Túl az Óperencián 26.

Rick elhátrált a bejárattól, ahonnan Tony az előbb viszonylag finoman eltanácsolta. Nyilvánvalóan nem fogja beengedni Sabrinához, pedig bocsánatot kell kérjen tőle, valami magyarázatot kell adjon, amiért ilyen hülye volt. Ez az egész őrült ötlet tulajdonképpen nem is Sabrinának szólt, önmagát próbálta becsapni, de a lány kikapcsolta a telefonját, így esélye sem volt elmondani neki, hogy ha tudná, hát seggberúgná önmagát, és kész bármire, hogy bebizonyítsa, soha többé nem hazudna neki. Felnézett az épületre, de nem talált rajta egyetlen olyan kiszögellést sem, amin felmászva eljuthatna a lány szobájának ablakáig. A falba tudta volna verni a fejét, amiért ilyen eszetlen módon próbált kibújni a parti séták alól. Lemondóan, meggörnyedt vállakkal megfordult, hogy hazamenjen. Talán holnapra csillapodnak annyira a  kedélyek, hogy Rina legalább telefonon hajlandó lesz vele beszélni. Hazafelé ballagva gondolt egyet és Joe kocsmája felé vette az irányt. Odaérve azonban nem ment be, hanem egy jókora csomóval a torkában leballagott a vízhez. 

Nézte a távolban a korallzátony ívét, ahol a sirályok rajzottak a bőséges terített asztal fölött, és tudta, hogy a kis tengeri vidrákkal versenyeznek a legjobb falatokért. Ő maga is részt vett tavaly nyáron egy olyan úton, ahol a kagylótenyésztőkkel és a halászokkal szó szerint harcolniuk kellett a kis állatok élőhelyeinek védelmében. Képtelen volt megérteni, hogy miért nem hagyják békén a partvidék jellegzetes kis bundásait, akiknél mókásabb kis tengeri emlőst még nem látott. Vadászat és táplálkozás közben tárgyakat használnak, kövekkel verik le a kagylókat a sziklákról, egyenesen bámulatra méltó a találékonyságuk. A maguk módján hasznosak is, hiszen a barnamoszaterdőket ők tartják egészségesen azáltal, hogy  megeszik az ezeket legelő állatokat. Hányszor nézte őket nevetve, ahogy alvás közben a hátukon lebegnek a vízben és mellső mancsaikat összekulcsolják a párjukéval, hogy az áramlás el ne sodorja őket egymástól. A párjuktól… bassza meg, ő meg hazudozással vadítja el magától a párját. Erre egyetlen állat se lenne képes, csak az ember. 

Hamarosan itt a karácsony, és neki egyelőre fogalma sincs, hogy tudná rendbe hozni, amit ilyen sikeresen elcseszett. Pedig Sabrina nélkül élete legsivárabb ünnepe jönne el. …Toporgott kicsit még a víz szélén, hallgatta, ahogy a hullámok a partot ostromolják és végül arra a döntésre jutott, hogy nem is olyan borzalmas hang ez. Legalábbis most semmi rémisztőt nem érzett benne. A rémületet most valami egészen más indukálta, amit nem foghatott a fenséges víztömegre. Ha nem fújt volna már-már kellemetlenül a szél, akkor lekuporodott volna a homokra és addig bámulta volna a végtelen óceánt, amíg valamilyen módon választ nem sugall a kérdésére… talán jöhetne erre megint valaki, akinek segítségre van szüksége, és ő mentené ki a szorult helyzetéből, talán… állj le, hülye vagy! – rótta meg önmagát. Egyáltalán nem biztos, hogy képes lennél rá, és a saját hülyeségedet ne tetézd más szerencsétlenségével!

