Gépelési hiba 21. fejezet

Selena felnézett, ahogy Jash belépett a szobába. Még elkapta a férfi bizonytalan tekintetét, mint aki arra számít, hogy ő már nem lesz a szobában. Hát, volt rá sansz. Igazság szerint, amikor meghallotta az előbb a fiatal nő hangját odalentről, és még inkább, amikor meg is pillantotta, át is suhant az agyán a gondolat, mit keres ő itt egyáltalán? Az egymást követő meggondolatlan lépéseivel nem keverte még meg eléggé a saját és Jash életét? Az lenne a leghelyesebb, ha összepakolna és beköltözne az anyja lakásába. De nem tudott elmenni. Nem azért, mert terhes volt, vagy mert a farmért kapott összeg már csak jelentéktelen összegre zsugorodott a Los Angeles-i kiruccanásnak hála. Nem habozott volna mosogatólánynak állni, ha csak pénzkérdés lett volna az oka annak, hogy itt üldögél most a férfi egyik gondosan vasalt ingében az ágy tetején. 

Jash miatt volt itt és miatta maradt. Még életében nem találkozott ilyen férfival, és bár a meggondolatlanság szobrához nyugodtan modellt állhatott volna, de egészen hülye azért nem volt. Még ő is képes volt felismerni a gyöngyszemet ebben a világban, ahol neki idáig csak a selejtes, defektes pasik jutottak. És ha az esze esetleg komában heverve nem ismerte volna fel, hát a szíve megtette helyette is. Olyan érzéseket hívott életre benne Jash a puszta létezésével, amelyekről nem is hitte, hogy valaha része lehet bennük. Elolvadt egyetlen mosolyától, óvni, vigasztalni akarta, ahogy egy felhőt látott átsuhanni a csodás kék szemeken, izgatottan várt vele minden élvezetes szócsatát, és testének minden sejtje sikoltva nyújtózkodott egyetlen érintéséért. Mi ez, ha nem szerelem? 

Félredobta a kutyák mesterséges megtermékenyítéséről szóló száraz cikket, ami egyébként is hemzsegett a latin kifejezésektől, és ettől az a halvány érdeklődése is kihunyt iránta, ami eleinte még ébredezett a témával kapcsolatban, amíg a várakozás nehéz perceit akarta elűzni. Lám, még az állatvilágban is előfordul, hogy csak orvosi segítséggel képesek az utódok létrehozására. Bár, a párhuzam talán kissé erős volt, de Erica jutott az eszébe, aki túl egy hormonkezelésen, mostanában vesz majd részt egy beültetésen. A barátnője mindennél jobban szeretett volna egy bébit, de a sors megtagadta tőle. Amikor Los Angelesben hirtelen rászakadt a felismerés, hogy képtelen lesz végigcsinálni, az első gondolata az volt, hogy örökbe adja a babát a barátnőjének. Ott egészen biztosan szerető családban nőhetett volna fel, és Donald jól prosperáló irodájának hála, anyagi biztonságban is. Aztán ahogy megszületett a fejében, máris elvetette az ötletet. Képtelen lett volna azzal a tudattal élni, hogy van egy gyereke, aki mást szólít mamának, és aki előtt élete végig alakoskodnia kellene. Ennél még az abortusz is jobb ötletnek tűnt. Jobb ötlet? Maga volt a rémálom!

A dolog Jash felbukkanásával és a végletekig védelmező hozzáállásával végül eldőlt. Gyereke lesz. Gyerekük lesz! Na igen, nem hétköznapi módon ugyan, de mindkettőjük akaratából. …Még mindig nem értette a férfi hozzáállásának mozgatórugóit, de mostanra beérte a varázsos kék szemek komoly, vizsgálódó, és minden kérdésben határozott pillantásával. Jash nem fogja cserbenhagyni.

-Miért akarod annyira ezt a babát? – bukott ki belőle hangosan a kérdés, ami egy ideje már foglalkoztatta.

-Mert egy rész belőlem. – érkezett a válasz pillanatnyi késedelemmel. Selena kíváncsi lett volna, abban a pár másodpercnyi tétovázásban mi futott át a férfi fején; de mivel legalább ennyire félt a választól, inkább nem kérdezett rá.

-Akkor belevágunk? – kérdezte halkan, mire Jash megrántotta a vállát.

