Rick elhátrált a bejárattól, ahonnan Tony az előbb
viszonylag finoman eltanácsolta. Nyilvánvalóan nem fogja beengedni Sabrinához,
pedig bocsánatot kell kérjen tőle, valami magyarázatot kell adjon, amiért ilyen
hülye volt. Ez az egész őrült ötlet tulajdonképpen nem is Sabrinának szólt,
önmagát próbálta becsapni, de a lány kikapcsolta a telefonját, így esélye sem
volt elmondani neki, hogy ha tudná, hát seggberúgná önmagát, és kész bármire,
hogy bebizonyítsa, soha többé nem hazudna neki. Felnézett az épületre, de nem
talált rajta egyetlen olyan kiszögellést sem, amin felmászva eljuthatna a lány
szobájának ablakáig. A falba tudta volna verni a fejét, amiért ilyen eszetlen
módon próbált kibújni a parti séták alól. Lemondóan, meggörnyedt vállakkal
megfordult, hogy hazamenjen. Talán holnapra csillapodnak annyira a kedélyek, hogy Rina legalább telefonon
hajlandó lesz vele beszélni. Hazafelé ballagva gondolt egyet és Joe kocsmája
felé vette az irányt. Odaérve azonban nem ment be, hanem egy jókora csomóval a
torkában leballagott a vízhez.
Nézte a távolban a korallzátony ívét, ahol a sirályok
rajzottak a bőséges terített asztal fölött, és tudta, hogy a kis tengeri
vidrákkal versenyeznek a legjobb falatokért. Ő maga is részt vett tavaly nyáron
egy olyan úton, ahol a kagylótenyésztőkkel és a halászokkal szó szerint
harcolniuk kellett a kis állatok élőhelyeinek védelmében. Képtelen volt
megérteni, hogy miért nem hagyják békén a partvidék jellegzetes kis bundásait,
akiknél mókásabb kis tengeri emlőst még nem látott. Vadászat és táplálkozás
közben tárgyakat használnak, kövekkel verik le a kagylókat a sziklákról,
egyenesen bámulatra méltó a találékonyságuk. A maguk módján hasznosak is,
hiszen a barnamoszaterdőket ők tartják egészségesen azáltal, hogy megeszik az ezeket legelő állatokat. Hányszor
nézte őket nevetve, ahogy alvás közben a hátukon lebegnek a vízben és mellső mancsaikat
összekulcsolják a párjukéval, hogy az áramlás el ne sodorja őket egymástól. A
párjuktól… bassza meg, ő meg hazudozással vadítja el magától a párját. Erre
egyetlen állat se lenne képes, csak az ember.
Hamarosan itt a karácsony, és neki egyelőre fogalma sincs,
hogy tudná rendbe hozni, amit ilyen sikeresen elcseszett. Pedig Sabrina nélkül
élete legsivárabb ünnepe jönne el. …Toporgott kicsit még a víz szélén,
hallgatta, ahogy a hullámok a partot ostromolják és végül arra a döntésre
jutott, hogy nem is olyan borzalmas hang ez. Legalábbis most semmi rémisztőt
nem érzett benne. A rémületet most valami egészen más indukálta, amit nem
foghatott a fenséges víztömegre. Ha nem fújt volna már-már kellemetlenül a
szél, akkor lekuporodott volna a homokra és addig bámulta volna a végtelen
óceánt, amíg valamilyen módon választ nem sugall a kérdésére… talán jöhetne
erre megint valaki, akinek segítségre van szüksége, és ő mentené ki a szorult
helyzetéből, talán… állj le, hülye vagy! – rótta meg önmagát. Egyáltalán nem
biztos, hogy képes lennél rá, és a saját hülyeségedet ne tetézd más
szerencsétlenségével!
Talán csak időt kellene hagynia Sabrinának, hogy rájöjjön,
nem volt ez akkora hazugság, ami miatt szakítania kéne vele… talán… nem, haver…
a hazugság, az hazugság, tök mindegy, hogy kicsi vagy nagy. – ismerte el
kelletlenül. Hirtelen megfordult és futni kezdett hazafelé. Felhívja az
apjáékat, talán ők tudnak segíteni… legalább valami tanáccsal … végül is nem
kell megfogadnia, de hátha eszükbe jut a múltból valami hasonló, és az ő
megoldásuk talán neki is a segítségére lehet… a szentségit, minden mondata
talánnal kezdődik és végződik, ez egész olyan bizonytalan, csak egyetlen
dologban biztos, hogy nem akarja elveszteni a lányt.
