Gépelési hiba 25. fejezet

Lorna csendben figyelte a lányát, ahogy az istállóba lépve szinte felragyog a tekintete az állatorvos láttán. Szerelmes a lányom! – mosolyodott el megnyugodva. Bárhogy is indult ez a kapcsolat, mostanra a lánya rájött, hogy mit talált… és a fiú is – nyugodott meg végképp, ahogy a férfi felnézve aggodalmasan pillantott rájuk, aztán jól láthatóan ellazult és folytatta a tehén vizsgálatát. Nyilvánvalóan nem nagyon foglalkoztatta, hogy nincs az alkalomhoz öltözve, tiszta farmerjében és felgyűrt ujjú világoskék ingében ugyanolyan elmélyülten vizsgálódott, mintha trágyafoltos kezeslábasában lenne. Jonas éppen egy kiszuperált törölközőt tartott oda neki és az orvos kezét törölgetve újra végigsimított a hasas tehén oldalán.

-Ha gondolja, megnézhetem alaposabban is, de szerintem még a vak is láthatja, hogy két borjú van benne. – cirógatta szinte gyengéden a hatalmas állatot. A gazda a fejét csóválva indult kifelé a boxból.

-Az utolsó ikerszülésnél ráment a tehenem és a borjak is. Nem olyan jó hír ez, mint gondolja.

Jash a boksz palánkjára dobta a törülközőt. –Nem tudom, akkor mi lehetett a probléma, de elvileg nem lehet baj, majd odafigyelünk rájuk. Mit mondott az orvos, mi volt a gond?

-Nem mondott az semmit, csak széttárta a kezét és sajnálkozott. … De tudja mit, Jash – ha szólíthatom így – ha ez a két borjú rendben megszületik, maga lehet a keresztapjuk. – kacsintott rá az idős férfi. –Na lányok, minden rendben? – nyújtotta a kezét Lorna felé, aki mosolyogva belekapaszkodott. 

-Persze, minden rendben. …Selena hazaköltözött. – tette hozzá, mintha csak erről lett volna szó a kettesben lezajlott beszélgetésben.  -… és mint hallom, magánál lakik? – fordult az asszony a fiatal férfi felé, aki egy pillanatra Selenára kapta a szemét. Vajon mindent elmesélt?

-Igen. Sikerült rábeszélnem, hogy költözzön hozzám. Mivel a farm már nincs… nálam meg úgyis sok hely van. –nézett egyenesen az asszony szemébe.

-Ott lenne az én lakásom is – szúrta közbe az asszony megvillanó tekintettel.

-Hát, … én örülnék neki, ha maradna. – biccentett a férfi.

-Anyu! Most mennünk kell, még elég fáradt vagyok. – szólt közbe Selena. Nem akarta, hogy az anyja olyan ígéreteket csikarjon ki Jashból, amikre a férfi esetleg nincs felkészülve. Megkönnyebbült, hogy végre őszintén elmesélhetett mindent, de azért ennyi első lépésként bőven elég is volt. 

-Persze, menjetek csak… és remélem, hogy a jövőben sűrűbben találkozunk majd! – tárta ki ölelésre a karjait az asszony és Selena kicsit vonakodva, de hozzábújt.

-Köszönöm! – súgta az édesanyja fülébe, aki kissé értetlenül nézett rá.

-Mit?

-Hogy nem rohantad le… és hogy engem sem hordtál le a sárga földig. Hibáztam, de tanultam belőle. Jash pedig … szóval, rendben lesz minden. Érzem.

-Na, jól van, menjetek! – tolta el az anyja, aztán az orvosra nézett, aki szelíd derűvel a szemeiben őket figyelte.

-Vigyázzon rá! … és Jash, örülnék, ha a hétvégén eljönnének ebédelni. Ígérem, nem csinálok belőle kötelező rendszert, de azt hiszem, jó lenne beszélgetni egy kicsit… amikor Jonas sem csábítja ki az istállóba a kedvencei közé.

-Drágám, esküszöm, az első számú kedvenc ezen a farmon Te vagy! – vigyorodott el az idős férfi.

