Egy lélek útja 9.

Gaby meglepetten figyelte a történet alakulását. Egy ideje már azon törte a fejét, hogyan hozza a lányok tudomására a jelenlétét, az életükre gyakorolt befolyását. Szívesen elmondta volna nekik, hogy a megmagyarázhatatlan változásokat, különös új tudásaikat mind neki köszönhetik. Az ő hangja, magabiztos ujjai, lázadó természete keresték befogadójukat. De azt hitte, majd egyikük lesz az, aki felidézheti a férjében azt a valaha volt lányt, akibe beleszeretett. Most aztán felcsigázott érdeklődéssel figyelte, ahogy mindannyiuknak jutott valami belőle. A velencei lagúna vize volt a közvetítője, amely azon az éjjelen elvitte valaha volt életének egy-egy molekuláját valamennyiükhöz. Ezért énekelhetett Theresa az ő rekedtes hangján, ezért szólaltathatta meg kedvenc hangszerét Lucia, akinek éppen olyan jól állt a kezében a szaxofon, mint amikor ő játszott rajta a színpadon. Az ő sugallata vezette Maddalena kezét, amikor az égő vörös hajszínre rábökött, melyet most úgy dugdosott a kendője alatt, mintha szégyellné azt a pillanatnyi gyengeségét. Szívesen megmondta volna neki, hogy csodálatosan szép, és igen, azt is megmondta volna, hogy tőle származik az elbizonytalanodása is, miszerint talán évekkel ezelőtt tévútra vitte egy viszonzatlan furcsa érzelem. Maddalena ízig-vérig nő volt, akit rabul ejtett az apácaköntös. Hiszen olyan életvidám volt, olyan szeretetéhes! Gaby pontosan érezte a lelkében ébredező kételkedését és minden erejével azon volt, hogy felnyissa a szemét. Angelo atya és a regényes, kislányos érzelem már a múltté, a jövő pedig egy világi Maddalenára vár. De ő volt ott Franca lázadásában is az állandó önsanyargató fogyókúra ellen. Hiszen olyan szép lehetne ez a lány, ha elismerné végre, hogy csontsoványsága helyett a nőiesebb, kerekebb idomokkal válna vonzóbbá. Fenébe az öntet nélküli salátáit! Egyél bátran az isteni pastákból, te lány! – szuggerálta, valahányszor eljött az ebédidő. És ő fogta Chiara kezét is, amikor a lány néhány ecsetvonással életre keltette Robert arcképét. Tudta róla, hogy nem idegen tőle a képzőművészet, hiszen a foglalkozása megkövetelte tőle sokszor aprólékos kis rajzok készítését, és most igazi témát adott neki, hogy kibontakoztathassa a tehetségét, minek eredményeképpen a sok száz éves leletek helyén egy fájóan ismerős arc nézett vissza rá a vázlattömbből.

*

Adriana még mindig ott ült, ahol a lányok hagyták, és az előtte kirakott kártyákat nézte. Érezte, hogy a változások mögött álló szellem vele maradt és figyeli. Talán még a lányok kezét is vezette – ezt nem tudhatta. Mindegyik lány húzott egy lapot és ő még mindig nem értette, hogy tévútra vitték-e, vagy valami olyan változás előtt állnak, amiről még odafönt sem döntöttek. Ugyanis a lapok minden esetben valami rendkívüli jövőképet vizionáltak. Furcsa volt ilyen bizonytalannak lenni, mert hitt az eleve elrendelésben, és eddig a kártyák mindig világos képet mutattak, de a beszélgetésükből kiderült, hogy egyikük sem álmodozott még csak hasonló változásról sem, mint ami előtt álltak. .

A lányok össze-vissza kapkodó beszédéből kibogozta, hogy az életük furcsa eseményeit egy férfihoz – ugyanahhoz a férfihoz -, annak velencei látogatásához, és valamilyen módon a feleségétől vett búcsúhoz kötik. Nem volt ez újdonság, akik jósoltatni tértek be hozzá, gyakran remélték, hogy van a világban valaki, aki olyan fontos lehet a számukra, hogy alapvető változásokat hozzon az életükbe. De itt más volt a helyzet, mert ez a bizonyos férfi talán a létezésükről sem tudott. Amíg merengett, egy gyenge fuvallat meglibbentette a lapokat, mintha kíváncsiskodna, és Adriana tudta, pontosan így is történt. 