Talán csak időt kellene hagynia Sabrinának, hogy rájöjjön, nem volt ez akkora hazugság, ami miatt szakítania kéne vele… talán… nem, haver… a hazugság, az hazugság, tök mindegy, hogy kicsi vagy nagy. – ismerte el kelletlenül. Hirtelen megfordult és futni kezdett hazafelé. Felhívja az apjáékat, talán ők tudnak segíteni… legalább valami tanáccsal … végül is nem kell megfogadnia, de hátha eszükbe jut a múltból valami hasonló, és az ő megoldásuk talán neki is a segítségére lehet… a szentségit, minden mondata talánnal kezdődik és végződik, ez egész olyan bizonytalan, csak egyetlen dologban biztos, hogy nem akarja elveszteni a lányt.

*

Sabrina nem tudta, hogy Tony hogy intézte el, de néhány napon belül repülőjegyet és szállást is szerzett, semmi akadálya nem volt már, hogy együtt töltsék az ünnepeket. A férfi nem emlegette Ricket, és amikor az anyja szóba hozta, hogy eredetileg azt hitte, ők külön akarnak majd ünnepelni, esetleg a fiú szüleivel, Tony meglepően sikeresen terelte el az ő figyelmét is a témáról. Sabrina korábban nem is gondolkozott rajta… a karácsony végül is a legnagyobb családi ünnep, ők pedig nem is beszéltek róla, hogy melyikük családjával, itt Friscóban vagy esetleg New Yorkban ünnepeljenek-e. Nem beszéltek ők szinte semmiről, csak az ágyat nyúzták, és amikor éppen nem, akkor ő a fiút a fóbiája miatt. Lehet, hogy túlságosan erőszakos volt? De hát nem hagyhatta, hogy Rickben ez a félelem meggyökeresedjen. Őt csak a legjobb szándék vezérelte. Oké, a pokolhoz vezető út is jóakarattal van kikövezve, hallotta ezt már emlegetni, de hát nem hagyhatta, hogy Rick belekövesedjen ebbe a fóbiába. 

A francba Jeremyvel, a marha nagy ötletével az aranyvadászatról! Mi értelme volt? Elvesztett egy barátot, …sőt  - úgy tűnik - kettőt… és egy ideig azt hitte, legalább egyikükért cserébe nyert egy szerelmet, de a fiú, akiért sóvárgott, képes volt hülyének nézni.

Kinyitotta a szekrényét és átnézte a ruhatárát, hogy miket pakoljon be két hétre egy olyan helyre, ahol meleg van, esténként elegáns éttermekben vacsoráznak, napközben pedig a tengerben hódolhat a szenvedélyének. Erőnek erejével próbált nem gondolni a fiúra. Jó lesz ez a távolság, mindketten átgondolhatják, hogy ami történt, milyen hatással lehet a jövőjükre. Van-e egyáltalán közös jövőjük, ha ez az egész megtörténhetett?

*

Alex meglepve fogadta a fia bejelentését, hogy a holnapi géppel érkezik. A kérdésére, hogy egyedül-e, a srác szinte ingerülten vágta oda, hogy persze. Nyilván összebalhéztak Sabrinával, vonta le a következtetést és a naptárra nézett. Jókor! De talán éppen ezen, hogy melyikük családjával ünnepeljenek? Végül is mindegy. Még jó, hogy nem hallgatott Oliviára, aki Friscóban akart karácsonyozni… napok óta rágta a fülét, hogy mivel a „gyerekek” nem jelentkeznek, lepjék meg őket. Remek meglepetés lett volna a srác üres lakása előtt ácsorogni, ő meg itthon élhette volna át ugyanezt. Az biztos, hogy az ünnep nem lesz feszültségtől mentes ezek után, pedig azt hitték, minden a legjobb úton van, amiért az elmúlt hetekben nem is hallottak róluk. Azt gondolták, dúl a szerelem, s ilyenkor nyilván nem az a legfőbb gondjuk, hogy a szüleiket hívogassák. De hát akkor valami mégis félresiklott. Kíváncsi volt, hogy a fiuk egyáltalán hajlandó lesz-e beszélni róla.