-Már belevágtunk… azon az első őrült éjszakán. … Nem szokásom első este hazacipelni a nőket, de az … akkor … valami furcsa, magától értetődő dolog volt. Mintha ezer éve ismertük volna egymást. Az az éjszaka … éppen az volt benne a különleges, hogy olyan természetes volt.

-Igen, én is így emlékszem rá. – ismerte be Selena. -Még viaskodtam magammal, hogy micsoda őrült ötleteket vagyok képes kitalálni, de aztán megismertelek Téged, és onnantól már nem is tűnt olyan őrültségnek. …Szerinted létezik szerelem első látásra?

Jash beharapta a szája szélét, miközben lassan leereszkedett a lány mellé az ágyra. Látszólag céltalanul játszadozni kezdett inge felhajtott kézelőjével, aztán kék szemeit egyenesen Selenáéba mélyesztve komolyan válaszolt:

-Nem tudom. Akkor este csak azt tudtam, hogy meg akarlak kapni. …Az árulkodó az volt, amikor másnap reggel is még mindig ezt akartam. Az öcséd esküvőjén se akartam mást; és abban a pillanatban hiányozni kezdtél, ahogy elmentél Los Angelesbe. Nem tudom, hogy mit jelent az a kellemes érzés, hogy itt ülsz az ágyamon az egyik legjobb ingemben, és én ettől boldog vagyok. Mármint attól, hogy itt vagy. …És ennek nincs köze a gyerekhez. – mormolta végül.

-Szeretek együtt lenni veled. – bökte ki Selena, aztán elpirult, ahogy rájött, ez mennyire kétértelműen hangzott. Jash önkéntelenül is elvigyorodott, ahogy ráérzett a lány pirulásának okára. Ó, nem volt ezzel másként ő maga sem. Szeretett együtt lenni Selenával. Bármilyen formában. És feltett szándéka volt, hogy ezt nyilvánvalóvá teszi a lány számára is. Megragadt az ing kézelőjét és lassan, de kérlelhetetlenül húzni kezdte maga felé Selenát, aki nem ellenkezett, miért is tette volna. Végre! Ebben a kérdésben soha nem is volt köztük nézeteltérés.

*

Két hét telt el. Két nevetéssel és szerelemmel teli hét. Az első szenvedélyes estét egy rácsodálkozó másnap reggel követte. Most akkor mindketten beismerték, hogy szerelmesek? Jash férfias pökhendiséggel bármikor tagadta volna a nyilvánvalót, Selena ezzel szemben halvány büszkeséget érzett, amiért képes volt a beismerésre. Nem érezte úgy, hogy a büszkesége fontosabb lett volna ennél. Aki szerelmes, a büszkeségét hátrébb sorolja, ennyi máris világossá vált előtte. Jash magához ölelte reggel a párnák közt heverve, és halkan tervezgetve színezgette előtte a rájuk váró hónapokat. Selenának lettek volna ellenvetései, de túlságosan boldog volt, hogy utat engedjen a kételyeinek, a praktikus gondolatoknak, Jash pedig úgy viselkedett, mint akinek semmi más nem is számít, csak a most és a jelen. 

Selena lassan belakta a házat, a férfi távollétében szépítgette, rendezgette, kertészkedett a kutyák legnagyobb örömére, akik lelkesen segítettek neki az ásásban… néha a frissen ültetett virágok kárára is. Napközben gyümölcsöt szedett, sosem próbált süteményeket sütött, esténként vacsorát csinált; az életük már-már idilli volt, amikor egy este Jash hiába kopogott játékos dallamot a bejárati ajtón, a kutyák veszett ugatásán kívül más válasz nem érkezett. Lenyomta a kilincset és az ajtó kitárult, ő pedig hevesen zakatoló szívvel járta be a helyiségeket. A lány nyoma mindenütt ott volt, tehát nem ment el, nyugodott meg még mindig bizonytalankodó szíve, amely el sem tudta hinni, micsoda boldogság jutott osztályrészül nekik.

Talán megkímélte őt a lány anyjával való találkozástól és elment egyedül, hogy a leendő nagymamát felvilágosítsa? De nem, hiszen akkor az ajtó zárva lett volna… - találgatott egyre nyugtalanabbul, amikor a hálószobába lépve észrevette a fürdőszobából kiáramló fényt.

