55.
-Anya! Nem baj, ha ma este nem
leszünk itthon? – kérdezte Simon, miközben jóllakottan kortyolta az anyja
utánozhatatlan forró kávéját. A tipikus angol reggeli, amitől már rég elszokott,
úgy kisámfázta, hogy mozdulni alig tudott. A kis kolbászokkal,
szalonna szeletekkel, tükörtojással, babbal és sült paradicsommal megpakolt
tányér fényesre törölgetve feküdt előtte.
Az anyja ragyogva vette el előle, mint mindig, ha sikerült kényeztetnie
a kicsi fiát. Anna eközben meglehetősen tiszteletlenül vigyorgott. –Egy angol
banda játszik lent a parton, a Hurts, és azt gondoltam, Annával elmegyünk
kicsit romantikázni. Úgyis ez az utolsó estéje itt. Holnap az esti géppel megy
vissza Londonba. De ha gondoljátok, lejöhettek ti is –folytatta Simon,
felajánlva a közös időtöltést, de még Claire sem volt annyira süket és vak,
hogy ne hallotta volna ki belőle a kényszeredett udvariasságot. Nyilván
kettesben szeretnék tölteni az utolsó estéjüket.
-Nem hiszem, hogy apád
különösebben értékelné. Ha angol banda, akkor neki kizárólag a Rolling Stones
mond valamit. Menjetek nyugodtan, majd nézzük a tv-t, vagy kiülünk a kertbe…
romantikázni – nézett a férjére, aki ettől a pillantástól majdnem visszaköpte a
kávét a csészéjébe.
-Nincs rád jó hatással ez a meleg
– mormogta vörös fejjel, ahogy eszébe jutott az előbbi kínos közjáték, amikor a
fiuk rájuk nyitott.
Simon vigyorogva fújdogálta a
maga bögréjét, aztán egy lapos pillantással Annára nézett, aki merengve az
előbbi mondatot emésztette még mindig magában. Ez az utolsó estéje itt és
holnap vissza kell menjen Londonba. Miért van az, hogy ez abszolút nem kelt
benne izgatott várakozást? Miért szeretne minden erejével ebbe a vékony ujjú
férfikézbe kapaszkodni, és maradni? Simon meglökte a térdét az asztal alatt és
ettől összerezzent.
-Ebédre átjönne Stephanie, az
ügynököm és egy barátja. Én egy óra-fél kettőt mondtam nekik. Nem kell nagy
felhajtás, csak egy baráti ebéd... – mondta Simon, s bár a magyarázat talán Annának
szólt, de a világért sem nézett volna most rá, ezért inkább az anyját fixírozta
kitartóan.
-Oké, ha fontos ember, akkor
inkább nem mérgezem meg – morogta a lány az orra alatt. Simon elvigyorodott és
már éppen fel akarta ajánlani, hogy rendeljenek valami kaját, amikor az anyja
közbeszólt.
-Nyugi, ketten együtt
verhetetlenek leszünk a konyhában – mosolygott rá Claire a lányra, és
gondolatban már egy könnyű menü fogásait állította össze.
-Hát, ha ránk nincs is szükség,
akkor mi addig tekerhetnénk egyet apa – nyújtott képzeletbeli békejobbot a
tegnapi pofon után Simon, és Richard hálásan kapott utána. Már csak azért is,
mert első kézből voltak tapasztalatai, mennyi mindent tud a nyakába sózni
Claire, ha beveszi magát a konyhába egy vendégség előtt. Az asszony most is
tudott volna feladatot adni, de végül úgy döntött, a tegnapi incidens után
talán jobb is, ha apa és fia egy kicsit békésebb vizekre eveznek, vagy ahogy
most itt tervezgették, kerekeznek. Annával ők ketten megoldják a készülődést.
*
A barát, Trevor Mulligan, nem
volt más, mint a Crazy Cats nevű belvárosi klub tulajdonosa. Simon nem ismerte
a helyet, de amikor a klub neve elhangzott, majdnem félrenyelte a sörét. Ezek a
macskák…, ahhoz képest, hogy nem is bírja őket, az életükben lassan több lesz,
mint Webber musicaljében. Miért kell minden sörözőt vagy mulatót valami
koszlott macskáról elnevezni? Trevor egyébként külsőre egy olasz dzsigoló és
egy manhattani yuppie keveréke volt, és ennek pillanatnyilag nem nagyon örült.
