46.
Befejezték az utolsó jelenetet és
Simon a sminket le sem szedve rogyott be Donald mellé a kocsiba, hogy
visszamenjenek a szállodába. Ma este még egy búcsúbuli és holnap repülnek haza
mindannyian. Jó volt három héttel ezelőtt meglepni Annát, de most nem érzett
magában annyi erőt, hogy Európa felé induljon, aztán két nap múlva újra
átszelje az óceánt, ráadásként az amerikai kontinenst. Basszus, hogy ezekkel az
utazásokkal soha a büdös életben nem fog megbarátkozni. Az elején még olvasott,
filmeket nézett, aludni is tudott, de az utóbbi időben szinte állandóan csak az
agya járt és fáradtabban szállt le, mint ahogy a gépre ült.
A forgatás szoros volt, és ha
Sandra kórházi kiruccanása nem jött volna közbe, lehet, hogy kiborult volna a
végére, de így meglephette Annát egy villámlátogatással, ami minden tekintetben
úgy hatott rá, mint egy újraélesztés. A munka hátralevő ideje alatt zsugoriként
dédelgette az emlékezetes perceket a Hyde parkbeli veszekedéstől a békülésig,
minden apró pillanatát újra és újra élve. Imádta a munkáját, de az elmúlt évek
hajtása után vágyott egy kis hétköznapi élet után. Barátokkal bulizni, lemenni
a strandra lapátolni egy kicsit, vagy csak lógatni a lábát a vízbe és a
horizontot bámulni, de leginkább csak fogni egy lány, nem…, fogni Anna kezét és
együtt hallgatni a csöndet, vagy éppenséggel együtt megzavarni a csöndet,
miközben egymást hajszolják a beteljesülés felé.
Los Angelesben alighanem éppen a
víz közelségét szerette olyan nagyon. A víz minden formája ki tudta kapcsolni,
elég volt a végtelen látóhatárra függesztenie a tekintetét, az máris úgy hatott
rá, mint egy agymosás. Örökre hálás lesz Rogernek, hogy rábeszélte erre a
paddle boardingra. Nem olyan látványos, mint a menő szörfösök Malibu
partjainál, de koncentrálnia kell és fizikailag is minden porcikáját igénybe veszi.
És ha nincs teljes szélcsend, akkor mozog annyit alatta a hatalmas deszka, hogy
ő is szörfösnek érezze magát. Csak azt a francos Cápát ne nézte volna meg annak
idején, mert a múltkor is majdnem infarktust kapott, ahogy egy delfin úszott el
mellette. A kis vigyori mintha megérezte volna, hogy rá hozta a frászt, a
közelben visszafordult és szabályos röhögőgörcsöt kapott, ahogy ő a deszka
tetején kuporgott.
Barátok meg... Tom New Yorkban
van, talán Bobby és Marcus LA-ben, de még kiderülhet, hogy ők is valahol
repdesnek a nagyvilágban, régen beszéltek már telefonon. Akik meg ott vannak a
városban..., haverok talán, inkább csak ismerősök, de barátok egészen biztosan
nem. Annát kellene rávenni, hogy jöjjön át, de ő meg olyan keményfejű ebben a
kérdésben. Majd ha összejön a repjegy ára…, basszus, mi a fenének van annyi
pénze, ha még a barátnője jegyét sem veheti meg rajta? Érezte, hogy ebben a
kérdésben hamarosan megint csatázni fognak, de most csak az ólmos fáradtság
uralkodott el rajta és lehunyta a szemét a hátsó ülésen, amíg a sofőr merész
manőverekkel igyekezett befelé a városba. Félálomban érezte, vagy csak inkább
hallotta, hogy Donald bekattintja az ő biztonsági övét is, és erre a gondoskodó
mozdulatra kábultan elmosolyodott. A jó öreg Don! Ha ő nem lenne, akkor aztán
végképp nagyon magányos lenne.