-Te érted, mit jelentenek ezek a lapok? – szólalt meg, hogy a láthatatlan lelket kommunikációra bírja. Gaby lázasan kereste is a lehetőségét, hogy valahogy kapcsolatba kerülhessen az asszonnyal. Igazi segítséget látott benne, aki az ügyét szolgálhatná különleges adottságaival. Ehhez azonban többet kellett tennie, mint összezilálni az asztalon fekvő kártyalapokat.

-Jó, akkor próbáljuk másként – folytatta Adriana. –Ráteszem a kezem a lapra, te pedig próbáld meg kitalálni, mit is jelent az arra a lányra nézve. Kérdezni foglak. Ha a válaszod igen, hagyd érintetlenül a lapot. Ha a válaszod nem, sodord le az asztalról. De először azt kell tudnom, ismered-e azt a férfit, akiről ezek a lányok beszéltek?

Az első gyertya lángja ellobbant. A szellem ezek szerint megtalálta a kommunikáció legegyszerűbb formáját. Adriana elégedetten bólintott.

-Szeretted?

Újabb láng aludt el.

-Azt akarod, hogy a lányok közül valaki foglalja el a helyed az életében? – kérdezte Adriana, mire az apró lángok sorban ellobbantak előtte.

-Köszönöm az őszinteséged! Akkor ha jól értem, ezek a furcsaságok a Te műveid. Talán a te saját tulajdonságaid osztottad szét közöttük, hogy annak a férfinak vonzóbbá tedd őket gondolkodott hangosan Adriana. ...-Tudod, azt hiszem, hiba csúszott az elgondolásodba. A szerelmet ugyanis nem lehet lemásolni. Ha téged szeretett és egy másik nőben is téged keres, akkor boldogtalan lesz, ha rájön, hogy mégsem téged kapott vissza. 

A lángok újra fellobbantak anélkül, hogy Adriana gyufát tartott  volna a kanócokhoz. Tudta, hogy ez annak a jele, hogy a szellem vitába akar szállni vele. Titokzatosan elmosolyodott. A halott asszony szándéka tiszteletre méltó volt, de nem ismerte jól a férfilelket, ez is nyilvánvalóvá vált. Ha az a férfi annyira szerette őt, hogy csak évekkel a halála után jött el ide, hogy elszórja a hamvait, nem fog szerelembe esni egy vörös lobonccal, ha annak tulajdonosa nem a volt felesége. Talán éppen az ellentétét fogja keresni. Ki tudná a szív dolgait előre kitalálni? Talán csak egy varázsló, de ő nem tartotta magát annak. Férfidolgokban különösen nem – gondolt a csúfos kudarccal végződött házasságára, mert Claudio igencsak rosszul tűrte, hogy a mindennapok problémáira rendre a kártyákban kereste a megoldást.

-Na jó! Kezdjünk hozzá! – hessentette el a kellemetlen emléket. -Elsőnek is itt van ez a szegény kis apáca. Tele ellentmondásokkal és kételyekkel. Bolond módon vörösre festette a haját és már ennyitől is merő lelkiismeret-furdalás az élete. Komolyan gondolod, hogy esélye lehetne a volt férjednél? Bár, ... – tette hozzá elgodolkodva – kihúzta a Bolond lapját, az egyik legfontosabbat a tarotban. Ez kellő bátorságról tanúskodik az élet gyökeres megváltoztatásához. Olyan utat nyithat meg előtte, amelyre magától talán soha nem is gondolt volna. Én azt mondanám neki, hogy érdemes mindent kockára tennie, és ha így tesz, ösztönösen fogja meghozni a jó döntéseket. De ezt a döntést neki kell meghoznia, nem beszélheti rá senki, mert akkor visszájára sülne el minden.

-Aztán ott van a kis pincérlány. A Szerető kártyáját húzta. Azt hihetnénk, hogy mellényúlt, hiszen még barátja sincs. Talán éppen ez a férfi lenne az – mormolta elgondolkodva és megértően nézte a lángot, amely verdesni kezdett. –Tudom, hogy fájdalmas erre gondolni. De Te is tudod, hogy ez az egész, amibe belevágtál, ide vezet majd. Én úgy látom, hogy le fog feküdni a férjeddel, talán a lányok közül elsőként, de mégis ... nem hiszem, hogy abban a kapcsolatban találna rá az igazi szerelem. 