*

Rick lepakolt a szobájában, aztán a fejét vakarva az ajtajára nézett. Szinte látta maga előtt az anyját és az apját, ahogy tanácstalanul egymásra néznek, hogy vajon miért jött haza éppen most. Hát, jobb túl lenni a nehezén, döntötte el sóhajtva, és kinyitotta az ajtót… a konyhából a szülei beszélgetése hallatszott:

-Mondott valamit, hogy mi történt? – kérdezte éppen az anyja. –Alex! Hozzád beszélek. Veled mindig is őszintébb volt, biztos elmondta, hogy miért jött egyedül. Ne nézz rám úgy, mint aki azt se tudja, miről beszélek! – fortyant fel az anyja és Rick önkéntelenül is elmosolyodott, ahogy az apját sarokba szorítva elképzelte.

-Nem mondtam neki se semmit, anya. – szólalt meg az ajtóban, mire Olivia megperdült és végigmérte. Olyan nyúzott ez a gyerek! Bármi is történt, az megviselte.

-Kicsim! – ölelte meg a fiát, akinek az álláig sem ért –tudod, hogy nekünk bármit elmondhatsz. Azt hittem, annyira elmerültetek a szerelemben, hogy eszetekbe se jut, hogy mindjárt itt a karácsony, és már arra próbáltam apádat rábeszélni, hogy lepjünk meg titeket. Erre beállítasz, láthatóan magadba roskadva… szakítottatok? 

-Hát, talán nem fogalmaznék így, de tény, hogy most van némi mosolyszünet köztünk. – motyogta a fia, miközben még mindig az anyját ölelte.

-Mit csináltál? – sóhajtott az anyja, és Rick  most kivételesen nem tolta el magától felháborodva, hogy már megint csak ő lehet a hibás. Alex azonnal levonta a következtetést, hogy akkor a probléma alighanem nagyobb, mint elsőre gondolták. Ez nem holmi civakodás, ez a majom valami olyasmit művelt, amivel sikerült az örökké békés és megértő kislánynál kivernie a biztosítékot.

Rick lassan kibontakozott az ölelésből, és a szüleinek hátat fordítva a mosogatóra támaszkodott. A lefolyóba bambulva beszélni kezdett.

-Hazudtam neki.

Alex felszisszent. –Megcsaltad?

-Nem, nem ilyesmi volt. …Csak …nem vagyok képes túltenni magam a Jeremyvel történteken, próbáltunk lemenni a vízhez, de esküszöm, olyan volt, mintha pánikroham lett volna. Mozdulni is képtelen vagyok, szabályosan a hányinger kerülget… és volt ott egy kisfiú, aki bajba került, megcsípte egy medúza, és én ott álltam tőle pár lépésnyire és képtelen voltam segíteni neki.

-És Rina gyávának tart emiatt? – kérdezte halkan Olivia, az anyák mindent megbocsátó és bárkivel szemben védelmező hangján.

-Nem. – vont vállat a fiú. –Csak azt akarta, hogy azért járjunk le a vízhez. Mindig egy kicsit közelebb, egy kicsit többet, … próbálkozzunk, amíg elmúlik ez a görcs. Én meg – vett nagy levegőt a fiú -… kitaláltam, hogy megsérült a lábam, jó alaposan bekötöttem, aztán amikor már erre a sérülésre nem hivatkozhattam, akkor bekötöttem a karom, hogy elzúgtam a bringával… de lebuktam Rina előtt és azt mondta, amíg hazudozom neki, látni sem akar.

Alexből úgy tört fel a nevetés, mint egy kitörő vulkán. –Bo-bocsánat! – nevette el magát újra és újra, nem törődve vele, hogy Olivia és Rick is szemrehányóan néznek rá. –Fiam, te akkora ökör vagy! Esküszöm, ilyet… hány éves is vagy? Huszonöt? Nem létezik… ilyet egy ötéves csinál.

-Alex! – szólt rá a felesége, de a férfi kivételesen nem foglalkozott vele, hogy az asszony láthatóan más véleményen van.