*
Anna idétlen vigyorral az arcán
forgatta a kezében a repülőjegyet, amit az apja az imént nyomott a kezébe. Los
Angeles... Azt mondta, tűnjön el a szeme elől, mielőtt még meggondolja és
átíratja az egészet Brazíliára vagy a Francia Riviérára. A lényeg, hogy napon
legyen, strandoljon, kapcsoljon ki és főleg szedjen magára valamennyit, mert
úgy néz ki, mint a saját árnyéka. Amikor tiltakozni akart, akkor pedig
megkapta, hogy a szállás úgyis elviszi a megtakarított pénzét. Ezen azért
elmosolyodott, ahogy arra gondolt, Simon valószínűleg azonnal szakítana vele,
ha egy szállodában venne ki szobát, ahelyett, hogy esténként mellé bújna.
Felszaladt a szobájába, hogy
felhívja a férfit, de aztán megszakította a hívást. Meglepetés lesz! Ehhez
azért persze nem ártana tisztázni, hogy Simon egyáltalán mikor lesz otthon; és
nem utolsó sorban azt sem, hol van az a bizonyos otthon. De kinek a segítségét
kérje a meglepetéshez? Tom jutott eszébe. Ha valaki, a legjobb barát biztosan tudja,
mikor és merre induljon.
*
Simon ült a szörfön és hagyva,
hogy a víz lustán ringassa, a látóhatárt csodálta, közben észre sem vette, hogy
az áramlat mennyire eltávolította a parttól. Csak arra tudott gondolni, hogy
mégis inkább Londonba kellett volna mennie. Majdnem egy hete jött haza
Toronto-ból és eddig a társasági élete annyiból állt, hogy beszélt Tommal
telefonon, valamint elment egy tárgyalásra a Ch.Marmontba. Ahol aztán egész idő
alatt arra gondolt, hogy Anna apjával vacsorázott ott utoljára. Steph a végén
bokán rúgta az asztal alatt, és még hallotta, ahogy a nevében szabadkozik, hogy
milyen kimerítő volt a forgatás odafönt északon. Ez az őrült hőség is
kikészítette. Ott volt a gyönyörű kertje és jóformán ki sem tudott menni, mert
már alig tudta elviselni a légkondi áldásos hűvöse nélkül. A kutyákkal
napszámra odabent hevertek és még talán életében nem voltak ilyen terméketlen
napjai.
Egy mély sóhajtással feltérdelt a
deszkán és körülnézett. Jóságos atyaúristen! Lapátolhat, amíg a partra ér.
*
Anna izgatottan lépett ki az
utasfolyosóról és azonnal észrevette a hatalmas alakot, aki nyilván őrá
várakozott. Már Magyarországon is úgy érezte, a fickó nem különösebben kedveli
őt, és a mogorva arckifejezés most is ott ült az arcán. Remek!
Donald szeme körberebbent, de
semmi feltűnőt nem tapasztalt, így aztán egy halk köszönéssel a lány csomagja
után nyúlt és csak annyit mondott: -Kövessen!
Anna a szemeit forgatva próbált
lépést tartani vele. Londonban alig húsz
fok volt, amikor gépre ült, jól esett a farmer és a póló fölé húzott kis
kabátka, de itt az első lépések után úgy érezte, hogy ráolvadnak a hőségben. A
parkolóban megkönnyebbülten bújt be az elsötétített üvegű autó hűvösébe.
-Nagyon köszönöm, hogy kijött elém – próbált udvarias beszélgetésbe bonyolódni
az óriással.
-Szívesen – jött a szűkszavú
válasz, amely a betűket meghazudtolóan egyáltalán nem volt szívélyes.
-Maga nem kedvel engem –
állapította meg a lány és ezzel végre elérte, hogy Donald ránézzen a
visszapillantó tükörben.
-Nincs nekem semmi bajom magával,
hiszen nem is ismerem.
-Hát, ez az, nem is ismer, és
mégis, érzem… – vitatkozott a lány, mire Donald mélyet sóhajtott.
-Nézze, én alkalmazott vagyok.
Tök mindegy, hogy kedvelek valakit vagy sem. Az a dolgom, hogy magát a házhoz
vigyem. Ennyi.