Gaby hirtelen nem is tudta, még mindig komolyan akarja-e ezt az egészet. Adriana cizellálatlan szavai ráébresztették, hogy a terve nem más, mint egy idegen nő karjába űzni a férjét. Amíg élt, elképzelhetetlennek tartotta volna, hogy Robert hűtlen legyen hozzá. És tisztában volt vele, hogy most sem lenne hűtlen, hiszen ő már nem kérhet számon rajta egyetlen numerát sem. A férje szabad ember. Ugyan Isten előtt kötöttek házasságot, de ő – köszönhetően a saját hibájának – felszabadította az esküje alól azzal, hogy felelőtlenül száguldozott az éjszakában, hogy végül a hullaházban kössön ki. 

- A restaurátor lány a Világ kártyát húzta. Nagyon ígéretes lap. Nagy sikerek várnak rá, ha kiáll az életben kitűzött céljaiért – mormolt tovább Adriana. -Biztos vagyok benne, hogy a szakmai élete felfelé ível majd, de a lap egy szót sem ejt a magánéletéről. Azt hiszem, a számára megjósolt új élet nem a férjed oldalán vár rá. De talán ő is szerepet játszhat benne, hogy ez a lány jókor lehessen jó helyen.

-Az én Luciám – már meg sem lepődöm – kihúzta a Sorskereket. A sors és a végzet szimbóluma. Amilyen vadóc kislány volt, igazán neki való kártya. Az elkerülhetetlen sorsfordulat lehetőségére figyelmeztet, amikor az ember mindent elveszíthet, de mindent meg is nyerhet. De bármit is nyer, a háttérben ott bújkál a bukás lehetősége is. – A tekintete valahova a messzeségbe révedt. Valamiért olyan baljóslatú volt ez a nyomorult lap. -Nagyon észnél kell lennie, hogy egy sorsfordító helyzetben hogyan cselekedjen, mert a változás egyaránt lehet jó és rossz is. Nem tudom... egyszerűen nem érzem, hogy ez a változás közvetlenül ezzel a férfival lenne kapcsolatos – rázta meg tanácstalanul a fejét. -Lucia! Kis vadmacskám! Tudhattam volna, mindig is tele volt meglepetésekkel. ... Igaz, azt sem tudtam eddig róla, hogy ilyen nagy változások előtt áll. 

Gaby szinte itta a szavait. Érdekesnek tartotta az asszony eszmefuttatásait, és próbálta az ő szemén keresztül látni a lányokat. Az biztos, hogy nem látták egyformán a jövőben rejlő lehetőségeket. Ő a maga részéről éppen erre a lányra szavazott volna. Pontosan olyan volt, mint ő maga, szilaj és a célja felé tudatosan törő.

-És utolsóként a kis Franca - a Főpapnőt, a megvilágosodás kártyáját húzta – merengett tovább Adriana, kezét a lap fölött tartva, és még érezve az azt kihúzó kéz izgatott rezgését a levegőben. -Na, ha valakiről nem hittem volna, az éppen ő. Olyan egyszerű kis lélek. Szerintem még ő maga sem tudja, hogy milyen mély gondolatokra képes. Tudod, van az a tudás, amit nem lehet megtanulni, hanem a lelkünk mélyén rejlő ismerethalmazból tudjuk előhívni. Ez a lány eddig csupa kételkedés volt, de ez a lap a rejtett bölcsesség, józan ítélőképesség, és mélyreható gondolkodás világának feltárásáért felelős. Ha képes lesz bízni a megérzéseiben, még nagyon sokra viheti. Most még látszat értékek alapján ítél, de a szíve mélyén képes a felszín alá látni. Az biztos, hogy ötük közül talán ő rajong leginkább a férfiért, de még nem látja az érző embert. Ha erre képes lesz, az dönti el kettőjük kapcsolatát. 

Gaby durcásan nézte a lapokat. Nem egészen erre számított. Hogy mire, azt ő maga sem tudta, de abból, amit Adriana mondott, nem látta a jövőt. Azt a jövőt, amit titkon remélt. Egyetlen dolog adott bizakodásra okot: A lányok egy amerikai utazást tervezgettek. Ha ott lesznek Robert közelében, talán végre sínre kerülnek a dolgok, és hazai pályán talán neki is lesz lehetősége egy kicsit befolyásolni a dolgokat.