-Köszönjük, Lorna! Eljövünk. – pislogott Jash Selena felé, hátha nem ért egyet az ígéretével, de a lány csak bólintott. Hál Istennek, úgy látszik, a kórház előtti felszült pillanatok már tovaszálltak, ahogy sikerült a lelkiismeretén könnyítenie. Egy pillanatra elkalandozott a gondolata, ahogy az egymás mellett álló két nőt figyelte. Szóval, így fog kinézni Selena is harminc év múlva? Aztán a gondolat itt el is akadt. Miért fontos az, hogy harminc év múlva hogy fog festeni a lány? … Ó, Jash Henning! Legalább magadhoz legyél őszinte! Már abban a pillanatban tudtad, hogy ő lesz az igazi, amikor Donaldék nappalijába belépett.

*

Selena a magára erőszakolt „pihenést” körülbelül másfél napig bírta. Aztán módszeresen kezdte felderíteni a Jash birtoka adta lehetőségeket, és belevetette magát azokba a munkákba, amelyekbe a férfi már láthatóan belekezdett, csak még nem volt ideje befejezni. Így például a kutyák kenneljének építésébe. A fizikai munka nem volt idegen tőle, hiszen a Reményben a legtöbb javítást ő maga próbálta elvégezni. Jash szerszámostáskáját a csípőjére csatolta és otthonléte második napján már hangos kopácsolással fogadta a ház urát. A férfi először szemrehányást akart tenni neki, amiért nem kíméli magát, de még időben visszanyelte a mondandóját, látva a lány lelkesedését, és Selena ezt láthatóan értékelte is. 

A tűzhelyen amúgy is ott gőzölgött a vacsora, a lány gyakorlottan élte egy farmerlány életét. Igazából a féltésen túl nem volt miért kötekednie vele. A férfit eléggé elfoglalta a rendelőben a munka, amikor hazajött, kissé tartózkodóan kerülgette a lányt. Hosszú lesz ez a néhány hét, amíg nem lehetnek együtt, ezt máris érezte. Selena, most, hogy megszabadult a lelkét nyomorító titoktól, felszabadult volt, vidám, viccelődő… pontosan olyan, mint amikor megismerte; és amikor elrabolta a szívét. Esténként az ágyban rendre elaludt a könyvet a kezében tartva és ilyenkor Jash szeretettel legeltette rajta a szemét, aztán a könyvet félredobva a mellkasára húzta a lányt és összekapaszkodva aludt el ő is. Napközben a gondolatai otthon jártak, azon agyalva, vajon Selena éppen a konyhát festi, vagy függönyt varr, esetleg a hátsó teraszt csiszolja-e. Lassan kezdte magát már-már férfiatlannak érezni a kapcsolatukban, amiért minden munkát kivett a kezéből. …Mire elérkezett a hétvége és a Lornához indultak az ebédre, eltökélte magát, hogy beszél a lány fejével… csak még azt nem tudta, hogyan kezdjen bele, hogy még véletlenül se veszekedés legyen a dologból.

Vezetés közben az ölébe vonta a lány kezét és egy fél pillantást vetve rá, észrevette, hogy egy újabb sérülés tarkítja az amúgy is sebes kézfejét. Felemelte és egy könnyű csókot nyomott rá.

-Ezt most hol szerezted? – kérdezte és Selenának nem kellett sorvezető, hogy értse a kérdést.

-Az én hibám volt. – vont vállat a lány. -A hátsó teraszhoz válogattam a deszkákat és ki akartam húzni egyet a kupacból, de a mellette levőből lehasadt egy vastag szálka és nem vettem észre, csak amikor már beleállt a kezembe.

-Tudod, hogy nem kéne ilyesmivel foglalkoznod, ugye? – ráncolta a homlokát Jash.  –De legalább kesztyű lehetett volna rajtad.

-Kesztyűben nem tudok dolgozni. Olyan esetlen, minden kicsúszik a kezemből. – rántott egyet a vállán Selena, és végigsimított a már varasodó sebhelyen. –Lassan elfogy a fertőtlenítőszer, hozhatnál a rendelőből. – mondta olyan természetesen, mintha csak azt kérte volna, hogy holnap hazafelé hozzon egy doboz tejet is. 

-Sel, ugye tudod, hogy … istenem,hogy mondjam, hogy félre ne értsd… én tényleg örülök, hogy elfoglalod magad, de ez nem neked való munka. Ezeket nekem kéne csinálnom, és fogom is, ha egy kicsit több időm lesz. Nem kerget a tatár, megvár az a munka engem is.

-De én szívesen csinálom.

