"Ha egy könyvet igazán el akarsz olvasni, de még nem írták meg, akkor neked kell megírnod." - Toni Morrison
"Az álom írás, az írás pedig sokszor nem más, mint álom." - Umberto Eco


2014. július 14., hétfő

Gépelési hiba 18. fejezet

Bocsánat, itt műszaki nehézségek nehezítik az életet, de ha másként nem megy, akkor a családfő gépében majd partizánkodom. Ha akadozna a jelenlétem, ez az oka.

***



A reptéren Jash gondoskodott a jegyekről, aztán visszaült Selena mellé, aki maga elé meredve bambulta a lába alatti kövezet mozaikjának mintáját. Megvert kutyaként kulloghat vissza Wichitába. A barátai és ismerősei, akik jókedvűen, már-már irigykedve búcsúztatták, most majd kárörvendően fognak összesúgni a háta mögött. És ha majd elkezd kerekedni a hasa, akkor lesz csak fülsiketítő suttogás. Mindenki tudta, hogy nincs állandó kapcsolata, így aztán majd találgatnak, hogy melyik hírességgel csináltatta fel magát Hollywoodban. …Talán ez a megalázkodó visszatérés ugyanolyan hibás lépés, mint az volt, amikor veszni hagyta a farmot, hogy új életet kezdjen a távoli nyugaton. Ezt az idő fogja eldönteni. Az idő, amiből neki most nem sok van. …Kezei idegesen reszkettek az ölében, amikor szinte varázsütésre melegség járta át és nyugalom. Pedig nem történt más, csak Jash a térdére tette a kezét. A meghitt, bensőséges mozdulat volt az utolsó csepp a pohárban sebzett lelkének, és a férfi vállára dőlve hagyta, hogy a könnyei hangtalanul szívódjanak fel a halvány kék kockás ing puha anyagában.

Jash meg sem próbálta vigasztalni. Ő már elmondta, amit mondhatott, Selena azon túl, hogy összecsomagolt és vele tartott, nem szólt egy árva szót sem. Így aztán azt sem tudta, hogy leszállva hova vigye a lányt. Legszívesebben magához vitte volna, de tisztában volt vele, hogy ez ügyben Selenának kell döntenie. Volt egy olyan érzése, hogy az anyjánál fognak kikötni, legalábbis az anyja lakásában, mert ha igaz, az asszony mostanában úgyis Jonasnál lakik. Valamiért elkedvetlenítette ez a lehetőség. Nem mintha olyan szoros kapcsolat lenne kettejük között, ami feljogosítaná arra, hogy abban bízzon, Selena szó nélkül összeköltözik vele, de hát a szentségit, csináltak közösen egy gyereket, ez azért elég közeli kapcsolatot feltételez. 

Legszívesebben a reptér elegáns márványborításába verte volna a fejét, hogy belement ebbe az egészbe annak idején. Ha a farkát a nadrágjában tudta volna tartani, akkor most nem lenne semmi probléma. Igaz, akkor valószínűleg nem pihentethetné a kezét Selena gömbölyű térdén sem, mert akkor udvariasan elköszöntek volna egymástól azon a végzetes estén és nem is találkoztak volna soha többé. De nem köszöntek el, sőt azóta újra és újra összejöttek, mint akik érzik, hogy egy végzetes erő egymás felé löki őket. Arra gondolt, hogy olyan határozottan alakítja a lány előtt a gondoskodó apát, mint aki ezerszer végiggondolta már a dolgot és pontosan tudja, hogy mi történik majd. Közben fogalma sem volt róla, micsoda felelősséget vett a nyakába, amikor beleegyezett a lány eszement ötletébe. Persze, csinálhatna úgy, ahogy Selena várta tőle. Megrántja a vállát és elsétál, mint akinek köze nincs az egészhez. De az nem ő lett volna. Az a gyerek ott a lány hasában vér a véréből, egy napon talán az ő vonásaival az arcán fog rámosolyogni az utcán… arról az apró, de korántsem elhanyagolható tényről nem is beszélve, hogy ahányszor összefutna Selenával az utcán, annyiszor remegne bele a találkozásba. Tehát… nem fog megfutamodni, hanem a végére jár, hogy mi történik köztük és rájönni, miért. 