*
Sabrina nem tudta, hogy Tony hogy intézte el, de néhány
napon belül repülőjegyet és szállást is szerzett, semmi akadálya nem volt már,
hogy együtt töltsék az ünnepeket. A férfi nem emlegette Ricket, és amikor az
anyja szóba hozta, hogy eredetileg azt hitte, ők külön akarnak majd ünnepelni,
esetleg a fiú szüleivel, Tony meglepően sikeresen terelte el az ő figyelmét is
a témáról. Sabrina korábban nem is gondolkozott rajta… a karácsony végül is a
legnagyobb családi ünnep, ők pedig nem is beszéltek róla, hogy melyikük
családjával, itt Friscóban vagy esetleg New Yorkban ünnepeljenek-e. Nem
beszéltek ők szinte semmiről, csak az ágyat nyúzták, és amikor éppen nem, akkor
ő a fiút a fóbiája miatt. Lehet, hogy túlságosan erőszakos volt? De hát nem
hagyhatta, hogy Rickben ez a félelem meggyökeresedjen. Őt csak a legjobb
szándék vezérelte. Oké, a pokolhoz vezető út is jóakarattal van kikövezve,
hallotta ezt már emlegetni, de hát nem hagyhatta, hogy Rick belekövesedjen ebbe
a fóbiába.
A francba Jeremyvel, a marha nagy ötletével az
aranyvadászatról! Mi értelme volt? Elvesztett egy barátot, …sőt - úgy tűnik - kettőt… és egy ideig azt hitte,
legalább egyikükért cserébe nyert egy szerelmet, de a fiú, akiért sóvárgott,
képes volt hülyének nézni.
Kinyitotta a szekrényét és átnézte a ruhatárát, hogy miket
pakoljon be két hétre egy olyan helyre, ahol meleg van, esténként elegáns
éttermekben vacsoráznak, napközben pedig a tengerben hódolhat a szenvedélyének.
Erőnek erejével próbált nem gondolni a fiúra. Jó lesz ez a távolság, mindketten
átgondolhatják, hogy ami történt, milyen hatással lehet a jövőjükre. Van-e
egyáltalán közös jövőjük, ha ez az egész megtörténhetett?
*
Alex meglepve fogadta a fia bejelentését, hogy a holnapi
géppel érkezik. A kérdésére, hogy egyedül-e, a srác szinte ingerülten vágta
oda, hogy persze. Nyilván összebalhéztak Sabrinával, vonta le a következtetést
és a naptárra nézett. Jókor! De talán éppen ezen, hogy melyikük családjával
ünnepeljenek? Végül is mindegy. Még jó, hogy nem hallgatott Oliviára, aki
Friscóban akart karácsonyozni… napok óta rágta a fülét, hogy mivel a „gyerekek”
nem jelentkeznek, lepjék meg őket. Remek meglepetés lett volna a srác üres
lakása előtt ácsorogni, ő meg itthon élhette volna át ugyanezt. Az biztos, hogy
az ünnep nem lesz feszültségtől mentes ezek után, pedig azt hitték, minden a
legjobb úton van, amiért az elmúlt hetekben nem is hallottak róluk. Azt
gondolták, dúl a szerelem, s ilyenkor nyilván nem az a legfőbb gondjuk, hogy a
szüleiket hívogassák. De hát akkor valami mégis félresiklott. Kíváncsi volt,
hogy a fiuk egyáltalán hajlandó lesz-e beszélni róla.
*
Rick lepakolt a szobájában, aztán a fejét vakarva az
ajtajára nézett. Szinte látta maga előtt az anyját és az apját, ahogy
tanácstalanul egymásra néznek, hogy vajon miért jött haza éppen most. Hát, jobb
túl lenni a nehezén, döntötte el sóhajtva, és kinyitotta az ajtót… a konyhából a
szülei beszélgetése hallatszott:
-Mondott valamit, hogy mi történt? – kérdezte éppen az
anyja. –Alex! Hozzád beszélek. Veled mindig is őszintébb volt, biztos elmondta,
hogy miért jött egyedül. Ne nézz rám úgy, mint aki azt se tudja, miről
beszélek! – fortyant fel az anyja és Rick önkéntelenül is elmosolyodott, ahogy
az apját sarokba szorítva elképzelte.
