Túl az Óperencián 25.

Sabrina tanácstalan volt. Napok teltek már el az ominózus tengerparti eset óta, de még nem sikerült eljutniuk sem Joe kocsmájához, sem a partszakasz egyetlen kietlen pontjára sem.  A szex Rick-kel az egyik legcsodálatosabb dolog volt, amiben valaha is része volt, de azért a külvilág még létezett, és nem tehettek úgy, mintha csak az apró lakás néhány négyzetméterén akarnák leélni az életüket. És az ő életük – tagadhatta ezt a fiú orrvérzésig, de – a tengerhez kötődött. Megbeszélték, hogy megpróbálják, de amikor találkozniuk kellett volna, Rick vastagon bepólyált lábszárral  fogadta otthon.

-Mi történt? – simított végig gyengéden a sebesülésen.

-Eltörtem a kancsót, amiben a virágaid voltak és a felcsattanó kerámia elvágta a lábam. Mrs. Hoppernek volt itthon ilyen speciális kötszere, még varrni sem kellett, valami háló, ami összefogja a sebet. Sajnálom, Rina, de így nem érdemes lemennünk, úgysem mehetnék a víz közelébe, és azon az egyenetlen talajon azt hiszem most amúgy sem esne túl jól a járkálás.  

Nem mentek, sőt … Rina féltő gondoskodással vette körbe, kímélte a mozgástól, és Rick hagyta is magát. A lány még az ágyban is kímélni akarta, de Rick meggyőzte, hogy vannak pozíciók, amiktől a lábának semmi baja nem lesz, de ők megfeledkezhetnek a bénaságáról és belefeledkezhetnek egymásba. Sabrina élvezte is minden pillanatát, hogy ő irányíthatott.

A következő napokban Rick feltűnően önellátó lett, nem engedte a sebét kezelni, nem engedett a lány kíváncsiságának, mondván, nem túl szép látvány, így aztán egy jó hét is eltelt, amikor Sabrina újra felhozta a parti sétát.

-Ennyi idő alatt biztosan záródott annyira a sebed, hogy már nem gond, ha véletlenül víz éri. Úgysem akarlak belökdösni a mélyvízbe, csak a szélén sétálunk, hogy szokd a látványát, a hangját. Ha felfröccsen is a víz, attól már nem lehet bajod.

-Oké, holnap találkozzunk lent a fagyizónál – egyezett bele a fiú. Amikor azonban megjelent az út túloldalán, az egyik karja bepólyálva, felkötve lógott a melle előtt. 

-Jézusom, Rick! Mi történt? – ölelte meg óvatosan a lány és bocsánatkérő mosollyal nyomott puszit a fiú fájdalmasan megránduló arcára.

-Bringázni voltam és zúgtam egy marha nagyot. Nem vettem észre egy padkát és megdobott – magyarázta Rick. -Kicsit lenyúzta a bőröm az aszfalt, ráadásul rosszul estem és eléggé megzúztam a csuklómat is. Annyira béna vagyok mostanában. – sóhajtott rosszkedvűen. -De ha rendbe jön, akkor már tényleg nem hagyjuk ki, hogy végigsétáljunk a vízparton, ígérem – ölelte magához ép kezével a fiú és Sabrina együttérzően ölelte a derekát. Hazasétáltak és Rick már éppen bekapcsolta a tv-t, amikor Sabrina kézenfogta és az ágy felé húzta.

-Az ágyból is nézhetjük. Gyere, szabaduljunk meg a felesleges ruháinktól és huncutkodjunk egy kicsit!

-Rina, nem tudom, hiszen nem is tudom a kezem használni.

-Nem is kell, csak hagyd, hogy kényeztesselek. Igazán megérdemled. Az utóbbi időben több szerencsétlenség ért, mint más embert egész életében. Na, gyere! Ne kéresd magad! – gombolta ki a fiú farmerét és már tolta is lefelé, aztán finoman meglökte, hogy az ágyra huppanva le is húzza róla. Aztán megállt mozdulat közben és sápadtan  nézett a fiú szemébe.

