Gépelési hiba 13. fejezet

Jash megtörölte a homlokát, de legszívesebben letépte volna magáról a hátára tapadt pólót a rajta lévő kezeslábassal együtt. Kegyetlen meleg volt, és az ellés sem zajlott simán. A borjú lábakkal előre készült világra jönni és mire Jonas kihívta, már képtelenség lett volna megfordítani, így mást nem tehetett, mint hogy megpróbálja kibogozni a vékonyka lábakat.  Resa, a majd hatszáz kilós tehén az oldalán fekve kínlódott és még a borja megszületése sem hatott rá felszabadítóan, meg sem próbált felállni. Jash aggódva vizsgálta meg. Szerencsétlen tehén tőgye majd eldurrant. Az ellés közeledtével a fokozott tejtermeléstől teljesen kiürült a szervezetéből a kalcium és a tőgyekbe áramlott. Alacsony volt a hőmérséklete és néma csend honolt a gyomrában a máskor normális másodpercenkénti emésztési hangok helyett. Ez tejláz! – ismerte fel az egyértelmű jeleket. Erre egyetlen megoldást látott, amely azonban hordott magában némi kockázatot. Egy kalcium infúzió közvetlenül a vénába egyaránt lehet a megoldás, de rossz esetben az állat pusztulását is okozhatja. 

Jonas Anderson összevont szemöldökkel figyelt. Ismerte az állatait annyira, hogy tudja, Resa nem lenne hálás érte, ha még ő is beszállna a nyomorgatásába. Egy ideges Resa pedig kiszámíthatatlan Resát jelentett. Ez pedig kényes művelet lesz, úgyhogy nem akarta megzavarni az orvost sem. Szimpatikus fiúnak tartotta Jash Henninget, de voltak fenntartásai vele szemben, mint állatorvossal. Nem mintha Nérót nem kezelte volna le hibátlanul, de ezzel a sima képével sokkal inkább illett volna egy orvosokról szóló filmsorozatba, mint ide a tehéntrágyás istállóba. 

-Jonas! Most bekötöm az infúziót. – mormolta Jash, miközben a tehén nyakán ülve próbálta elsőre eltalálni a vénát. –Kötelességem figyelmeztetni, hogy a dolog rosszul is elsülhet. – grimaszolt a gazdára. –Folyamatosan figyelnem kell a szívműködését, mert ha túl gyorsan kapja a kalciumot, szívrohamot kaphat. De ahogy az emberek sem egyformák, a tehenek is másként reagálhatnak ugyanarra a dózisra, úgyhogy fogalmam sincs, neki mi a gyors. De csak ez az esélye van, másként elpusztul. Bízik bennem? – nézett az idős férfi szemébe, aki karba tett kézzel állt Resa túloldalán.

-Ha eltalálja a vénát, bízni fogok. – morogta a gazda gondterhelten. Arra gondolt, az öreg Wakefield doktor vajon mit tett volna ebben az esetben. Régen ő gondozta az állatokat, mielőtt nyugdíjba nem vonult. Az biztos, hogy az utolsó időkben már ez a mutatvány sem sikerült volna neki, figyelte a fiatal orvost, aki bár Resa nyakán ült, mégis láthatóan éppen csak annyira terhelte, amennyire muszáj volt, hogy az állat a szúráshoz nyugodt helyzetben maradjon.

-Kösz! – vigyorodott el kínjában Jash. –Jó is, ha biztatják az embert. – morogta, aztán elengedte a csipeszt és a kalcium lassú csöppekben megindult az átlátszó vékony csőben. Jash a tehénre fekve hallgatta a szívverését, Jonas pedig feszülten figyelte mindkettőjüket. Egy idő után Jash felegyenesedett és a tasakra vetve egy pillantást, Jonasra nézett, miközben magabiztos kézzel tette a dolgát.

-Ki kell húzzam, mert elhalkult a szívverése. A maradékot a bőre alá szúrom, onnan majd lassan felszívódik. …De most menjen odébb, mert lehet, hogy kitör, ha leveszem róla a béklyót – figyelmeztette a tulajdonost, aztán könnyedén felállt, felkapkodta a beavatkozáshoz használt dolgait és tisztes távolságból megrántotta a tehént fogolyként tartó hurkot. Resa testén egy remegés futott át, aztán nagyot fújtatva lendületet vett, és … felállt. Farkát csóválva a közelben fekvő újszülöttjéhez ballagott, aztán orrával megbökdöste. A kis bikaborjú összeszedte minden erejét és ügyetlenül próbálkozva lábra állt, aztán hamarosan már az állán csöpögött az anyja bőségesen csordogáló teje. 

-Hát, azt hiszem, most már elmondhatjuk, hogy sikerült – sóhajtott Jash és a közelben álló kocsija csomagtartójába pakolta be a holmiját. Lehúzta a kezeslábas cipzárját és féllábon ugrálva lerángatta a gumicsizmáját is, aztán az ülésre támaszkodva belebújt a cipőjébe. Jonas kisimult arccal figyelte a jószágot, aztán a korát meghazudtoló erőteljes, magabiztos léptekkel odament hozzá. Kezet nyújtott Jashnak:

-Ha nem lenne a táblája a rendelő ajtaján, azt hinném, hogy színész, de piszkosul érti a dolgát. Köszönöm!