-Simon azt mondta, maga olyan
neki, mint egy jóságos nagybácsi, szóval, egészen biztosan több, mint egy
fizetett alkalmazott. Én pedig szeretném, ha a tiszteletbeli nagybácsi se
kívánna a háta közepére. Nélküle is lesznek, gondolom, jó páran, akik így
éreznek majd velem kapcsolatban. Szükségem lenne valakire, aki nem utál –
mondta halkan, de közben nem a tükröt nézte, hanem a mellettük fénysebességgel
elsuhanó tájat. A férfi a kormánynál
megvakarta a fejét.
-Nézze, nem tudom mit érzek
magával kapcsolatban. Más, mint akik eddig a srác körül voltak, és magát még
nem ismerem. Csak azt tudom, hogy amióta ismerik egymást, Simon teljesen ki van
fordulva önmagából, és ez nem mindig válik a javára. Túlságosan nagy hatással
van rá, és ezt még nem tudom, hogy jó vagy rossz.
-Én nem akarom bántani – motyogta
Anna és a férfi ránézett.
-Nem is hagynám -mormolta, aztán
hirtelen témát váltott. -... Steph azt mondta, vigyem a házhoz. De Simon nincs
otthon, nem tudom...
-Oké, majd megvárom a kapu előtt,
ne féltse már tőlem a családi ezüstöt! –grimaszolt a lány.
Donald elnevette magát: -Hát, ha
valamit nem, akkor azt biztosan nem kell nála félteni. De nem fogom letenni a
kapu előtt, mert állandóan tanyázik ott egy-két lesipuskás, nem kell, hogy
magára vessék magukat. ... Fél a kutyáktól?
-Kutyája válogatja, de úgy tudom,
hogy Simon kutyái szelídek – vont vállat Anna.
-Van, aki tőlük is tartana, pedig
olyanok, mint a gazdájuk; nagy mókamesterek és óriási szívük van.
-Ez kedves jellemzés volt –
mosolyodott el ma először a lány és Donald kutató szemével fonódott össze a
pillantása a visszapillantó tükörben. Innentől már nem beszélgettek, de a
hangulat érezhetően oldottabbá vált.
*
Simon csalódottan húzta ki a slusszkulcsot a pickup
indítójából. Hol a fenében lehetnek a kutyák? Máskor már a külső kapu nyílására
olyan koncertet rendeznek, hogy az egész környék zeng tőlük, de most csend
volt. Napról napra az volt a nap fénypontja, amikor a kutyák lelkesen
üdvözölték, de mára úgy látszik, már ők is beleuntak. Egy pillanatra megállt a
kocsi mellett és felnézett a házra. Még mindig nagyon tetszett, csak éppen egy
embernek óriási volt. Amikor megvette, még azt hitte, boldog lesz ezek között a
falak között, de aztán másként alakult. Ha Anna kijönne, lenne esélye újra, de
olyan makacs az a lány. Mintha még ő maga sem döntötte volna el, hogy akarja-e
ezt az egészet vele vagy sem. Mezítlábas talpát szúrták a kocsibeálló apró
kavicsai ezért óvatosan elindult a járda felé, miközben a neoprén szörfruha
cipzárját húzta lefelé. Karjait kibújtatta és már csak a csípőjén lógott a
ruha, amikor Maci és Ben vakkantása hallatszott... a házból. Mi a franc? Ő
határozottan emlékezett rá, hogy az udvaron voltak, amikor elindult. A
takarítók engedték volna be őket? Aligha, mert akkor a saját munkájuknak
tesznek keresztbe. Egy pillanatra átfutott a fején, hogy kinek lehet kulcsa a
házhoz, de Cyntián és a szülein kívül nem jutott eszébe senki. Cyntiától is
vissza kéne kérni, ha már magától nem jutott eszébe, vagy nemes egyszerűséggel
kicseréltetni a zárakat – gondolta egy grimasszal, aztán a homlokát ráncolva benyitott. Maci és Ben
majd leverték a lábáról. Izgatott nyüszögéssel vezették a ház belseje felé,
ahol a nappaliban egy méretes bőrönd árválkodott a kanapé mellett. A hívatlan
és titokzatos látogatónak azonban nyoma sem volt. Az anyja lepte volna meg? A
kutyák a hálószoba felé terelték, ő pedig zavart izgalommal belökte az ajtót.
