A szerelem 4 keréken érkezik 103.

A Williamsba vezető 370 km-es szakasz gyerekjátéknak tűnt, csak éppen azt felejtették el, hogy az út a Grand Canyon érintésével halad a célja felé. Itt pedig meg kellett állniuk, ez nem is volt kérdés.

Robert egy időre el is feledkezett a napok óta lelkére ülő gondolatokról. Az őket körbevevő táj egyszerűen semmiféle más gondolatnak nem hagyott érvényesülést. Minden figyelmet magának követelt fenséges látványával és látszólagos érintetlenségével. A kanyonhoz vezető út semmit sem árult el abból, hogy mi vár rájuk az utazás végén. A parkolókban hagyva az autót, gyalogosan közelítették meg a kilátópontokat, így gyakorlatilag az utolsó tíz lépés során tárult eléjük a másfél kilométeres mélység

Egy régi indián legenda szerint a következőképpen keletkeztek a kanyonok: a zord istenek kővé változtatták az embereket, majd színes festékekkel locsolták le azokat. Vakító fehér sziklára vágysz? Tessék, ott balra előre. Mélybíborra? Nézz arra! Élénksárgára, zöldre? Íme, és íme.

Megállt az idő, csak bámulták a messzeséget, s előbb-utóbb észrevették, hogy a napsugarak változó beesési szögei miatt percről percre módosult a megvilágítás: a függőleges sziklafalak új és új arcukat mutatták.. Nem kellett geológusnak lenniük ahhoz, hogy a kanyon felkeltse az érdeklődésüket a kőzetek iránt. A kanyon alján található rétegek a Föld történetének 1,7 milliárd évvel ezelőtti szakaszairól meséltek az utazóknak. A tájékoztató szerint a tudósok hatvanmillió évvel ezelőttre becsülik azt a „pillanatot”, amikor a Colorado-fennsík megemelkedett, s bő másfél kilométerrel a tengerszint fölé magasodott. Majd a folyó és a szél elvégezte rajta a szobrászmunkát, s a fennsík kanyonokká hasadozott. A természet erejének bizonyítékaként terült el előttük a táj, ahol órákon át gyalogoltak, kocsiba ültek, megálltak és megint gyalogoltak, de egyszerűen nem érezték a fáradtságot. Végül megpillantottak egy helikoptertúrákat bonyolító állomást és gondolkodás nélkül kanyarodtak eléje.

 A látvány odaföntről még hihetetlenebb, még elképzelhetetlenebb volt. A természet játéka olyan csodát alkotott, amire emberi kéz képtelen lett volna és egyszerűen nem tudtak betelni vele. Továbbindultak, aztán térkép ide, térkép oda, hamarosan eltévedtek, s hirtelen körülölelte őket az éjszaka. Maguk voltak a sivatag közepén. Kikászálódtak nyújtózni egyet és megcsodálni a hihetetlen látványt. Az égbolt ében kupolaként borult föléjük, milliárdnyi csillag mindenütt, körbe-körbe, még a horizont magasságában is. Csillagporos éj.

Robert leroskadt az út mellett, hanyatt feküdt, nem törődve az izzadt bőre pórusaiba ivódó porral és csak nézte maga fölött ezt a templomi kupolánál is ékesebb isteni alkotást. Annyira aprónak, olyan jelentéktelennek érezte magát, mint még talán soha életében. Amikor a barátait kereste a tekintete, azt látta, hogy őket is ugyanúgy a hatása alá vonta a természet ősereje.

És itt, a csillagos égbolt alatt szinte felrobbant benne a felismerés, hogy a többieknek igaza van! A világ egyik legszerencsésebb embere! És egy hajszál választotta el tőle, hogy úgy járjon, mint a szerencsejátékosok többsége, akik hagyják ujjaik közül kifolyni a szerencséjüket. Minden vágya teljesült az életben, még azok is, amelyek titkos, még önmagának is csak félve bevallott álmok voltak. Egészséges, szerető családja van, jó barátai, övé az egyetlen nő szerelme, akit valaha is akart és aki három csodálatos gyerekkel ajándékozta meg; nem szenved szükséget semmiben és napról napra azzal a jól eső érzéssel kelhet, hogy azt csinálja munka címszó alatt, amit a világon mindennél jobban szeret. Régen sokszor gondolt rá, hogy vajon mi lesz majd a fizetség ennyi jóért? Most úgy érezte, hogy az elmúlt hetek veszélyes gondolatai voltak azok. Amiket ha megvalósított volna, valószínűleg elvesztett volna mindent, amiért most itt a ragyogó csillagoknak mond hálát.

Beleborzongott a gondolatba, aztán felugrott és beleordított a sötétségbe. A többiek ijedten rezzentek össze a váratlanul felharsanó artikulálatlan hangra. Ugrásra készen figyelték, hátha valami eszement őrültség tör elő belőle, de ő csak nagyot fújt és vigyorogva nézett szét köztük.

-Na, mi van? Mi ez a csodálkozás? Szerintem induljunk, mielőtt végképp itt rekedünk valamelyik szikla tövében. Úgy érzem, hogy napok óta nem aludtam, de ma éjjel úgy fogom húzni a lóbőrt, mint még talán soha.

Másnap hajnalban már a Zion Canyonban, fantasztikus formájú sziklák és a közöttük megbúvó, apró tavacskák partjai mentén kanyarogtak. Táblák mutatták a „kőszobrok” neveit: Könnyező Szikla, Őrszem, Szószék, Földre szállt angyalok – s a mese kilométerek hosszán folytatódott. E kietlen vidéken annak idején a mormonok telepedtek meg, s ők nevezték el új otthonukat Zionnak, az „Istenek mennyei városának”, ahol az Ég és a Föld összeölelkezik.

Végigporoztak az Extraterrestrial Highway-n, a földönkívüliek országútján, ahol minden az ufókról szól. Amerikában itt a legnagyobb az egy főre jutó „ufókaland”: errefelé annak nem hisznek, aki életében még egyetlen ufót sem látott. Minden ajándékbolt ufós szuvenírekkel volt tele, s még a benzinkútnál is ufós álarcot kínáltak, miközben odabenn a pultnál lenyomtak egy alienburgert.

Szívük szerint megálltak volna minden furcsa sziklánál, barlangbejáratnál, sőt útbaigazító táblánál is, ám ha így tettek volna, hetekig bolyonghattak volna a délnyugati kanyonvidéken.

Las Vegasba egy vidám, torzonborz, kicsit sörgőzös társaság érkezett meg. Ez volt a kilencedik napjuk és ez minden tekintetben meglátszott rajtuk. A szállodai szobákban azonban nemsokára mindannyian visszanyerték az emberi külsejüket. Igaz, előtte megkérték a recepcióst, hogy örökítse meg a végtelenül elgyalázott fizimiskájukat a hasonlóan elcsigázott, valaha csillogó, mostanra a por alól alig kilátszó Cadillac mellett.

"Ami Las Vegasban történik, az ott is marad" - szól a legendás mondás, amelyre - hitték és remélték, hogy az ő esetükben nem kell majd gondolniuk. A világ legnagyobb felnőtt játszótere ez, ahol éjjel nappal zajlik az élet, és nem érdemes túl sokat aludni. Ők sem szándékoztak. Hotelek, kaszinók, bevásárlóközpontok, koncertek, színdarabok, musicalek, táncelőadások, bűvészek, cirkusz és ezzel még nincs vége a sornak. A kaszinók fővárosát 1905-ben alapították, eredetileg vasúti munkások szálláshelyének szánták, majd 1911-ben hivatalos településsé vált. Nevada államban 1909-ben betiltották a szerencsejátékokat, majd 1931-ben az állam rossz anyagi helyzete miatt ismét engedélyezték, ekkor nyíltak meg Vegas első kaszinói. Legalizálták továbbá az utcai alkoholfogyasztást is, ami kuriózumnak számított Amerikában. Egyre több turista érkezett játszani és mulatni, hamar híre ment a város jó hangulatának. Sorra nyíltak a kaszinók, később a hotelek és az egyéb szórakoztató  helyek. Vegas főutcája a hírhedt a Strip, itt sorakoznak a város leghíresebb szállodái, amik egyben Las Vegas fő nevezetességei is. 

Robert úgy érezte magát, mint kisgyerek a cukorkaüzlet előtt. Állt a Strippen és csak egy dologra tudott gondolni, ide egyszer Julieval kettesben is el kell jöjjön. Sorban betértek a különböző, eddig csak filmekből ismert hotelekbe és kipróbálták a szerencséjüket. Vagy ahogy ő érezte, a szerencsétlenségét. A Luxor piramisától, a MGM Grand Hotelbe mentek, onnan a Hollywood Planetbe. Voltak a Bellagio-ban és a Flamingo Hotelben, ami az egyik első szálloda volt a városban, végül a Mirage-ban kötöttek ki. Ha egy hetet töltöttek volna a városban, nemcsak egy estét és egy éjszakát, akkor is kevés lett volna mindent megnézni. Kipróbálták a nyerőgépeket, majd néhány ital mellett meghallgatták Bobby akadémikusi székfoglalóját, hogy miért helytelen ezeket a gépszörnyetegeket nyerőgépnek nevezni, amikor egy vagyont nyelnek el. Leültek kártyaasztalokhoz, kockát dobtak és végül szerencsét próbáltak a rulett asztalnál is. Robert szinte folyamatosan veszített, ugratták is a többiek, hogy akinek nincs szerencséje a kártyában (és egyéb szerencsejátékokban), annak bezzeg annál nagyobb szerencséje van a szerelemben. Ő pedig erősen  remélte, hogy igazuk van és amikor hazaér, ebben a boldog tudatban ölelheti magához a feleségét. 

