Gépelési hiba 16. fejezet

Reménykedett benne, hogy jó jelnek tekintheti, hogy elérte a délelőtti gépet és még jegyet is kapott rá. A majd háromórás út alatt nem riogatta őket egyetlen légörvény sem, így aztán gyűszűnyire zsugorodott gyomorral, kezeit tördelve reménykedett, hogy Selena nem csinált semmit hülyeséget, amíg oda nem ér, hogy meggyőzze, nincs semmi baj. Fel nem foghatta, mi történt az első és az utolsó levél megírása között, de hogy alapjaiban zavarta össze a lányt, az nyilvánvaló volt. A lelkes, vidám hangú tervezgetés a legsötétebb, legmélyebb kétségbeesésbe csapott át, minden sora reménytelenségről, elkeseredettségről szólt, mintha nem is az a nő írta volna, aki a korábbiakat. Mivel egész úton az óráját leste, mintha ezzel is siettetni tudná a landolást, nem érte készületlenül a stewardess hangja, aki felszólította őket, hogy kössék be az öveket. Oda sem pillantva kattintotta be, miközben az ablakon át már az alatta elterülő tájat figyelte. Még 15-20 mérföld a taxival, csak időben odaérjen!

*

Selena szipogva rángatta elő a kis táskát a szekrény mélyéről, amibe a legszükségesebbeket készült belepakolni. Meghozta élete legfontosabb, valószínűleg meghatározó döntését. Sosem fogja megbocsátani magának a felelőtlenségét és az önzését. Fájdalmas és megalázó döntés volt ez, de el kellett fogadja, hogy ez az egész rossz csillagzat alatt hozott döntésének a törvényszerű következménye. Felkavaró volt szembesülni vele, hogy képes megacélozni a lelkét, de annyira csak egyetlen dologra koncentrált, hogy meg sem hallotta, meg sem látta korábban az elképzelése buktatóit. Amikor kiderült, hogy a hőn áhított baba ott lüktet a szíve alatt, egyetlen józan gondolatot sem pazarolt arra, hogyan lesz ez a jövőben. Mint ahogy nem foglalkozott ezzel a kérdéssel tulajdonképpen a kezdetektől fogva sem. Akarta ezt a gyereket, mindennél jobban, és Jasht megismerve, még annál is jobban. De be kellett lássa, ezt most nem vállalhatja. Maga miatt sem, de elsősorban a kicsi miatt nem. 

Egészen addig a pillanatig el sem hitte, hogy meg tudja tenni, amíg le nem írta könnyektől fuldokolva Jasnak… attól valahogy valóságosabbá vált, ami addig csak valami rémálomnak tűnt, ami nem is vele, hanem valaki mással, valaki ismeretlennel történik meg. Talán így is volt. Az a Selena James, aki ő volt, sosem tudott volna ilyen döntést hozni. Mindenki csalódni fog benne, aki csak ismeri, és aki tudott erről az egészről. Erica, aki évek óta szeretne gyereket… egy ideig elviccelték Donalddal a dolgot, hogy csak azért nem esett még teherbe, mert előbb valami más kis magatehetetlen élőlényen akarják kipróbálni szülői tehetségüket, de hát mindannyian tisztában voltak vele, hogy a valóságban problémáik vannak, és még orvosi segítséggel sem biztos, hogy valóra válhatnak az álmaik. Mit fog érezni a barátnője, hogy ő, aki érdemtelenül megkapta a sorstól azt, amit a másiktól megtagadtak, képes eldobni azt a kis életet? 

Sosem gondolta volna, hogy felelőtlen vágyakozása miatt soha többé nem tud tiszta lelkiismerettel majd tükörbe nézni. Vajon mit érezhet Jash, aki eleinte talán meg is könnyebbült, amikor még azt hitték, nem hozták össze azt a babát, aztán férfiasan viselte a hírt, hogy mégis? Mit fog gondolni róla, mint emberről, …mint nőről? A barátja marad-e, vagy megvetéssel fordul el tőle? Nem válaszolt az e-mailjére sem, talán már ezzel is jelezni akarja, hogy milyen nagyot csalódott benne. … Az órájára nézett, hamarosan indulnia kell. Az orvos azt mondta, ne egyen, ne igyon ma már semmit, de most ölni tudott volna egy almáért, vagy egy nagy pohár narancsléért, mert a sírástól szinte teljesen kiszáradt. Nem hívott taxit, látott éppen eleget a környéken, hogy tudja, nem lesz nehéz fognia egyet. 

