Mindenki egyért, egy érte - 3. rész

-Láttátok mostanában Emmát és Tonyt? – kérdezte Robert tele szájjal, ahogy a futásból hazaérve egy friss kiflit mártogatott éppen egy nagy bögre hideg tejbe és élvezettel cuppogta az átázott tésztát. Tom fintorogva dobott oda neki egy papírtörlőt.

-Úgy eszel, mint az a hároméves odaát – morgott, miközben szeme a tőzsdehíreket pásztázta. Volt egy jó befektetése. Kis összegen kis nyereség, de vérszemet kapott, így aztán elhatározta, ez lesz a jövője megalapozásának útja. –De hogy a kérdésedre válaszoljak, igen, láttam őket, ahogy az előbb kézenfogva elmentek itthonról. Nagyjából az előtt, hogy te megjöttél. ...De haver... remélem, nem töröd a fejed semmi marhaságon azzal a csajjal. Még te sem tudsz felnőttként viselkedni, mit akarsz egy kisgyerekes nőtől? Azok nem alkalmi szexpartnerre vágynak, hanem biztonságra és apucira, aki fizeti a számlákat, meg elmegy a gyerek óvodai ünnepségére.

-Ó, a józan okostojás Thomas Manning ma reggeli aranymondását hallottuk. – gúnyolódott Robert, ahogy kihörpölte a tej maradékát. Izzadt kézfejével letörölte szája széléről a tejet és a pólójába törölte, amely már úgyis izzadtságtól volt foltos. Ez volt a szokása, hogy még a zuhany előtt magába töltött fél liter hideg tejet, pótlandó az elvesztett energiákat. Az ujjatlan trikó elől-hátul rátapadt, lábszárán még ott gyöngyözött  a víz, ahogy átfutott egy fellocsolt szakaszon és felverte magára az utca porával keveredett vizet. –Na jó, hogy ne érje szó  a ház elejét, én léptem a zuhany alá. – nyújtózkodott nagyot és a bögrét a mosogatóba téve elindult. A következő pillanatban kopogtak, úgyhogy vett egy kanyart az ajtó felé, hogy kinyissa.

Emma és a kis Tony álldogáltak odakint. Emma zavartan toporgott.

-Leszaladtunk a boltba reggeliért, de azt hiszem, az asztalon maradt a kulcsom, ... az ajtó meg becsapódott, és most... szóval... valaki ki tudná nyitni valahogy, vagy telefonálhatok egy lakatosért? Tonynak meg pisilnie is kell, szóval...

Tom a gyerek felé nyújtotta a kezét. –Na, gyere te kis pisis... anyának nem szabad bemenni a fürdőszobánkba, tudod, kicsit rumlis odabent. – mondta bohóckodva, és Emma akaratlanul is elképzelte a rumlit, amit három fickó képes csinálni. Valóban, azt inkább nem szeretné látni, mert valószínűleg rémálmai lennének utána. A gyerek  a korábbi félénkségét meghazudtolva engedelmesen kapaszkodott a fiú kezébe és követte. Rob közben az előszobaszekrényben matatott, aztán szerszámokkal felszerelkezve a lány lakása felé indult. Emma kicsit szélütötten álldogált még az ajtóban, aztán nyelt egy nagyot és utána indult.

Mind közül ezt a srácot csípte a legjobban. Nem tudta volna megmondani miért, hiszen alapjában Matt lett volna az a típus, aki neki mindig is bejött, a sötét hajú srácok. De Robert... mindig volt benne valami megfogalmazhatatlan finomság, amivel kirítt a pasik közül. Pedig most aztán még véletlenül sem nézett ki költőnek vagy más művésznek. Most férfi volt a javából. Izzadt, zihálós, félmeztelen férfi... és a látvány akaratlanul is megbolygatott benne valamit, amiről azt hitte, a válással együtt pontot tett arra is. De ez a szótlan segítőkészség, amivel máris a zárnál ügyeskedett, egy szót ejtve a kétbalkezességéről,  a karján a folyosó fényben megcsillanó aranyszínű szőrszálak, a karizmainak játéka, a testére tapadó futóruha.... Ahogy leguggolt, hogy a zár szemmagasságba essen, a combján megfeszülő anyag és a nyirkos bőr a lány előtt kézzelfogható távolságban... Szíve szerint menekülőre fogta volna, de ahova menekülhetett volna, az éppen ennek az izgató pasinak az ügyességén múlott, hogy valaha bejut-e oda. A következő pillanatban halk kattanással kinyílt a zár és Robert belökte az ajtót, miközben ruganyosan felállt. 

Emma hálásan mosolygott rá, aztán ennyivel Robertnek be is kellett érnie. Meg azzal a kissé elnyíló szájú pillantással, ahogy Emma tekintete a szájára siklott. Akaratlanul is megnyalta az ajkait, amelyek dúsak voltak, csókot ígérőek és most háromnapos szőkés borosta vette körbe. Egy pillanatra arra gondolt, talán csak nem maradt a szőrzetén egy kicsi a tejből és kifliből, de aztán szürke szeme elsötétült, ahogy megérezte a lányból áradó kívánás erejét. Hoppá! Tudja vajon Emma, hogy ilyen pillantást a pasik felhívásnak vesznek? Tisztában van vele, hogy mit üzennek a szemei, az ajkait félszegen harapdáló fogai, megnyalintó nyelve?  Végig sem gondolva, mit csinál, magához húzta a lányt és szinte belökte a szobába, hogy a következő pillanatban becsapódjon mögöttük az ajtó. A vad csókolózásnak Tom hangja vetett végett a fa túloldaláról.

