Gépelési hiba 14. fejezet

-Sel, mikor beszéltél a mamáddal? – csapott bele a közepébe Jash, miután a kötelező udvariassági köröket megfutották. Mind a ketten igyekeztek úgy tenni, mintha a legutóbbi beszélgetésük nem fagyos hangulatban ért volna véget.

-Miért? Valami baj van? – kérdezett vissza ijedten a lány. Eszébe sem jutott, hogy a férfi esetleg arról érdeklődik, a családjának elújságolta-e már a nagy hírt.

-Nem, baj nincs, csak meglepődtem ma. …Tudtad, hogy barátja van? – biztosította ki a gránátot a férfi. Valahol a szíve mélyén volt benne egy kis aggodalom, hogy rövid úton megkapja, hogy semmi köze hozzá, de Selena sportosan vette az akadályt.

-Nem tudtam, de ideje volt. És ki a szerencsés? – kérdezte Selena olyan könnyed hangon, mintha csak egy lottónyertesről érdeklődne.

Jash meghökkenten grimaszolt. Oké, Herbert Jamesnek már alighanem tényleg mindegy, és ő is hallott olyanokról, akik képtelenek magányosan élni, továbbá Selena nyilván mindenki másnál jobban ismeri az anyját, de azért az alig egy évnyi gyász neki kevésnek tűnt. Még hogy ideje volt… De végül is ez tényleg nem az ő dolga, ítélkezni meg végképp nem.

-Jonas Anderson, egy özvegy gazda. …A felesége halála után nagyon összeomlott, majdnem ráment a gazdasága is, de egy ideje érezhetően összekapta magát. Martha mondta is, hogy biztos nő van a dologban, erre ma kiderült, hogy igaza volt, és éppen a te mamádról van szó.

Selena meglepve tapasztalta, hogy nem annyira Jonas Anderson személye érdekli, még csak nem is az anyjának Jonashoz fűződő kapcsolata, hanem a titokzatos Martha, akinek ilyen jó megérzései vannak. Mintha Jash bombázó asszisztensét is így hívták volna. Szerencsére a kérdéseit megtartotta magának, mert ebben a helyzetben csak feleslegesen éreztetné a férfival, hogy féltékeny, mert nem, nem az – tagadott maga előtt a végsőkig. 

-Igazából nyugodtabb vagyok, hogy van valakije. – mondta halkan. -Claytonnak sincs már rá annyi ideje, én is messze vagyok. Egy új társ a legjobb, ami ebben a helyzetben adódhat.

-Neked is szükséged lenne rá, ebben a helyzetben. – vetette közbe a férfi, rárímelve a lány saját szavaira. Persze ő az új társ alatt önmagát értette, nem valami kaliforniai suhancot.

-Anyának a magány ellen kell valaki, én pedig nem leszek magányos. – vitatkozott vele a lány.

-Véletlenül sem akarok veled megint összekapni, de tudod, mi a véleményem erről. – sóhajtott lemondóan Jash. Konok fejű liba! Képtelen megérteni, hogy egyedül kevés lesz, amikor majd rászakadnak a gondok. 

-Rendben, tudom, úgyhogy felesleges elismételned! – motyogta Selena. Nem akart most veszekedni. Olyan jó volt így fekve társalogni Jash-al… szinte mintha egymás mellett feküdnének az ágyban egy kiadós szeretkezés után és meghitten vitatnák meg a család ügyes-bajos dolgait. …-Mit csinálsz éppen? – kérdezte hirtelen, hátha a témaváltással fennmarad a bensőséges hangulat.

Jash körülnézett a kertben. A két kutya valami régi cipőn marakodott, amit fűnyírás közben talált a kert végében. Még a régi, benzinmotoros fűkaszát sem rakta el, ott hevert a pajta mellett, annak a farakásnak a szomszédságában, amiből a kerítést és a pajta ajtaját akarta kijavítani. A kétkezi munka újdonság volt a számára, de élvezte minden percét. Amikor a fűnyírás végén izzadtan hajtotta a nyakát a pajta melletti pumpás kút hideg vize alá, vagy amikor sziszegve szopogatta az ujját, amire rácsapott a kalapáccsal. Valóságos mesterembernek érezte magát a csípőjére csatolt bőrtáskával, amiben a szögek és néhány szerszám lapultak. Aztán kinyitott egy sört és a terasz árnyékában hűsölve hívta fel a lányt.

-Hát, az az igazság, hogy van egy házam. Egy eléggé rozoga házam. Azt újítgatom fel mostanában.

-Ó, azt Erica mondta is. Alig akartam elhinni neki, mert valahogy eddig nem tartottalak farmerfiúnak. Te sokkal inkább olyan lakópark-fiú vagy. – kuncogott a lány. Jash azonnal megsértődött. Na, ennyit a saját egoja fényesítgetéséről.

-Miért lennék az? – kérdezte mogorván.

-Nem tudom, csak az az elegancia, amivel még egy farmert is képes vagy hordani… és annak ellenére, hogy állatorvos vagy, valahogy még abban is úgy gondoltam, csak a házikedvencekkel foglalkozol. De Erica mondta, hogy disznókkal, tehenekkel töltöd az időd nagy részét.