-Nekem meg egész nap az jár a fejemben, mikor teszel kárt magadban. – morrant fel a férfi.

-Azért annyira nem vagyok ügyetlen. Régen is megcsináltam én, amikor nem volt férfi a háznál, ebből ne csinálj hiúsági kérdést.

-Nem hiúságból mondom, de ez nem nőknek való. Milyen hülyén nézne ki, ha én meg a konyhában szorgoskodnék ezentúl.

-Tudsz főzni? – sandított rá Selena.

-Nem. – ismerte be a férfi; mert azt a néhány félig-meddig sikeres próbálkozást azért nem nevezte volna főzésnek. Eddig, ha megéhezett, könnyedén a telefon után nyúlt és rendelt valamit. Egyszerűbb volt, mint bevásárolni és hosszú ideig a fakanalat kergetni egy fazékban, hogy aztán a végén fintorogva nyammogjon az eredményen.

-Hát, akkor tényleg hülyén nézne ki. – kuncogott Selena. -… Oké, tudom, mit akarsz mondani, de ez számomra csak munka, nem csinálok belőle akadémikus kérdést, hogy női vagy férfi… Te is varrtál már fel gombot az ingedre. Az pedig női munka.

-Meg kellett tanulnom, amíg egyedül éltem… de most ne tereld el a témát. Túlságosan megerőltető, amiket csinálsz. Vagy egy létra tetejéről szedlek le, amikor hazaérek, vagy a fűrészt kell kivennem a kezedből. 

-Hát, sajnálom, majd máskor a körmömet lakkozva várlak. – fortyant fel a lány.

-Nincs is körmöd… mármint olyan, amit lakkozni lenne érdemes. – nyúlt a keze után Jash, de Selena elhúzta előle.

-Nem vagyok elég nőies? Ezt akarod mondani? – kérdezte hűvösen, mire Jash a szemét forgatta. Édes jó istenem, még hogy nem nőies? Ha ennél nőiesebb lenne, már a bolondok házába került volna, annyira vágyott utána. De most nem is erről volt szó.

-Kicsim, nálad nőiesebb lányt még nem ismertem, de engem teszel férfiatlanná, ha elvégzed helyettem ezeket a munkákat. Legalább várj meg vele és csináljuk együtt!

-Amikor hazajössz, látszik, hogy élni sincs kedved, nemhogy teraszt építeni… - sóhajtott Selena. Tulajdonképpen számítania kellett volna rá, hogy Jash előbb-utóbb sokallni fogja a ház körüli tevékenykedését. Úgy látszik, túlságosan otthonosan érzi magát, … ez lehet a baj. –Nem úgy néz ki, ahogy elképzelted?

-De, pontosan úgy néz ki, te is tudod. Annál is inkább, mert láttam, hogy a rajzaim alapján csinálod. Nem erről beszélek. Félek, hogy megsérülsz, és egyedül lennél… annyi minden mást csinálhatnál napközben, aztán esténként majd együtt dolgozunk a házon. 

-Oké, mit csinálhatnék napközben, ami veszélytelen? – nézett rá őszinte kíváncsisággal a lány és Jash hirtelenjében egyetlen dolgot sem tudott volna mondani, amivel értelmesen eltölthette volna a napját. Egyet esetleg, de napokat, sőt heteket…

-Hát, írhatnál egy önéletrajzot… biztosan találnánk valami munkát a városban. – dobta be bizonytalanul.

-Már megcsináltam. El is küldtem egy csomó helyre, de még sehonnan nem válaszoltak. – mondta durcásan a lány. Jash fején átfutott az a füles, amit éppen tegnap kapott a városüzemeltetési osztályról. Sarah Traskell helyére keresnek állítólag valakit. Még nem hivatalos a dolog, de arra elég, hogy legalább gondolkodjanak róla.

-Talán lenne valami – kezdett bele határozatlanul. –A városi ebtelep…

-Na, nem! Azt nem! Sarah-val egy napot nem tudnék  egy fedél alatt tölteni. Ráadásul a főnökömként… soha! Akkor inkább az építőiparban! Nem is értem, hogy juthatott ez eszedbe…  – szakította félbe indulatosan a lány, és Jashnak már nem  maradt ideje, hogy tisztázza a félreértést, mert Jonas lépett ki a házból, ami elé éppen most kanyarodott.