Az ágyban egy sötét hajú lány aludt.
A látvány a szívébe mart. Ennek
így kellene lennie minden nap! Csendre intette az izgatott ebeket, aztán
kizárta őket és rögtön megszűnt a lihegéssel kevert lárma; csak Anna csendes
szuszogása hallatszott. Még elképzelni sem tudta, hogy történt, ami történt, de
ha valaki azt mondja, ez a helyzet a karácsonyi ajándéka, akkor hálás és boldog
szívvel köszönte volna meg. Legszívesebben mellé mászott volna az ágyra, de előbb
le kellett mossa magáról az óceán sós vizét, ezért lábujjhegyen a fürdőszobához
óvakodott, aztán halkan becsukta maga mögött az ajtót. A forró víz alatt állva
csak arra tudott gondolni, hogy vagy az álmai keltek valóra, vagy hallucinál,
de most határozottan tetszett neki ez az állapot. A lány váratlan felbukkanása
annyira valószínűtlen volt, hogy még hinni sem merte, hogy ha kilép innen,
akkor a látomás még mindig ott alszik az ágyában. Egy törülközőt tekert a
derekára és halkan kinyitotta az ajtót, aztán csalódottan torpant meg. Bassza
meg, képzelődött volna?
47.
Anna a nappali padlóján térdelve lázasan
kotorászott a bőröndben. Az előbb arra tért magához, hogy mintha egy vízesés
hangját hallaná, aztán rájött, hogy a fürdőszobából jön a zaj. Simon ezek
szerint hazaért. Most vagy nem vette őt észre, amit azért nem tartott túl
valószínűnek, vagy csak le akarta mosni magáról a sót, mindenesetre kapott pár
perc haladékot, hogy ő is összekaphassa magát. Amikor Donald beengedte, már
rendezett egy macskamosdást, már csak azért is, mert a kutyák egy fél órán
keresztül dörgölőztek hozzá, aztán letolta a farmerjét és a pólóját, és
becsusszant a takaróként funkcionáló lepedő alá, és mire a feje a párnára ért,
már aludt is. Felébredve az volt az első gondolata, hogy majdnem mezítelen. Ami
végeredményben nem baj, de kicsit direkt indításnak tűnt. Most gyorsan
felkapott egy sortot és egy topot, aztán a melltartót a bőröndbe dobta. Mire
végzett, a háta mögött kinyílt a szoba ajtaja és a haját túrva megjelent a
morcos házigazda.
Ahogy a tekintetük találkozott, Simon
arcán olyan mosoly villant fel, hogy Anna térde megroggyant. Istenem, de nagyon
hiányzott!
-Anna! Azt hittem, hallucináltam,
hogy ott láttalak az ágyamban – húzta magához a lányt, és mielőtt az
válaszolhatott volna, a szájára tapadt. Amikor már alig kaptak levegőt, a férfi
folytatta, de Annát egy pillanatra sem engedte el: -Kijöttem a fürdőszobából és
üres volt az ágy. Olyan volt, mint egy váratlan gyomros, amikor nincs időd
megfeszíteni a hasizmod, mielőtt az ütést kapod. Aztán belefúrtam az orrom a
párnába és olyan virágillata volt, mint neked. Ez volt a második övön alúli
ütés. Amikor kijöttem, csak az járt a fejemben, ha nem talállak idekint, akkor
itt az ideje egy dilidokit felkeresni. … Hogy kerülsz ide?
-Hát, apa hajlamos a túlzásokra,
és mivel a betegség alatt látványosan rosszul voltam, a gyógyulás után most is
meglepett valamivel, mint gyerekkoromban. Ez a valami most egy meleg helyre
szóló repülőjegy volt. Engem lepett meg a legjobban, hogy Los Angelesbe. Az
első reakcióm az volt, hogy máris tárcsázlak, aztán úgy döntöttem, megleplek.