A jóképű klubtulajdonos az első percben úgy nézett végig Annán, mint egy a
lóvásáron egy csinos kis pónin, és ettől máris bizseregni kezdtek az ujjai,
hogy tíz körömmel karmolja le róla az elégedett mosolyt. A kissé leereszkedő
hangsúlytól pedig, ahogy a lányhoz szólt, Simon legszívesebben a kapun kívülre
rakta volna, de azonnal.
-Látom, a formája megvan a
színpadhoz. Kérdés, hogy a hangja legalább fele ennyire jó? – mustrálta kihívó
tekintettel Annát a férfi, aki összehúzott szemekkel, felvetett fejjel
válaszolt:
-Jamie Cullumnak megfelelt, hogy
duettet énekeljen velem New Yorkban. - aztán kis szünet után hozzátette: -Tudja,
azon gondolkodom, hogy a klubja nekem megfelel-e egyáltalán? – nézett szúrósan a
pökhendi bájgúnár szemébe, aki elismerően hunyorított.
Simon erőnek erejével fogta
vissza magát. Legszívesebben megvédte volna a lányt, bár, ha őszinte akart
volna lenni, Anna egyáltalán nem szorult védelemre. Sőt, ha ez a seggfej nem
vesz vissza, hamarosan ő fog kegyelemért könyörögni – nézte a lány
szenvedélyesen szikrázó szemét. Gyönyörű volt! És legszívesebben a nyakába
akasztotta volna a táblát, amely azt hirdeti, hogy az övé.
-Oké, nem egy elveszett bárányka,
ez tetszik nekem. Tudja, Los Angelest ugyan az angyalok városának hívják, de
nem azért, mert olyan tiszta és éteri hely lenne. Kemény itt az élet a
szórakoztató iparban, de jöjjön el egy este, nézze meg a műsort, aztán ha még
mindig érdekli a dolog, akkor beszélgessünk róla újra – mondta barátságos
mosollyal Trevor, aztán a többiek felé fordult.… -Most pedig szenteljük a
teljes figyelmünket elragadó háziasszonyunk pazar lakomájának! – mosolygott
Claire-re, akit ez a mosoly egyáltalán nem kápráztatott el.
Miután végignézték, hogy Trevor
jó étvággyal végigeszi a fogásokat, majd diszkrétnek éppenséggel nem nevezhető
módon halk böffentéssel leöblíti az ebédet és a desszertet egy csésze erős
feketével, mindenki felszabadultan sóhajtott fel, amikor végre megérkezett érte
a taxi és magával vitte a los angelesi délutánba.
-Mekkora seggfej! – volt aki
hangosan is kimondta, volt aki csak egyetértően bólogatott, de a lényegben
abszolút egyetértettek. Simon dühösen fordult Stephaniehoz.
-Szép kis barátaid vannak! Nem
sok hiányzott, hogy a sültszeletelő kést végig ne húzzam a nyakán. Ez egy
beképzelt barom, és egy pillanatig se képzeld, hogy engedném, hogy Anna nála
lépjen fel. Ha ilyen a tulaj, ki tudja, milyenek a vendégei… - hagyta nyitva a
gondolatot. Anna azonban a karjára tette a kezét.
-Hé, nyugi! Stephanie nyilván nem
hozta volna ide, ha nem bízna meg benne. El fogok menni megnézni a helyet, és
utána döntök. És Simon, én döntök! – tette hozzá nyomatékosan, mire a férfi felpattant
és dühösen kimasírozott a kertbe. Anna
nagy sóhajjal bocsánatkérőn nézett a többiekre, aztán utána baktatott.
-Ezt a butaságot! Az utolsó
napjukat is képesek veszekedéssel tölteni – sóhajtott Claire, mire Steph és
Richard cinkosan összekacsintottak.
-De milyen édes lesz utána a
békülés!
*
-Nem akarom, hogy ez a faszfej
legyen a főnököd! – morgott háttal ülve Simon, ahogy a lábait a medence hűs
vizébe lógatta és egy láthatatlan labdát rugdosott a víz alatt. Anna
lekuporodott mellé és ő is bedugta a lábait a vízbe, belekarolt a férfiba és
nekidőlt. Kis köröket írva le a kristálytiszta vízben megvonta a vállát.