-Nem mondtam neki se semmit, anya. – szólalt meg az ajtóban,
mire Olivia megperdült és végigmérte. Olyan nyúzott ez a gyerek! Bármi is
történt, az megviselte.
-Kicsim! – ölelte meg a fiát, akinek az álláig sem ért
–tudod, hogy nekünk bármit elmondhatsz. Azt hittem, annyira elmerültetek a
szerelemben, hogy eszetekbe se jut, hogy mindjárt itt a karácsony, és már arra
próbáltam apádat rábeszélni, hogy lepjünk meg titeket. Erre beállítasz,
láthatóan magadba roskadva… szakítottatok?
-Hát, talán nem fogalmaznék így, de tény, hogy most van némi
mosolyszünet köztünk. – motyogta a fia, miközben még mindig az anyját ölelte.
-Mit csináltál? – sóhajtott az anyja, és Rick most kivételesen nem tolta el magától
felháborodva, hogy már megint csak ő lehet a hibás. Alex azonnal levonta a
következtetést, hogy akkor a probléma alighanem nagyobb, mint elsőre gondolták.
Ez nem holmi civakodás, ez a majom valami olyasmit művelt, amivel sikerült az
örökké békés és megértő kislánynál kivernie a biztosítékot.
Rick lassan kibontakozott az ölelésből, és a szüleinek hátat
fordítva a mosogatóra támaszkodott. A lefolyóba bambulva beszélni kezdett.
-Hazudtam neki.
Alex felszisszent. –Megcsaltad?
-Nem, nem ilyesmi volt. …Csak …nem vagyok képes túltenni
magam a Jeremyvel történteken, próbáltunk lemenni a vízhez, de esküszöm, olyan
volt, mintha pánikroham lett volna. Mozdulni is képtelen vagyok, szabályosan a
hányinger kerülget… és volt ott egy kisfiú, aki bajba került, megcsípte egy
medúza, és én ott álltam tőle pár lépésnyire és képtelen voltam segíteni neki.
-És Rina gyávának tart emiatt? – kérdezte halkan Olivia, az
anyák mindent megbocsátó és bárkivel szemben védelmező hangján.
-Nem. – vont vállat a fiú. –Csak azt akarta, hogy azért
járjunk le a vízhez. Mindig egy kicsit közelebb, egy kicsit többet, …
próbálkozzunk, amíg elmúlik ez a görcs. Én meg – vett nagy levegőt a fiú -…
kitaláltam, hogy megsérült a lábam, jó alaposan bekötöttem, aztán amikor már
erre a sérülésre nem hivatkozhattam, akkor bekötöttem a karom, hogy elzúgtam a
bringával… de lebuktam Rina előtt és azt mondta, amíg hazudozom neki, látni sem
akar.
Alexből úgy tört fel a nevetés, mint egy kitörő vulkán.
–Bo-bocsánat! – nevette el magát újra és újra, nem törődve vele, hogy Olivia és
Rick is szemrehányóan néznek rá. –Fiam, te akkora ökör vagy! Esküszöm, ilyet…
hány éves is vagy? Huszonöt? Nem létezik… ilyet egy ötéves csinál.
-Alex! – szólt rá a felesége, de a férfi kivételesen nem
foglalkozott vele, hogy az asszony láthatóan más véleményen van.
-Livi! Most komolyan… szerinted így viselkedik egy felnőtt
férfi? Mert amúgy a fiatalember lépten-nyomon azt bizonygatja, hogy ne szóljunk
bele a dolgaiba, mert ő már felnőtt. Jézusom! Rick! Ezért még az óvodában is
kaptál volna, nemhogy egy felnőtt nőtől.
-Örülök, hogy ennyire viccesnek találod! – morgott a fiú. Ez
klassz! Nem gondolta volna, hogy a lelkiismeret furdalása mellett még ő fogja
alakítani a család bohócát is. Tanácsot várt a szüleitől, nem azt, hogy
kiröhögik.
-Nem! Félreértesz. Egy pillanatig sem találom viccesnek.