Felhívtam Tom barátodat, ő pedig közvetített Stephanie felé és közös erővel
megszervezték, hogy az alkalmi testőröd, Donald értem jöjjön a reptérre. Steph pótkulcsával
beengedett, és miután megbizonyosodott róla, hogy a kutyáid nem fognak megenni,
itt hagyott. Azt mondta, egy-két órán belül visszajössz a partról. Kicsit
ledőltem, mert a repülőn nem tudtam aludni, ennyi.
-Kis összeesküvő, ennél szebb
meglepetést még sose kaptam - simogatta meg a lány száját, aztán az ujjai
nyomát a szájával is lekövette.
-Akkor segítesz szállást keresni?
– nézett rá félrehajtott fejjel Anna és a szemében játékos vidámság csillogott.
-Már találtam is. Kettőt is, te
dönthetsz, melyiket választod.
-De nem luxusszállodában
gondolkodtál, ugye? Mert ha a megtakarításomat most elköltöm valami drága,
puccos helyre, akkor megint hónapokig kell spóroljak, amíg összekaparom a jegy
árát – vigyorgott a lány.
-Nem luxus, de azért elmegy. Egy
bibi van, valakivel osztozni kell rajta.
-Hát, ha az illető nem túl nehéz
természetű, szerintem megoldható a dolog. Melyik két lehetőségből választhatok?
Simon átölelte a vállát és a
hálószoba felé irányította. Az ajtóban megállt és a hatalmas ágy felé mutatott.
-Bal vagy jobb oldal?
-A lakótársam melyiket
preferálja?
-Ő a teljes ágyat, de ismerem a
fickót, tud alkalmazkodni.
-Most kell döntenem?
-Nem, ráérsz azután, hogy én
döntöttem… a formás testedet... az ágyba – kuncogott a férfi és a szavait máris
a tettei követték és a puha párnák közé zuhantak. A törülköző valahol
elveszett, de ezt egyikőjük sem élte meg veszteségként, sőt hamarosan egy
vékony kis top és egy rojtos farmershort is követte. Aztán már csak a férfi
hangja csattant, ahogy a két kutya is beszállt volna a hancúrozásba: -Kifelé!
*
A párnákat a hátuk mögé gyűrve
összebújva nézték a tv-híradót, majd a kaliforniai tűzesetekről szóló beszámoló
után Simon a távirányítóért nyúlt és kikapcsolta. –Ide nem juthat el, nyugi! –
húzta magához Annát, aki a bicepszébe markolva felnézett rá:
-Éhes vagyok! Elmegyünk enni,
vagy összeütünk magunkat valamit?
-Hát, én csak a bokámat tudom
összeütni, viszont roppant tehetségesen tudok pizzát rendelni – vont vállat Simon.
–Ahogy a lakásodat elnéztem, te se lehetsz valami nagy konyhatündér.
-Hát, nem. De egy salátát meg
valami sültet azért még ehetően el tudok készíteni. Margit néni mellett most is
ellestem pár dolgot. Például megtanított palacsintát sütni.
-Azt ismerem, ettem nálatok. De
attól csak a feneked fog nőni, nekem meg a pókhasam. Utálom kínozni magam az
edzőteremben, úgyhogy csak óvatosan a kalóriákkal!
-Oké, miket szoktál enni?
-Hát, amik szerepelnek a kajás
cégek menüiben. Lehet bio, lehet vega, de ha marhasült, az is jöhet. Ha meg
vendég jön, akkor valamelyik étteremből rendelek. Tulajdonképpen bármit
hajlandó vagyok kipróbálni, úgyhogy nem számítok a nehéz kuncsaftok közé.
Kedvelnek is, mert nincsenek személyes kikötéseim… - vigyorgott. Egészen addig,
amíg Anna a meztelen hasára nem csapott. Eredetileg csak arra akarta rávenni a
férfit, hogy felkeljenek, de a happy trail érintése némiképp félrevitte a
kezdeti gondolatot, és egy újabb erotikus támadást indított, követve a selymes
szőr útját. Simon nem vette volna a lelkére, hogy letörje a lelkes
próbálkozást, így aztán lejjebb csúszott és átengedte a testét a kalandozó
ujjacskáknak és a lány meleg, nedves szájának. Amikor a lány letolta róla a
takarót, elhaló sóhajjal megjegyezte: -Látom, te a bio-kolbászra szavazol.