Robert fehér inget és farmert viselt. Az autózás során igazán lebarnult, olyannak tűnt a sok tarkaruhás, rövidnadrágos elhízott turista között, mint egy lazaságában is elegáns filmsztár. Készülődés közben arra gondolt, hogy milyen régen is volt már, amikor az akármi is történhet ma este gondolattal zselézte be a kócos tincseit és szórt magára némi parfüm-permetet. Még meg is torpant a tükör előtt: Mit vár tulajdonképpen ettől az estétől a jó lapjáráson túl, amikor még nincs huszonnégy órája, hogy az a megvilágosodás érte ott a kanyon csillagos égboltja alatt?

Az italát kortyolgatva sétálgatott a teremben. A barátait kereste a tömegben. Nem vadászott és talán éppen ezért akadt meg rajta a nők szeme. 

Az esti showra visszamentek a szállodába. A színpadhoz egészen közel kaptak asztalt, és csillogó szemekkel leste a zene ritmusára katonás rendben egyszerre lendülő napbarnította karcsú lábakat. A tollboás fejdíszek alatt vastag sminkben izzadó lányok láttán valami mélyről jövő izgalom éledezett benne, ami csak még tovább erősödött, amikor a következő szám előtt a lányok a színpadról az asztalok közé jöttek és hozzájuk is leült egy dús keblű, hosszú lábú gazella. A kötelező köröket lefutották, lelkesen tapsoltak a produkció után és amikor a lány Robert füléhez hajolva odabúgta: Kate vagyok, Robert az összeesküvők mosolyával súgta vissza: Robert. A lány diadalmasan csak ennyit mondott: Tudom – és felállva, bájos hátsóját riszálva csatlakozott a többiekhez. A férfi még hosszan nézett utána. Aztán felállt és a pulthoz ment. Marcus látta, ahogy a pultos lefirkant valamit, aztán pénz és egy poháralátét gazdát cserél, amit Robert a farzsebében tüntetett el. Aztán az arcán türelmetlen várakozással visszaült közéjük.

Marcus odasúgta: -Robert, NE! Tíz napja vagyunk úton, lassan hazaérünk, most már ne szúrd el! Nem hiszem el, hogy nem bírsz ki két hetet dugás nélkül. Akkor menj fel a szobába, a portás biztosan ki tud segíteni pár újsággal, és verd ki, de ne állj le egy vadidegen csajjal! Most, amikor végre rendet tettél állítólag a fejedben.

-Nem idegen, Kate a neve. És ha csak dugni akarnék, akkor igazad van, két nap múlva otthon leszünk, és...

A mondatot már nem fejezhette be, mert Marcus megragadta az ingét és közvetlen közelről az arcába sziszegett:

-Be ne fejezd ezt az elcseszett mondatot! Ha azt mered mondani, hogy ha csak dugni akarsz, arra ott a feleséged, akkor máris kereshetsz valakit, aki rendbeteszi a milliókat érő mosolyodat, mert beverem a képed. Te egy állat vagy! Meg sem érdemled azt a nőt!

Bobby és Tom megütközve nézték a magából kivetkőzött Marcust és szemrehányóan néztek Robertre.

-Te becsajoztál? Hol? Mikor?

-Dehogyis! Ez a hülye össze-vissza beszél – morgott Rob.

-Akkor tedd ki az asztalra azt a söralátétet a farmergatyád farzsebéből és részemről befogom – sziszegett Marcus felháborodottan.

Robert elvörösödött, kicsapta a papírdarabot a többiek döbbent tekintetétől kísérve, aztán felpattant és elrohant. Tom azonnal utána indult, míg Bobby a remegő kezű Marcust figyelte értetlen tekintettel.

-Mi van már megint? Egész délután azt hallgattam, hogy ide Julieval is vissza akar jönni. Sőt, lehet, hogy egy oltári nagy bulit csapunk majd közösen, mert elveszi újra a csajt itt egy kápolnában... erre most itt ez a papírdarab, mint korpusz de...izé, tudod, mire gondolok, szóval, mi történt?

-Nem tudom. Én is hallottam, amikor Julieről beszélt és tervezgetett. Ez az egész olyan hirtelen jött, lehet, hogy ő sem gondolta át, de egyszerűen nem értem, hogy járhat ennyire közel ahhoz a választóvonalhoz, amivel egy életre elszúrna mindent. Most itt vagyunk és állandóan visszarángatjuk, de mi lesz, ha nem vagyunk ott? Ez már orvosi eset, de komolyan. Néha már tényleg arra gondolok, hogy hagyni kéne a fenébe, szúrja el! És mielőtt megkérdezed, igen, ha Julie el tudna fogadni, én szívesen vigasztalnám. De nem fog, mert neki csak ez a barom kell. Ez olyan nyilvánvaló, hogy Alaszkától Mexikóig mindenki tisztában van vele, csak ez a hülye nem. Vagy éppenséggel nagyon is tudja, és azért meri eljátszani a maga kis játékait. De ha meg meri tenni, én az életben nem állok vele szóba többet.

-De hiszen a legrégebbi barátod! – vonta fel a szemöldökét Bobby.

-Az volt. És nagyon közel jár ahhoz, hogy ez tényleg múlt időt jelentsen. 

(köszönet a kihagyhatatlan.hu-nak néhány igazán megkapó útleírásért)