-Én se örülök mindig, amikor
látom, micsoda csinos nők vesznek körül egy forgatáson. De mit tehetnék? Ez a
munkád. Elmegyek és megnézem Trevor bűnbarlangját. Ha a hely nem jó, akkor
úgyis tárgytalan az egész. Akkor is az lenne, ha Trevor maga lenne a földre
szállt angyal. Ha azonban Trevor egy hülye, de a hely jó, akkor megpróbálom. Ha
nem bírom őt idegekkel, akkor meg ott hagyom. Ennyi. De az is lehet, hogy csak
próbára akart tenni. Te magad mondtad, hogy ez a város nem elsőbálozó lánykáknak
való hely. Ő is biztosan csak erre akart felkészíteni.
-De miért nem hiszed el nekem,
hogy az a hely nem neked való? – sóhajtott fel durcásan a férfi, amiért még egy
ilyen kérdésben sem képes hatni erre az akaratos lányra.
-Miért, te ismered? – nézett rá
Anna.
-Nem, még nem voltam ott, de ha
ilyen a tulaj…
-Oké, lendüljünk ezen túl, egyelőre
az a biztos, hogy én Londonba megyek, úgyhogy az utolsó közös óráinkat ne
faszfej-Trevorról való képzelgésekkel üssük el! Kérlek! – simított végig a
férfi vállán a lány. –Egyébként is, inkább beszéljünk arról, mit keresett itt
ez az ipse? Nyilván nem én hívtam meg ebédre. Ha Stephanie-val jött, akkor te
szervezkedtél a hátam mögött, pedig megegyeztünk, hogy nem teszed.
Simon összerezzent. Na igen, már
várta ezt a kérdést. -Bocsánat, én csak annyit ígértem, hogy senkit nem fogok
rávenni, hogy alkalmazzon téged. Trevort meg nem is ismertem. Csak Stephnek
szóltam, hogy nézzen szét. Hát, neki sem fogom megköszönni, hogy pont ezt a
köcsögöt kerítette elő.
-Simon! Kidumálod magad minden
helyzetből, mi? Hagyd már a fenébe! Most úgyis elmegyek, aztán ha visszajöttem,
lehet, hogy lesz más lehetőség is. Felesleges már most ezen görcsölnünk. Inkább
menjünk vissza, mert a szüleid azt hiszik, veszekszünk. Pedig ugye nem? – nyomott
egy könnyed puszit a férfi feszes ajkára, aki az érintéstől ellágyulva
visszacsókolta.
-Mi… veszekednénk? Az nem ilyen, akkor
tányérok fognak repkedni, ahogy ismerlek.
*
A Hurst nagy sikerrel játszotta a
számokat a hatalmas sátortető alatt, amit a bizonytalan időjárás miatt húztak
fel a koncert kezdete előtt. A néhány száz ember alkotta tömeg, akik odabent
szorongtak, szinte hullámzott a zene ritmusára, amikor a banda egy lassú nótába
fogott. Simon, Annát maga előtt ölelve, még közelebb húzta magához és szinte a
testébe olvasztva dúdolta együtt az énekessel a dalt. Anna megesküdött volna
rá, hogy a saját könnyei neszét hallja, de a sátron túlnézve a parti sétány
lámpái a szakadó eső függönyén csillantak meg, hogy tökéletes aláfestésül
szolgáljanak a szám szövegének. Szerelmes volt az őt ölelő két erős karnak a
tulajdonosába és egyszerűen muszáj volt sírnia..., a boldogságtól, amiért
szerethet és viszont szeretik, és a közelgő elválás fájdalmas gondolatától. Simon
megérezte, hogy nemcsak a teste, de a lelke is dédelgetésre szorul, ezért
megforgatta az ölelésében és lehajolt hozzá, hogy a dal utolsó részét egyesen a
lány ajkai közé énekelje el.
56.
-Steph, ne csináld ezt velem! Nem
tudtad volna máskorra időzíteni? Anna ma megy haza és vele akartam tölteni az
egész napot. Apámékat le tudtam pattintani, erre te keversz be? Oké, de egy
óránál többet akkor sem, ha a jövőm múlik rajta, megértetted? Rendben, ne küldj
értem kocsit, jövök magamtól!
Simon dühösen nyomta ki a
telefont, aztán visszahanyatlott a párnák közé. A szülei már korán reggel útnak
indultak a hirtelenjében megszervezett kirándulásukra, Annától már este, a
koncert után búcsút véve. Ők pedig kihasználták a magányos ház nyújtotta
előnyöket. A kutyák lustán hevertek kint a kertben, a díszbokrok tövében ásott
gödreikben, ők pedig a lágyan lengedező fehér függönyök mögött ölelték egymást.
