Géplési hiba 29. fejezet

-Martha! Vár rám valaki ma reggel? – kérdezte Jash idegesen a telefonban, miközben fél kézzel kormányozta a nagy terepjárót a külvárosi utcákon. Selena félig kilógott az ablakon, tekintete a kutyákat kereste, hunyorogva vizsgálva a bokrok alját; az asszisztens nevének hallatán elhúzta a száját. A drága Martha! Aki szegény doktort akár az otthonában is körbeugrálta volna, ha akkor ő nem tipeg le egy szál semmiben az emeletről. És az aggódáshoz a csinos asszisztens épp egy férfivadító miniruhát választott. De mivel néhány órával ezelőtt a lehető legbensőségesebb lánykérésben volt része, nagylelkűséget tanusított és inkább némi szánalommal, mintsem féltékenységgel gondolt a csinos nőre. Érthető, hogy Jashra gerjedt, de nem volt szerencséje, mert érthetetlen módon a férfi Selena James-et akarta. Ennyinek elégnek kell lennie elégtételként. 

Már harmadik órája köröztek a környéken egyre bővülő sugárban, de a kutyáknak nem volt nyomuk. Már majdnem azt javasolta, hogy forduljanak meg, amikor mintha… igen, az ott előttük a városi ebtelep begyűjtő kocsija volt. Talán ők láttak valamit. Némán megbökte Jasht, aki még a telefonra figyelt és előre mutatott. A férfi gyorsított, aztán röviden bontotta a vonalat, majd a másik kocsi nyomába eredt. …A rácsos platón szállítódobozok sorakoztak egymás mellett. Jash dudált, mire a másik sofőr félreállt az út szélére.

-dr. Henning! – ismerte fel a középkorú férfi az állatorvost. –Miben segíthetek?

-Jó reggelt, Tobias! Eltűntek a kutyáim és azt reméltem, esetleg maga begyűjtötte őket.

-Mikor tűntek el?

-Valamikor a tegnap délután folyamán.

-Akkor ha össze is szedték őket, akkor az Pete volt, a váltótársam. Én csak most kezdtem a munkát, és a Jameson tanyára megyek, mert riasztottak, hogy egy kóbor kutya riogatja az aprójószágot. De csak egy kutyáról beszéltek.

-Saraht már felhívtam, de ő azt mondta, nem kerültek be tegnap egyszerre befogott kutyák. Nem baj, ha elkísérjük? Talán szétváltak, és nekem kell kártalanítanom az öreg Jamesont. – grimaszolt Jash, mint aki egyébként elképzelhetetlennek tartja, hogy a kedvenceit ott találja a farmon.

-Persze, jöjjenek csak. – vont vállat a férfi, aztán megvárta, hogy visszaüljenek a kocsiba és együtt elindultak. Selena kétkedve ingatta a fejét. 

-Ezek társak, Jash… nem válnának szét. Önszántukból egészen biztosan nem. Ha mégis a te kutyád, akkor a másikkal történt valami.

-Reménykedjünk benne, hogy tévedsz! – sóhajtott Jash, miközben megállt a szállítóautó mögött. Érkezésükre egy idős férfi ballagott elő a házból.

-Jó, hogy jön doki, mert az az átkozott csúnyán megmarta az egyik birkám lábát. Még szerencse, hogy a kosba több bátorság szorult, mint egy falka farkasba és a segítségére sietett. Elzavarta a kutyát, persze nem ártott, hogy a sörétes puskával én is odapörköltem neki.

-Eltalálta, Greg? – kérdezte aggódva az orvos, mire az öreg megrántotta a vállát.

-Talán. Nem tudom. A szemem már nem a régi és nem volt rajtam szemüveg. De arrafelé menekült – mutatott az összeomlás szélén lévő kerítés felé, ahol néhány deszka már megadta magát az enyészetnek és a gazdának láthatóan nem volt fontos, hogy helyreállítsa. Jash Selena felé biccentett.

-Várj meg itt! Körülnézek. 

-Hova megy? – kiabált utána a férfi. –Az én Dollym itt van a garázs mellett. Dorothy gondoskodott róla, de azért nem ártana, ha megnézné.

Selena megnyugtatóan megfogta a karját. –Mindjárt jön, csak megnézi, hogy az a kutya megsérült-e. Ha talál vérnyomokat, könnyebb lenne követni.

-Rendben. Akkor jöjjön, igyunk egy kávét, amíg a doki visszajön! – fordult a ház felé a férfi, ám amikor Tobias is velük akart tartani, mérgesen fújtatott.

-Magának nem a dokival kellett volna mennie? A maga dolga lenne, hogy az ilyen átokfajzatok ne támadhassanak a farmokra.

-Lehet, hogy a doki kutyája. – csúszott ki mentegetőzésként a fickó száján, mire Selena szikrázó szemekkel pillantott rá.

-Kizárt, hogy Sherlock és Watson vadászni kezdenének a környéken.

