Gépelési hiba 22. fejezet

Jash csendben üldögélt Selena ágya mellett és a monitor halk pityegését figyelte. Olyan kicsinek és törékenynek tűnt a lány a kórházi ágyon, a karjától a műszerekig futó kábelek foglyaként.Arca sápadt foltként ütött el a halványkék ágyneműtől. Túl voltak egy egészségügyi küreten, a  lány aludt, és ez most jó volt, mert nem igazán tudott volna mit kezdeni a könnyeivel. Merthogy ha felébred, tuti elsírja magát, ebben biztos volt.  Hát, nem volt szerencséjük. Vagy éppenséggel szerencséjük volt, hogy így alakult?  A kérdés még mindig eldöntetlenül kavargott benne. A francba! Pedig már kezdte beleélni magát, hogy ha ilyen faramuci módon is, de összeköti őket valami több, mint az a tagadhatatlan megveszekedett szenvedély, amely első perctől kezdve egymás felé hajtotta őket; csak néha, a rendelőjében magányosan elmerengve gondolt rá, hogy a dolgoknak normál esetben nem így kellene működniük. Amikor Selena Los Angelesben végső elkeseredésében úgy döntött, hogy elveteti a gyereket, ő csakazértis ragaszkodni kezdett hozzá, pedig addig  a pillanatig hóbortos ötletnek tartotta az egészet. Hiszen erről a terhességről szólt az egész ismeretségük. Azt gondolta, ha a gyerek jelentette kapocs megszűnik közöttük, a lány többé feléje sem néz. Lehet, hogy őrültség volt, de ez a gondolat befészkelte magát a tudata mélyére, és valahányszor elbizonytalanodott, azonnal felbukkant. De aztán Selena vele tartott Wichitába és ha kimondatlanul is, de megegyeztek, hogy végigcsinálják. És az eltelt hetekben úgy tűnt, a dolog akár működőképes is lehet. Akkor most miért csapott be a mennykő? 

Az orvos azt mondta, az ilyen spontán vetéléseknek ezernyi oka lehet, egy biztos, önmagukat ne hibáztassák érte. Könnyű ezt mondani. Talán nem kellett volna olyan hevesen szeretkezniük, mint akik az egymás nélkül töltött heteket, hónapokat akarják bepótolni. Ez az összeköltözés nem várt, de nagyon remélt sikert könyvelhetett el. Az első időszak az összeszokásé volt, mostanra jutottak el oda, hogy eljárogathattak volna ide-oda, nyilvánvalóvá téve az ismerőseik előtt is az összetartozásukat. Kérdés, hogy ez a tragikus fejlemény most milyen irányban változtat az életük. Változtat-e egyáltalán? Sosem beszéltek róla, mi lett volna, ha lekési a repülőt… hát, nyilván ugyanez a helyzet állt volna elő, mégis merőben más, hiszen az Selena döntése lett volna, ez a mostani pedig rajtuk kívül álló okok összejátszása mindkettőjük ellen. 

A lány felébredt,  keze nyugtalanul megmozdult a takarón és kicsit zavaros tekintettel ráfókuszált. Jash megnyugtatóan megszorította az ujjait. Nem beszéltek egy szót sem, ebben a vigasztaló gesztusban benne volt minden, ami az eltelt órákban történt. Jash elszoruló torokkal várta a kérdések özönét, de Selena csak csendesen nézett el mellette.

-Lehet még gyerekem? – suttogott végül a lány és Jash megsimogatta a kezét.

-Persze, hogy lehet! Emiatt ne aggódj. Fél év múlva akár belevághatsz újra.

-Belevághatok? Egyedül nem fog menni. – húzta el a száját a lány.

-Én sem úgy gondoltam, hogy egyedül… - kuncogott Jash, de a mosolya nem volt teljesen őszinte. Fogalma sem volt róla, mi lesz fél év múlva, hiszen még azt sem tudta, a következő percek mit hoznak. Mit ígérgessen? Ha csak rajta múlt volna, több ajánlata is lett volna a lány számára, akár ebben a témában is, de ehhez előbb biztosnak kellett lennie abban, hogy Selena nem veszi újra a világot a nyakába, mert Wichita már megint valami tragikus állomást jelent az életében. Nem tudta volna követni, …visszatartani nem akarta. Ezeket a döntéseket Selenának kell meghoznia. Ha van olyan fontos számára a kapcsolatuk, hogy maradjon, akkor lesz jövőjük és érdemes tervezgetnie. Ha nem… - ebbe egyelőre nem is akart belegondolni. Néha nem tudta eldönteni, hogy a lány ennyire szabad és független, vagy csak a végletekig bizonytalan és meggondolatlan. Hajlott rá, hogy az utóbbiban higgyen, és tisztában volt vele, hogy nem lesz könnyű vele az élet. De bízott benne, hogy az ő már-már kiszámítható viselkedése ellensúlyozni tudná a lány szertelenségét. Azt mondják, az ellentétek vonzzák egymást… de hiszen annyira nem is különbözőek… bolondulnak egymásért, szeretik az állatokat, ugyanúgy gondolkoznak a világ dolgairól, órákig tudnának beszélgetni bármiről. …Bármi is jár a szőke fürtök mögött, nem szabad elengednie! 

-Mit mondtak? Miért…? – sóhajtott Selena.

-Nem tudják. – vont vállat a férfi. –Annyit mondtak, hogy ne lovald bele magad semmi olyan gondolatba, hogy te vagy mi voltunk az okai. Minden rendben van, egészséges vagy, ilyenek pedig megtörténhetnek bármikor.