Nevetségesnek talán, de az egészen más tészta. És ha az őszinte véleményemre
vagy kíváncsi, megérdemled, bármit is szabott ki rád Sabrina. Egy kapcsolatban
az őszinteség mindennél fontosabb. Anyád talán azért hallgat annyira, mert ez
ügyben neki is van némi sötét folt a múltján, de ebbe most nem akarok
belemenni! – tette fel a kezét, hogy Oliviát elhallgattassa, mert már
tiltakozni akart éppen. –Szóval, ez épületes baromság volt drága fiam. Mire
gondoltál? Meddig tudsz menekülni az elkerülhetetlen elől ezekkel a kitalált
sérülésekkel? Nem is értem, hogy nem buktál le az első este, amikor ágyba
bújtatok… vagy talán ott is kifogásokat kerestél? – nézett a fiú szemébe, aki
viharos múltja ellenére képes volt elpirulni, és önkéntelenül is megrázta a
fejét. –Helyes! Egy férfi, aki már az ágyban is hazudik, az végképp elvágta
magát. – dünnyögte a férfi.
-Azt ne mondd, hogy az ágyban viszont helyre hozhatja, amit
más téren elrontott! – nézett rá villámló szemekkel a felesége, mire Alex
ártatlan mosollyal rá kapta a tekintetét.
-Nem lenne példátlan eset, de azért nem állítanám
törvényszerűségként. Viszont – emelte meg az ujját – nem szabad lebecsülni a
szenvedély hatalmát egy kapcsolatban. Oké, az őszinteség mindenek előtt, de ha
egymás karjában nem tudtok túllépni az összezördüléseken, akkor az elég veszett
fejsze nyele.
-Hát, kösz! – grimaszolt Rick – de pillanatnyilag nem az a
legnagyobb gondom, hogy valaha ágyba bújik-e velem, hanem az, hogy szóba áll-e
velem még ebben az életben. A telefonját kikapcsolta, nem járkál el otthonról,
Tony meg nem enged a közelébe… fogalmam sincs, hogy hogy tudnék beszélni vele.
-És tudod, hogy mit mondanál neki, ha találkoznátok? –
nézett a szemébe az apja.
-Hát, még nem, de … talán a szituáció hozná… gondolom.
-Oké, ez rossz közelítés. Ha a szituációtól várod a nagy
ötletet, akkor garantáltan hülyeséget fogsz mondani és csak tovább tetézed a
bajt. – mutatott rá az apja, és ebben a fiú kénytelen volt igazat adni neki. Ha
indulatból beszélt, annak ritkán volt jó vége.
-Nézd kicsim – szólalt meg az anyja is – ha női szemmel
nézem, akkor a hazugság volt a legnagyobb baj. Rina most attól fél, hogy másban
sem voltál/vagy/leszel vele őszinte. Szóval, szerintem most te vagy
lépéskényszerben. Menned kell utána, meg kell találnod az alkalmat, hogy
beszélhess vele. És a helyedben nem telefonon próbálkoznék, mert azt bármikor
le lehet tenni. Csakis személyesen! De azt hiszem, semmi értelme addig
próbálkoznod, amíg ezzel a víziszonyos dologgal nem kezdesz valamit. Ha ehhez
orvos kell, akkor fordulj szakemberhez! Ha a mi segítségünk is megfelel, én
saját kezűleg tartom a fejed a víz alatt az uszodában, …nem tudom, mi a gondod,
de próbáld megfogalmazni és ahhoz megtaláljuk a gyógymódot.
-Az az igazság, hogy szerintem már nem is annyira rossz,
mint néhány hete… mielőtt eljöttem, lent voltam a parton, és nem tudom… ahogy
néztem a vizet, arra gondoltam, ha választanom kellene, hogy Rina elhagy vagy
belegázolok abba a nyomorult vízbe, akkor inkább megpróbálnám. Ez a hülye ötlet
sem ért annyit, amennyit vesztettem vele.
-Na, akkor az első lépés máris megvan. Már csak hagyni kéne
a Brighton/Adams családot nyugodtan ünnepelni, aztán odaköltözöl a küszöbére.
Rina nem fog elhajtani, ha látja rajtad, hogy komolyan gondolod. – tette szét
Alex a kezét, mint aki megtalálta a nyilvánvaló megoldást. Olivia nem volt
erről egészen meggyőződve, éppen ezért egy nagy levegővétel után felvette a kabátját
és kiment a kertbe. A telefonját persze vitte magával.