-Hát, pedig én láttam már itt ezt a kutyát régebben is. Az volt az érdekes, hogy nem éhségből vadászott, inkább csak az izgalom kedvéért. Mindig itt hagyta nekem a tetemet, nem hurcolta el. Már egy párszor majdnem elkaptam, csak mindig meglógott, mire előszedtem a puskát. De most kéznél volt, így aztán rálőttem. – szólt közbe a házigazda. Selena elgondolkodott. Jash kutyái szabadon mozoghattak a kertben. Sosem akartak megszökni, de persze az sem elképzelhetetlen, hogy csak cselesek voltak, és elaltatták a gazda éberségét. Amikor aztán magukra maradtak, megléptek és riogatták a környéket. Tisztában voltak vele, mikorra kell hazaérniük, és csak nem buktak le eddig. Nem ez lett volna az első Bonny és Clyde páros a négylábúak között, és a gondolat valamiért még tetszett is neki. Agyafúrt kis fickók. No persze, ettől még nem helyes, amit csinálnak, és ha bebizonyosodik, hogy ők voltak, akkor alighanem lakat alá kerülnek, mint az igazi bűnözők. A gondolatait mindenesetre megtartotta magának. Egyedül az adott bizakodásra okot, hogy a férfi folyamatosan csak egy kutyáról beszélt. Az is igaz, Jash kutyái egy kívülálló számára olyan egyformák, mintha testvérek lennének. Talán mégis csak ők voltak, csak nem egyszerre, hanem felváltva…

Segített Greg feleségének ellátni a bárány lábát, aztán hálásan nyúlt a forró kávéért, amit az öreg nyújtott feléje. Amióta Jash felfedezte a kutyák eltűnését, még egy korty vizet sem ittak, nemhogy kávét. …Már majdnem negyven perc telt el, amióta Jash elindult a kutya nyomában. Aggódni kezdett, hogy mi történt, és már azon gondolkozott, hogy utána indul, amikor a távolban a férfi alakját fedezte fel. Mintha pórázon vezetett volna egy kutyát, de a karjában is hozott valamit. Hogy mit, azt ebből a távolságból nem tudta megítélni, de látszott, hogy segítségre van szüksége, és rosszat sejtett, ezért aztán eléje sietett. 

Jash komor tekintettel lépkedett… mellette lekushadt fejjel Sherlock cammogott, mint aki tökéletesen tisztában van vele, hogy rosszat csinált és most elkerülhetetlen a büntetés. A férfi karjában Watson élettelen teteme hevert. Selena szemében összeszaladtak a könnyek. Tisztában volt vele, hogy ez mit jelent. Talán éppen Watson volt a rabló, akit az öreg Greg eltalált. Rajta már nyilván nem lehet segíteni, ezt világosan látta a férfi szeméből, de hogy Sherlock sorsa mi lesz majd, azt sajnos meg tudta jósolni. Ezek után nem tarthatják szabadon őket, talán még arra is kötelezik Jasht, hogy szolgáltassa be az ebtelepnek. Ott pedig a végső megoldás várt rá, és ezt még elképzelni is borzasztó volt. 

Tobias mindent értőn némán nyitotta az egyik boksz ajtaját, de Jash megrázta a fejét, így aztán Selena nyitotta ki gyorsan a csomagtartót. A férfi befektette Watson tetemét, aztán lefejtette a nadrágja bujtatójához a nadrágszíjával kötött Sherlock-ot, és beparancsolta a barátja mellé. A kutya szűkölve hasalt le és pofáját a társára fektetve esdeklő szemekkel nézett rájuk. Úgy tűnt, mintha megértette volna az összefüggéseket, sőt, mintha megbánta volna, amit tettek. Túl nagy árat kellett fizetni egy kis mulatságért, ez sugárzott a tekintetéből.

Greg már éppen szólni akart, amikor a felesége megfogta a karját.

-Hozz a doktor úrnak is egy kávét!  - lökdöste a ház felé, mire a kisöreg engedelmesen elindult. Jash hálásan fordult az asszonyhoz.

-Nagyon sajnálom, hogy ez történt. Nem is sejtettem, hogy kiszökdösnek, hiszen mindig otthon vártak nagy örömmel.

-A férjem lőtte le?

-Azt hiszem, igen. Rengeteg vért veszített, mire az utolsó erejével visszaért a társához; azon a nyomon jutottam el hozzájuk. A másik ott feküdt mellette, őrizte. …Nem tudom, mit mondhatnék. Ha van káruk, természetesen megtérítem… és nagyon sajnálom.

-Hagyja fiam! Én sajnálom. Tudom, milyen az, elveszíteni egy kis barátot. Még ha ilyen imposztor is volt, mint ők ketten. A barátnője mesélte, hogy befogadta őket. Nem tudhatta, hogy ilyenek.

-De otthon olyan szófogadóak voltak… - sóhajtott Jash. Hallgatta Sherlock nyüszítését és tisztában volt vele, hogy nem fognak kivételezni vele sem, le kell adja a kutyát. Ha pedig leadja, ki tudja, mit művelnek majd vele. …Megmenteni nem tudja, de talán… a maga módján mégis megadhatja neki a szabadságot. 

…Meg sem várták, amíg az öreg Gregor visszaér, elbúcsúztak, aztán indulás előtt még aláfirkantotta Tobias menetlevelét is, igazolva, hogy a bejelentésre kiment a farmra és átadta a befogott kutyákat dr. Henningnek. Aztán hazafelé indultak, és Selena a férfi túlságosan is nyugodt kezéből, ahogy vezetett, a némaságából és kemény, fájdalmas tekintetéből tudta, hogy egy nagyon nehéz, de elkerülhetetlen döntést hozott.

Gépelési hiba 28. fejezet

-Mikor legyen az esküvő? – kérdezte Jash, ahogy a hajnali derengésben kinyílt a szeme és vele szemben a párnán egy álmos, de őt figyelő szempárral találkozott a pillantása. Nem sokat aludt, mint aki attól tart, ha felébred, kiderül, hogy csak álmodta az egészet, de úgy látszik éppen elszundikált és Selena éppen ezt a pillanatot választotta, hogy felébredjen és őt nézze, mintha még sosem látta volna. Igazság szerint élvezte a sütkérezést ebben a tekintetben. A nők szeme általában felcsillant, ha valahol megjelent, és ha vonakodva is, de elismerte, hogy nyilván birtokában van egy olyan fajta vonzerőnek, amit a szebbik nem értékel, de igazából csak Selena véleményét érezte perdöntőnek. És Selena szemeinek rajongó csillogása a sejtjei mélyéig átmelegítette.

-Hát, neked is jó reggelt! – mosolyodott el a lány. –Egyébként mindegy. Én nem akarok olyan nagy felhajtást, mint Claytonék esküvője volt. Nem akarok meghívni egy csomó embert csak azért, mert illik, közben pedig nem beszéltünk egymással már évek óta. Elmehetünk a hivatalba, aztán meghívjuk a tanukat ebédre. És már túl is vagyunk rajta.

-Nem is vágysz hosszú fehér ruhára, virágokra, papra és szirmokra? – cirógatta meg a férfi.

-Nem is tudom… a királylányok általában hamvas kis lánykák szoktak lenni, nem? Én meg… egy vetélés után… olyan álságos lenne talpig fehérben vonulni az oltár elé. A tisztaságomat én már jócskán bemaszatoltam.

-Olyan tiszta vagy, mint a frissen hullott hó a Sunflower Mount csúcsán! – simogatta meg az arcát Jash és Selena hálásan simult bele a tenyerébe.

-Sosem hittem volna, hogy ilyen jól fog esni nekem, ha egy férfi kedves hazugságokat mond a szemembe. – mosolygott kicsit kesernyésen.

-Sel! Komolyan mondom. Ha százan lettek volna előttem, a lelked akkor is tiszta, és ez az egyetlen, ami számít.

-Hát, százan azért nem voltak. – pirult el a lány. Ez valahogy még sosem volt téma közöttük. Oké, azt Jash nyilván észrevette, hogy nem ő volt az első, de azt sem szerette volna, ha azt gondolja, hogy meggondolatlanul osztogatta a kegyeit. –Igazából nagyon is kevesen voltak.

-Nem kell elmondanod. Nem tartozik rám. – tette a mutató ujját gyengéden a szájára a férfi, mire Selena egy csókot nyomott rá.

-De szeretném, ha tudnád, hogy nem az a lány voltam, aki válogatás nélkül lefeküdt volna bárkivel. Még ha a találkozásunk után túlságosan is gyorsan kötöttem ki az ágyadban. Az egy különleges helyzet volt. … És igazából nem kérdezhetek rá a te korábbi kapcsolataidra, ha nem mesélek a magaméról. – vallotta be szégyenlősen.

-Mire vagy vagy kíváncsi? – vett mély levegőt a férfi, aztán a választ meg sem várva belekezdett. –Az első lány a középiskolában volt, a záróvizsga utáni bulin. Aztán az egyetemen voltak hosszabb-rövidebb kapcsolataim, végül valakivel össze is költöztem.

-Oh! – akadt el a hangja Selenának. Ez az utolsó bejelentés igazság szerint kicsit fájdalmas volt. Pedig hát számítania kellett volna rá, hogy a férfi az eltelt években nem élt szerzetesi életet, de más volt egy szexuális alapon működő kapcsolatot elképzelni, és egészen más egy együttélést.

-És miért lett vége? – kérdezte halkan.

-Nem lett vége. Máig együtt vagyunk. – vigyorgott rá Jash, aztán fájdalmasan felszisszent, ahogy Selena megemelte a térdét. –Hé, tönkreteszed a jövőnket!

-Gonosz húzás volt Jash Henning! – durcáskodott Selena, de sokáig nem tudta magára erőltetni ezt az álarcot, mert boldog volt a ténytől, hogy ő az első igazán komoly kapcsolat a férfi életében. –És egyébként sem hiszek neked. Amíg nem éltél itthon, biztos voltak mások is… 

-Voltak, de egyik sem költözhetett bele az életembe. – nyomott egy csókot a lány gömbölyű vállára könnyedén a férfi. –De hagyjuk már a múltat, és beszéljünk inkább a jövőről! …A szertartás meg a lagzi nekem se hiányzik olyan nagyon, de azért nem hiszem, hogy ilyen fű alatt letudhatjuk a dolgot. Meg aztán jó esetben az ember csak egyszer lép ilyen merészet, akkor pedig tegye már egy kicsit emlékezetesebbé, nem? – csücsörített bizonytalanul a férfi, ahogy átfutott a fején, hogy ennyire végképp nem gondolkodott előre, és igazából fogalma sincs,  mit szeretne.

-Pedig, ha az anyám megtudja, nem fogjuk megúszni a felhajtást, úgyhogy hidd el nekem, jobban járunk, ha titokban bonyolítjuk le a dolgot. – húzta el a száját Selena, aztán félredobta a takarót és élő folyondárként rátekeredett a férfira. –Nem akarok most kellemetlen dolgokról beszélgetni! Szeretkezzünk! – csókolta szájon játékos akaratossággal a férfit, aki hagyta magát leigázni. Isten az égben, hányszor ébredt erre a jelenetre, aztán kiderült, hogy az egész csak az álmaiban létezett. Aztán itt volt az a rövidke időszak, amikor Selenával visszatért Los Angelesből, és az álmai kezdtek életre kelni, de ez most még annál is jobb volt. Egyetlen pillanatig sem bánta, hogy megkérte a lány kezét, hiszen az első pillanattól érezte, hogy ő lesz az igazi. Most, hogy végre Selena is megértette ezt, az egész világ a helyére billent, megnyugodott és roppant kompromisszumkésznek érezte magát. Bármit is találjon ki a lány, ő hajlandó alávetni magát. Csak az számít, hogy végre képesek voltak megnyílni egymásnak érzelmileg is, hiszen azzal eddig is tisztában volt, hogy még nem ismert senkit, aki ennyire rabul ejtette volna az érzékeit. Selenával a szex felszabadító volt, nemcsak testileg, de lelkileg is kielégítő. Úgyhogy most lustán nyúlt el alatta és hagyta, hogy a lány mesterkedéseinek eredményeképpen a teste emlékezni kezdjen a szenvedélyre és hamarosan már izzadtan összeölelkezve henteregtek a lepedőn. 

Amikor elégedetten, az orgazmustól még mindig hevesen zakatoló szívvel feküdt, magához szorítva a lány elernyedt testét, szeme az ébresztő órára siklott. Hat óra. Ilyenkor a kutyák már régen követelték a figyelmét. Most jutott el a tudatáig, hogy már este sem hallotta, nem is látta őket, sőt még a vacsorájukról is megfeledkezett. Nagyon sóhajtva kibontakozott Selena öleléséből és magára húzott egy melegítőt, aztán leballagott a konyhába. A szekrényből elővett két konzervet és megtöltötte a kutyák tálját, végül egy-egy jutalomfalattal diszítette az adagokat. Bocsánatkérésnek talán megteszi – vigyorodott el, majd kilépett a harmatos reggelbe. Sehol senki. Rosszat sejtve letette az ajtó mellé a tálakat, aztán a nevüket kiáltotta. Semmi. A kennel üresen, nyitott ajtóval ásított. Hangosat füttyentett, de nem érkezett rá válasz két boldogan viháncoló kajla eb személyében. Ezek megszöktek? – nézett körül tanácstalanul.

*

-Sarah, ne kelljen könyörögnöm! Ezek a saját kutyáim. …Nem, képzeld el, nem tudom hova lettek. Nem tudom, hogy ők szöktek-e ki, vagy valaki kiengedte őket. Amikor elmentem itthonról a kertben voltak, a kennel nyitva volt, hogyha elromlik az idő, fedezékbe vonulhassanak. És most nincsenek sehol. …Hát, abban nem vagyok biztos, de szerintem már tegnap késő délután sem voltak meg. …Igen, képzeld el, van olyan, hogy az ember hazajön és mindenről megfeledkezik, még a kutyáiról is. …Na jó, ezt meg se hallottam. Nem kérek többet tőled, mint bármelyik wichitai lakos. Ha valaki beviszi őket, kérlek, hívj fel! Ennyi. Én addig kocsival járom a környéket, hátha valaki befogta őket. … Oké, köszönöm! Majd hívlak.

-A francba! – dobta félre a telefont és kikapcsolta a kávéfőzőt. Sarah Treskellbe annyi együttérzés szorult, mint egy rosszindulatú tarajos sünbe. Azonnal szúr, nem érdekli, mi történt. Nem mintha magyarázkodni akart volna, senkinek semmi köze hozzá, mi tudta ennyire elvonni a figyelmét tegnap este, hogy még a kutyáiról is megfeledkezett. Állatorvosként még lelkiismeret furdalása sem volt, hiszen csak használt nekik egy koplalós este, de azért a szíve aggódva szorult össze, ahogy a két lókötőre gondolt. Vajon hol töltötték az éjszakát? Remélhetőleg meg sem próbáltak a gyorsforgalmi út felé menni, mert abból garantáltan csak baleset vagy valami még tragikusabb dolog sült volna ki.

Felnézett és Selena kíváncsi, összevont szemöldökével találta szembe magát, ahogy a konyhaajtónak támaszkodva, lepedőbe csavart testével fürkészi.

-Aggódnom kéne, hogy az ágyunkból kimászva elsőként Sarah Treskellt hívtad fel?

-Sel, ne húzd az agyamat! Eltűntek a kutyák. – morrantott Jash, mire a lány azonnal aggodalmasan felszisszent.

-Mikor?

-Fogalmam sincs, mikor. Amikor hazajöttünk, nem láttam őket, úgyhogy talán már az előtt leléptek.

-De hát miért? – motyogta a lány, mire Jash megvonta a vállát.

-Ha előkerülnek, ezt feltétlenül meg fogom kérdezni tőlük. De most mennem kell. Megpróbálom bejárni a környéket, hátha valahol rájuk akadok. Van errefelé néhány kisebb farm, talán befogták őket. Félnek a helyiek a kóbor kutyáktól, mert sok kárt csinálnak a gazdaságokban, úgyhogy nagyon remélem, nem kerültek egy izgága puskacső elé.

-Jövök veled. – fordult kifelé a lány, és Jash meg sem próbálta lebeszélni. Hiszen Selenának valaha ez volt a munkája, mindenféle kis szökevényt megtalálni, befogadni, gondozni … talán most is jobban ráérez, merre keressék őket, mintha csak ő egyedül menne.

Gépelési hiba 27. fejezet

Jash észre sem vette, hogy a kutyák nem rohannak eléjük, ahogy a lassan nyíló kertkapun beállt az udvarra. Csak azt látta, hogy Selena ugyanolyan kapkodva nyúl a kocsiajtó felé, mint ahogy az ő szíve zakatolt,  és fél lábbal már odakint van, amikor ő egy lovagias gesztussal ki akarta emelni az ülésről.  A karja után nyúlt és visszahúzta egy csókra, amitől remélte, hogy elzsibbad annyira, hogy megvárja, amíg ő körbefutja a kocsit. Bejött a számítása. Selena nedves, csillogó ajakkal és kissé ködös tekintettel ücsörgött az anyósülésen, megfeledkezve róla, hogy az előbb már az ajtót akarta felrántani. Ahogy Jash érte nyúlt, szinte a karjaiba röppent és a férfi nyakát szorosan ölelve igyekezett minél jobban beleolvadni ebbe az ölelésbe. Soha sehol nem érezte magát olyan biztonságban és annyira szeretett nőnek, mint Jash karjaiban. 

Hallgatta a férfi szívének erőteljes dörömbölését, miközben a nyitott ingnyakban harapdálta a férfi kulcscsontján a szőrszálakat. Jash tehetetlenül toporgott az ajtó előtt, mert semmiképpen nem akarta letenni az édes terhet, viszont fogalma sem volt róla, hogy juthatna a kulcsaihoz. A következő pillanatban megérezte a vékony kutakodó ujjakat, ahogy egy mellékesnek szánt izgató érintés után kikotorják a kulcscsomóját a zsebéből, aztán Selena ügyesen kinyitotta a zárat. Odabent Jash semmivel sem törődve rúgta be maga mögött az ajtót, aztán fogást változtatott és a lányt a vállára vetve körülnézett.  Nem, a nappali nem felel meg! – döntött el és határozott léptekkel a lépcső felé indult. Odafent aztán kicsit fújtatva, de elégedetten dobta Selenát az ágy közepére. Mire a lány kacagva odébb gurult az ágyon, már ő is ott hevert mellette és fürgén kapott utána.

A kocsiban még szinte fojtogató szexuális feszültség mostanra játékosságnak adta át a helyét. Gombok pattantak, zipzár csusszant, cipők koppantak a sötétre pácolt parkettán. Mohón és mégis gyengéden derítették fel a ruháik alatt rejtőzködő testeket. Mindketten úgy érezték, hogy már időtlen idők óta nem ölelhették a másik testét, nem érezhették a szenvedély forróságát, a kívánás éhségét… és most szinte eufórikus volt az örömük, hogy vége a rájuk erőszakolt távolságtartásnak.

Selena nem érzékelte maga körül a világot, ami túl volt Jash napbarnította bőrén, csak a kéjt érezte, amely a bensőjéből megindulva feltartóztathatatlanul tört a felszín felé. Semmi sem változott! Elég volt a férfi egyetlen érintése, hogy őt engedelmes és ugyanakkor kezdeményező nősténnyé változtassa, aki elementáris erővel akarta a párját. Így volt ez már az első alkalommal is, bármennyire is szerette volna hinni, hogy csak az akkor elfogyasztott néhány pohár ital hántotta le róla a gátlásait. Nem! Jash mellett nem léteztek gátlások, csak az öröm, amit egymásnak nyújtani akartak és tudtak.

Jash hirtelen, mint aki álomból ébred, felemelte a fejét és miközben ujjait összefonta a lányéval, gyengéden szájon csókolta. Aztán újra eltávolodott egy kicsit és lázban égő szemeivel a pillantását kutatta. Selena zavartan elmosolyodott.

-Mi van? Ne nézz rám úgy, mintha még soha nem láttál volna!

-Az elmúlt napokban állandóan rajtad járt az agyam. – mormolta a férfi, miközben testével szinte a lepedőhöz szorította.

-Nekem is. Mármint rajtad – csuklott el a lány hangja.

-Ebben reménykedtem. – vallotta be Jash és egy újabb zsibbasztó csókkal élesztette fel az előbbi lángoló tűzvészt magában rejtő parazsat. –Amióta ismerlek, mindig van valami, ami miatt te uralod a gondolataimat, de most először … akarom őket neked is bevallani. – fejezte be kis tétovázással a hangjában a férfi.

A lemenő nap fényei, vagy inkább árnyékai furcsa maszkot rajzoltak az arcára…. majdnem olyan jól elrejtették a gondolatait, mintha egy álarcot öltött volna magára. Csak a szeme beszélt, de olyan beszédesen, hogy Selena szinte belepirult. Amikor azonban Jash megszólalt, nem olyasmit mondott, amire számított. 

-Szeretsz velem lenni?

-Biztos, hogy ezt most akarjuk megbeszélni? – billentette meg követelőzően a csípőjét a lány, és próbálta kiszabadítani a csuklóit, amelyeket mostanra Jash satuként szorítva a lepedőhöz szögezett.

-Válaszolj nekem! – sürgette követelőzően.

-Te is tudod, hogy igen – forgatta meg a szemét a lány.

-Nem tudom. Sosem mondod. Csak homályos jeleket küldözgetsz, én pedig nem tudom, hogy nem csak képzelem-e a válaszokat.

-Jash! Itt vagyok veled. Mindannak ellenére, ami történt, még mindig itt vagyok. Nem tudom, hogy kell elmondani egy férfinak, hogy akarom őt, csak kimutatni tudom. Sajnálom, ha ez számodra nem egyértelmű.

-Olyan nehéz kimondani? – sóhajtott a férfi, aztán egy újabb csókkal belefojtotta a lányba a választ.

-Szeretek veled lenni. – ismerte be halkan Selena. –Szeretem, hogy melletted úgy érzem, én vagyok a legkívánatosabb nő a földön, szeretem azt a nőt, amilyennek te látsz engem. …És szeretlek, mert van benned kitartás megvárni, amíg végre felismerem a kincset, ami a kezem között van.

-Nem vagy te buta lány. – mosolyodott el a férfi. –De tévedsz benne, hogy én másnak látnálak, mint amilyen vagy. Nekem szakmai kötelességeim érteni a ki nem mondott szavakból, mivel a pácienseim ritkán tudják elmondani, mi a problémájuk.

-Ne gyere nekem ezekkel a kutyás analógiákkal! – kuncogott Selena. Jash hirtelen elkomolyodott és szabaddá téve a lány kezeit, megsimogatta az arcát. 

-Gyere hozzám feleségül! – mondta neki minden előzetes sejtetés nélkül, és Selena hangja elakadt a meglepetéstől.

-Azért mondasz ilyeneket, mert értesz a ki nem mondott szavakból? – kérdezte csillogó szemekkel.

-Tudom, hogy jó esélyeink lennének. Tudom, hogy szeretlek. És tudom, hogy te is kedvelsz, mert különben már hetedhét határon is túl járnál. Zárjuk rövidre a dolgokat! Sokkal egyszerűbb lenne az életünk, senkinek nem kellene magyarázkodnunk, és ha egyszer összehozzuk azt a babát, akkor nem kellene veszekednünk, hogy kinek a nevét viselje.

-Csak ezért? – kérdezte Selena a szemében huncut mosollyal, de a hangjában azért árnyalatnyi kétellyel.

-Nem, nem ezért; hanem azért, hogy minden este itt legyél az ágyamban, reggel a kócos hajad legyen az első, amire pillanthatok, a párna nyomára az arcodon. Hogy büszkén foghassam a kezed az utcán, mindenki számára nyilvánvalóvá téve, hogy én vagyok a szerencsés, akinek igent mondtál. …És talán azért is, mert nem találnék még egy olyan nőt, aki képes lenne megcsinálni a teraszt, ha kilazulnának a deszkák. Selena James, te vagy a főnyeremény a számomra.

-Tudod, én is gondoltam már rád, mint lottó-nyereményre. – kuncogott a lány. Percekkel korábban még meg tudta volna fojtani Jash-t, amiért félbeszakította a szenvedélyes játszadozást, de most remegő szívvel ölelte magához a férfi kemény testét. Szerette. Ennyit tudott, és  bármennyire is ijesztő volt a gondolat, hogy a válaszától az egész eljövendő élete függhet, biztos volt benne. Talán ezért is volt benne az a bizonyosság, hogy ettől a férfitól szívesen szülne gyereket. A teste megértette abban a percben, hogy megismerte… az értelme, az oly sokat dicsőített okossága lassan utolérte ezt a felismerést. Igen, hozzá akar menni, boldoggá akarja tenni, élvezni akarja mindazt, amiben mellette része lehet, és a társa akar lenni, a támasza, ha kell. 

Jash még a válaszára várt. Hogy megsürgesse, kezei lassú, lusta cirógatással kalandoztak a testén, és a lány érezte bennük a bizonytalan remegést. Istenem, ez a gyönyörű férfi is kételkedik önmagában, a rá gyakorolt varázsában? Kezét lassan Jash combjára csúsztatta. Néma felszólítás volt ez, hogy figyeljen rá. A férfi nem is értette félre. Rá emelte a tekintetét, minden izma megfeszült, nem volt kétséges, hogy minden figyelme most őrá fókuszál. A válaszra várt és nyilvánvaló volt, hogy nem biztos benne.

-Szeretnék a feleséged lenni! – suttogta neki halkan és majdnem elsírta magát a férfi megkönnyebbült, boldog pillantásától. Ennyire akarta őt? Ennyire akarta, hogy hozzá tartozzon, amikor neki adott volna mindent ígéretek nélkül is? A kezei lassan tovább siklottak… Jash fenekére, és megszorította. A férfi halk hördüléssel csókolta szájon, aztán újra elszakadva tőle, csendes zihálással suttogott:

-Remélem, komolyan gondoltad, mert ha reggelre meg találnád gondolni magad, hát kitekerem a szépséges nyakadat!

-Nem vagyok bolond. Nem fogok visszatáncolni. – húzta magára Selena. –Gyere! – nyögött követelőzőn. Jash-nak nem kellett több biztatás. Ha ez egyáltalán lehetséges, még inkább felizgatta gyengéd, szerelmes csókjaival és mire teljesen birtokba vette, már kétség sem férhetett hozzá, hogy Selena kész befogadni a testét. A kórház, a műtét, a keserű napok már mögöttük voltak, ezzel a vallomással pedig már a jövőbe vezető útra léptek. Együtt, és ez mindennél többet jelentett most mindkettőjüknek.

Gépelési hiba 26. fejezet

Három órával később Selena jóllakottan szendergett az ülésen, miközben hazafelé tartottak. Az anyja minden gyerekkori kedvencét elé rakta, ő pedig nem tudott ellenállni a finom falatoknak. Még a hűtőtáskában is gazdagon összekészített dobozok sorakoztak, gondoskodva róla, hogy a következő két napban legfeljebb a mikró ajtaját kelljen kinyitniuk.

-Miről pusmogtatok anyuval? – motyogta félálomban, mire Jash elnevette magát.

-Jobb ha nem tudod. …Anyád felvilágosított, hogy jobban kéne vigyáznom a hírnevemre, mert mint orvos, nem vet rám jó fényt, ha híre megy, hogy házasságon kívül szórom magvaim a nagyvilágba. – tette hozzá végül vigyorogva, ahogy felrémlett előtte a lány anyja, ahogy cseppet sem kertelve előállt a mondandójával. Persze, mondott mást is, mint például, hogy örül, hogy megismerte és láthatóan jól kijön a lányával, de mégis ez volt az a mondat, amiről sejtette, hogy felébreszti mellette Selenát. Nem kellett csalódnia. 

Selena úgy ült fel, mint akit vipera mart meg.

-Ezt nem mondhatta! Jézusom, el sem hiszem. Ne haragudj! Néha olyanokat tud mondani, mint akit a múlt századból felejtettek itt…. Pedig ha valaki, ő aztán igazán csendben lehetne. Az ő korában csak úgy együtt élni egy férfival... Nem is tudom, mit szól hozzá Jonas családja? Vagy az öcsém? Clayton olyan vaskalapos tud lenni, ha másról van szó. Mondjuk, anyu esetében még igazat is adnék neki.

Jash hahotázására felháborodottan nézett rá.

-Mi volt ebben ilyen mulatságos?

-Még te veted a szemére, hogy maradian gondolkozik? Egy centivel sem maradtál le mögötte, ugyanolyan szemellenzősen adtad elő az ő szerelmi életéről a véleményed. Nem is értem… Csinos nő és láthatóan jól kijönnek Jonas-szal. A világon senki nem szólhat bele, hogy hogyan élnek, még Jonas családja sem. Te meg pláne. 

-Mi az, hogy én meg pláne? – fortyant fel a lány.

-Hát, te is csak úgy odaköltöztél egy pasihoz.. – nem kerülte el a figyelmét, ahogy Selena szeme megvillan, de rendületlenül folytatta: -… és anyád azon túl, hogy nekem a lelkemre kötötte, hogy viselkedjek tisztességesen veled, végül is, nem fűzött a dologhoz különösebb megjegyzést. Mintha nem is lenne ellenére a dolog.…Szerinted mit értett tisztességes viselkedés alatt? – kacsintott a lányra, akit azonban láthatóan nem a dolog humorosabb oldala fogott meg.

-Nem tudom, nem is akarom tudni. De beszélni fogok vele, hogy ne gyakoroljon rád nyomást.

Jash megcsóválta a fejét. Ő nem érezte úgy, hogy Lorna James bármire is rá akarná venni, és Selenának sem kellene ettől félnie. Ennyire azért ismerhetné őt is. Ha mondani vagy tenni akar valamit, abban csak és kizárólag a saját akarata szerint fog dönteni.

-Sel, nem kell beszélned vele! Nincs a földön ember, aki dönthetne helyettem. Még az anyádnak se engedelmeskednék, hidd el nekem. – mondta komolyan, remélve, hogy Selena ezek után komolyan fogja venni, ha bármiben nyilatkozik előtte. De a lány már láthatóan túllépett ezen és az ablak felé fordulva a mellettük elrohanó táját figyelte.

-Örülök, hogy anyunak elmondhattam, mi történt. A te szüleid tudják, hogy nálad lakom? – kérdezte váratlanul.

-Hát, utoljára akkor beszéltem anyámmal, amikor te a kórházban voltál, és igen … elmondtam neki, hogy van valakim, akivel együtt élek. A véres részletektől megkíméltem, nem tud arról sem, hogy majdnem nagymama lett. Messze van, minek zavarjam össze? A végén itt ülnék két árgus szemmel figyelő anya előtt… nem hiányzik ez nekem. Most elég, ha a te mamád nyugodt, hogy a lánya nem a baltás gyilkossal bútorozott össze. – válaszolta könnyedén a férfi. Azt azért nem kötötte a lány orrára, hogy az édesanyja azonnal epés megjegyzéseket is tett, hogy komoly lány nem költözik össze anélkül egy férfival, hogy az ígéreteket ne tenne neki, ezért aztán majdnem tett is kijelentéseket, amiket viszont nem az anyjánal akart volna először kimondani.

-És kérdezett rólam? – nézett szándékoltan félre a lány. Jash elmosolyodott. De még mennyire, hogy kérdezett az édesanyja. Mindent tudni akart, nemcsak Selenáról, de az egész családjáról.

-Kérdezett. – mondta lustán elnyújtva a szavakat.

-Na, és… mit mondtál? – szikrázott Selena szeme, amiért Jash láthatóan úgy döntött, hogy húzza az idegeit.

-Elmondtam, hogy hogy hívnak, hány éves vagy, hogy Los Angelesben éltél egy ideig, hogy imádod a kutyákat és hogy szeretlek.

-Ezt is elmondtad neki? – csillogott a lány szeme a késő délutáni napfényben, és Jash félreállt az út szélén. Kicsit ideges volt, és kicsit korábban vette le a lábát a kuplungról, mint kellett volna, ezért a kocsi megugrott, amikor lefulladt. Halkan káromkodott, aztán behúzta a kéziféket. Egész testével félrefordult a vezetőülésben és a lány felé nyúlt. 

-Amióta ismerlek, ezt próbálom elmondani neked is. – súgta halkan, ahogy közeledett hozzá az a hitetlenkedő szürke szempár. Magához húzta és minden további magyarázat nélkül megcsókolta. Érezte, hogy a teste nem maradt érzéketlen a hirtelen támadt szenvedélyre, de már ez sem érdekelte. Tíz napja igyekezett kerülni ezt a testi közelséget, most még a csók is veszélyes üzemnek számított, de már ezt sem bánta. Abban a pillanatban, ahogy a nyelvük összeért, villámcsapásként vágott végig rajtuk a vágy. Jash ijedten tolta el magától Selenát, aki ugyanezzel az ijedtséggel kapaszkodott bele.

-Bocs, nem akartam… tudom, hogy neked sem könnyű! – döntötte neki a homlokát Selenáénak, aki megnyugtatónak szánt simogatásokkal kalandozott az arcán.

-Igazából szerintem már nem kell tovább várnunk. Az orvos azt mondta, akár két nap múlva is élhetnék szexuális életet, természetesen óvszerrel. A főnővér két hétről beszélt, én meg úgy gondolom, a tíz nappal máris teljesítettnek tekinthetjük a kímélő időt.- suttogta a lány.

-Hát, ezt lehet, hogy nem itt, ezen az elhagyatott szakaszon kellett volna a tudomásomra hoznod. – sóhajtott a férfi kesernyésen. –Mindenesetre, akkor hazafelé vásárolnunk kell, mert én azt hittem, a dolog még egy ideig abszolút esélytelen.

Selena az órájára nézett. –Hát, akkor jó lenne sietnünk, mert vasárnap a bevásárlóközpont már délután bezár.

Jash kipörgő kerekekkel indított és még zárás előtt leparkolt a hatalmas épület előtt.