Gépelési hiba 15. fejezet

Nem kérted, hogy maradjak. - zsibongott a ki nem mondott mondat Selena agyában és a nyelve hegyén. Nem akarta nevetségessé tenni magát azzal, hogy ezt a férfi szemére hányja, hiszen ő maga sem gondolta volna akkor még, hogy ilyen nehéz lesz elviselnie a távolságot. Az eltelt hetek alatt észrevétlenül lopózott Jash a gondolatai közé napról napra, lassan valamennyi élethelyzetben arra gondolva, vajon a férfi mit tenne, mit mondana, örülne, támogatná vagy az őrületbe kergetné-e… Végig sem akarta gondolni, hogy akkor ez most mit is jelent. Mégis csak megtörtént volna, amit pedig keményen elhatározott, hogy csírájában fojtja el? Megkedvelte volna a férfit, akitől eredetileg csak néhány kellemes estét remélt? Oly nagyon megkedvelte volna, hogy talán, de tényleg csak talán, azt is ki merné jelenteni, hogy beleszeretett? Bele lehet egyáltalán szeretni valakibe, akiről jószerivel csak annyit tud, hogy egy isten az ágyban? Na jó, egy kicsivel többet tud már róla. Tudja, hogy a szülei elváltak, amikor a huga halva született. Tudja, hogy a mostohaapja és az anyja Washingtonban élnek. Az apja pedig Új-Zélandra költözött és nem tartják a kapcsolatot egy ideje. Tudja, hogy a gyakornoki éveit  ő is Washingtonban töltötte egy  állatklinikán, de elege volt abból, hogy kizárólag kutyákkal és macskákkal foglalkozzon. Tudja, hogy olyan a szeme, mint egy tengerszem, feneketlen kék mélysége magába szippantja. Tudja, hogy a bal szeme fölött egy régi szánkózás emléke az apró heg, a csípőjén az a műtéti heg pedig egy vakbélműtét nyoma. Tudja, hogy bár isteni a humora, sokszor mégsem érti a tréfát. És ezt a gyerekdolgot például képtelen olyan könnyedén kezelni, mint ahogy azt ő korábban remélte. Tulajdonképpen még életében nem ismert pasit, akiről ennyi mindent tudott volna. 

Az előbbi beszélgetésük is olyan kurtán-furcsán ért véget. „Te viszont elmentél” – mondta Jash, és ez a mondat az ő szájából maga volt az életre kelt szemrehányás, mi több, felelősségre vonás. De hát miért ne ment volna? Ezt tervezte már hosszú hónapok óta. Nem rúghatta fel a terveit egyetlen  – oké, két – észveszejtő éjszaka miatt. Így is sokkal többet gondol a történtek mögé, mint szerencsés lenne. Végülis mi történt? Felajánlotta a testét a férfinak, aki élt a lehetőséggel. És cserébe ő használhatta a férfi testét. Jó, most igazságtalan volt, hiszen Jash akkor sem hagyta faképnél, amikor tisztázta vele a játékszabályokat. Sőt, olyan segítőkészen viszonyult az őrült ötletéhez, amit egyetlen férfi nem tett volna meg, erre már rég rájött. És igen, azt suttogta a fülébe legutóbb, hogy szereti. Jó, az ilyesmit nem kell komolyan venni, egy férfi abban a helyzetben, amikor a szenvedélytől szinte fuldoklik, nyilván bárkinek ezt mondaná. Hiszen mondta ezt már neki más is, aztán hamar kiderült, hogy az illető mennyire gondolta komolyan. 

Más? Igen, voltak mások. Igaz, nem sokan, de voltak. És senki nem volt mérhető Jash-hez, azt azért el kellett ismernie. … Felállt, leporolta a homokot a szoknyájáról és visszaballagott az irodába. Nem haragudhat Horace-ra sem, csak úgy reagált a bejelentésére, ahogy a szíve mélyén számított is rá. Üvöltött vele. Nem volt túl elegáns dolog. Mint ahogy az sem, hogy nem szólt neki róla, hogy milyen tervei vannak. Ha nem esett volna teherbe akkortájt, amikor elhagyni készült Wichitát, akkor is ez lett volna a célja… és nem szólt róla akkor, amikor felvették. Már el is kezdték keresni az utódját, egy hónapig még biztos lehet benne, hogy megkapja a fizetését, de aztán jó lesz, ha elgondolkodik rajta, miből finanszírozza az életét, a mindennapjait, az orvost és hamarosan a szülés költségeit és azt az időszakot, amíg a gyerek mellett nem tud dolgozni. Otthon még úgy tervezte, hogy részidős állást vállal, de most, hogy itt élt, már kezdte sejteni, hogy itt nem úgy mennek a dolgok, mint odahaza. Talán Wichitát is fel kéne vennie a választási lehetőségek közé. Ott legalább ott lenne az anyja, ha segítségre van szüksége. Esetleg Erica. És ott lenne Jash…

*

Jash ingerülten csapta be maga mögött az ajtót. Végre elkészült az emeleti szobákkal és a fürdőszobával. Már nem kell koszos lábakkal végigtrappolni a házon, hogy az odafönt folyó munkákhoz láthasson bárki is, erre ma eláztatta a nappali plafonját a fürdőszobai lefolyó. Ami annyit jelent, hogy bonthatja fel a padlózatot odafönt. Soha nem fog elkészülni vele, ha állandóan ilyen nem várt meglepetések érik! A két kutya beletörődően somfordált ki mellette az ajtón, hogy arra az időre, amíg a gazdi dolgozni megy, ők átvehessék a kertben a hatalmat. Ez jó móka volt! Mindig akadt egy kóbor macska, a patakban néhány kacsa, néha egy sün vagy pocok, akik átlépték a terület határait, és így szabad prédává váltak. Jash rendre arra ért haza, hogy a kiterített áldozat a küszöbön hevert, mint áldozati ajándék a megmentőnek. Igazából le tudott volna mondani róla. A tegnapi azonban olyan zsákmány volt, ami kicsit megizzasztotta, mert abban egész biztos lehetett, hogy divatos női körömcipő nem hevert a kertben elhagyatva. Ez csak egyet jelenthetett, hogy a két gengszter napközben meglépett, felderítette a szomszédos kerteket, úgyhogy róluk is gondoskodnia kell, mielőtt valami nagyobb kárt nem csinálnak. Igazság szerint mosolyt csalt az ajkára, amikor arra gondolt, a két mafla a nagy lelkesedésben, hogy őt meglepje, megfeledkezett az óvatosságról és önként szolgáltatta a bűnjelet. A pajta felújítása után annak a falánál tervezte felépíteni a tágas kennelt, ahova napközben zárhatná őket. Hogy addig mit csinál velük, azt egyelőre elképzelni sem tudta. Most mindenesetre ezt a munkát előre kellett sorolja a házzal szemben. 

Még mindig a néhány napja Selenával folytatott beszélgetés járt a fejében. Meg mert volna esküdni rá, hogy a lány azt akarta a tudomására hozni, hogy örült volna, ha csak kísérletet tesz legalább arra,hogy visszatartsa az utazástól. De a fene egye meg,  ő pontosan az a mamlasz pasi tud lenni, akinek a fejébe kell verni a dolgokat, nem keresztrejtvényként elépakolni, mert akkor csak elpuskázhatja élete lehetőségét. Vissza kellett volna tartania Selenát, de hát hogyan tehette volna? Selena meg… a fene nagy önállóságával és konokságával… igazán gondolhatott volna rá, hogy nem mindenki olyan határozott, mint ő. Csak egyetlen értelmezhető jelet adott volna, egy apró utalást…  Egy frászt! Még hogy határozott… ? Nem, nem az! Látta a szemén, hogy egy elveszett kislány, tele világmegváltó nagy ötletekkel, de a szíve mélyén biztonságra, szeretetre vágyna. Szerelemre, amit ő képes lenne megadni neki, ha nem kellene attól tartania, hogy a lány merő dacból visszautasítja.

A rendelőben elővette a laptopját, hogy a levelezését ellenőrizze, amíg az első beteg meg nem érkezik. A szíve akkorát dobbant, hogy majd kiszakadt a mellkasából, amikor egymás alatt három levelet is talált a lánytól. És micsoda három levelet…

Az elsőben, amit valamikor a délután folyamán írt neki, száraz stílusban a tényekre szorítkozott. Beszámolt a dr. Morgenstennél lezajlott vizsgálatról, melynek értelmében hivatalosan kismamának nyilváníttatott, és ennek örömére vett egy fodrod kisinget a babának. És beszámolt arról is, hogy a főnöke lényegében kirúgta, amikor megtudta, hogy gyereket vár. ...A levél itt kurtán, furcsán véget ért, mintha megzavarták volna az írásban és inkább elküldte, mintsem piszkozatként mentse el.

Kicsivel később íródott a második levél, amely tele volt lelkes tervezgetéssel... nyilván valami állásajánlatot talált... de őt nem is ez érdekelte igazán, hanem a búcsúszavak, amelyekből úgy értelmezte, hogy Selena hamarosan hazalátogat, a családjával is megosztani a nagy hírt. Kicsit sérelmezte is, hogy nem volt benne egyetlen konkrét, neki szóló üzenet sem. 

Aztán a harmadik levél ellentmondott mindennek, amit addig olvasott. Egy magányos, kétségbeesett nő segélykérése volt. Valamikor a hajnali órákban írhatta Selena, és ő magában átkozódva szídta az elhatározását, hogy megpróbál kevesebbet lógni az interneten a szabadidejében. Most már ott volt a ház, a milliónyi munkával, a két kutya, akik szintén igényt tartottak a figyelmére; már nem kalandozott a világhálón, mint régebben, ha unatkozott. Pedig most jó lett volna, ha bekapcsolt gépe vagy legalább a telefonja figyelmezteti egy pityegéssel, hogy üzenete érkezett. Martha nyitott be hozzá, de addigra már előkotorta jó barátja, dr. Harold Fleming telefonszámát.

-Martha, kérem hívjon fel mindenkit, aki mára jelentkezett be és irányítsa át őket Fleming doktorhoz, amennyiben nem akarják megvárni, hogy visszaérjek. Sürgősen el kell utaznom és lehet, hogy csak holnapután jövök vissza.

Közben már összekapkodta a holmiját és kifelé tartott, minden további magyarázat nélkül. A reptérre tartva, már a kocsiból hívta fel Donaldot, hogy megkérje, Ericaval nézzenek rá a kutyákra. Los Angelesbe kellett menjen, és csak remélni merte, nem érkezik túlságosan későn.