Anna kis grimasszal felkönyölt és végig cirógatta a férfi mellkasát. -El kell
menned?
-Egy aláírás az egész, de
állítólag nem várhat még holnapig sem. Remélem Stephnek nem lesz még egy-két
ilyen húzása mostanában, mert még Trevort se emésztettem meg, ez a mostani meg
végképp feltette a koronát a kibaszásaira. Tegnap miért nem tudta azt a kurva
papírt magával hozni, mondjuk, Trevor
helyett?
-Hé, nyugi! Elmész, aláírod,
visszajössz, itt várlak, talán még az ágyból sem kelek ki – kacsintott rá Anna,
mire Simon nagyot sóhajtva az órára nézett.
-Nem könnyíted meg az indulást,
te bestia!
*
Anna összecsukta a bőröndöt, ami
a méretéhez képest meglepően könnyű volt, hiszen a ruhái egy része ott maradt a
férfi által felajánlott szekrényekben. A laptopját akarta volna éppen kinyitni,
amikor megszólalt a kapucsengő. A monitorra pillantva a bordó pickupöt látta és
megnyomta a gombot. Simon itthon felejtette volna a távirányítót?
A kutyák izgatott csaholására ő
is mosolyogva kilépett a házból, de hirtelen bánni kezdte, hogy Simon elnyűtt
pólóján és egy falatnyi bugyin kívül nincs rajta más, mert az érkező nem a
férfi volt. Az övére megszólalásig hasonlító kocsiból egy fiatal,
baseballsapkás lány szállt ki. Cyntia!
-Simon nem mondta még, hogy ne
engedj be mindenkit? – szólalt meg gúnyosan a lány, mellőzve köszönést és
bemutatkozást, mire Anna önkéntelenül is védekezni kezdett.
-Azt hittem, ő jött.
-Az ő csotrogánya sokkal romosabban
néz ki, mint az enyém – mutatott rá a tényre a lány, de Anna csak a vállát
rántotta meg.
-A monitoron nem látszott, hogy
fényesebb vagy kopottabb, csak egy pickup. Meg a sapka is megzavart – intett a
baseball sapka irányába és Cyntia kivételesen visszanyelte a megjegyzést, hogy
az amúgy Simoné. Anna közben kicsit irigyen nézte, ahogy a kutyák lelkesen
körbeugrálják az érkezőt.
-Simon? – kérdezte Cyntia, mintha
nem lenne egyértelmű, hogy miért nem bukkant még fel a házigazda, hiszen ha
itthon lenne, akkor a lány is tudná, hogy a pickup az udvaron parkol.
-Elment. Valami megbeszélése van.
De szerintem ezt te is tudtad – fűzte hozzá Anna egy hirtelen sugallat
hatására. Zsigerből tartózkodó volt Cyntiával szemben, nem annyira az
ismertsége, sokkal inkább a Simonhoz fűződő korábbi kapcsolata miatt. Bár,
örülnie kéne, hogy Cyntia kilépett a férfi életéből, és ezzel őelőtte szabaddá
vált az út, de inkább valami meghatározhatatlan haragot érzett iránta, amiért
képes volt bántani Simont.
Cyntia elmosolyodott, és ettől az
ovális arc máris nőiesebb lett, nem egy lelenc kölyök nézett vissza rá a sapka
alól. -Máris paranoiás vagy? Akkor pont összeilletek. De most véletlenül igazad
is van. Egy barátnőm súgott, úgyhogy tényleg tudtam, hogy nincs itthon. És rád
voltam kíváncsi. Leila látott titeket tegnap este a parton a Hurst koncerten és
olyanokat mesélt, hogy látni akartam a nagy Ő-t, aki képes volt elvenni ennek a
fatökű britnek az eszét annyira, hogy képes volt nyílt színen smárolni.
Anna egyre jobban utálta a helyzetet,
főként azért, mert fogalma sem volt róla, hogyan rakja az ajtón kívülre a
hívatlan vendéget, mert hogy behívni nem fogja, ebben az egyben teljesen biztos
volt. Hiba volt egy felületes pillantást vetni a monitorra, és egy életre
megjegyezte, hogy máskor körültekintőbb legyen. Csak az a gondolat
foglalkoztatta, vajon milyen következményei lennének, ha egy civil elküldené a
búsba a filmvászon üdvöskéjét, amikor az utóbbi van hazai terepen?
