Sabrina tanácstalan volt. Napok teltek már el az ominózus
tengerparti eset óta, de még nem sikerült eljutniuk sem Joe kocsmájához, sem a
partszakasz egyetlen kietlen pontjára sem. A szex Rick-kel az egyik legcsodálatosabb
dolog volt, amiben valaha is része volt, de azért a külvilág még létezett, és
nem tehettek úgy, mintha csak az apró lakás néhány négyzetméterén akarnák
leélni az életüket. És az ő életük – tagadhatta ezt a fiú orrvérzésig, de – a
tengerhez kötődött. Megbeszélték, hogy megpróbálják, de amikor találkozniuk
kellett volna, Rick vastagon bepólyált lábszárral fogadta otthon.
-Mi történt? – simított végig gyengéden a sebesülésen.
-Eltörtem a kancsót, amiben a virágaid voltak és a
felcsattanó kerámia elvágta a lábam. Mrs. Hoppernek volt itthon ilyen speciális
kötszere, még varrni sem kellett, valami háló, ami összefogja a sebet. Sajnálom,
Rina, de így nem érdemes lemennünk, úgysem mehetnék a víz közelébe, és azon az
egyenetlen talajon azt hiszem most amúgy sem esne túl jól a járkálás.
Nem mentek, sőt … Rina féltő gondoskodással vette körbe,
kímélte a mozgástól, és Rick hagyta is magát. A lány még az ágyban is kímélni
akarta, de Rick meggyőzte, hogy vannak pozíciók, amiktől a lábának semmi baja
nem lesz, de ők megfeledkezhetnek a bénaságáról és belefeledkezhetnek egymásba.
Sabrina élvezte is minden pillanatát, hogy ő irányíthatott.
A következő napokban Rick feltűnően önellátó lett, nem
engedte a sebét kezelni, nem engedett a lány kíváncsiságának, mondván, nem túl
szép látvány, így aztán egy jó hét is eltelt, amikor Sabrina újra felhozta a
parti sétát.
-Ennyi idő alatt biztosan záródott annyira a sebed, hogy már
nem gond, ha véletlenül víz éri. Úgysem akarlak belökdösni a mélyvízbe, csak a
szélén sétálunk, hogy szokd a látványát, a hangját. Ha felfröccsen is a víz,
attól már nem lehet bajod.
-Oké, holnap találkozzunk lent a fagyizónál – egyezett bele
a fiú. Amikor azonban megjelent az út túloldalán, az egyik karja bepólyálva, felkötve
lógott a melle előtt.
-Jézusom, Rick! Mi történt? – ölelte meg óvatosan a lány és
bocsánatkérő mosollyal nyomott puszit a fiú fájdalmasan megránduló arcára.
-Bringázni voltam és zúgtam egy marha nagyot. Nem vettem
észre egy padkát és megdobott – magyarázta Rick. -Kicsit lenyúzta a bőröm az
aszfalt, ráadásul rosszul estem és eléggé megzúztam a csuklómat is. Annyira
béna vagyok mostanában. – sóhajtott rosszkedvűen. -De ha rendbe jön, akkor már
tényleg nem hagyjuk ki, hogy végigsétáljunk a vízparton, ígérem – ölelte
magához ép kezével a fiú és Sabrina együttérzően ölelte a derekát. Hazasétáltak
és Rick már éppen bekapcsolta a tv-t, amikor Sabrina kézenfogta és az ágy felé
húzta.
-Az ágyból is nézhetjük. Gyere, szabaduljunk meg a
felesleges ruháinktól és huncutkodjunk egy kicsit!
-Rina, nem tudom, hiszen nem is tudom a kezem használni.
-Nem is kell, csak hagyd, hogy kényeztesselek. Igazán
megérdemled. Az utóbbi időben több szerencsétlenség ért, mint más embert egész
életében. Na, gyere! Ne kéresd magad! – gombolta ki a fiú farmerét és már tolta
is lefelé, aztán finoman meglökte, hogy az ágyra huppanva le is húzza róla.
Aztán megállt mozdulat közben és sápadtan
nézett a fiú szemébe.
-Valamiről elfeledkeztél.