*
Tony Adams a repülőtéren éppen elővette a telefonját, hogy
kikapcsolja, amikor az megszólalt. Olivia! – nézett a kijelzőre. Olyan sokszor
várta, hogy a nő hívja, de ez még évekkel ezelőtt volt. Most meglehetősen
biztos volt benne, hogy miért keresi. Nyilván a lókötő fia érdekében próbál
közbenjárni. Intett Sandrának és Sabrinának, hogy azonnal megy utánuk,
szálljanak csak be, ő még felveszi ezt a hívást.
-Szia Livi! – szólt bele eltökélten, hogy nem hagyja magát
megpuhítani.
-Szia Tony! Gondolom, sejted, miért hívlak?
A férfi meglepődött, hogy minden női praktikázás nélkül az
asszony a lényegre tért.
-Nézd Livi, éppen a reptéren vagyunk, utazunk. Én nem akarok
a fiatalok dolgába beleszólni, úgyhogy ne várd tőlem, hogy majd Sabrina lelkére
beszélek. A fiad megbántotta, most ihatja a levét.
-Tudom Tony. De teljesen maga alatt van. Úgy szereti ezt a
kislányt, mint még soha senkit és szabályosan belebetegszik, hogy nem tud tőle
bocsánatot kérni.
-Hát, talán nem is árt neki egy kis lecke, hogy néha
tekintettel lehetne mások érzelmeire is. – morogta a férfi és közben a jegyét
átadta a kezelőnek. Klassz dolog Olivia hangját hallani, de azért nem akarta
lekésni a gépet. A nő közben figyelmeztette, hogy a telefont ki kell
kapcsolnia. Máris! – mosolygott rá.
-Nézd Livi, mi most az ünnepekre a Kanári szigetekre
utazunk. Ez alatt a két hét alatt lesz idejük összeszedni magukat
mindkettőjüknek. Majd megmondom Sabrinának, hogy Rick aggódik érte, de nem garantálhatom,
hogy ettől fogadni fogja majd a hívásait. Bízzuk a sorsra, hogy alakul a dolog
köztük, rendben? Ne haragudj, mennem kell!
-Rendben, Tony, köszönöm. Jó nektek, hogy olyan csodás
helyen ünnepelhetitek a karácsonyt. Biztosan remek lesz! Sandrának is mondd
meg, hogy üdvözlöm és Sabrirának is, hogy fel a fejjel! Csak azt mondd meg,
hogy pontosan hová is mentek!? Tudod, csak hogy megnézhessem a neten és
irigykedhessek egy kicsit. Itt mindent belep a hó és majd megfagyok, ott meg
virágba borulva vár titeket az Éden, ó, olyan irigy vagyok! – sóhajtott az
asszony, Tony pedig a csapdát fel sem ismerve önkéntelenül is megadta a címet.
3 megjegyzés:
Jutkám, puszi a buksidra. <3 Elindultunk a javulás útján. XDD Megyünk a Kanári szigetekre? Esetleg mindnyájan? :))
Alex.... :))
Tony pedig kap egy képzeletbeli vállveregetést, hogy belebandukolt a csapdába. XDD
Tetszett, köszönöm.
pusza
Már tegnap is akartam Sandra miatt morogni, de leszereltem magam, hogy ne mindig csak kötekedjek :P mindenesetre fura...
Tegnapi Disney bölcselet: " mindig a pasinak kell bocsánatot kérni. Hogy megkíméld magadat a kínos helyzetektől, egyszerűen mondd, hogy bocsánat..." ;)
Gondolom, ez nálad nem lesz ilyen egyszerű :P vagy Rick nem nézi a disney channel-t XDDD
Olivia: "mit csináltál?!" XDDDD
Alex megint hozta a formáját ;)
Tony meg milyen ügyvéd?! XDD
Tetszett! Örültem Rick választásának!
K&P
Úgy látom, Rick fiú szert tett egy csodaszép ostorra, amivel szépen elvergődött. Az apját totál megértettem, amiért kinevette. Valljuk be, elég mókás indokok voltak egy huszonéves fiútól, főleg a második sztori a bringával. A mama, meg milyen kis leleményes! XD
Megjegyzés küldése