-Én köszönöm az elismerést, Jonas. – mosolyodott el halványan Jash.

-Hallottam a városban, hogy hazavitt a menhelyről két kutyát. – nézett el mellette a férfi. Jash meglepve vonta össze a szemöldökét.

-Kitől hallotta?

-Beszélik.  – vonta meg a vállát a férfi. –Ha tejre van szüksége, nálam bármikor kaphat. És ha vágok állatot, majd gondolok az éheseire.

-Köszönöm, Jonas. Tudom, hogy gondjai voltak, úgyhogy ezt a tasak kalciumot hagyjuk … - kezdett bele óvatosan Jash. Finoman akarta az öreg tudomására hozni, hogy nem küld számlát a mai beavatkozásról, de tisztában volt vele, hogy a finomkodás nem tartozik éppen az erősségei közé. Viszont véletlenül sem akarta megsérteni az idős férfi önérzetét. 

-Nem úgy van az! – horkant fel az öreg. –A gondok azért vannak, hogy megoldjuk, mostanában elég jól megy a farm, maga pedig megdolgozott a pénzéért. Megmentette nekem Resát és ezt a kis maflát is – nézte mosolyogva az egyre ügyesebben mozgó kis borjút. –Küldje csak el azt a számlát, majd Lorna elintézi a bankban. – bólogatott elgondolkodva. Jash felkapta a fejét… még a végén az asszisztensének lesz igaza? Egy nő édesíti meg Jonas öreg napjait?

-Lorna? – kérdezett vissza kicsit félrebiccentett fejjel, és az öreg hamiskásan rámosolygott.

-Igen, Lorna James. Maga is ismeri. Mesélte, hogy ott volt a fia esküvőjén.

-Lorna James? – kerekedett el végképp Jash szeme. Selena mamája és az öreg Jonas? Persze, csak ő öregezi le a férfit, akinek arcát olyan mély ráncok szántották, mint a Grand Canyon, de ezen a vidéken, a farmjukból élő férfiaknak ilyen volt az arcuk. Ha jól utána számol, Jonas talán még el sem érte a hatvanat. Lorna James… Vajon Selena tudja?

Elbúcsúzott, aztán a sikertől és a meglepő információtól feldobva két rövidet dudálva kihajtott a kapun, hazafelé véve az irányt Sherlockhoz és Watsonhoz, akik az eltelt napokban életük fő hivatásának tekintették a ház és a kert védelmét. Már előre vigyorgott, mit fog szólni a lány, ha a kedves mama esetleg ugyanolyan titkolózó, mint a leánykája.

*

Selena a hátán feküdt a szőnyegen, lábai fent voltak a kanapén és a telefonját nyitogatta-csukogatta, miközben a plafonon játszó gyertyafényt bambulta. A kemény padlón való fekvés jól esett a hátának, bár tisztában volt vele, hogy a felállás, négykézlábra tápászkodva nem lesz túlságosan sikkes. Clayton ezerszer letolta már érte, hogy így játszadozik a telefonnal, mondván ezzel fogja megadni a kegyelemdöfést az öreg Nokiának, de ha ideges volt vagy tanácstalan, akkor mindig így csattogtatta. Most például két érzés között viaskodott. Beszélni szeretett volna Jash-al, hallani a hangját, elmesélni neki a dr. Morgenstennél lezajlott vizsgálatot. Ugyanakkor  erőnek erejével fogta vissza magát. Nem, nem fogja felhívni a férfit, mert semmi kedve megint az okoskodását, a baljóslatú nyafogását hallgatni. Egyedül van, nem fog menni, segítségre van szüksége… ezekkel ő maga is tisztában volt, nem kellett egy ilyen okostojás, aki az orra alá dörgöli a nyilvánvalót. Inkább valami optimizmust kellett volna sugároznia, de Jashból azonnal kitört az aggodalom, ahogy ő bejelentette neki a nagy hírt. Persze, ezt értelmezheti a férfi aggódásának jeleként is, és az már azonnal szívet melengető érzés volt. Úgy döntött, igen, Jash csak aggódik érte, mert fontos neki, hogy ne kerüljön bajba, ne szoruljon idegenek segítségére. Jash igazából egy jó barát… és egy fantasztikus pasi – sóhajtotta vágyakozóan. 

A telefont a szeméremdombjára rakta és kézfejével kitörölgette a könnyeket a szeméből. Mostanában állandóan meghatódott mindenen, teljesen mindegy, hogy a gyerekeknek szánt rajzfilmet bambulta a tv-ben, vagy egy régi romantikus filmet valamelyik csatornán. Bosszantó mellékhatása volt ez a terhességnek. Lassan már ott tartott, hogy a sportcsatornán akár a pankrációs shown is el tudta bőgni magát, merő együttérzésből, ahogy az izomkolosszusok egymást csépelték. De ha krimit nézett, akkor is vigasztalhatatlanul siratta az áldozatot. … A következő pillanatban a készülék rezegve mocorogni kezdett az ölén és ő elvigyorodott. Jash! Még a távolból is képes kéjes érzéseket kiváltani belőle. Pár pillanatig elmerengett a telefonszex fogalmának újraértelmezésén, aztán ijedten kapott a készülék után, mielőtt a férfi azt hiszi, hogy nem is akarja felvenni.