-Livi! Most komolyan… szerinted így viselkedik egy felnőtt férfi? Mert amúgy a fiatalember lépten-nyomon azt bizonygatja, hogy ne szóljunk bele a dolgaiba, mert ő már felnőtt. Jézusom! Rick! Ezért még az óvodában is kaptál volna, nemhogy egy felnőtt nőtől.

-Örülök, hogy ennyire viccesnek találod! – morgott a fiú. Ez klassz! Nem gondolta volna, hogy a lelkiismeret furdalása mellett még ő fogja alakítani a család bohócát is. Tanácsot várt a szüleitől, nem azt, hogy kiröhögik. 

-Nem! Félreértesz. Egy pillanatig sem találom viccesnek. Nevetségesnek talán, de az egészen más tészta. És ha az őszinte véleményemre vagy kíváncsi, megérdemled, bármit is szabott ki rád Sabrina. Egy kapcsolatban az őszinteség mindennél fontosabb. Anyád talán azért hallgat annyira, mert ez ügyben neki is van némi sötét folt a múltján, de ebbe most nem akarok belemenni! – tette fel a kezét, hogy Oliviát elhallgattassa, mert már tiltakozni akart éppen. –Szóval, ez épületes baromság volt drága fiam. Mire gondoltál? Meddig tudsz menekülni az elkerülhetetlen elől ezekkel a kitalált sérülésekkel? Nem is értem, hogy nem buktál le az első este, amikor ágyba bújtatok… vagy talán ott is kifogásokat kerestél? – nézett a fiú szemébe, aki viharos múltja ellenére képes volt elpirulni, és önkéntelenül is megrázta a fejét. –Helyes! Egy férfi, aki már az ágyban is hazudik, az végképp elvágta magát. – dünnyögte a férfi. 

-Azt ne mondd, hogy az ágyban viszont helyre hozhatja, amit más téren elrontott! – nézett rá villámló szemekkel a felesége, mire Alex ártatlan mosollyal rá kapta a tekintetét.

-Nem lenne példátlan eset, de azért nem állítanám törvényszerűségként. Viszont – emelte meg az ujját – nem szabad lebecsülni a szenvedély hatalmát egy kapcsolatban. Oké, az őszinteség mindenek előtt, de ha egymás karjában nem tudtok túllépni az összezördüléseken, akkor az elég veszett fejsze nyele.

-Hát, kösz! – grimaszolt Rick – de pillanatnyilag nem az a legnagyobb gondom, hogy valaha ágyba bújik-e velem, hanem az, hogy szóba áll-e velem még ebben az életben. A telefonját kikapcsolta, nem járkál el otthonról, Tony meg nem enged a közelébe… fogalmam sincs, hogy hogy tudnék beszélni vele.

-És tudod, hogy mit mondanál neki, ha találkoznátok? – nézett a szemébe az apja.

-Hát, még nem, de … talán a szituáció hozná… gondolom.

-Oké, ez rossz közelítés. Ha a szituációtól várod a nagy ötletet, akkor garantáltan hülyeséget fogsz mondani és csak tovább tetézed a bajt. – mutatott rá az apja, és ebben a fiú kénytelen volt igazat adni neki. Ha indulatból beszélt, annak ritkán volt jó vége.

-Nézd kicsim – szólalt meg az anyja is – ha női szemmel nézem, akkor a hazugság volt a legnagyobb baj. Rina most attól fél, hogy másban sem voltál/vagy/leszel vele őszinte. Szóval, szerintem most te vagy lépéskényszerben. Menned kell utána, meg kell találnod az alkalmat, hogy beszélhess vele. És a helyedben nem telefonon próbálkoznék, mert azt bármikor le lehet tenni. Csakis személyesen! De azt hiszem, semmi értelme addig próbálkoznod, amíg ezzel a víziszonyos dologgal nem kezdesz valamit. Ha ehhez orvos kell, akkor fordulj szakemberhez! Ha a mi segítségünk is megfelel, én saját kezűleg tartom a fejed a víz alatt az uszodában, …nem tudom, mi a gondod, de próbáld megfogalmazni és ahhoz megtaláljuk a gyógymódot. 