-Régebbi videókon úgy láttam, a
fatökű brit hajlandó lett volna nyíltszínen smárolni, csak éppen te hajtottad
el. A másik faszit viszont nem, így aztán szakítottatok is – mondta Anna –
reményei szerint fapofával. Nehogy azt higgye már ez a liba, hogy majd
összecsinálja magát, csak mert valamikor eljátszhatott egy szerepet, ami
nagyrészt Simonnak köszönhetően a csillagokig repítette. Őszintén kíváncsi lett
volna, ha nem kapja meg a rámenős-szende szűzlány szerepét abban a filmben,
akkor vajon mostanra tudná-e valaki, ki az a Cyntia Holland.
Ohó, a cicusnak éles körmei
vannak, lesett rá a lány, aztán mereven Anna szemébe nézett: -Huh, micsoda
csípős riposzt – vágott grimaszt, aztán eldobta a teniszlabdát, amit Ben
dugdosott a kezéhez. –Tulajdonképpen azért jöttem, mert tudom, hogy hamarosan
elutazik, nekem éppen nincs munkám, gondoltam vigyázok a kutyákra, hiszen
tulajdonképpen közösek. Nem is tudom, mi a fenének ragaszkodott hozzájuk,
amikor alig van itthon.
-Kösz, de jól elleszek velük –
mosolygott rá Anna, de ezt a mosolyt a lyoni mészáros is megirigyelhette volna
tőle. Hirtelen ötletből két ujját a szájába kapta és fülrepesztőt füttyentett.
A két kutya meglepve az éles hangtól, hanyatt homlok rohant hozzá. Anna
megborzolta a fejüket, aztán messzire hajította a labdát, a kutyák pedig
lelkesen rohantak utána. A demonstráció meglehetősen jól sikerült. Cyntia pedig
megtette neki azt a szívességet, hogy nem csinált versenyt a dologból.
-Négy évet töltött velem – mondta
helyette minden szót hangsúlyozva, mire Anna elmosolyodott.
-Ha rajtam múlik, velem a
hátralevő életét fogja tölteni.
A következő pillanatban nyílt a
kapu és az ütött-kopott pickuppel Simon hajtott be. Már nyomta a dudát, hogy
Anna hírét vegye az érkezésének, amikor meglátta a parkolóban beszélgető nőket.
Bassza meg! Cyntia! Mi a fenét kereshet itt? Kiszállt és sietve feléjük indult,
bár még nem látta nyomát, hogy a lányok össze akarnának kapni. Lehet, csak rá
várnak – húzta el a száját. Az mindenesetre elég árulkodó volt, hogy Anna nem
hívta be a házba a hívatlan vendéget. Nyilván szerette volna minél előbb a
kapun kívül tudni, és ezzel nem volt másként ő maga sem. Mi a franc jöhet még
az utolsó napjukon? Annát egy lendületes csókkal magához ölelte: -Szia! –
lehelte kicsit ideges, de még a néhány perccel ezelőtti vágyakozástól áthatott
hangon; aztán Cyntiához fordult:
-A biliárd-asztalért jöttél? Még
össze van csomagolva, ha el akarod vinni…
-Nem, csak a barátnődet akartam
megismerni, Leila látott titeket és gondoltam…, de nyilván őrült ötlet volt,
mindegy. Már megyek, be se csukd a kaput, sziasztok! – hadarta, aztán indított
és kipörgő kerekekkel kihajtott a kapun. A kőfal takarásából fotósok serege
eredt a nyomába, hogy a gyors távozást megörökítsék. A szemfülesebbek a lassan
csukódó kapun befelé lőtték el a képeiket. Ahol egy szorosan összeölelkező pár
forrón csókolózott.
-Mit akart? – kérdezte később Simon,
de Anna csak a vállát rántotta meg:
-Téged, a kutyákat..., látni,
hogy mit szólok a felbukkanásához. Igazából nem is akar téged, de elengedni sem
tud, a fene tudja, mit akart, de nem is fontos. Én tudom, hogy mit akarok –
akasztotta bele az ujját a férfi pólójának nyakába és befelé kezdte húzni a
házba.
-Helyes, és ha jól következtetek
a mozdulataidból, akkor ugyanazt akarjuk - vigyogott a férfi, és mire a hálószobába
értek, már megszabadultak a meztelen bőrüket elválasztó felesleges
ruhadaraboktól.