-Valamiről elfeledkeztél.

-Miről? – nézett körbe értetlenül a fiú, aztán követte a lány tekintetét a lábszárára, amelyen nyoma sem volt kötésnek, de még sérülésnek sem.

-Nézd Rina, ez nem az, amire gondolsz… - motyogta elvörösödve, aztán védekezésre képtelenül hagyta, hogy a lány szinte letépje a karjáról a kötést, ami alatt természetesen nem létezett sérülés. A következő pillanatban a lány már felpattant róla, belebújt kis papucscipőjébe és a táskáját felmarkolva, villámló szemekkel állt meg az ágy végénél. Rick letolt nadrágban kifejezetten nevetségesnek érezte magát, a lebukástól bénán azonban nem sok kedve volt mulatni önmagán. Érezte, tudta, hogy ez most túl sok a lánynak. Visszaélt a bizalmával, még ha ilyen buta, gyerekes módon is. Nem a hazugság nagysága volt itt a lényeg, hanem maga a tény. És tudta, hogy ezzel kockára tett mindent, és pillanatnyilag nagyon úgy festett, hogy veszített. 

-Becsaptál. Elmegyek Rick, mert nem akarom megvárni, mi lesz a következő húzásod. – mondta neki Sabrina villámló szemekkel. -Azt hittem a segítségemre szorulsz, de te ennél sokkal komolyabb eset vagy. Fordulj orvoshoz, mert ezzel most túlmentél egy olyan határon, amit bárki tolerálni tudna. Én megpróbáltam melletted állni, amíg rendbe jössz, de nem vagyok hajlandó asszisztálni önmagad és a környezeted becsapásához. Ha úgy érzed, hogy őszintén tudsz velem beszélni, megkereshetsz, de amíg így hazudozol, látni sem akarlak! – és a következő pillanatban már be is csapódott mögötte az ajtó. Rick hanyatt dőlve a plafont nézte elkeseredetten. Nem lett volna értelme Rina után rohanni, ezzel tisztában volt. Ezt elbaszta. Nagyon. Nem is értette, miért tűnt ez eleinte jó ötletnek.

*

-Sabrina! Mi történt? Állj már meg gyermekem, mi a baj? – kiabált Tony a lány után, aki szipogva berontott az ajtón és szinte azzal a lendülettel el is tűnt a szobája felé vezető folyosón. Sandra szerencsére nem volt itthon és nem volt tanuja ennek a viharos bevonulásnak. Ez is biztos amiatt a Maitland kölyök miatt van. – morgott magában a férfi, és lerakva a csavarhúzót a konyhapultra, a lány után ballagott. A szobája ajtaján kopogva beszólt:

-Sabrina! Kérlek! Csak egy szóra …

Az ajtó kinyílt és a lány magára erőszakolt nyugalommal nézett a szemébe. Az összhatást kissé rontotta, hogy azok a szemek vörösek voltak a sírástól.

-Bántott? – kérdezte Tony aggodalmas hangon, készen rá, hogy kiherélje a nyomorultat, bosszút állva minden eddigi sérelemért.

-Ha Rickre gon

dolsz, nem, nem bántott. Nincs szükség rá, hogy odacsörtess és beverd a képét. Csak most úgy tűnik, mégsem gondolkodunk olyan hasonlóan dolgokról, és ez számomra fájó felismerés volt. Semmi tragédia nem történt, csak mától itthon alszom. Ennyi. – hadarta a lány és már majdnem becsukta az ajtót, amikor Tony hirtelen a nyílásba tette a lábát.

-Na, nem kisasszony, ennyivel nem fogsz lerázni. Nagyon jól tudom, hogy amikor megjött ez a seggfej, akkor még dúlt a szerelem. Mi történt egy hét alatt, amitől ennyire kiborultál? Megcsalt?

-Jézusom, dehogy, Rick nem olyan! – védte azonnal a lány. –Tudom, hogy utálod, éppen eleget hallottam, hogy pont olyan, mint az apja, de tudod, egyáltalán nem olyan; és én lennék a legboldogabb, ha olyan lenne. Mert Alex egy végtelenül becsületes férfi, aki nem fél kimutatni a szerelmét. Olivia a legboldogabb nő lehet a földön, amiért rendbe jöttek köztük a dolgok annak idején. 

-Csak nem estél bele Alexbe? – képedt el Tony egy olyan torz arckifejezéssel, hogy Sabrina a kezdeti felháborodás helyett felkacagott.

-Jézusom, megbolondultál? Dehogyis!

-Akkor terhes vagy és az a piszok nem vállalja! – nézett a szemébe a férfi, mire Sabrina megforgatta a szemeit.

-Tony! Értékelem az aggodalmadat, de egyrészt nem vagy az apám, hogy számon kérd rajtam a pasim viselkedését. Tudom, hogy az egész családot legszívesebben örökre elfelejtenéd, de nagyon kérlek, ne feltételezz róla olyasmit, ami még csak a közelében sem jár a dolognak. Rick hülye volt, de nem tisztességtelen. Ha terhes lennék, nem hagyna cserben, mert ilyen tekintetben azért mégiscsak az apjára ütött. De nem fogod kihúzni belőlem, hogy mi a baj köztünk. Szeretem, ő is szeret, de most muszáj egy kis távolságot tartanunk. Ennél többet nem akarok elmondani a dologról, úgyhogy nyugodtan visszamehetsz megszerelni a konyhaszekrényt, mert ha anyu itt talál a szobaajtómba ékelődve, esetleg ő még hülyébb következtetésre jutna. Nekem meg elegem volt mára a drámából. Szia!! – tolta ki a nevelőapját az ajtón, aztán nagyot sóhajtva nekidőlt. Szerette Tonyt, de időnként a sírba tudta vinni, amikor túlzásba vitte az apai szerepkörét.

Lecsúszott az ajtó mellett és a hátát nekivetve végiggondolta a történteket. Fájt, hogy a fiút hazugságon kapta, még ha ilyen gyerekes dolgon is. Jézus Mária, egy 25 éves pasinak honnan jöhetett ilyen kretén ötlete? – masszírozta meg a halántékát. Ha csak egy picit gondolkodott volna, tudhatta volna, hogy ebben az egészben kezdettől ott rejtőzött a lebukás veszélye. Ő meg túlságosan aggódó volt, talán azért nem vette észre a nyilvánvaló jeleket. Ha jobban belegondol, Rick mostanában szinte kerülte a tekintetét, … ő is tudta, hogy rossz utat választott, csak már rálépett és nyilván nem tudta, hogy szállhatna ki a dologból anélkül, hogy színt kellene vallania, ezért egyre újabb hazugságokba bonyolódott. Ezt a részét még meg is tudta érteni. Nem mintha elfogadta volna. Ha egy ötéves csinálja, még aranyosnak is találta volna. 

Feltápászkodott és leült az íróasztalához. A monitoron tükröződő arcvonásait vizsgálgatva nagyot sóhajtott. Soha rosszabb időzítést! Két hét múlva karácsony, de ami történt, azt nem hagyhatja megtorlatlanul. Szinte biztos volt benne, hogy Rick meg fogja keresni, bocsánatot akar majd kérni, de ezt a részét kezelni tudja, döntötte el. Majd megkéri Tonyt, hogy ne engedje a közelébe. Persze, ha a fiú itt marad a városban, akkor azért nehéz lesz elkerülni, bár nem megoldhatatlan. Lehet, hogy el kellene utaznia, de igazság szerint ötlete sem volt, hova, hogyan. A szüleivel nyilván nem, egyedül még annyira sem. Munkát ilyen rövid idő alatt szerezni lehetetlen. Pedig a szorgalmi időszak csak január közepén folytatódik, addig tengernyi ideje lenne.

Ó, Rick! Miért csináltad ezt velünk? – suttogta bele a szoba csendjébe, aztán összerezzent, ahogy a bejárati csengő hangját meghallotta. Jaj, szólni kellett volna Tonynak, de most már késő! Fülét az ajtóra tapasztva próbált hallgatózni, de semmi nesz nem szűrődött át a vastag tölgyfaajtón. Egy pillanatra átfutott a fején, hogy akkor talán a szülei sem hallották, amikor első este egymásnak estek, de aztán óvatosan résnyire nyitotta az ajtót és úgy fülelt. Tony hangját hallotta csak, aki a felháborodástól éles hangon oktatta Ricket, mert csak ő állhatott az ajtó előtt.

-Fiam! Én mindent megértek, azt is, hogy egy kapcsolatban néha vannak hullámvölgyek, de Sabrina érdekeit tartom a szemem előtt, amikor azt mondom, menj el! Még egyikőtökben sem ülepedett le a veszekedés, bármi is volt az, úgyhogy most egészen biztosan nem tudnátok megoldani a problémát. Ha tudtátok volna, akkor a lányom nem rontott volna be az ajtón kisírt szemekkel. Menj haza! Gondold át, mi történt és miben hibáztál, aztán ha megvan a megoldás, akkor beszéljetek.

A fiú nyilván a maga pökhendi módján visszakérdezhetett, hogy miért olyan biztos benne, hogy ő hibázott – mosolyodott el Rina az ajtó mögött. Sosem volt Rick erőssége, hogy beismerje a hibáit. A férfi válasza meglepte és megnyugtatta, hogy Tonyban ilyen jó szövetségesre lelt.

-Mindig a férfiak a hibásak, ennyit majd te is megtanulsz, ha már elég időt töltöttél el egy nő mellett. – mondta éppen a nevelőapja és Rina elvigyorodott. A kis papucs! Akkor az anyja ezért ilyen boldog mellette, mert Tony tudja és elfogadja, hogy férfiként hol a helye egy kapcsolatban. Ettől függetlenül ő nem akarta volna, hogy Rick az ő hibáiért is magára vállalja a felelősséget, de ez most nem is az a helyzet volt. Ebben valóban csak és kizárólag Rick volt a hibás, és bűnhődnie kell! Szíve mélyén kicsit félt, hogy ezzel a keménységgel vajon mennyire vadítja el magától, a fiú előéletét ismerve, könnyen előfordulhatna, hogy valaki másnál vigasztalódik, de tisztában volt azzal is, hogy a jövőjükért érdemes kockázatot vállalnia. Ha Rick könnyűnek találtatik, akkor nem is ő volt a nagy Ő, akire várt és akinek eddig hitte.

Az ajtó csapódásának hangjára összerezzent, aztán kitárta a saját ajtaját és lassú léptekkel kisétált az előtérbe. Tony éppen megfordult és furcsa tekintettel nézett rá.

-Elment. – mondta halkan.

-Tudom. De majd visszajön, ő olyan. Ha kidobod az ajtón, nem árt, ha az ablaknál is figyelsz, mert esetleg megjelenik ott. – mosolyodott el a lány, mire Tony elfintorodott.

-Támadt egy ötletem. Eredetileg anyádat akartam meglepni egy utazással karácsonyra, de miért ne utazhatnánk el együtt mindannyian. Kanári szigetek, 2 hét, teljes ellátás, napfény, tenger és wellness programok, de ha egy kis fagyoskodásra is vágytok, előtte vagy utána megállhatunk mondjuk Londonban is… semeddig nem tart átfoglalni a helyeket.

-Nem baj, ha csak holnap válaszolok? – rágta Sabrina a szája szélét. Tony pontosan azt a megoldást kínálta neki, amire percekkel korábban gondolt, de hát a szüleivel két hétig összezárva? Igaz, eszményi környezetben… ugyanakkor nem akarta itt hagyni Ricket sem. Gondolkodnia kell, de pillanatnyilag nem érezte képesnek magát a feladatra.  

-Nem baj, kicsim. Anyádnak is ma este akartam elmondani, mert tudom, hogy őt nem lehet kész helyzet elé állítani, idő kell neki a rákészüléshez is. De érzem, hogy remek két hetet tölthetnénk el együtt, és talán mire visszatérünk, a te lovagod is észhez tér majd.