-Miről? – nézett körbe értetlenül a fiú, aztán követte a
lány tekintetét a lábszárára, amelyen nyoma sem volt kötésnek, de még sérülésnek
sem.
-Nézd Rina, ez nem az, amire gondolsz… - motyogta
elvörösödve, aztán védekezésre képtelenül hagyta, hogy a lány szinte letépje a
karjáról a kötést, ami alatt természetesen nem létezett sérülés. A következő
pillanatban a lány már felpattant róla, belebújt kis papucscipőjébe és a
táskáját felmarkolva, villámló szemekkel állt meg az ágy végénél. Rick letolt
nadrágban kifejezetten nevetségesnek érezte magát, a lebukástól bénán azonban
nem sok kedve volt mulatni önmagán. Érezte, tudta, hogy ez most túl sok a
lánynak. Visszaélt a bizalmával, még ha ilyen buta, gyerekes módon is. Nem a
hazugság nagysága volt itt a lényeg, hanem maga a tény. És tudta, hogy ezzel
kockára tett mindent, és pillanatnyilag nagyon úgy festett, hogy veszített.
-Becsaptál. Elmegyek Rick, mert nem akarom megvárni, mi lesz
a következő húzásod. – mondta neki Sabrina villámló szemekkel. -Azt hittem a
segítségemre szorulsz, de te ennél sokkal komolyabb eset vagy. Fordulj
orvoshoz, mert ezzel most túlmentél egy olyan határon, amit bárki tolerálni
tudna. Én megpróbáltam melletted állni, amíg rendbe jössz, de nem vagyok
hajlandó asszisztálni önmagad és a környezeted becsapásához. Ha úgy érzed, hogy
őszintén tudsz velem beszélni, megkereshetsz, de amíg így hazudozol, látni sem
akarlak! – és a következő pillanatban már be is csapódott mögötte az ajtó. Rick
hanyatt dőlve a plafont nézte elkeseredetten. Nem lett volna értelme Rina után
rohanni, ezzel tisztában volt. Ezt elbaszta. Nagyon. Nem is értette, miért tűnt
ez eleinte jó ötletnek.
*
-Sabrina! Mi történt? Állj már meg gyermekem, mi a baj? –
kiabált Tony a lány után, aki szipogva berontott az ajtón és szinte azzal a
lendülettel el is tűnt a szobája felé vezető folyosón. Sandra szerencsére nem
volt itthon és nem volt tanuja ennek a viharos bevonulásnak. Ez is biztos
amiatt a Maitland kölyök miatt van. – morgott magában a férfi, és lerakva a
csavarhúzót a konyhapultra, a lány után ballagott. A szobája ajtaján kopogva
beszólt:
-Sabrina! Kérlek! Csak egy szóra …
Az ajtó kinyílt és a lány magára erőszakolt nyugalommal
nézett a szemébe. Az összhatást kissé rontotta, hogy azok a szemek vörösek
voltak a sírástól.
-Bántott? – kérdezte Tony aggodalmas hangon, készen rá, hogy
kiherélje a nyomorultat, bosszút állva minden eddigi sérelemért.
-Ha Rickre gon
dolsz, nem, nem bántott. Nincs szükség rá,
hogy odacsörtess és beverd a képét. Csak most úgy tűnik, mégsem gondolkodunk
olyan hasonlóan dolgokról, és ez számomra fájó felismerés volt. Semmi tragédia
nem történt, csak mától itthon alszom. Ennyi. – hadarta a lány és már majdnem
becsukta az ajtót, amikor Tony hirtelen a nyílásba tette a lábát.
-Na, nem kisasszony, ennyivel nem fogsz lerázni. Nagyon jól
tudom, hogy amikor megjött ez a seggfej, akkor még dúlt a szerelem. Mi történt
egy hét alatt, amitől ennyire kiborultál? Megcsalt?
-Jézusom, dehogy, Rick nem olyan! – védte azonnal a lány.
–Tudom, hogy utálod, éppen eleget hallottam, hogy pont olyan, mint az apja, de
tudod, egyáltalán nem olyan; és én lennék a legboldogabb, ha olyan lenne. Mert
Alex egy végtelenül becsületes férfi, aki nem fél kimutatni a szerelmét. Olivia
a legboldogabb nő lehet a földön, amiért rendbe jöttek köztük a dolgok annak
idején.
-Csak nem estél bele Alexbe? – képedt el Tony egy olyan torz
arckifejezéssel, hogy Sabrina a kezdeti felháborodás helyett felkacagott.
-Jézusom, megbolondultál? Dehogyis!
-Akkor terhes vagy és az a piszok nem vállalja! – nézett a
szemébe a férfi, mire Sabrina megforgatta a szemeit.
-Tony! Értékelem az aggodalmadat, de egyrészt nem vagy az
apám, hogy számon kérd rajtam a pasim viselkedését. Tudom, hogy az egész
családot legszívesebben örökre elfelejtenéd, de nagyon kérlek, ne feltételezz
róla olyasmit, ami még csak a közelében sem jár a dolognak. Rick hülye volt, de
nem tisztességtelen. Ha terhes lennék, nem hagyna cserben, mert ilyen
tekintetben azért mégiscsak az apjára ütött. De nem fogod kihúzni belőlem, hogy
mi a baj köztünk. Szeretem, ő is szeret, de most muszáj egy kis távolságot
tartanunk. Ennél többet nem akarok elmondani a dologról, úgyhogy nyugodtan
visszamehetsz megszerelni a konyhaszekrényt, mert ha anyu itt talál a
szobaajtómba ékelődve, esetleg ő még hülyébb következtetésre jutna. Nekem meg
elegem volt mára a drámából. Szia!! – tolta ki a nevelőapját az ajtón, aztán
nagyot sóhajtva nekidőlt. Szerette Tonyt, de időnként a sírba tudta vinni,
amikor túlzásba vitte az apai szerepkörét.
Lecsúszott az ajtó mellett és a hátát nekivetve
végiggondolta a történteket. Fájt, hogy a fiút hazugságon kapta, még ha ilyen
gyerekes dolgon is. Jézus Mária, egy 25 éves pasinak honnan jöhetett ilyen
kretén ötlete? – masszírozta meg a halántékát. Ha csak egy picit gondolkodott
volna, tudhatta volna, hogy ebben az egészben kezdettől ott rejtőzött a lebukás
veszélye. Ő meg túlságosan aggódó volt, talán azért nem vette észre a
nyilvánvaló jeleket. Ha jobban belegondol, Rick mostanában szinte kerülte a
tekintetét, … ő is tudta, hogy rossz utat választott, csak már rálépett és
nyilván nem tudta, hogy szállhatna ki a dologból anélkül, hogy színt kellene
vallania, ezért egyre újabb hazugságokba bonyolódott. Ezt a részét még meg is
tudta érteni. Nem mintha elfogadta volna. Ha egy ötéves csinálja, még
aranyosnak is találta volna.
Feltápászkodott és leült az íróasztalához. A monitoron
tükröződő arcvonásait vizsgálgatva nagyot sóhajtott. Soha rosszabb időzítést!
Két hét múlva karácsony, de ami történt, azt nem hagyhatja megtorlatlanul.
Szinte biztos volt benne, hogy Rick meg fogja keresni, bocsánatot akar majd
kérni, de ezt a részét kezelni tudja, döntötte el. Majd megkéri Tonyt, hogy ne
engedje a közelébe. Persze, ha a fiú itt marad a városban, akkor azért nehéz
lesz elkerülni, bár nem megoldhatatlan. Lehet, hogy el kellene utaznia, de
igazság szerint ötlete sem volt, hova, hogyan. A szüleivel nyilván nem, egyedül
még annyira sem. Munkát ilyen rövid idő alatt szerezni lehetetlen. Pedig a
szorgalmi időszak csak január közepén folytatódik, addig tengernyi ideje lenne.
Ó, Rick! Miért csináltad ezt velünk? – suttogta bele a szoba
csendjébe, aztán összerezzent, ahogy a bejárati csengő hangját meghallotta.
Jaj, szólni kellett volna Tonynak, de most már késő! Fülét az ajtóra tapasztva
próbált hallgatózni, de semmi nesz nem szűrődött át a vastag tölgyfaajtón. Egy
pillanatra átfutott a fején, hogy akkor talán a szülei sem hallották, amikor
első este egymásnak estek, de aztán óvatosan résnyire nyitotta az ajtót és úgy
fülelt. Tony hangját hallotta csak, aki a felháborodástól éles hangon oktatta
Ricket, mert csak ő állhatott az ajtó előtt.
-Fiam! Én mindent megértek, azt is, hogy egy kapcsolatban
néha vannak hullámvölgyek, de Sabrina érdekeit tartom a szemem előtt, amikor
azt mondom, menj el! Még egyikőtökben sem ülepedett le a veszekedés, bármi is
volt az, úgyhogy most egészen biztosan nem tudnátok megoldani a problémát. Ha
tudtátok volna, akkor a lányom nem rontott volna be az ajtón kisírt szemekkel.
Menj haza! Gondold át, mi történt és miben hibáztál, aztán ha megvan a
megoldás, akkor beszéljetek.
A fiú nyilván a maga pökhendi módján visszakérdezhetett,
hogy miért olyan biztos benne, hogy ő hibázott – mosolyodott el Rina az ajtó
mögött. Sosem volt Rick erőssége, hogy beismerje a hibáit. A férfi válasza meglepte
és megnyugtatta, hogy Tonyban ilyen jó szövetségesre lelt.
-Mindig a férfiak a hibásak, ennyit majd te is megtanulsz,
ha már elég időt töltöttél el egy nő mellett. – mondta éppen a nevelőapja és
Rina elvigyorodott. A kis papucs! Akkor az anyja ezért ilyen boldog mellette,
mert Tony tudja és elfogadja, hogy férfiként hol a helye egy kapcsolatban.
Ettől függetlenül ő nem akarta volna, hogy Rick az ő hibáiért is magára
vállalja a felelősséget, de ez most nem is az a helyzet volt. Ebben valóban
csak és kizárólag Rick volt a hibás, és bűnhődnie kell! Szíve mélyén kicsit
félt, hogy ezzel a keménységgel vajon mennyire vadítja el magától, a fiú
előéletét ismerve, könnyen előfordulhatna, hogy valaki másnál vigasztalódik, de
tisztában volt azzal is, hogy a jövőjükért érdemes kockázatot vállalnia. Ha
Rick könnyűnek találtatik, akkor nem is ő volt a nagy Ő, akire várt és akinek
eddig hitte.
Az ajtó csapódásának hangjára összerezzent, aztán kitárta a
saját ajtaját és lassú léptekkel kisétált az előtérbe. Tony éppen megfordult és
furcsa tekintettel nézett rá.
-Elment. – mondta halkan.
-Tudom. De majd visszajön, ő olyan. Ha kidobod az ajtón, nem
árt, ha az ablaknál is figyelsz, mert esetleg megjelenik ott. – mosolyodott el
a lány, mire Tony elfintorodott.
-Támadt egy ötletem. Eredetileg anyádat akartam meglepni egy
utazással karácsonyra, de miért ne utazhatnánk el együtt mindannyian. Kanári
szigetek, 2 hét, teljes ellátás, napfény, tenger és wellness programok, de ha
egy kis fagyoskodásra is vágytok, előtte vagy utána megállhatunk mondjuk
Londonban is… semeddig nem tart átfoglalni a helyeket.
-Nem baj, ha csak holnap válaszolok? – rágta Sabrina a szája
szélét. Tony pontosan azt a megoldást kínálta neki, amire percekkel korábban
gondolt, de hát a szüleivel két hétig összezárva? Igaz, eszményi környezetben… ugyanakkor
nem akarta itt hagyni Ricket sem. Gondolkodnia kell, de pillanatnyilag nem
érezte képesnek magát a feladatra.
-Nem baj, kicsim. Anyádnak is ma este akartam elmondani,
mert tudom, hogy őt nem lehet kész helyzet elé állítani, idő kell neki a
rákészüléshez is. De érzem, hogy remek két hetet tölthetnénk el együtt, és
talán mire visszatérünk, a te lovagod is észhez tér majd.
8 megjegyzés:
Oh, anyámborogass!!! O.o
Riiick!!!! XDDDD
Elképzeltem.
Jó volt!
Rina is! Tiszta pszichológus ez a kiscsaj ;)
A kevés négyzetméter említése is helyrebillentette nálam a dolgokat..... ;)
Tudod, én mindig Tony mellett voltam, de ez a fogadatlan prókátorsága?! Nem is tudom....
Vagy Alex is ilyen, csak ott nem zavar?! :P
Csomagolhatok?! Megyünk kanárira?! ;)
Jól mulattam!
K&P
Khmmm.... Hol is kezdjem. Neeeem igazán tetszik most az amerre megyünk. Nem a konfliktus miatt, az sosem árt, hanem az nem tetszik akit Rickből csináltál. Azt hittem, hogy a múltkori kissrácos dolog jó irányba lendíti el, de ez hogy ilyen beszari módon kínlódik és ilyen húzásokra képes, és még Rina kedvéért sem próbálkozik....nekem nem frankó. Szeretnie kéne annyira, hogy megteszi neki. Tudom rájött, hogy elszúrta de akkor is. Na mindegy. Lehet, hogy a hiba az én készülékemben van. :)Rina viszont nagyon jól reagálta le.
Tony....változatlanul nem bírom :)
Azért nagyon várom, hogy mi lesz belőle. :)
pusza<3
nem védem a mundér becsületét, mert nyilván nem is nagyon lehet,... csak remélem, hogy a folytatás már olyan irányba gördül, ami helyrehozza a kölyök renoméját... gondoltam ám rá én is, hogy egy dolog, ha a korántsem makulátlanul induló hős egyre gyengül, de aztán a végén ne gyengüljön annyira el, hogy már nem is akarnánk, hogy egyenesbe jöjjenek a dolgai. Egy ilyen palinak? Ne már! Na, nyugi... a srác alighanem elérte a mélypontot, innen már csak felfelé vezet az út... kérdés, hogy még időben ébredt-e fel :P Nyilván ;)
Keblemre Rhea! ;)
Nekem se tecc ami lett Rickből, meg a történet is annyira a tengertől való félelme körül forog.
Nem tudom hogy fogalmazzak, hogy az írónőt ne bántsam meg, mert ez lenne a legutolsó dolog az életben, de asszem azt elmondhatom, hogy nem ez a kedvenc történetem tőle!
Imádat, szeretés van Jutka, de ha egyszer ez az igazság!
*nagyon szépen néz, csak úgy rebegteti a szempilláit
Pussz!
Mondhatnám, hogy nem különösebben ráz meg a dolog, de akkor nem mondanék igazat. Ennyire elszabtam volna Rick-et? Hát, most már ilyen, ez van, ezt kell (vagy nem kell) szeretni. Viszont akkor nyilván bennem van a hiba, mert nálam még mindig nem verte ki a biztosítékot. Nyugi, és már nem is szándékoztam rátenni egy lapáttal. A fóbiáját meg annyira magától értetődő lett volna Sabrina iránti aggodalmával vagy imádatával "gyógykezelni", azért lett más a megoldás, de most már ez van, ezen az úton mendegélek tovább. Gyenge, esendő pasikat is tessenek szeretni hölgyeim, mert ők vannak többségben, nem a szuperhímek! ;) Ez a kölyök meg még az is lehet, hogy az lesz, csak hát még ott a tojáshéj a fenekén... amíg élt bele felelőtlenül a nagyvilágba, addig tűnt csak macsónak; most neki is furcsa, hogy nem a farka, hanem az érzelmei irányítják, vagy inkább dobálják össze-vissza. Na, mindegy, ahogy a cím is mondja "Ha türelmes vagy..." ;)
Arany Jutkám, én sem akartalak megbántani <3 és türelmes is vagyok, nem írtam még le teljesen a kis csávót. :)
Ne is! Hiszen Alex az apja, ő meg... még mindig csúcspasi... úgyhogy még kiderülhet, hogy az alma nem esett messze a fájától ;)
Mire kellett visszatérnem? XD
Minden bántás nélkül... , de nem is értettem Ricket. XD
a lány apját én sem bírom különösebben, de azt hiszem,pont ez a jó egy történetben, hogy nem minden szereplő van leöntve cukorsziruppal, amit elmélyülten nyalogathatunk össznépin álmodozva.
Megjegyzés küldése