Behúzta a cipzárt és körbenézett a lakásban. Szeme megállapodott a kis mackón, amit Jash hozott, amikor azon a konferencián járt itt a városban. Ha a gondolatnak teremtő ereje lenne, a férfi most itt állna mellette és fogná a kezét, hogy végig tudja csinálni, de valószínűleg soha többé nem fogja látni. Jash  egy normális pasi, aki házat vesz, jó munkája van, hatalmas szíve, és megkönyörül az eldobottakon. Egészen biztosan nincs szüksége olyan nőre az életében, aki mindent odadobva gyereket akar tőle, aztán amikor megkapja, amit akar, akkor eldobja magától. 

Újra felzokogott, ahogy eszébe jutott, hova tart éppen, aztán mély levegőt vett. Egyszerűen nem maradt más kiút a számára. Horace lényegében már kirúgta, de bármennyire is bízott benne, hogy talál magának valami részmunkaidős állást, rá kellett jönnie, hogy Los Angeles nem Wichita. Itt az emberek nem csinálnak semmit félgőzzel. Ha olyan szerencsések, hogy munkához jutnak, akkor végkimerülésig annak szentelik magukat. Kénytelenek rá, mert az élet itt sokba kerül. Irreálisan sokba. Ez is egy olyan „apróság” volt, aminek nem nézett utána rendesen. Azt hitte, ha már munkát tudott szerezni, onnantól övé a világ. Istenem, egy tinilány is többet tud ezekről a dolgokról itt a városban, mint ő. Itt nem létezett olyan, hogy mrs. Schuhmaker beállítja a pultba a kávézójában, aztán ha a pocakja miatt ez már megerőltető, akkor kasszást csinál belőle, és üldögélhet egész nap.  Itt nem érdekelt senkit, hogy gyereket vár, csak gondot jelentett mindenki számára, ennél fogva nem is ajánlottak neki munkát. Munka nélkül pedig ideig-óriág maradhat csak a felszínen.

Mostanra elfogadta a tényt, hogy ez volt a tanulópénz, amit meg kellett fizessen. Hogy erején felül kell fizetnie, az nem érdekelt senkit. Még letudja ezt a dolgot, aztán szépen összepakol és hazasomfordál. Senki nem fogja tudni, hogy a lelke egy darabja örökre itt marad ebben a városban, és már sosem lesz ugyanaz a Selena James, aki volt. Hazamegy és megpróbál talpra állni, lehetőleg nem gondolva arra, hogy mennyi mindent veszített. Majd hallgatja a sajnálkozó és titkon kárörvendő vigasztalásokat, amiért neki nem az álmok városa lett Los Angeles, de kiegyenesíti a gerincét és szembenéz azokkal, akik a kudarcát fogják az orra alá dörgölni. Nem volt kétsége, hogy lesz ilyen.  De a titkát megőrzi magának. Sem Erica, sem Jash nem fogják világgá kürtölni, ebben biztos lehetett. Más kérdés, hogy a szemükbe nézni ezek után nehezebb lesz, mint valaha. 

Ne haragudj! Hidd el, ha lenne más megoldás, azt választanám. Örülj, hogy megszabadulsz tőlem! – suttogta a könnyeit nyelve és végigsimított még lapos hasán, aztán kilépett a lakásból, hogy olyan útra lépjen, ami nemhogy az álmai, de a rémálmai között sem szerepelt sosem.

*

Jash abban a pillanatban vette észre a lányt, ahogy az megállt az út szélén, készen rá, hogy a közeledő taxit leintse.