*
Simon megállt a Crazy Cats előtt
és a hosszú sorokban várakozó közönséget nézte a kocsiból. Csupa fiatal lány,
akik egy szippantásért vagy egy ismert sráccal töltött estéért, esetleg egy
apró szerepért akár egy reklámfilmben is, bármire hajlandóak lennének.
Szánalmasak voltak a miniruháikban és a kilónyi smink alatt. Hát, semmi tartás
nincs bennetek? – nézett végig rajtuk szánakozóan. Az a néhány srác, aki a
sorban állt, esélytelen volt ezekkel az éhes hiúzokkal szemben. A kocsiért
érkező fickónak odacsúsztatott egy húszast: -Ne vigye túl messzire, hamarosan
megyek! – morogta oda, aztán végigsimított a Tesla áramvonalas csillogó testén,
mintha csak Anna valamelyik észbontó íve lenne, majd hosszú léptekkel a
bejáratot őrző óriások felé vette az irányt, akik felismerve, azonnal
leengedték előtte a vastag bordó kötelet, amely az édenbe nyíló kaput
jelképezte. A sikítás azonnal felharsant, ahogy az elől állók felismerték. Trevor
jön neki eggyel ezért az ingyen reklámért – gondolta ironikusan, aztán belépett
a hatalmas helyiségbe, ahol a fények idegesítően vibráltak, viszont a színpadon
meglepően jó zene szólt. Josh Groban
estjén már ő is volt egyszer régebben még New Yorkban. Annával jót lehetne
romantikázni a zenéjére – gondolta és egy pillanatra már látta is maga előtt,
ahogy összetapadva keringenek a lassú, andalító muzsikára, aztán bedőlnek a
puha párnák közé.
Trevort kereste a tekintete, aki
az emeleti iroda ablakából nézett le a birodalmára, aztán unottan elfordult. A
bolt működött, a vendégek fogyasztottak, gyarapodott a kassza, visszatérhetett kedvenc foglalatosságához,
önmaga csodálatához. Simon intett a csaposnak, hogy kér egy Heinekent, aztán az
üveg nyakát lazán két ujja közé fogva, néhány érdeklődő női tekintetet kerülve
felfelé indult a lépcsőn, az irodához. Nem érezte a levegőben a fű jellegzetes
illatát, de vagy a légkondicionálás volt remek, vagy még korai volt az időpont.
A lépcsőről rálátott néhány boxra, ahol már adakozó kedvű lányok hagyták, hogy
izzadt tenyerű, olajos hajú bájgúnárok tapogassák őket. Na igen, ezekben a
klubbokban ez megy, és jó, ha csak ennyi.
-Szevasz! – fogadta széles
mosollyal a tulajdonos, akinek alighanem felszóltak, hogy hozzá tart, ezért már
a nyitott ajtóban fogadta. –Csak nem te tárgyalsz a kishölgy helyett? – nézett
csúfondárosan a fiatal színészre. A srác tekintetén már a múltkori ebéd
alkalmával is látta, hogy alaposan a tyúkszemére taposott, amiért nem ajnározta
a kedvesét. De ő üzletet vezetett, nem jótékonysági intézményt. Még nem
hallotta énekelni a lányt, amikor Steph magával cipelte arra az ebédre. Amikor
a kis ribi dacosan felvetett fejjel közölte, hogy Jamie Cullumnak elég jó volt
a hangja, utána persze rákeresett a youtube-on és nem is kellett csalódnia,
kalózfelvételek egész sora örökítette meg azt a duettet. A lány jó volt, nagyon
jó. De még nincs neve és ez kockázattal jár. Ha ezt valaki megérti, akkor a
pasija lesz az, hiszen ő is névtelen senkiként robbantott a filmvilágban.
-Nem helyette, de felderítem a
terepet, hogy még időben lebeszélhessem, ha úgy érzem, nem itt kellene
megvillantania a tehetségét – mondta kimérten Simon és meghúzta a sört, de
Trevor csak legyintett.
-Na, igen…, a tehetségét… - húzta
el a száját a férfi, aztán barátilag Simon vállára csapott: -de jobb, ha te is
lenyeled a békát, hogy a 95-ös
mellbőségét is, barátom. A kislány egy bombázó, a hangja jó, a kettő együtt
piacképes, de ha te féltékenyen őrzöd a bájait, akkor elvágod az útját az
érvényesülés felé.
-Nem vetkőzik, csak énekel! –
tette egyértelművé Simon a dolgot. Ha ez Trevornak nem felel meg, akkor ennyi
volt.
-Vetkőziiik? Simon! Ez nem
sztriptízbár – adta a sértődöttet Trevor. - de azt te is tudod, hogy nyakig
felöltözve nem tudom használni, neked is engedned kell! Egy szolidan szexi ruha,
a rekedtes hangjával észvesztő hatást kelthet. Az embereim meg gondoskodnak a
biztonságáról, úgyhogy emiatt felesleges aggódnod.
-Ez a stílus itt tényleg megy? –
intett Simon a fejével a színpad felé, ahol Josh éppen hajlongva köszönte meg a
tapsot és eltűnt a függöny mögött.
-Hát, láthattad, ha össze akarnak
bújni, akkor kell ez a nyálas ömlengés is, de egyébként aki most következik, az
teljesen más stílus lesz. Akik ide jönnek, sosem tudhatják mit, vagy kit kapnak;
szerintem ezt is szeretik ebben a helyben. Mire megunnák a műsort, már egy
egészen más stílus szól.
-Ügyes a srác, hallgasd! Úgy
kezdi, mintha Josh-t folytatná, aztán egyszer csak azon veszed észre magad,
hogy leszarja, mit szeretnél hallani, játssza a maga zenéjét; és még soha senki
nem reklamált érte.
-És szerinted Annának helye van
köztük?
-Hülye vagy? Az a duett Jamievel
kolosszális. Ha egyedül is ilyen jó, akkor idővel még önálló estben is
gondolkodhatunk. Persze, ne szaladjunk ennyire előre, minden attól függ, hogy a
közönség hogyan fogadja. Ide főleg nők járnak. Ők vagy imádni fogják a
számaiért, vagy utálni, mert csinosabb legtöbbjüknél. Ha az utóbbi, akkor sajnos
nem lesz hosszú életű az együttműködésünk. Na, gyere! A ház vendége vagy, igyál
még valamit, aztán az első legyek, aki tudni fog róla, ha a madárka visszatér a
városba!
*
Simon kissé megnyugodva ült be a
kocsijába. A fantasztikus jelző ugyan az ízléséhez képest túl sokszor került
szóba ma este, de a lényeg, hogy Trevor az ellenszenves külseje mögött profi
üzletember, nem egy gyanútlan lányokra
vadászó hiéna lapult, és ez valamennyire
megnyugtatta.
*
Anna első útja Londonban
George-hoz vezetett. A klubban nagy élet volt, alig lehetett lépni a tömegtől.
A srác a színpadon gondoskodott a jó hangulatról. George a bajusza alatt
morogva üdvözölte, aztán amikor a lány nem látta, mosolyogva figyelte. Tudta ő
abban a percben, amikor az öltözőben meglátta őket együtt, hogy a lányt nem
sokáig látja majd a csehója, követni fogja a szívét és a párját a tengeren
túlra. Hát, őszintén szólva a srác helyében még eddig se várt volna. Ez a lány
van olyan kincs, akit nem szabad szem elől téveszteni, mert csalhatatlan
ösztönnel vetik utána magukat az éhes hímek. Lám, most is alig érkezett meg,
Sam a mikrofon mögül már ki is szúrta magának. Kíváncsian várta, Anna hogy
hozza majd a tudomására, hogy reménytelen az érdeklődése, mert a lány csillogó
szeméből, amivel a los angelesi élményeiről mesélt, és a bejelentésből,
miszerint a jövőben a tengerentúlon próbál szerencsét, egyértelmű volt, hogy az
a Carmichel gyerek nem vesztegette az idejét és rábeszélte a maradásra.
Sam Birdley szeme valóban azonnal megakadt a csinos, sötét göndör
hajú lányon, aki a tulajjal beszélgetett a pultnál. Ingerlően feszült rajta a
farmer és a blúza alatt veszett formás test bujkált. Még sosem látta itt, de
nyilván jól ismeri az öreg George-ot, az a puszi legalábbis erre engedett
következtetni. Végignyomta a számot, amit éppen játszott, aztán megkönnyebbülve
letette a gitárt. A szünet hamarosan következett volna, és ő igazán csak egy
kicsit hozta előre, mert már aggódott, hogy valamelyik nyikhaj lecsap a lányra,
amíg ő a színpadról csak epekedve nézheti.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése