Gépelési hiba 17. fejezet

Bocsánat, ez kicsit rövidebbre sikerült, de nagyon összejöttek mostanában a dolgaim...

***

-Micsoda? – hördült fel Selena, aki  eddig a pillanatig még meg is értette Jash lelkiállapotát. Ez az ellentmondást nem tűrő hang azonban felpiszkálta benne a harci kedvet. Tisztában volt vele, hogy erősen kifogásolható, amit tenni szándékozik, de kije neki Jash, hogy ilyen hangon beszéljen vele?

-Jól hallottad! Ha el akarod vetetni, perrel fenyegetem meg a kórházat, amennyiben elvégzik a műtétet a hozzájárulásom nélkül, és legyél benne biztos, hogy hamarabb esik piros hó Los Angelesben, mint hogy én ehhez a beleegyezésemet adjam. Te akartad ezt a gyereket, megkaptad és most meg is fogod szülni. Ilyen egyszerű. – válaszolta meg a kérdését a férfi.

Selena visszanyelte a hirtelen kikívánkozó dacos választ, amiről ő maga is tudta, hogy végtelenül bántó és igazságtalan lett volna, hiszen ő volt az, aki akarta a férfit és rajta keresztül az eszement ötletét megvalósítani. Tulajdonképpen csak újabb szeretetre méltó oldalát villantotta meg előtte. Végtelenül becsületes férfi volt, igazából már bosszantóan tökéletes, aki mellett a saját hibái lassan az égig értek. Olyan könnyű lenne behódolni neki… hiszen ha ennyire védelmezi azt az épp csak osztódásnak indult petesejtet, akkor nyilván őrá is vigyázna, de nem élhet vissza a jóindulatával.

-Jash! – próbálkozott lágyabb hangot megütni a lány – nem tehetem. Nincs állásom, senki nem is akar adni, amikor megtudják, hogy gyereket várok, a háziúr is közölte, hogy amikor a szerződést kötöttük, szó sem volt kisgyerekről, ezért felmondja a bérletet, …már alig vannak tartalékaim… nem magam miatt, miatta nem tehetem … milyen életet tudnék neki nyújtani? Próbáld elfogadni, hogy most ez nem jön össze. – kérlelte kétségbeesetten.

-Van egy rossz hírem, már összejött. – tromfolta le a férfi feszült arcvonásokkal.  –Elég gyenge érvelésnek tűnik, hogy az anyagi problémák mögé bújsz, mert ezekkel tisztában lehettél akkor is, amikor nem szedted azt az átkozott gyógyszert. Még egyszer mondom, te akartad, megkaptad… most leszel szíves vállalni a következményeket!

-Ha kifizetném a kórházat, már tényleg nem maradna annyi pénzem, hogy kihúzzam addig, amíg a kicsi eléri azt a kort, amikor bébiszittert fogadhatok mellé. Az állásommal megszűnik a biztosításom is, nem tudom fizetni a gyerekorvost sem. Jash, értsd már meg, hogy ez az egész egy zsákutca! – kiabált most már Selena is. –Belátom, rosszul mértem fel a lehetőségeimet, és nem gondoltam bele, mi lesz, ha nem találok munkát. Munka nélkül pedig egy hónapig sem maradok a felszínen. Hidd el, sosem lennék képes erre a lépésre, ha csak a magam kényelmét nézném, de egy gyerekkel nem tehetem meg, hogy elveszem tőle a lehetőségeit.

-Ezért aztán elveszed az életét. – szúrta közbe kegyetlen pontossággal a férfi. Selena elsápadt. Ki nem mondott, eltagadott lelkiismeret furdalását nevesítette Jash ezzel a rövid mondattal. Rosszul volt. Az önmaga iránt érzett utálata már fizikai tüneteket produkált. Valóban képes lenne kioltani egy kis életet?  Tanácstalanul összeomlott, a szó szoros értelmében is, mert a lábai már nem tartották meg és a fal mentén lecsúszva összekuporodott az előszobában, ahol idáig kiabáltak egymással. 

Jash nézte az összetört nőt és érezte, ahogy a szívét szorító görcs lassan oldódni kezd. Selena rendes nő, csak a kétségbeesés hívta elő belőle ezt a szörnyű ötletet, de be fogja látni, hogy ez nem megoldás, ezzel csak önmagát teszi tönkre. És talán azt a megnevezhetetlen fura kapcsolatot, ami egy ideje összeköti őket.

-Gyere haza! – mondta csendesen.

-Haza? Nincs nekem hova hazamennem. – rántotta meg a vállát a lány.

-Wichita visszafogad, hiszen ott a családod… és ott vagyok én is. Gyere haza! – ismételte meg halkan.

-Haza fogok menni. A műtét után azt terveztem. …Ez az egész itt – mutatott körbe, mintha ezzel a mozdulattal egész Los Angelest a férfi elé tárhatná – csak egy álom volt. Még csak nem is a jobbak közül való. Itt még azok is nehezen boldogulnak, akik tudják, mit akarnak. Én csak annyit akartam, hogy más legyen az életem, ne csupa lemondás és keserűség. Erre a legnagyobb fájdalom pont itt szakadt a nyakamba. De pontot teszek a végére, és hazamegyek. Ígérem. – sóhajtott mérhetetlen keserűséggel a hangjával Selena. 

-Félreértettél. Hazajössz, de a gyerekkel együtt. …Nem engedem, hogy elmenj ahhoz a mészároshoz! – fordult el tőle a férfi. A fal felé fordulva akadozva folytatta: -Hidd el, nem vagy egyedül! De ilyen távolságból nem tudunk segíteni. Ha hazajössz, minden megoldódna. Tudom, hogy büszke, önálló nő vagy, de mondhatsz bármit, ez a baba a kettőnk felelőssége és én melletted lehetek. Akár anyagilag is. Tudom! – emelte fel a kezét még mindig háttal állva – Ne tiltakozz! Mondom, akár anyagilag is. De … ott az a ház… igazán tágas, külön lakrészetek lehetne, ha akarod… és máris megspórolnád a lakbért. Még valami könnyű munkát is tudnánk találni. Wichitában még segítenek az emberek egymásnak… - mondta halkan, érzelemtől fűtött hangon, amely maga volt a csábító kérlelés.

Selena nézte a feszesen tartott vállakat. Férfi… tudja tartani magát, még a legnehezebb helyzetekben is… hiszen erre nevelik őket kisgyerek koruk óta. Egy férfi nem sír, egy férfi nem érzeleg. A szabályt azonban már azzal is megszegte, hogy egyáltalán állást foglalt ebben az egészben. Még sosem ismert férfit, aki egyszerre lett volna ennyire kemény és ugyanakkor érző lelkű. Mégis, egészen addig a pillanatig keresgélte a szavakat, mivel győzhetné meg, amíg meg nem látta a felé forduló férfi szemeiben a könnyeket. Ezek a könnyek legyőzték. Feltápászkodott és mint egy alvajáró, a gardróbhoz lépett és némán kiráncigálta a bőröndjét. Az ágyra emelte, kinyitotta, aztán megfontolt, aprólékos mozdulatokkal pakolni kezdett. Még nem tudta, hova tart, de egyben biztos volt… Jash-al hazamegy. Majd meghúzza magát az anyjánál… a férfinak igaza volt, Wichita visszafogadja, hiszen ott a családja, a barátai… és ott lesz Jash is.