Jash elraktározta az információt, hogy Selena Ericával róla beszélt. Ez akár jó hír is lehetett a számára. Ugyanakkor húzta a száját, mert sokkal jobban örült volna, ha a lány tőle kérdezget, érezteti vele, hogy kíváncsi rá. 

-Igazából bármit kikezelek, amit hozzám hoznak. Mielőtt találkoztunk, itt járt a városban a Krone cirkusz, és az oroszlánnak tályog volt a talpán. Lehet, hogy egy fogfájós oroszlánnál kevés morózusabb állat van, nos, a tályogos oroszlán garantáltan az. De megoldottuk. A másnapi előadáson már Zorro is fellépett.

-Dicsekszel. – mondta a lány, és Jash szinte látta maga előtt a huncut pillantását, ahogy froclizza.

-Nem dicsekszem, ezek a tények. – mondta önérzetesen. -Jonas Anderson ma városi fiúnak nézett, akit inkább hinne színésznek, mint orvosnak, te is le-lakópark-fiúkáztál. Valakinek muszáj az egomat ápolni, és mivel más nincs, kénytelen vagyok én magam megtenni. 

-Mit csináltál ma Jonasnál? – kérdezte a lány békülékenyen, mielőtt sajátos humorával megsérti a férfit.

-Megmentettem egy tehene életét, és mielőtt meggyanusítanál vele megint, hogy dicsekszem, ez is a száraz tény volt csupán.

-Én hősöm… - kuncogott most már hangosan a lány. Jash a szemét forgatta, már kezdte magát nevetségesnek érezni, ahogy a saját talpraesettségét próbálja bizonygatni. Oké, dicsekedett… tényleg. De másként honnan is tudhatná Selena, micsoda főnyeremény ő?

-Erica mást is mesélt… - folytatta a lány. Kicsit kivárt, hátha Jash mesélni kezd, aztán folytatta: -Azt mondta, örökbe fogadtál két kutyát.

-Ja, az? – fókuszált a férfi megint a kutyákra, ahol Sherlock éppen vad vágtában üldözte Watsont, akinek végre sikerült megkaparintania az ócska csukát. -Hát, a barátnőd miatt történt az egész. Először jól összeveszett Sarah Treskell-el, aztán másnap hajnalban megjelent a lakásomon, hogy kísérjem el az ebtelepre. Bár, szerintem csak azt akarta tudni, Sarah ott van-e nálam. – tette hozzá Jash, holott a gondolat csak ebben a pillanatban fogant meg az agyában. Mindenesetre jó ötletnek tűnt kiugratni a nyulat a bokorból, vajon Selenát érdekli-e egyáltalán ez a kérdés.

-Volt rá esély? – kérdezett közbe Selena szinte közönyösen, mintha őt magát nem ez a rémkép kínozta volna a minap, és a férfi a maga részéről elégedett volt ezzel a reakcióval, mert azt bizonyította, hogy a lánynak azért mégsem mindegy, hogy ő mit csinál.

-Nem volt. – szögezte le határozottan Jash. –Remélem, a kérdés abszolút teoretikus volt! – tette hozzá kimérten, mert azért alapvetően remélte, hogy a lány nem nézi olyannak, aki minden nőt az ágyába fektet, akivel eltölt egy estét.

-Az volt, hogyne. – helyeselt nagy komolyan Selena, miközben Jash elvigyorodott. Egyre jobban élvezte a kis szópárbajt, amit vívtak. Határozottan úgy  tűnt, Selenát érdekli, mit csinál, mivel telnek a napjai. Szerette volna hinni, hogy az érdeklődése nemcsak a barátnak szól, hanem a férfinak is. 

-Szóval, kimentünk a telepre, Erica kiválasztott egy kis keveréket; megesketett, hogy szerintem se lesz belőle grizzly, aztán ha már ott voltam, hát én is elhoztam kettőt. – mesélte Jash olyan természetességgel, mintha már régi vágya lett volna megmenteni két kis lelencet.

-Erica azt mondta, halálraítélt volt mind a kettő. – suttogta megrendülten a lány. Egy pillanatra átérezte a kutyusok rettegését. Korábban volt alkalma saját szemével meggyőződni róla, mennyire reménytelenül tud nézni egy ilyen elhagyatott jószág.

-Hát, lehet – szerénykedett Jash. –Engem igazából a tekintetük fogott meg. Összekapcsolódott a szemünk, és azonnal tudtam, hogy őket kell hazavinnem. … Mint amikor téged megláttalak Donaldéknál. – tette hozzá halkan. A vonal túlsó végén csend honolt.

-Engem nem akartál megtartani. – motyogta végül Selena. –Ha őket is csak ideiglenesen … annál rosszabb érzés nincs, amikor rá kell jönniük, hogy mégsem találták meg az igazit… mármint gazdit. – mondta, s közben akkora gombóc volt a torkában a beszélgetésben érzett párhuzamtól, hogy majd megfulladt. Most Jash-on volt a hallgatás sora. Minden sejtje tiltakozott a hasonlat ellen. Ő az első perctől akarta, hogy Selena maradjon, hogy legyen idejük kideríteni, mi kezdődött el közöttük ilyen viharos módon, Selena volt az, aki esélyt sem adott, elment.

-Nézd, ez a két lókötő aznap szétrágta a pajta ajtaját, ahova bezártam őket, de nem megszökni akartak, csak egy kis térre vágytak. …Te viszont elmentél. – tette hozzá csendesen.