-Sel? – kérdezte hangosan, de válasz nem érkezett. Amikor a félig nyitott ajtót beljebb lökte, a szívverése is elállt. A lány ott feküdt a kövön magzati pózba merevedve, meztelenül. A hófehér fürdőlepedő, melynek a sarkát szorongatta görcsbe rándult kezével, vértől vöröslött. Selena némán feküdt, csukott szemekkel, ezért azt hitte, talán elájult, de ahogy végigsimított a halántékán, a lány a levegőbe csapva ütötte félre a kezét. A szeme kipattant, tekintete, mint az űzött vadé… Jash meg merte volna kockáztatni, hogy talán még némi őrület is sugárzott belőle. Farzsebéből előkapta a telefonját és késlekedés nélkül mentőt hívott. Szándékosan dr. Henningként mutatkozott be, remélve, hogy így a kocsi hamarabb ér ki a házhoz. Biztos volt benne, hogy a lány elvetélt és egyelőre nem találta a szavakat, amikkel vigasztalni tudta volna. A saját veszteségét még nem is mérte fel, csak az aggodalmat, amit Selena iránt érzett. Orvosként, férfiként, barátként és szeretőként. …Visszalépett a hálóba és lerántotta az ágyról a vékony ágytakarót, aztán óvatosan, szinte várva a következő ütést, belecsomagolta a lány magatehetetlen testét. 

Selena azonban nem hadakozott. Túl sok volt neki a zuhanyozáskor elszenvedett sokk, amit a lábai között mind erősebben szivárgó vér látványa okozott. A kövön összeroskadva már elsírta a könnyeit, most valami fásult apátia uralkodott el rajta. Már nem tehetett semmit, nem forgathatta vissza az idő kerekét. Nem hibáztatta sem magát, sem a férfit… még a Sorsot sem, amely hagyta, hogy beleélje magát egy boldog jövőképbe, hogy aztán egyetlen röpke perccel romba borítsa az álmait. Tudta mit jelent a lefolyóban eltűnő vörös ér, és kurvára igazságtalannak érezte, hogy ez éppen velük történt meg. 

Jash erőteljesen dobogó szívverésére koncentrált, ahogy a férfi óvatosan levitte a lépcsőn. Lefektette őt a nappali kanapéjára, aztán kitárta a bejárati ajtót. Az arcáról nem tudott leolvasni semmit, mintha egy maszk mögött tett-vett volna. Lehunyta a szemét és némán várakozott. Jash itt volt és gondoskodott róla. Bármi is történt, biztonságban érezte magát. 

A férfi, most, hogy elfogyott a tennivalója, legszívesebben megmasszírozta volna a mellkasát, amelyben az az izmoktól és erektől átszőtt lüktető valami fájdalmasan szorítani kezdett. Még nem! Még nem adhatja át magát a fájdalomnak! Előbb Selenát kell gondoskodó kezek közé juttatnia. Talán az orvos magyarázatot tud adni a történtekre, talán megnyugtatja majd őket, hogy nincs is olyan nagy baj… bár, ez utóbbiban már reménykedni sem mert. Orvosként tudta, hogy ennyi volt. Még nem bírta átérezni egy apa veszteségét, hiszen semmi jele nem volt a babának, talán csak Selena érzékenyebbé váló teste… amely azonban mostanában nem éppen a pelenkázást juttatta eszükbe, hanem a gyönyör újabb forrásává vált. Istenem, hányszor szerették egymást a végkimerülésig az elmúlt napokban. Talán ez volt a baj? Fogalma sem volt róla, kihez és hogyan fohászkodjon… annyira értelmetlennek tűnt. Már csak egy vágya volt, Selenát biztonságban tudni. 

A mentő megállt a ház előtt és ő meg sem várta, hogy kiszedjék a hordágyat. A lányt a karjai közé kapva már vitte is a kocsi felé. Amikor a mentőorvos közölte vele, hogy a Szt.Anna kórházba viszik, csak bólintott és a ház felé intett.

-Mindjárt bezárok és a saját kocsimmal jövök én is. …Nagyon vigyázzanak rá! – tette hozzá halkan és nem érzett lelkiismeret furdalást, amiért egyes számot használt. Már csak Selenára kellett vigyázni, ezzel mostanra talán meg is békélt.