-De miért pont velem, ha minden rendben volt? – szipogott a lány.

-Veled minden rendben volt, de a pici… ezer oka lehet, ne akarj válaszokat, mert nincsenek. Semmivel sem lesz könnyebb, ha azt mondják elkaptál valami fertőzést egy óvodástól.

-Könnyebb lenne, ha gyűlölhetnék érte valakit. – motyogta halkan Selena.

-Nem vagy te olyan! –mosolyodott el a férfi. Amióta csak ismerte Selenát, a lány egyetlen embert volt képes tiszta szívéből utálni, Sarah Traskellt, de még őt is csak azért, ahogy a gondjaira bízott állatokkal viselkedett. Ezt egyébként Jash is nehezen értette, miért vállalta el a városi ebtelep vezetését, ha képtelen a dolog érzelmi oldalát meglátni, és kizárólag a száraz statisztikai adatokkal és költségvetéssel képes foglalkozni.

-Tudod, ott a zuhany alatt arra gondoltam, talán én is Erica sorsára jutok, és képtelen leszek kihordani egy  terhességet. –nézett végtelenül szomorúan a férfira.

-A doki azt mondta, veled minden rendben. Semmi sem utal rá, hogy ez valaha megismétlődhet. 

-Ne haragudj! – sírta el magát a lány hirtelen és Jash ijedten hajolt fölé. Az orvos azt kérte, ne hagyja, hogy felizgassa magát a történteken.

-Dehogy haragszom! Miért haragudnék? Ne beszélj butaságot! – simogatta a lány karját. -… Tudod, arra gondoltam, hogy ez akár egy jó próbája is lehet annak, hogy egymást akarjuk, és nemcsak egy kis krampusz hoz össze bennünket. …Persze, ez nem jelenti azt, hogy örülök, amiért ez történt velünk, csak azt akarom megértetni veled, hogy ez nem olyan nagy tragédia. Ha így történt, annak nyilván volt valami oka. Lehet, hogy egy enyhe fertőzés vagy bármi… ami, ha nem vetélsz el, talán valami nagyobb problémát okozott volna. A természet tudja a dolgát, kiveti az életképtelent. Még mindig jobb, hogy így történt, mintha hónapok múlva derül ki róla, hogy valami rendellenességgel születik. Lépj túl rajta és csak azzal foglalkozz, hogy minél hamarabb rendbe gyere!

-Ez egy gyerek volt, Jash! – nézett rá könnyes, haragos tekintettel a lány, amiért ennyire racionálisan közelít a problémához. Hogy lehet ennyire érzéketlen? …A férfi nagyot sóhajtott. Nők! Miért kell mindent ennyire túldimenzionáltan felfogni?

-Nézd, Sel! Ez még nem egy gyerek volt! Ez csak egy osztódni kezdő petesejt volt.

-Ezt fejezd be! Ez.Egy.Gyerek.Volt! – csillogott harciasan a lány szeme, mint egy kölykét védelmező anyatigrisnek. Jash legszívesebben megrázta volna. Ez a hozzáállás nem vezet sehova! Nagy nehezen nyugalmat erőltetett magára.

-Oké, Sel! Még friss a veszteség… ne vesszünk össze az értelmezésén! Én is sajnálom, hogy így alakult, de már nem változtathatunk rajta.

-Te nem is sajnálod! Te biztosan megkönnyebbültél. – szipogott a lány, mire Jash felpattant mellőle.

-Kurvára sajnálom és igen, egy részem azt mondja, hogy jobb ez így. Egy gyereknek nem így kell a világra jönnie! – emelte fel a hangját. Együttérzés ide vagy oda, de most már kezdte bosszantani Selena ellenségessége.

-Hát, akkor most boldog lehetsz! Valaki odafönt veled értett egyet. – fordított neki hátat a lány. Jash nézte egy ideig a merev vállakat… nem tudta, hogy Selena sír-e vajon, mert a lány már művészi tökélyre fejlesztette a hangtalan szenvedés művészetét. …Megkerülte az ágyat. …Jól sejtette, Selena könnyeit némán itta magába a kórházi párna. 

-Ne haragudj, te is tudod, hogy nem úgy értettem. De ha őszinte vagy önmagadhoz, akkor be kell lásd, hogy normális esetben egy pár megismerkedik, egy idő után eldönti, hogy összeházasodnak, aztán amikor minden szempontból jó az időzítés, akkor gyereket vállalnak. De te annyira féltél a magánytól, hogy csak azért akartál magadnak egy porontyot, hogy ne legyél egyedül. Nem éppen így értik az átgondolt családtervezés fogalmát. Látod, bármennyire is akartad, amikor ráébredtél, hogy egyedül nem tudod végigcsinálni, akkor máris az abortusz mellett döntöttél. Egy gyereket az első pillanattól az utolsóig akarni kell!

-Menj el Jash! – motyogta a lány. A férfi pedig megértette, hogy ezzel az utolsó néhány mondattal sikerült túllőnie a célon. Pedig megesküdött magának, hogy soha életében nem fogja Selena orra alá dörgölni azt a majdnem végzetes döntést, és tessék… az első alkalommal, amikor összeszólalkoznak, máris kicsúszott a száján. 

-Oké! – nyúlt a kilincs felé. –Most elmegyek, de gondolkodj el azon, amit mondtam. Nem történt olyan nagy tragédia. Egészséges vagy, én szeretlek… a következő nekifutás sikeres lesz. Van rá fél évünk, hogy felkészüljünk… Erre gondolj, ne arra, ami már elmúlt!