-Hé, ti hova lettetek?

Robert elszakította az ajkát Emma nedvesen csillogó szájáról és ujjaival letörölte róla a nyálát, aztán mély levegőt vett  és kinyitotta az ajtót.

-Kinyílt, kipróbáltam, a  zárral semmi gond. Ha a kulcs előkerül, simán be lehet majd zárni. – mondta olyan közömbösen, mintha az előbb a szíve nem akart volna átcsusszanni a lány torkába.

Tony az anyját meglátva vigyorogva indult feléje, kis kezében egy kiflit szorongatva. Tom szeme a lány és barátja között cikázott, azán a nyakát masszírozva kényszeredett kis mosolyt küldött feléjük.

-Én lépek, találkozom valakivel. Gyere, nehogy most aztán te zárd ki magad! – biccentett a fejével Rob felé, aztán nem tudta megállni, hogy hozzá  ne tegye: -Bár, Emma, hálából a ma reggeli jócselekedetedért talán beengedne, amíg haza nem érek.

*

-Mi a jó büdös francot művelsz? – sziszegte Tom, ahogy becsukódott mögöttük az ajtó. Robert a szája szélét rágcsálva igyekezett flegmán válaszolni, de tisztában volt vele, hogy a színészkedés sosem ment neki igazán jól. Olyan éles szemű megfigyelőnél, mint Tom, soha. Most ráadásul még ő maga sem értette, mi a franc történt odaát.

-Kinyitottam neki az ajtót. – rántott a vállán és a fürdőszoba felé indult, hogy rövidre zárja a készülő hegyibeszédet.

-Apuskám, te valami mást is nyitogattál ott, hogy azt ne mondjam, döngettél. – szólt utána a barátja, de erre már vissza sem fordult, csak feltartotta a középső ujját. Nem fog vitatkozni. Nem tudna vitatkozni. Nem volt túl elegáns ez a revansnak szánt mozdulat, de jobb hirtelen nem jutott eszébe, amivel szavak nélkül mondhatná el, nincs kedve a történtek ragozásához. Megnyitotta a zuhanyt és ledobálta magáról a holmiját a zuhany aljába, hogy egy füst alatt a mosást is letudja, aztán beállt a kupac tetejébe és egy  lusta mozdulattal behúzta Tom orra előtt az ajtót, jelezve, a téma be van fejezve. Még hallotta, ahogy a barátja kifelé indul és közben azt morogja: Marhája!

*

Emma a hátát az ajtónak vetve végigsimított az ajkán. Jézus! Ez ilyen is lehet? Ilyen elemi erejű, mindent elsöprő, a semmiből támadó tornádó? Ha ezt Rick csinálta volna, undort érzett volna és ellenkezést, ez az idegen srác meg mindent megkaphatott volna, ha a barátjának nem olyan sürgős visszahoznia Tonyt.  Nem értette önmagát, mert amióta Rick az ujjára húzta a gyűrűt, még a gondolatát is kerülte, hogy egy másik pasira csak ránézzen is. Pofon kellett volna vágja Robot is, nehogy már azt képzelje, vele így lehet viselkedni,  de igazság szerint sokkal inkább harapni akarta volna, karmolni és rácsimpaszkodni, amíg senki meg nem tudja mondani, hol kezdődik az ő teste és hol a férfié. Ennek soha többé nem szabad előfordulnia! Ha találkozni fognak, nem fog erre a csókra gondolni, sőt... még a találkozást is kerülni fogja. Ennek soha többé nem szabad előfordulnia! – fogadkozott magában elszántan. 

Hirtelen felriadt a gondolataiból, ahogy Tonyra esett a tekintete, aki előtte állt a kiflicsücsökkel a szájában és őt nézte.

-Na gyere, prücsök, menjünk le a játszótérre! – mosolygott rá és a szíve csordultig telt örömmel, ahogy az apró kis arc felderült az ötlet hallatán. Nehéz időszakon voltak túl, Ricardo szülei túl szigorúan fogták a kicsit, megfeledkezve róla, hogy milyen apró még, és hogy egy ekkora gyereknek semmi más dolga nincs is a világon, mint játszani és boldognak lenni. De mostantól ezért fog élni, hogy Tony arcán mindig ilyen boldog mosoly legyen. Már majdnem feladta a reményt, hogy győzhet a gyermekelhelyezési perben, Rick szülei és a nővére a legjobb és leggátlástalanabb ügyvédet fizették meg, aki ilyen ügyekre szakosodott. Közben a hullámok összecsaptak a feje fölött a saját családjában is, mégis ... amikor meghalt az apja, a remény akkor ébredt a szívében, amikor az anyja felkereste és megpróbálta jóvátenni az eltelt éveket. Túl a Rick-kel való házasságon, kezdte megérteni, hogy talán az anyja is kényszerhelyzetben volt, amikor megtagadta a lányát. Egy rossz házasság pokoli kelepce lehet, és most az édesanyja is kiszabadult az érzelmi elnyomás alól. Az ő hathatós segítsége is kellett ahhoz, hogy most kézenfogva sétálhassanak a fiával a közeli park felé.