-Az az igazság, hogy szerintem már nem is annyira rossz, mint néhány hete… mielőtt eljöttem, lent voltam a parton, és nem tudom… ahogy néztem a vizet, arra gondoltam, ha választanom kellene, hogy Rina elhagy vagy belegázolok abba a nyomorult vízbe, akkor inkább megpróbálnám. Ez a hülye ötlet sem ért annyit, amennyit vesztettem vele.

-Na, akkor az első lépés máris megvan. Már csak hagyni kéne a Brighton/Adams családot nyugodtan ünnepelni, aztán odaköltözöl a küszöbére. Rina nem fog elhajtani, ha látja rajtad, hogy komolyan gondolod. – tette szét Alex a kezét, mint aki megtalálta a nyilvánvaló megoldást. Olivia nem volt erről egészen meggyőződve, éppen ezért egy nagy levegővétel után felvette a kabátját és kiment a kertbe. A telefonját persze vitte magával.

*

Tony Adams a repülőtéren éppen elővette a telefonját, hogy kikapcsolja, amikor az megszólalt. Olivia! – nézett a kijelzőre. Olyan sokszor várta, hogy a nő hívja, de ez még évekkel ezelőtt volt. Most meglehetősen biztos volt benne, hogy miért keresi. Nyilván a lókötő fia érdekében próbál közbenjárni. Intett Sandrának és Sabrinának, hogy azonnal megy utánuk, szálljanak csak be, ő még felveszi ezt a hívást.

-Szia Livi! – szólt bele eltökélten, hogy nem hagyja magát megpuhítani.

-Szia Tony! Gondolom, sejted, miért hívlak?

A férfi meglepődött, hogy minden női praktikázás nélkül az asszony a lényegre tért.

-Nézd Livi, éppen a reptéren vagyunk, utazunk. Én nem akarok a fiatalok dolgába beleszólni, úgyhogy ne várd tőlem, hogy majd Sabrina lelkére beszélek. A fiad megbántotta, most ihatja a levét.

-Tudom Tony. De teljesen maga alatt van. Úgy szereti ezt a kislányt, mint még soha senkit és szabályosan belebetegszik, hogy nem tud tőle bocsánatot kérni.

-Hát, talán nem is árt neki egy kis lecke, hogy néha tekintettel lehetne mások érzelmeire is. – morogta a férfi és közben a jegyét átadta a kezelőnek. Klassz dolog Olivia hangját hallani, de azért nem akarta lekésni a gépet. A nő közben figyelmeztette, hogy a telefont ki kell kapcsolnia. Máris! – mosolygott rá.

-Nézd Livi, mi most az ünnepekre a Kanári szigetekre utazunk. Ez alatt a két hét alatt lesz idejük összeszedni magukat mindkettőjüknek. Majd megmondom Sabrinának, hogy Rick aggódik érte, de nem garantálhatom, hogy ettől fogadni fogja majd a hívásait. Bízzuk a sorsra, hogy alakul a dolog köztük, rendben? Ne haragudj, mennem kell!

-Rendben, Tony, köszönöm. Jó nektek, hogy olyan csodás helyen ünnepelhetitek a karácsonyt. Biztosan remek lesz! Sandrának is mondd meg, hogy üdvözlöm és Sabrirának is, hogy fel a fejjel! Csak azt mondd meg, hogy pontosan hová is mentek!? Tudod, csak hogy megnézhessem a neten és irigykedhessek egy kicsit. Itt mindent belep a hó és majd megfagyok, ott meg virágba borulva vár titeket az Éden, ó, olyan irigy vagyok! – sóhajtott az asszony, Tony pedig a csapdát fel sem ismerve önkéntelenül is megadta a címet.