget, amikor a rektor a kezébe nyomta a díszes okiratot és barátian megpaskolta a vállát. Körülötte a lányok zavartan igazgatták magukon a talárt és a nevetséges kalpagot, amit hamarosan a magasba dobva szétszóródnak ők maguk is a nagyvilágba, ahol csak állást tudnak találni. Amilyen szép hivatást választottak, oly kicsi volt irántuk a kereslet, de Rick nem aggódott. Egyelőre nem hajtotta a munkát, a megtakarításával nekivág a nagy kalandnak, utána pedig - ha szerencséje lesz -  talán még egy jó ideig nem is kell muszájból állást keresnie, kivárhatja a legjobb lehetőséget. Puszikat osztogatott, a fenekére paskolt néhány izgatott és kacér csoporttársnőjének, begyűjtött néhány ellenséges pillantást azok fiú barátaitól, és némileg elképedten hallgatta az izgatott kacarászást, ami vele és …Isten az égben …az apjával volt kapcsolatos. Alex Maitland még ötven felett is megbolondította a lányokat, ahogy kék szemének szarkalábas mosolyával feléje közelített. Megölelték egymást és nem törődve a kuncogásokkal mindketten Olivia felé fordultak, aki szipogva közelített.

-Anyádnak valami miatt mindig sirdogálnia kell mostanában. Hol mérgében, hol örömében, hol bánatában, hol a büszkeségtől meghatottan, de az az igazság, hogy most én is majdnem csatlakoztam hozzá. Büszke vagyok rád és ezennel ünnepélyesen megkövetlek. – veregette meg a vállát az apja.

-De hát miért? – nevetett rá a fia értetlenül.

-Mert azt hittem, ez a piszkosul nagy távolság csak arra lesz jó, hogy teljesen elkanászodj, és még tíz év múlva is az egyetemisták gondtalan életét éld.

-Hát, elég nagy volt rá a kísértés, de nem akartam nektek csalódást okozni. -  motyogta lesütött szemekkel a fiú, akinek jól esett ez az elismerés; és közben arra gondolt, talán mégis mesélnie kéne a Bering tengeri utazásáról. Az apjáék  megérdemlik, hogy tudják, merrefelé kóborol a nagyvilágban. Végül úgy döntött, majd ír egy levelet, amiben mindent részletesen elmagyaráz. Így őszinte is lehet, de megelőzi a szülői aggályoskodást is, mert mire kézhez kapják, ő már odafönt lesz északon. 

A következő pillanatban összeszűkülő szemekkel fedezte fel Sabrinát  egy ismerős alakkal az oldalán. Damien Stielman! Már éppen elindult feléjük, amikor hátulról egy kéz ragadta meg.

-El ne fuss előlem, amikor végre átverekedtem magam a tömegen! – Tony Adams nyújtott kezet feléje, és ő zavartan megrázta. –Gratulálok! Sabrina egy rokonotokkal beszélget – intett fejével a lánya felé. –Fura egy alak, ő is zenész?

Alex a homlokát ráncolva nézett abba az irányba. Rokon? Nincs nekik itt rokonuk egy szál se! Aztán elkapta Rick aggodalmas tekintetét és a néma szájmozgást: Ez az a Stielman. Mély levegőt vett és bocsánatot kért, hogy ő is köszönthesse a kedves rokont. Oliviai értetlenül nézett utána. Tony szerencsére szokás szerint nem vette észre, hogy ő az elefánt a porcelánboltban, és csak kérdezgette vég nélkül a fiút a jövőbeni terveiről. Rick ettől a falra tudott volna mászni, de legalább az anyja nem foglalkozott vele tovább, hová ment a férje, és a fiába karolva lényegében ő válaszolta meg a férfi kérdéseit. Az apja meg már ott állt Sabrina előtt, úgyhogy a lány miatt már nem aggódott.

*     

                                        

-Rokon? – nézett gúnyosan Alex a férfira, aki még nála is magasabb volt, kemény kötésű és ruházatával meglehetősen kirítt az ünneplő tömegből. Közben Sabrinába karolt és maga mellé húzta.

-Mit kellett volna mondanom? – rántotta meg a férfi a vállát és kutatóan vizslatta Alexet. Ez a jól szituált ötvenes pasi lenne az, aki miatt Louise elvadult a családtól? Oké, akkoriban nem így festett, de képes valaki ekkora átalakulásra? –Megkapta az üzenetemet?

