Túl az Óperencián 28.

Sabrina lecsapta a könyvet, amit a napernyő árnyékában olvasott. Az anyja hozott magával több kötetet is, romantikus könnyű kis olvasmányokat, pontosan olyanokat, amelyek a napon fekve, két hűs koktél között kellemesen elzsongítják az ember lányát. Kivéve, ha az illető fülig szerelmes és most éppen szívfájdalma van. Ilyen helyzetekben Nicholas Sparks sorai kifejezetten idegesítették:

„Nem akartam beléd szeretni, és nem hiszem, hogy te is akartad volna. De amikor találkoztunk, mindketten éreztük, hogy nem tudunk tenni semmit az ellen, ami velünk történik. Egymásba szerettünk, minden különbözőségünk ellenére, és ezzel valami ritka és gyönyörű jött létre. Az én számomra az ilyen szerelem egyszer adatik meg az életben, ezért vésődött minden pillanata egyformán az emlékezetembe, s ezért nem feledem soha egyetlen másodpercét sem...”

Pedig annyira eltökélte, hogy nem fog Rickre gondolni, de hát végeredményben semmi mást nem csinált, amióta rácsapta az ajtót. Próbált mentségeket keresni a fiúnak. Talán nem vette elég komolyan a problémáját. Ki ő, hogy eldöntse, egy ilyen traumát hogyan kezeljen valaki? Ráerőltette az akaratát, és Rick nem akarta megbántani, hát kitalálta ezt a bolond sérülésesdit...

Olyan nyomorult érzés volt ez... Rick hiánya. Az életében minden a helyén volt, csak éppen a legfontosabb darabka hiányzott. Egyszer azt olvasta valahol, hogy ha nagyon figyel, ha sokat van emberek között, ha elutazik valahova,  végül találkozhat azzal, akire vár. Természetesen tudta, hogy ez a reménykedés egészen gyerekes. De nem bízhatott másban, csak a véletlenben, még ha pillanatnyilag ez is olyan reménytelen bizakodás volt csupán. Hiszen a fiú azt sem tudhatja, merre keresse. Lehet, hogy most is ott ácsorog a bezárt házuk előtt, lehet, már úgy döntött, hogy nem is próbálja meg elnyerni a bocsánatát. De ha a következő pillanatban mégis felbukkanna itt, fogalma sem lenne, mit mondhatna neki… És mégis várta, valami tudatalatti, mélyről fakadó sóvárgással. Talán mert körülötte szerelmesek ölelték egymást, és közéjük akart tartozni azzal a fiúval az oldalán, aki életében először volt képes megérinteni a szívét. Az, hogy senki másra nem haragudott még így életében, az is azt bizonyította, hogy Rick és az iránta érzett szerelem más volt. Csak ő tudott ilyen hőfokon égő érzelmeket kiváltani belőle, és ettől a még előtte álló tíz nap olyan hosszúnak tűnt, mint az örökkévalóság. Vissza akart térni hozzá, mielőtt még késő lenne, és az idő és a távolság megölné a szerelmüket. 

-Kértek egy koktélt? – ült fel mellette Tony a másik napozóágyon, aztán kérdőn Sandra felé is nézett, aki hevesen bólogatott, miközben szemét le sem vette arról, amit éppen olvasott. Sabrina vigyorogva ismerte fel az erősen erotikus töltetű regényt, amit tegnap volt alkalma végigszenvedni.  A gyümölcsökkel megbolondított jéghideg, alkoholmentes koktélok nagyon finomak voltak  itt a parton, ezt már az első napon felfedezték. Sabrina is rábólintott, aztán újra kezébe vette a könyvet, és fintorogva olvasta tovább. Már az elején le kellett volna tennie, amikor a főhős leírásánál az írónő olyan szemléletesen ecsetelte a férfi szürke szemeit. Valahányszor becsukta a szemét, ő is azokat a szürke szemeket látta maga előtt. Tele ijedt fájdalommal, ahogy eljut a fiú tudatáig, hogy hibázott és a büntetés nem marad el. Még a reptéren is elbizonytalanodott, hogy talán otthon kéne maradnia, de aztán felszálltak és próbálta elfogadni a tényt, hogy két hetük van mindkettőjüknek, hogy átgondolják a történteket és az elhangzott szavakat. 

Tony óvatosan egyensúlyozva hozta a két poharat, hóna alá szorítva a szalvétába csavart sörös üveget, amit magának kért. Hálásan mosolygott Sandrára, aki megszabadította a lassan, de biztosan csúszni kezdő üvegtől még mielőtt leesett volna a drága hűs ital, aztán gáláns mozdulattal a lányok felé kínálta a párás falú gyümölcsös kelyheket. 

Elnézte Sabrinát, aki ujjai közé csippentette a gyümölcsdarabkákat, és élvezettel  szopogatta le ujjairól a ragacsos édes levet. Gyönyörű nő lett a valamikori kis vézna lányból az elmúlt tíz évben. Amikor az úszóedzésekre cipelte, még nem gondolta volna róla, hogy a tenger, az óceán lesz a második legkedvesebb közege. Azt hitte, majd egy kis úszóbajnokot nevelnek belőle, de a lány hamar a búvárkodás felé fordult és Sandra sem tudott nemet mondani az ötletre, bár egyetlen pillanatra sem szűnt meg aggódni érte.

Ő csak akkor kezdett aggódni, amikor Rick Maitland felbukkant mellette. Tudta róla, hogy Friscóban jár egyetemre és a sors furcsa fintoraként fogta fel, hogy annak a fiúnak New Yorkból pont az legyen a szíve vágya, mint az ő fogadott kis hercegnőjének a kontinens túloldalán. Bár, igyekezett nem mutatni, de nem akarta, hogy ők ketten túl sok időt töltsenek együtt, és nehezen fogadta el, hogy ennek ellenére összebarátkoztak. Amikor aztán  a barátjukkal történt az a baleset, hamar rájött, hogy ezek ketten sokkal többet éreznek egymás iránt, mint barátságot. Olyan zavaros időszak volt az, alig bírta elkapni a fonalat a sok váratlan történés között. Ott volt Olivia férjének, Alexnek az a zavaros figura a múltjában, aki pont Sabrinával látta elérkezettnek az időt a bosszúra, Jeremy balesete, Rick magába fordulása, s mindez úgy, hogy Sabrina alig osztott meg velük információt. Aztán látnia kellett, hogy a  lánya meg, amekkora szíve van, képtelen volt cserbenhagyni azt a hólyagot, rohant hozzá, amikor Alex legutóbb itt járt és magával vitte. Hát, most meg itt van összetört szívvel. Ennyit a Maitland-ekről, ő megmondhatta volna előre. 

Kicsit zavarta az az elszólás a reptéren, amikor Olivia az utolsó pillanatban rácsörgött. De olyan vágyakozóan sóhajtott, amikor megtudta, hogy hova tartanak, hogy önkéntelenül is kibukott belőle a hely neve. De ennek már harmadik napja. Elég nagy ez a hely, hogy a fiú, ha utánuk is jött volna, ne találja meg őket a turisták rengetegében, de nem bukkant fel, úgyhogy lassan kezdett ő is megnyugodni és élvezni a napsütést.

Nézte a lányt, aki vágyakozó szemekkel figyelte a víz felett repkedő paplanernyősöket. A kis kalandor!

-Miért nem próbálod meg? – mutatott az éppen leereszkedő ernyőre, mire Sabrina felpattant.

-Egy ideje ehhez gyűjtöm a merészséget. Úgy látom, hogy oktatóval együtt húznak fel, úgyhogy azt hiszem megpróbálom. 

Odaszaladt a két fiatal férfihoz, akik a felszerelést igazították a jelentkezőkre és a kasszát kezelték, míg a harmadik a motorcsókban várta az újabb kuncsaftot. Sajnálkozva tárták szét a kezüket a csinos, fiatal lány láttán. Sajnos, már egy csomóan várnak a sorukra, de ha itt tölti az egész napot, akkor jöjjön vissza úgy másfél óra múlva, addigra sorra is kerül – magyarázta neki a napszívta hajú, izmos fiatal férfi, miközben a kissé testes kelet-európai családanyára szíjazta fel az ernyőt és halvány grimasszal  figyelte kopaszodó férjét, aki kézi kameráját bekapcsolva máris a startra várt. Aha, otthon majd mutogatják a nagy kalandot, ahogy anyut felrepítették a mennyekbe, ha már apának gondot okoz ez mostanában  - vigyorodott el gúnyolódva a fickó, aztán megcsörgette mobilján a csónakban várakozó társát. 

Amikor elindultak, szeme újra az előbbi csinos lányt kereste, aki már a szomszédos társaságnál erősítette magára a mentőmellényt. Micsoda belevaló csaj! Ernyő elnapolva, addig megy egy kört a motorcsónak vontatta hatalmas banánon. – vigyorgott elismerően a fickó. Nagy siker volt ez a játék a nyaralók között. Felnőtt, gyerek, férfi, nő egyaránt hangosan sikongatva élvezte a hirtelen kanyarokat, a hasított vízbe hanyatló erőtlenül kapaszkodókon való vidulást.

*

Rick, miután az éjszaka összebarátkozott az étterem egyik pincérével, megbeszélte, hogy a csomagját hadd hagyja az irodában. A harmadik sör után elmesélte, hogy keres valakit, és a fiú kifejezetten a strandot javasolta neki. Azt mondta, ha az a valaki csak egy kicsit is szereti élvezni a vízpart nyújtotta örömöket, akkor biztosan megtalálja a banán vagy a paplanernyősök közelében, vagy annál a standnál, ahol búvárkodásra lehet jelentkezni, vagy egy hajóútra, ahol a delfineket leshetik meg a turisták. Rick jónak találta az ötletet. Amikor már elegen gyűltek össze a parton, hogy feltűnés nélkül elvegyülhessen köztük, megállt a parti bár nádfedelének árnyékában. Minden ruházata egy bermudanadrág és egy napszemüveg volt, és pontosan úgy nézett ki, mint a nyaralók bármelyike.

A hangszóróban egy hülye szám szólt éppen, amelyben a valószínűleg éppen csak tinikorú énekesnő arról énekelt, hogy szereti, ha hazudnak neki. Aztán a szám végére a  kis mazochista már bárminek örült, amit egy olyan pasitól kaphatott, akit ő minden hibája ellenére szeretett. Rick gyomra összeszűkült, ahogy a dal első néhány sora eszébe juttatta, miért is van itt. A kis hülye! Nem tudja, miről énekel. A hazugságot nem lehet szeretni… ő csak tudja… hazudott, és Rina úgy hagyta ott, mintha néhány órával korábban nem suttogtak volna édes vallomásokat egymás fülébe.

A strandon tarkálló napernyők eltakarták előle az arcokat, így aztán éppen a stratégiát dolgozta ki, hogyan derítse fel a partot sorról sorra sétálgatva, amikor egy ismerős arcot fedezett fel a pult másik végénél. Tony Adams vállát már megkapta a nap, láthatóan nem nagyon kente magát a forró napsütésben, haja kicsit összeállt a sós víztől, és szerencsétlenkedve indult éppen a homok felé, hóna alatt egy becsomagolt sörösüveggel, de ami a lényeg, kezében két koktéllal. Hacsak az öreg Tony nem csajozott be durván, akkor az a két pohár Sandrához és Sabrinához tartott. Tartva a tisztes távolságot, a férfi után eredt. Hamarosan meg is látta Sabrinát, ahogy hálás mosollyal nyúl a frissítőért, aztán inkább elfordult, mert szinte fájdalmat okozott az a szexis nyalakodás, amit a lány nyílt színen rendezett. A helyzetet csak súlyosbította, hogy láthatóan nem volt szándékában elvarázsolni senkit, mégis többen is érdeklődve nézték, ahogy rózsaszín nyelvecskéjével lenyalogatja az ujjairól az édes gyümölcsök ragacsos nedvét. 

Ez a pillanat tudatosította benne, hogy fogalma sincs, mit mondana, ha odaállna a lány elé. És nyilván nem lenne túl nagy

sikere, ha odacsörtetne, mint egy vadember, felrántaná a lányt és a hátára kapva elrohanna vele. Ugyan hova? Hiszen még szállása sincs. Letottyant a homokra, mint aki egy az itt napozó turisták közül. Sabrina nem sokkal később felállt és odaszaladt a paplanernyősökhöz. Ideges tekintettel nézte, ahogy a laza kölyök éhesen méri végig a lány formás alakját, aztán kicsit sajnálkozva magyaráz valamit. A hangok nem jutottak el hozzá, de az elég nyilvánvaló volt, hogy megegyeztek valamiben. Kíváncsian figyelte, ahogy átszalad az óriás banánhoz és máris felcsatolják rá a biztonsági mellényt.

Felállt és leballagott a víz szélére. Annyira a motorcsónakra figyelt, ami a hatalmas sárga matracot húzni kezdte, hogy észre sem vette, hogy a víz már a sípcsontját nyaldossa. Nézte, ahogy száguldanak be a mély víz felé, aztán egy éles kanyarral elfordulnak és a parttal párhuzamosan megkezdődött az esztelen rohanás. Nem először látott ilyet, de eddig sosem izgatta, hogy mennyire veszélyes ez a mutatvány, most azonban Sabrina is ott kapaszkodott az ingatag járművön és ettől rögtön másnak látta a jó mulatságot. Akkorát sóhajtott, ahogy a lányt nézte, aki vadul lovagolta meg a sárga szörnyeteget és a csónak keltette hullámokat, hogy a körülötte állók kíváncsian ránéztek, de nem foglalkozott velük. Feszülten figyelte, ahogy a banán már az utolsó kört teszi meg, aztán a motorcsónak összeszedi azt a néhány utast, aki nem tudta fent tartani magát. Rick büszkén nézte a lányt, aki éppen felhúzott maga elé egy kisfiút, aztán ahogy kifelé indultak, egy kicsit jobban elvegyült a strandolók között. Volt egy ötlete és nem akarta idejekorán felfedni magát.