A felhívásra, hogy megkezdődik a beszállás, egyszerre mozdultak meg. A kézmozdulat, amivel Selena a férfi erős, meleg kezébe kapaszkodott, szinte már megszokott volt, otthonos. Jash abban bízott, hogy ez csupa jó előjel a jövőjükre nézve.
*
Selena hallgatagon ült, hallgatta a gép utasainak izgatott moraját, ami egybemosódott a gép monoton hangjával. Próbálta sorba szedni a teendőit. Tehát megérkezik minden előzetes értesítés nélkül Wichitába. Nem kezdheti azzal, hogy rohan az anyjához, ráhozva a frászt, amiért váratlanul megjelenik. Ez minden álmoskönyv szerint rosszat jelent, és nem akarta az anyját megrémiszteni. Aztán valahogy finoman a tudomására kellene hoznia azt is, hogy nem is olyan sokára nagymama lesz. Van egy állástalan, biztosítás nélküli lánya, egy apa nélküli gyerekkel… na, igen… ez minden lányos anya álma. Az öccse egészen biztosan ki lesz akadva. Annyira másként látták mindig is a világot, tudta előre, hogy fiatalabb kora ellenére meg fog ütközni azon, ahogy a nővére sorsa alakult. Már előre utálta a sok okosságot, amit majd a nyakába zúdítanak. Mintha ő nem tudná magától, hogy a dolgok normál körülmények között nem így zajlanak. De hát volt rá éppen elég ideje, hogy próbálkozzon. Nem volt szerencséje, neki nem jött össze, és éppen ezért próbált új életet kezdeni. De nem is ő lett volna, ha ez sikerül. Pedig milyen egyszerű lehetne… Oldalra pislogott, ahol Jash hunyta le fáradtan a szemét, aztán a következő pillanatban ijedten kapott a férfi keze után, ahogy a repülő az őt körülvevő fényességben hirtelen zökkent egyet az égi út láthatatlan gödrében. Egy-egy ilyen légörvénybe kerülve azonnal eszébe jutottak repülőgép-katasztrófa filmélményei, a szíve hevesen verdesett és elszorult a torka. De most Jash hosszú ujjai összekulcsolódtak az övével és ha halványan is, de végre hinni kezdett benne, hogy nem érheti baj. 

-Ha leszállunk… hogyan tovább? – kérdezte halkan Jash, miközben ki sem nyitotta a szemét, csak várt a lány válaszára. Aggodalmát a válasz miatt csak kezének apró rezzenése jelezte. Selena döntött. A férfi nem jött volna el érte, ha nem gondolta volna komolyan, amiket már Los Angelesben is mondott.
-Nem akarok azonnal a hírrel anyámra rontani. Ha nem okoz gondot, néhány napig igénybe venném a vendégszeretetedet. – válaszolta félénken, mint aki nem biztos még abban sem, amit ő maga mond.
-Nem probléma. – dünnyögte Jash és  egész tartásán látszott, ahogy ellazul. Nem reménytelen az ügy, Selena képes helyes döntéseket hozni…
*
-Ó, Jash, ez gyönyörű! – állt meg a kapunál Selena és aprólékosan végig jártatta a szemét a házon. Jash próbálta egy kívülálló szemével nézni az épületet. Igen, tényleg helyes kis ház, nem véletlenül esett erre a választása az ingatlanos három ajánlata közül. A földszinten nagy nappali, konyha, étkező és egy kisebb szoba fürdőszobával kapott helyett, hatalmas ablakfelületekkel, a kert felé néző tágas terasszal, az utca felé pedig hívogató kis fedett előtérrel. Az emeletet három hálószoba és két fürdőszoba foglalta el. A zöldre festett zsalugáterek jótékonyan homályba borították a helyiségeket a legragyogóbb napsütésben is. A virágládákban már kezdtek magukhoz térni a kertész által ültetett növények. 

A következő pillanatban hangos csaholással Sherlock és Watson rontottak elő a ház mögötti kertből, készen rá, hogy vidáman viháncolják körbe hazatért gazdájukat. Selena felbukkanása azonban bizalmatlan megtorpanásra késztette őket. A lány arcán elomló őszinte mosoly mögötti érzéseket azonban alighanem érzékelték orruk érzékenyen receptoraival, mert tartózkodás nélkül hagyták magukat megsimogatni.
-De édesek vagytok! – dünnyögött nekik a lány, letérdelve a fűbe és nem törődve vele, hogy a két szőrös korábban alighanem a kertésznek segédkezett az ásásban, mancsaik ugyanis sáros nyomokat hagytak a karjain és ruháján. 

-Hát, ők Sherlock – mutatott a férfi a világosabbik bundájú kutyára – és Watson – mutatott a szálkásszőrű vizslára hasonlító társára. –De hogyhogy kint vagytok, lókötők? – cibálta meg barátságosan a nyilvánvalóan bandavezér Sherlock fülét a férfi.  –Donaldot kértem meg, hogy nézzen rájuk… lehet, hogy elfelejtette visszazárni őket?  - húzta elő a telefonját Jash. Tárcsázta a barátját, aztán vigyorogva hallgatta, ahogy halkan, de mégis jól hallhatóan a ház belsejéből  felhangzik a telefon hangja. Ezek szerint itt van még! De mi a fenét csinálhat odabent? …Lenyomta a kilincset, amely azonban nem engedett. Tanácstalanul összevont szemöldökkel nézett Selenára, akinek a következő pillanatban felszikrázott a mosolya. A hirtelen kinyíló ajtóban a kócos Donald és a bájosan zilált Erica bukkantak fel.

-Látod mondtam, hogy még ma hazajön. – mormogott fülig pirulva a nő, mire Donald egykedvűen vállat vont.
-Mondtad… de azt is te mondtad, hogy kifejezetten szexinek tartod a nappaliját. – motyogta, miközben egy ártatlan vigyor mögé rejtette kamaszosan piruló fülét.
Selena vigyorogva hallgatta a szóváltásukat, miközben igyekezett tudomást sem venni barátnője kíváncsi, kutató tekintetéről. Tisztában volt vele, hogy az első adandó alkalommal, amikor a fiúkat házon kívül tudhatják majd, Erica kíméletlenül kikérdezi Jash váratlan utazásáról és az ő nem kevésbé váratlan felbukkanásáról. De előtte volt még egy igen kellemetlennek ígérkező beszélgetése az édesanyjával. Mindegy. Ma már senkivel nem fog beszélni, kivéve természetesen Jasht, aki valóban talán az egyetlen, aki megérdemli, hogy a lelke mélyén háborgó bizonytalanságába beavassa.

2 megjegyzés:

Gabó írta...

Most azon filozom, hogy gondolhatta az elejen, hogy egyedul vallal gyereket!
Akkor nem gondolta vegig, hogy mibol fogja eltartani, lesz-e biztositasa, mivel egyedul lesz, nem tud a gyerek mellett dolgozni, ha meg bebisinter, akkor meg kinek is szulte meg a babat?
Egy ilyen dontest komoly merlegeles eloz meg neeeem???
Na mindegyis! Mar megtortent a 'baj'.
Eleg lehangolo lehet hazakullogni, de inkabb, mint vadidegenben egyedul maradni, tavol a segito kezektol. Foleg Jashetol.. *soh
Le a kalappal a ferfi gyereke iranti elkotelezettsegeert. Jobb bepalizhato ferfit nem is talalhatott volna Selena. Mert valljuk be szerencseje van, hogy a kiszemelt 'aldozat' nem hagyta fakepnel, ahogy hagyhatta volna, mert meg Jash fejeben is megfordult a lehetoseg, mint emlitette is.
Kicsit lehetne talpraesettenpbb ez a lany...szeretnem latni, hogy a kezdeti magabiztossagnak volt valami alapja. Hiszen valami alapjan hihette magarol, hogy elbir a gyerekkel, akar egyedul is.
Hol vagy kezdeti magabiztos Selena???

zso írta...

Igen, én is azon gondolkodtam, hogy az elején nagyon magabiztosnak tűnt Selena. Aztán meg LA-ben,... teljesen elveszett.Mintha nem is magától akart volna lelépni Wichita-ból. Josh hozta amit vártunk tőle, hogy tök jó fej pasi lesz. Josh fan vagyok.
Már azt sem értettem igazán, miért akart Selena egyedül vállalni gyereket, és mi miatt nem kapott Josh-ért két kézzel, amikor beindult rá az első pillanattól fogva.
De te biztos tudod, hogy ez a lány miért lett ilyen idegsítőn defektes figura.Egyszer, csak kiderül! XDD
Amúgy köszönöm, tetszett ez a rész/is. Ne félj Jucus, csak magamban morgolódok. Ne vegyél komolyan.