-Hogy beszélni akar velem? Igen, a fiam mondta. Bár, nem egészen tudom, miről tudnánk beszélgetni. Sajnálattal hallom, hogy Aphrodité meghalt. Részvétem. De azt maga se gondolhatta komolyan, hogy bármi közöm volt hozzá. Mellesleg azt sem tudtam, hogy meghalt.

-Nem csodálom, hogy nem tudta. Miután megunta, odadobta a többieknek, akik rászoktatták a drogra, aztán amikor már vállalhatatlan volt, akkor magára hagyták.

-Állj! – vágott a szavába hirtelen Sabrina, aki csak kapaszkodott idáig szótlanul és ijedten Alexba. –Rick is megmondta magának, hogy téved. A banda tagjai sosem drogoztak.

Alex rámosolygott, aztán a férfira nézett és a mosolyt az arcán egy jéghideg vonás váltotta fel. 

-Mint mondtam, sajnálom ami a nővérével történt, de Aphrodité már akkor felszippantott ezt-azt, amikor hozzánk csapódott. Eleinte nem vettem észre, de amikor az egyik este a fürdőszobámban rajtakaptam, kiraktam a szűrét.  Sosem tűrtem a drogot a Drops körül. A tagok nem éltek vele, értük kezeskedem, a lányokat pedig megválogattuk. Aki bajt hozhatott volna ránk, nem maradhatott. Nem tudok róla, hogy a nővére az együttes bármelyik tagjával hosszabb ideig kavart volna. Túl sokat voltunk ahhoz együtt, hogy ezt titokban tarthatták volna, de én azóta az este óta én nem láttam a nővérét.

-Sejtettem, hogy ezt fogja mondani. – húzta el gúnyosan a száját a fickó. –De jegyezze meg jól, amit mondok. A nővérem meghalt. Ez tény. Azután halt meg, hogy maga ott hagyta. Ez is tény. És meg fogom találni a módját, hogy ezért megfizessen. Ezt akár ténynek is veheti. – sziszegte a fickó, aztán hátat fordított és hosszú léptekkel elhagyta a körülüttök nyüzsgő ünneplő tömeget. Alex rossz érzéssel a szívében nézett utána. Nincs rosszabb, mintha valaki a rögeszméje rabja. Talán a rendőrséghez kellene fordulnia, hiszen ez tulajdonképpen egy fenyegetés volt… de még nem tudta eldönteni, mit lépjen. Megpaskolta Sabrina kezét és a többiek felé vették az útjukat, miközben odasúgta a lánynak: -Oliviának nem kéne erről tudnia. Felesleges, hogy olyasmin izgassa magát, ami csak egy megkeseredett ember mániája.

*

Alex és Olivia már hazautaztak; Sabrina és Rick pedig az utolsó délutánjukat töltötték együtt lent a parton, de most Jeremy is

velük volt. Az utazásról beszélgettek, és a fiúkat hallva a lányon egyre inkább eluralkodott az aggodalom. Jeremy meg az ő ötletei! Valakinek a valakije elejtett előtte egy megjegyzést és ő ennek nyomán akart fejest ugrani az ismeretlenbe. Ez is elég nagy baj lett volna, de hogy Ricket is ugrasztotta magával, ettől a lány kifejezetten ideges volt.

Amikor megunták a hullámokkal való küzdelmet, Sabrina lerogyott a homokra, Jeremy ott maradt vele, Rick pedig elment, hogy italokat hozzon. A lány lepődött meg a legjobban, amikor három jeges teával tért vissza.

-Hűha! Ezen az úton absztinensek lesztek?

Rick rávigyorgott. Egyrészt ez a Hűha eszébe juttatta a múltkori hajnali rácsodálkozást a legjobb barátjára, másrészt vicces volt, mert úgy érezhette volna bárki, hogy ők állandóan isznak, pedig ez nem volt Így. Néha egy sör, ritkábban valami tömény, de mindig tudta a mértéket.

-Nem akarunk holnap reggel elaludni, a gép korán indul Nome-ba. Két és félezer mérföld vár ránk a kaland kezdetéig.

Jeremy egy, a többiek számára hallhatatlan dallam ütemét verte a lábával, aztán leverte a tenyeréről az apró kagylótörmelékkel kevert homokot és meghúzta az üvegét.

-Srácok! Azt hiszem, itt az idő, hogy a lényeget is elmondjam erről az útról.

-A lényeget? – visszhangozta rosszat sejtve Sabrina és kérdőn Rickre nézett, aki megvonta a vállát.

-Nos, te örülhetsz, mert a lovagodat nem viszem valami kietlen helyre, ahol baj esetén ne lenne segítség. Az a helyzet, hogy nagyon is oda fognak ránk figyelni. Kár, hogy nem élő egyenes adásban, de idővel végig követheted te is, hogy mit művelünk odafönt.

-Mi van? – nézett rá értetlenül a lány, de Rick se vágott sokkal értelmesebb képet.

-Kibököd végre, hogy tulajdonképpen mit akarsz mondani? – tolta fel a szemüvegét a homlokára.

Jeremy megszívta az orrát, amit még mindig mart a sós víz, aztán egy nagy levegőt vett és hadarni kezdett.

-Muszáj volt magamtól dönteni, mert Rick csak agyalt volna. Az az igazság, hogy a nevedben is beneveztem erre a reality showra és beválogattak minket is. Eredetileg ragaszkodtak volna a személyes meghallgatáshoz, de mutattam nekik rólad egy videót, amit az egyik buliban csináltam, és ez elég volt nekik ahhoz, hogy elhiggyék, tudsz bulizni, ha akarsz. – Azt már nem tette hozzá, hogy a válogatáson  a fő szempontok között az is sokat nyomott a latba, hogy a barátja fizimiskája még azon a gyenge minőségű videón is megtetszett a válogatás vezetőjének; és nyilván sokat segített, amikor kibökte, hogy a srác Alex Maitland fia. Kellett a bulvárhír lehetősége a befutáshoz, hát ő szolgáltatta.

-Bulizni? Baszd meg! Azt mondtad aranyat megyünk keresni! – csattant fel Rick, aztán halkabbra fogta a hangját, hogy a felesleges feltűnést elkerüljék.

-Az lesz, haver, az lesz! Ez Thom Beers új sorozata a Discoveryn, az Aranyláz a Bering-tengeren. Négy kotróhajó és a legénység küzdelmeit követi majd nyomon, amint lemerülünk a jeges vízbe, hogy a tengerfenékről hozzuk fel az aranyat. Családi rivalizálás, veterán kincskeresők és lelkes kezdők harca közben dől el, hogy ki lesz képes az arany megszerzésére. Ez utóbbiak leszünk mi. Az a helyszínen derül ki, hogy búvártechnikával hozzuk fel az aranyat, vagy egy nagy markolóval szedjük fel az aranyat rejtő homokot és a kotróhajón guberálunk. A körülmények kemények, a búvárkodás nem nagy öröm abban a vízben, de akinek szerencséje lesz és kitartó, az egy vagyont szedhet össze. Szóval, minden úgy lesz, ahogy eredetileg terveztük, csak nem egyedül fogunk kotorászni, és amikor pihenünk, lesz társaságunk is. 

-Jer! Nem vagy normális! Egy reality show… Baszd meg, soha nem kapunk normális munkát, ha felismernek egy állásinterjún. Apámék meg kiherélnek. Más se kell nekik, mint hogy Alex Maitland fiacskája egy reality showban idétlenkedjen. Tegnap délután gratulált az apám, hogy benőtt végre a fejem lágya és normálisan letudtam a sulit, erre majd ezt kapja a képébe. A legkevesebb, hogy ki fog tagadni. Én nem akarok egy nyomorult celeb lenni, aki kitalált konfliktusokat, tudatosan szarul összeállított csapatok belső csatározásait éli meg 10 héten keresztül. Utálom ezeket a szarokat, mellesleg még örültem is, hogy mi tényleg a kalandért megyünk, nem ilyen műmájer sorozat színészeként.  Oké, biztosan van, akinek a számára ennek is megvan  a romantikája, egy kis kétkezi meló, mocskos farmer, izzadságtól csillogó bicepszek, és ha a végén összejön a zsáknyi arany, akkor a nyertes csak ücsörög a kanapén, szivarozgat, kortyolja a piát, miközben a júliusi Playboy-címlaplány gyúrja a vállát. De nem erről volt szó! A kurva életbe! – háborgott Rick, tőle szokatlanul arrogánsan. Jeremy úgy döntött, ezzel a részéről utolsó kérdéses pont is kipipálva, Rick képes felszívni magát, ha arra lenne szükség. 

-Hát, haver, sajnálom, ha nem tetszik, de szerintem ne utasítsd el élből. Jó lesz ez! És ami a lényeg, nekünk nem kerül semmibe, már ha nem dobjuk be idejekorán a törülközőt.

-Ácsi! Akkor hol a pénz, amit adtam a repülőjegyekre, szállásra, meg a felszerelésre?

-Megvan, nyugi. Jó lesz ott vésztartaléknak, ha valami olyanra vágyunk, amit nem finanszíroz a produkció. – kacsintott Rickre, aztán Sabrinára vigyorgott, aki kellőképpen megbotránkozott ezen az utolsó kijelentésén.

A lány idáig csak a fejét kapkodta közöttük, mostanra már úgy érezte magát, mint egy teniszmeccs főbírája egy roppant hajtós mérkőzésen. A szíve körül olyan szorítást érzett, mintha infarktus kerülgetné, és el tudta képzelni, hogy Alex vagy Olivia is így érezne, ha hallaná ezt a beszélgetést. De tulajdonképpen Jeremy húzása valamiért egy árnyalattal jobban tetszett neki, mintha csak kettesben vágtak volna neki az útnak. Ha már belevágnak, legalább nem lennének egyedül. 

Rickre nézett, aki az óceánra függesztett tekintettel emésztette az információkat. A fiú megcsóválta a fejét. Amennyire őrülten hangzott elsőre ez az egész, annyira kezdett izgalmassá válni. Őszintén szólva a nagy pionír-élettől egy kicsit tartott. Alaszka végül is vadon a javából, a Bering tenger sem tartozik a szelíd vidékek közé,mégis csak jobb, hogy egy stáb vigyáz rájuk, mintha csak magukban kotorásznának a tengerfenéken. Ő eddig sátorban gondolkodott, tábortűzben, kimerültségben és egymásra utaltságban; de első próbálkozásra talán nem is olyan nagy baj, ha puha ágy, meleg étel és jó társaság is része a csomagnak.

Jeremy meglökte a térdét: -Na, akkor indulunk?

Rick ráemelte a szemeit, aztán Sabrinára kapta. A lány egyértelműen ellene volt ennek az egésznek már eddig is, nyilván ettől a változástól se lesz elragadtatva.

-Mit mondasz, hm? – nézett rá, mire Sabrina nagyot nyelt.

-Utálom, hogy elmész, de ha már, akkor legalább ne egyedül menjetek. Csak tartsuk a kapcsolatot, kérlek! És nem fogok hazudni apádéknak, ha keresnek, úgyhogy ne csodálkozz, ha az anyád felbukkan és saját kezével húz ki a tengerfenékről.

-Nyilván nem a világvége, a stábnak is szüksége van kapcsolatra, úgyhogy biztos tudunk majd jelentkezni. – nyugtatta meg Jeremy, de a lány csak Ricket nézte.

-Írni fogok, és ha tudunk, skypolunk is. Megígérem. – mondta neki a fiú a szemébe nézve.

Sabrina csak bólintott és igyekezett a könnyeit a szobája magányának megőrizni. Nem bukkantak ki a szeméből, de a csillogás elárulta és Rick gyengéden megsimogatta az arcát.

-Vigyázunk magunkra, és te leszel az első, akinek elmesélem, mekkora kaland volt, oké?

-Oké! – szipogott a lány, aztán felugrott.  –Na, gyertek! Kaptok még egy tisztességes vacsorát, aztán mars aludni, nehogy lekéssétek azt a nyomorult gépet.

Rick a deszkáját a hóna alá véve utána indult, de Jeremy hangja megállította.

-Kösz a meghívást, de nekem már van programom estére. El kell búcsúznom egy rajongómtól. A reptéren találkozunk. Sziasztok!

Rick Sabrinára nézett. -Kettesben is él az ajánlat?

-Persze – motyogta a lány.

-Akkor gyere, én csinálok inkább vacsorát, úgyis jobb, ha felhasználok mindent, ami még a frigómban van. Esetleg segíthetsz, nehogy valami ehetetlen katyvasz legyen belőle.