*
Anna felhúzott lábakkal ült az
első ülésen és a férfi kezét fogta, aki egy kézzel is magabiztosan irányította
a monstrumot. Indulás előtt leemelték róla a szörföt, aztán a tengerparton
hajtva elhagyták a várost. Már vagy fél órája autóztak, amikor lekanyarodtak a
part felé, és Simon hamarosan egy rozoga, cölöpökön álló bódé előtt állt meg.
Anna kétkedve nézte a messziről szinte romos épületet és a mellette homokba
szúrt szörfdeszkákat. -Mi ez a hely? Szörfösök tanyája?
-Hát, járnak ide olyanok is, mint
akikre te a filmek alapján gondolsz, de a deszkák igazából csak dekorációk. A
tulaj rájött, hogy egy egész normális társaságot tud így idevonzani és a
megjátszós kis faszkalapokat meg hatásosan távoltartja. Engem az a srác hozott
el ide, aki szörfözni tanított, és azóta rendszeresen eljövök, mert isteni
hamburgert csinálnak. Nem a mélyhűtőből szedik ki, hanem ott kavarják előtted
és azt raknak bele, amit csak kérsz; aztán ott sütik meg előtted, érzed a
fűszerek aromáját és mire beleteszi a zsömlébe, már a küszöböt kaparod, annyira
kívánod. Tulajdonképpen a veled való szexhez hasonlít – kacsintott Annára, aki
pirulva nyitotta ki az ajtót, de mire kibújt a kocsiból, Simon már ott tartotta
az ajtaját és valami régimódi, de kedves udvariassággal fogta a kezét is, hogy
a magas kocsiból biztonságosan kiszállhasson. A lány mély lélegzetet vett a sós
párából, aztán egymást átölelve a bejárat felé indultak.
Odabent hozzájuk hasonló párok
ültek a kis kétszemélyes asztalkáknál, a kisebb-nagyobb társaságoknak
összetoltak pár asztalt, a tenger felé pedig az összes ablaktábla leakasztva
várta a zárórát, amit Joe nem szokott elkapkodni. Az volt a hitvallása, hogy a
hely addig tart nyitva, amíg a vendégei jól érzik magukat, így aztán sokszor
még hajnalban is sütötte a hamburgereket vagy csak főzte az erős kávékat, és
sokszor ő maga is odaült a vendégei mellé egy-egy jó beszélgetésre.
Anna ámulva nézte a látszólag viharvert
csehót, amelynek mégis minden egyes darabja arról árulkodott, hogy szeretettel
és gondos odafigyeléssel választották ki, hogy ehhez a helyhez tartozzon. Járt
már hasonló helyen, de ez egy valamiben elütött a korábbi élményeitől. Itt nem
a szükség és a pénztelenség miatt voltak kopottak, hevenyészve összeszedettek a
bútorok, hanem egy tudatos döntés eredményeképpen. Bár, látszólag minden a
régmúltat idézte, mégis, közelebbről megvizsgálva minden berendezési tárgy
gondosan kezelt, felújított, ápolt darab volt. Meg mert volna esküdni rá, hogy
a söntés pultja egy vagyont érne, ha a tulaj valaha is árverésre bocsátaná.
Azonnal megkedvelte és kíváncsian nyúlt az egyetlen lapból álló étel- és
itallap után. Amikor megrendelték a hamburgereket, Anna a napszemüveget az
orrára húzva, felette nézett Simon szemébe:
-Mást se hallottam otthon, mint hogy
veled milyen nehéz az élet, mert amerre jársz, élni nem hagynak a fotósok meg a
rajongók. Ehhez képest itt ülünk egy kis csehóban és még senki nem dugott az
orrod alá fényképet, hogy írd alá vagy fényképezőgépet, nem kattognak a
telefonok, nem vagy te is kicsit paranoiás?
