"Ha egy könyvet igazán el akarsz olvasni, de még nem írták meg, akkor neked kell megírnod." - Toni Morrison
"Az álom írás, az írás pedig sokszor nem más, mint álom." - Umberto Eco


2014. július 28., hétfő

Gépelési hiba 27. fejezet



Jash észre sem vette, hogy a kutyák nem rohannak eléjük, ahogy a lassan nyíló kertkapun beállt az udvarra. Csak azt látta, hogy Selena ugyanolyan kapkodva nyúl a kocsiajtó felé, mint ahogy az ő szíve zakatolt,  és fél lábbal már odakint van, amikor ő egy lovagias gesztussal ki akarta emelni az ülésről.  A karja után nyúlt és visszahúzta egy csókra, amitől remélte, hogy elzsibbad annyira, hogy megvárja, amíg ő körbefutja a kocsit. Bejött a számítása. Selena nedves, csillogó ajakkal és kissé ködös tekintettel ücsörgött az anyósülésen, megfeledkezve róla, hogy az előbb már az ajtót akarta felrántani. Ahogy Jash érte nyúlt, szinte a karjaiba röppent és a férfi nyakát szorosan ölelve igyekezett minél jobban beleolvadni ebbe az ölelésbe. Soha sehol nem érezte magát olyan biztonságban és annyira szeretett nőnek, mint Jash karjaiban. 

Hallgatta a férfi szívének erőteljes dörömbölését, miközben a nyitott ingnyakban harapdálta a férfi kulcscsontján a szőrszálakat. Jash tehetetlenül toporgott az ajtó előtt, mert semmiképpen nem akarta letenni az édes terhet, viszont fogalma sem volt róla, hogy juthatna a kulcsaihoz. A következő pillanatban megérezte a vékony kutakodó ujjakat, ahogy egy mellékesnek szánt izgató érintés után kikotorják a kulcscsomóját a zsebéből, aztán Selena ügyesen kinyitotta a zárat. Odabent Jash semmivel sem törődve rúgta be maga mögött az ajtót, aztán fogást változtatott és a lányt a vállára vetve körülnézett.  Nem, a nappali nem felel meg! – döntött el és határozott léptekkel a lépcső felé indult. Odafent aztán kicsit fújtatva, de elégedetten dobta Selenát az ágy közepére. Mire a lány kacagva odébb gurult az ágyon, már ő is ott hevert mellette és fürgén kapott utána.

A kocsiban még szinte fojtogató szexuális feszültség mostanra játékosságnak adta át a helyét. Gombok pattantak, zipzár csusszant, cipők koppantak a sötétre pácolt parkettán. Mohón és mégis gyengéden derítették fel a ruháik alatt rejtőzködő testeket. Mindketten úgy érezték, hogy már időtlen idők óta nem ölelhették a másik testét, nem érezhették a szenvedély forróságát, a kívánás éhségét… és most szinte eufórikus volt az örömük, hogy vége a rájuk erőszakolt távolságtartásnak.
Selena nem érzékelte maga körül a világot, ami túl volt Jash napbarnította bőrén, csak a kéjt érezte, amely a bensőjéből megindulva feltartóztathatatlanul tört a felszín felé. Semmi sem változott! Elég volt a férfi egyetlen érintése, hogy őt engedelmes és ugyanakkor kezdeményező nősténnyé változtassa, aki elementáris erővel akarta a párját. Így volt ez már az első alkalommal is, bármennyire is szerette volna hinni, hogy csak az akkor elfogyasztott néhány pohár ital hántotta le róla a gátlásait. Nem! Jash mellett nem léteztek gátlások, csak az öröm, amit egymásnak nyújtani akartak és tudtak.

Jash hirtelen, mint aki álomból ébred, felemelte a fejét és miközben ujjait összefonta a lányéval, gyengéden szájon csókolta. Aztán újra eltávolodott egy kicsit és lázban égő szemeivel a pillantását kutatta. Selena zavartan elmosolyodott.
-Mi van? Ne nézz rám úgy, mintha még soha nem láttál volna!
-Az elmúlt napokban állandóan rajtad járt az agyam. – mormolta a férfi, miközben testével szinte a lepedőhöz szorította.
-Nekem is. Mármint rajtad – csuklott el a lány hangja.
-Ebben reménykedtem. – vallotta be Jash és egy újabb zsibbasztó csókkal élesztette fel az előbbi lángoló tűzvészt magában rejtő parazsat. –Amióta ismerlek, mindig van valami, ami miatt te uralod a gondolataimat, de most először … akarom őket neked is bevallani. – fejezte be kis tétovázással a hangjában a férfi.
A lemenő nap fényei, vagy inkább árnyékai furcsa maszkot rajzoltak az arcára…. majdnem olyan jól elrejtették a gondolatait, mintha egy álarcot öltött volna magára. Csak a szeme beszélt, de olyan beszédesen, hogy Selena szinte belepirult. Amikor azonban Jash megszólalt, nem olyasmit mondott, amire számított. 

-Szeretsz velem lenni?
-Biztos, hogy ezt most akarjuk megbeszélni? – billentette meg követelőzően a csípőjét a lány, és próbálta kiszabadítani a csuklóit, amelyeket mostanra Jash satuként szorítva a lepedőhöz szögezett.
-Válaszolj nekem! – sürgette követelőzően.
-Te is tudod, hogy igen – forgatta meg a szemét a lány.
-Nem tudom. Sosem mondod. Csak homályos jeleket küldözgetsz, én pedig nem tudom, hogy nem csak képzelem-e a válaszokat.
-Jash! Itt vagyok veled. Mindannak ellenére, ami történt, még mindig itt vagyok. Nem tudom, hogy kell elmondani egy férfinak, hogy akarom őt, csak kimutatni tudom. Sajnálom, ha ez számodra nem egyértelmű.
-Olyan nehéz kimondani? – sóhajtott a férfi, aztán egy újabb csókkal belefojtotta a lányba a választ.
-Szeretek veled lenni. – ismerte be halkan Selena. –Szeretem, hogy melletted úgy érzem, én vagyok a legkívánatosabb nő a földön, szeretem azt a nőt, amilyennek te látsz engem. …És szeretlek, mert van benned kitartás megvárni, amíg végre felismerem a kincset, ami a kezem között van.
-Nem vagy te buta lány. – mosolyodott el a férfi. –De tévedsz benne, hogy én másnak látnálak, mint amilyen vagy. Nekem szakmai kötelességeim érteni a ki nem mondott szavakból, mivel a pácienseim ritkán tudják elmondani, mi a problémájuk.
-Ne gyere nekem ezekkel a kutyás analógiákkal! – kuncogott Selena. Jash hirtelen elkomolyodott és szabaddá téve a lány kezeit, megsimogatta az arcát. 

-Gyere hozzám feleségül! – mondta neki minden előzetes sejtetés nélkül, és Selena hangja elakadt a meglepetéstől.
-Azért mondasz ilyeneket, mert értesz a ki nem mondott szavakból? – kérdezte csillogó szemekkel.
-Tudom, hogy jó esélyeink lennének. Tudom, hogy szeretlek. És tudom, hogy te is kedvelsz, mert különben már hetedhét határon is túl járnál. Zárjuk rövidre a dolgokat! Sokkal egyszerűbb lenne az életünk, senkinek nem kellene magyarázkodnunk, és ha egyszer összehozzuk azt a babát, akkor nem kellene veszekednünk, hogy kinek a nevét viselje.
-Csak ezért? – kérdezte Selena a szemében huncut mosollyal, de a hangjában azért árnyalatnyi kétellyel.
-Nem, nem ezért; hanem azért, hogy minden este itt legyél az ágyamban, reggel a kócos hajad legyen az első, amire pillanthatok, a párna nyomára az arcodon. Hogy büszkén foghassam a kezed az utcán, mindenki számára nyilvánvalóvá téve, hogy én vagyok a szerencsés, akinek igent mondtál. …És talán azért is, mert nem találnék még egy olyan nőt, aki képes lenne megcsinálni a teraszt, ha kilazulnának a deszkák. Selena James, te vagy a főnyeremény a számomra.

-Tudod, én is gondoltam már rád, mint lottó-nyereményre. – kuncogott a lány. Percekkel korábban még meg tudta volna fojtani Jash-t, amiért félbeszakította a szenvedélyes játszadozást, de most remegő szívvel ölelte magához a férfi kemény testét. Szerette. Ennyit tudott, és  bármennyire is ijesztő volt a gondolat, hogy a válaszától az egész eljövendő élete függhet, biztos volt benne. Talán ezért is volt benne az a bizonyosság, hogy ettől a férfitól szívesen szülne gyereket. A teste megértette abban a percben, hogy megismerte… az értelme, az oly sokat dicsőített okossága lassan utolérte ezt a felismerést. Igen, hozzá akar menni, boldoggá akarja tenni, élvezni akarja mindazt, amiben mellette része lehet, és a társa akar lenni, a támasza, ha kell. 

Jash még a válaszára várt. Hogy megsürgesse, kezei lassú, lusta cirógatással kalandoztak a testén, és a lány érezte bennük a bizonytalan remegést. Istenem, ez a gyönyörű férfi is kételkedik önmagában, a rá gyakorolt varázsában? Kezét lassan Jash combjára csúsztatta. Néma felszólítás volt ez, hogy figyeljen rá. A férfi nem is értette félre. Rá emelte a tekintetét, minden izma megfeszült, nem volt kétséges, hogy minden figyelme most őrá fókuszál. A válaszra várt és nyilvánvaló volt, hogy nem biztos benne.
-Szeretnék a feleséged lenni! – suttogta neki halkan és majdnem elsírta magát a férfi megkönnyebbült, boldog pillantásától. Ennyire akarta őt? Ennyire akarta, hogy hozzá tartozzon, amikor neki adott volna mindent ígéretek nélkül is? A kezei lassan tovább siklottak… Jash fenekére, és megszorította. A férfi halk hördüléssel csókolta szájon, aztán újra elszakadva tőle, csendes zihálással suttogott:
-Remélem, komolyan gondoltad, mert ha reggelre meg találnád gondolni magad, hát kitekerem a szépséges nyakadat!
-Nem vagyok bolond. Nem fogok visszatáncolni. – húzta magára Selena. –Gyere! – nyögött követelőzőn. Jash-nak nem kellett több biztatás. Ha ez egyáltalán lehetséges, még inkább felizgatta gyengéd, szerelmes csókjaival és mire teljesen birtokba vette, már kétség sem férhetett hozzá, hogy Selena kész befogadni a testét. A kórház, a műtét, a keserű napok már mögöttük voltak, ezzel a vallomással pedig már a jövőbe vezető útra léptek. Együtt, és ez mindennél többet jelentett most mindkettőjüknek.

3 megjegyzés:

Gabó írta...

NA.VÉGRE!
Ez a tiszta munka! Kijelenteni, megmondani, kérdezni kell a dolgokat.
Szóból ért az ember lánya!
Ja, hogy akkor a mese se tart eddig? Akkor egye fene, néha félreérthetik egymást! ;)
Tetszett!

zso írta...

Örültem, hogy Selena maga mögött hagyta az érveit,grimaszait és dacosságát.
Köszönöm. Puszi

csez írta...

Úgy látom Jash is a múlt századból maradt itt ;)
Szőrszál-harapdálás?!? :P XDDD
K&P