-Ott álljon meg, a hölgy előtt, aki taxira vár – érintette meg a sofőr vállát, aki a visszapillantó tükörbe lesve összevonta a szemöldökét. Fura kérés volt ez az utasától, bár azon a környéken jártak már, amit még a reptéren bemondott, de akkor is… így akarja felszedni ezt a csinos kis szőkét? Aztán az út szélére kormányozta a kocsit és pontosan Selena előtt megállt. A lány sietve nyitotta ki a vezető melletti ajtót és az első ülésre dobott egy sporttáskát, aztán a hátsó ajtóért nyúlt, de az addigra kinyílt előtte.

-Jaj, bocsánat! Nem vettem észre, hogy foglalt. – szabadkozott elvörösödve, aztán a hangja elhalt, ahogy Jash kocsiból kiemelkedő alakja kiegyenesedett előtte, és a férfi szikrázó szemébe nézett. –Te? Itt?

Jash behajolt a kocsiba, egy ötvenest nyomott a taxis kezébe és kivette Selena táskáját. Mire a lány tiltakozni kezdhetett volna, a férfi szótlanul megütögette a kocsi tetejét, jelezve, hogy indulhat, nincs szükségük már rá. A taxis nem is tétovázott. A jókora borravalóval elégedetten gázt adott és hamarosan eltűnt a sarkon. 

-Jash! Mennem kell! – vett mély levegőt Selena, miközben úgy érezte, erre soha az életben nem lesz többé képes. Egész bensejét összeszorította a görcs, amit a tervezett beavatkozás miatt érzett, és ami a férfi felbukkanásával csak még erősebb lett. Nem tudta, miért jött. Lebeszélni akarja, vagy csak elkísérni, esetleg a szemébe mondani, mennyire megveti azért, amit tenni készül?

Jash a könyökét kapta el, ahogy a lány a táskáért hajolt le éppen. Ha már elkapta, szorítása, akár egy satué fel is erősödött rajta. Ez volt az egyetlen, ami a benne dúló érzelmekről árulkodott. Mérges – állapította meg Selena, és önkéntelenül is dacolni kezdett vele. Megfeszítette magát és úgy cövekelt le a járda szélén, mintha mélyebb gyökerekkel kapaszkodna a kövezetbe, mint a mellette álló pálmatörzs. 

-Nem itt az utcán akarok beszélni veled. – morogta Jash, és keze továbbra is vasmarokkal fogta a lány könyökét, nem törődve vele, hogy ujjai nyomot hagynak a finom bőrön.

-De hát mennem kell. – sóhajtott Selena és a szeme könnyekkel telt meg.

-Nem kell menned. Még nem. Egy ilyen döntés előtt meg kell add a jogot nekem, hogy megtudjam, mi a fene történt. – lépett a bejárat felé a férfi, és Selena kényszerűen követte.

-Hiszen megírtam – nyögött fel a lány. Közben szinte már futott a férfi hosszú léptei után és hamarosan ott álltak kis lakása ajtajában, aminek csak percekkel korábban záródott be mögötte az ajtaja. Remegő kezekkel nyitotta ki a zárat, aztán Jash betolta maga előtt, és hátát az ajtónak vetve végre elengedte a karját. Selena borzongva rázkódott össze. Jash közelsége után hidegnek érezte a lakás levegőjét. A férfi szeme a könyökét masszírozó kezére siklott, ám nem különösebben törődött vele, hogy esetleg kék foltok tarkállnak majd az ujjai helyén, egyszer majd bocsánatot fog kérni a keménységéért, de most csak a lány válaszára reagált:

-Írtál mindenfélét… kirúgásról, állástalanságról, koldusbotról, olcsóbb lakásról egy rossz környéken, és mindenféle baromságról, de egyetlen szót sem írtál arról, hogy mit éreztél, amikor eldöntötted, hogy elveteted. Hogy eszedbe jutottam-e én? Hogy gondoltál-e rá, hogy több jogom van a válaszokra, mint amennyit adni szándékoztál.

-Megmondtam, hogy nem kell kötelességet érezned iránta. – szipogott Selena és a következő pillanatban Jash úgy rántotta magához, hogy megbicsaklott a bokája.

-Az enyém is! Megmondtam már az elején, hogy sosem veszem el tőled, de tudni akarok róla. …Ha viszont te magad akarod eldobni, akkor jogot formálok rá. Meg fogod szülni! Nekem!