-Ahogy téged hallgatlak, már én
is elhinném magamról, de ma csak egy jó napot fogtál ki. Vagy én vesztettem el
a népszerűségem, csak még nem tudok róla.
-Akkor megkockáztatsz egy puszit?
– csillogott dévajul a lány szeme és Simon egy félmosollyal megcsóválta a
fejét.
-Attól félek, abból a pusziból
hamar egy csók lenne, és mire észrevennénk magunkat, már az asztal tetején
henteregnénk.
-Minek nézel te engem? – húzta
össze a szemét Anna. –Nem akarlak én kényelmetlen helyzetbe hozni! Csak nézd a
többieket, látszik, hogy szerelmesek, mi meg úgy ülünk itt szemben, mint két
előkelő idegen. Még a kezemet se fogod meg.
-Régi, rossz beidegződés, igazad
van, add csak ide a kezed – nyúlt Anna csuklójáért a férfi és az ütőerét kezdte
simogatni, miközben a szemüveget ő is letolta, és szemeit a lány szájára
fókuszálta. Anna feje lassan zúgni kezdett, a csuklóján hangyahadak kergetőztek
és a torka teljesen kiszáradt. Kis idő múlva megfeszítette a kezét és el akarta
húzni, de Simon erősen tartotta. –Mi van? Nem tetszik?
Anna durcásan biggyesztett.
–Nekem ez nem erőpróba. Szerinted mennyire romantikus ez a birkózás az asztal
felett? Ha nem akarod fogni a kezem, nem kell, de nem érdekes, te úgyis csak
kiforgatod a szavaimat.
Simon felállt és a pulthoz
ballagott, majd pár szót váltott a tulajjal, aztán visszament Annához és
felhúzta. –Gyere!
-De hiszen mindjárt elkészül –
torpant meg a lány, de Simon csak húzta magával a tenger felé vezető
lépcsősorhoz. A vendégek némelyike kíváncsian feléjük fordult, aztán mintha
csak mindennapos jelenetnek lennének a tanúi, visszafordultak az asztalukhoz. Simon
megállás nélkül ment lefelé a lépcsőn, az utolsó foknál visszafordulva, és
Annát a karjába kapva, a víz felé indult vele.
-Mit akarsz csinálni? –
sziszegett a lány. –Ha beledobsz, isten bizony, én itt fojtalak meg a többiek
szeme láttára.
-Maradj már veszteg, mert a végén
tényleg beleejtelek! – mormogott a férfi és a víz előtt a talpára állította a
lányt. Anna akkor vette észre a kis hálókkal elkerített természetes kis
medencéket, amikben a vacsorának valók úszkáltak. A látvány annyira lekötötte, hogy először
észre sem vette, hogy a férfi a derekát átkarolva magához húzza és úgy
mutogatja neki a polipot és a különböző halakat. Ahogy az árnyékuk a vízre
vetült, az egyik hal ijedten dobta fel magát, alaposan lefröcskölve Annát,
ahogy visszahullott a vízbe. Az apró sikkantást Simon mohó szája fojtotta bele.
Aztán még ácsorogtak kicsit a teknősbékákat nézve, akik éppen kimásztak a még
meleg homokra, majd lassan visszaindultak a lépcső felé. Anna finnyásan
rázogatta szandálos lábáról a homokot, mígnem Simon újra felkapta és a lépcsőig
masírozott vele. Ott aztán a fenekénél fogva tolta fel maga előtt a teraszon
árválkodó asztalukhoz. Alig ültek le, a hamburgerjeiket máris eléjük rakták.
Mindketten mohón estek neki és amikor a ketchup lecsurrant a lány száján, Simon
egy természetesen közvetlen mozdulattal odanyúlt és letörölte, aztán az ujját a
szájához emelte és lenyalta róla a csípős szószt. Anna vigyorogva nézte a
már-már erotikus gesztust, magában megállapítva, hogyha a férfi minden téren
ilyen rohamtempóban képes a fejlődésre, akkor igazán szép jövőnek nézhetnek
elébe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése