Gépelési hiba 23. fejezet

Selena legszívesebben utána vágta volna a párnáját, ahogy nagyképű férfigőggel osztotta neki az észt. Nem bolond, ő is tisztában van vele, hogy ha már valami nem volt rendben, akkor jobb, hogy így történt, de hát a fene egye meg, Jash nem hallott még róla, hogy a gyásznak is meg kell adni a maga idejét? Pedig ismeri, tudja róla, hogy nem érzéketlen tuskó, hiszen tanuja volt már annak, ahogy ő maga is elérzékenyült, amikor egy végelgyengülésben halódó kutyust kellett elaltatnia. Akkor bezzeg nem jött azzal a szöveggel, hogy jobb neki, hiszen majd az örök vadászmezőkön kergetheti a vadnyulakat, a földi létben pedig minden mozdulat fájdalmat okozott már. Ugyanakkor az a mellékesen odavetett félmondat: „én szeretlek”… Mindennél jobban akart hinni ebben.

A halk kopogtatásra kíváncsian fordult az ajtó felé. Biztos volt benne, hogy nem Jash jött vissza, mert ő aztán nem kopogtatna, csak rányitná az ajtót, és megkérdezné, hogy megjött-e már a józan esze.  A nyíló ajtóban Erica kipirult arca bukkant fel.

-Szia! – suttogta megilletődötten a barátnője. –Itt jártam a kórházban és összefutottam Jash-al. Tőle tudom, mi történt. Ó, Sel… annyira sajnálom! – huppant le mellé az ágyra és szomorú együttérzéssel megszorította Selena kezét. …Na, kár hogy ezt Jash nem látta, így kell viselkedni ebben a helyzetben, de ezt csak egy nő érezheti át, gondolta a lány, miközben kesernyésen a barátnőjére mosolygott. 

-Hát, gonosz meglepetés volt, az tény. Pedig már azt hittem, minden rendben lesz, és akkor derült égből… - vonta meg a vállát, miközben Erica mindent értőn bólogatott.

-Igen, tudom… velem is éppen így történt először. És mit mondtak, mi történt?

-Nem tudni. Talán valami fertőzés. Vagy rosszul tapadt meg… Végül is mindegy, nem?

-A jövőre nézve nem mindegy. – szögezte le komolyan a másik nő.

-Azt mondták, nem valószínű, hogy probléma lesz… fél év múlva már próbálkozhatunk újra. – merengett el egy pillanatra Selena. …Hülyeség volt Jasht piszkálni azzal, hogy egyedül nem tud próbálkozni. Miért kötekedik vele, amikor a férfi minden pillanatban érezteti vele, hogy mellette áll? 

-És… együtt próbálkoztok?- kérdezte kíváncsian a barna nő, megzavarva a gondolatait.  -… Igazából fogalmam sincs, mi ez köztetek Jash-el. Donald szerint a barátja komolyan veszi a kapcsolatotokat, de belőled még nem tudtam kihúzni egyetlen mondatot sem erről a dologról. Én azt hittem az elején, Jash csak amolyan spermadonor, de aztán újra és újra találkoztatok, most már nála is laksz. Mi ez köztetek?  Beleestél?

-Hát, azt hiszem, így is lehet mondani. Vonzódunk egymáshoz… és szeretünk együtt lenni.

-Akkor jártok?

-Rica, nem vagyunk már tinédzserek, akik járnak. Együtt vagyunk! – forgatta meg a szemét Selena.  –Jash azt mondja, szeret ott tudni maga körül. Én is ugyanígy érzek. Majdnem lett egy közös gyerekünk. Ha ez járás, akkor igen, járunk. 

-Jól van, na… le ne harapd a fejem! – grimaszolt Erica. –Csak tudod, amióta a búcsúztatód volt, nem igazán beszéltél arról, hogy hogyan érzel ezzel az egésszel kapcsolatban. Igazából meg is sértődhetnék, hogy annak ellenére, hogy állítólag a legjobb barátnőd vagyok, titkolózol előttem.

-Nem titkolózom! Nem beszéltem róla, mert én magam sem tudtam, mit is mondhatnék. Nagyon messze voltam, és remélni sem mertem, hogy életben lehet tartani ezt a kapcsolatot. Igazság szerint nem terveztem, hogy Jash-al ez az egész komolyabbra is fordulhat. Azt gondoltam, tart amíg tart, beérem azzal, amennyit kaphatok. Nyilvánvaló volt, hogy nem akar elmenni Wichitából, én pedig nem akartam visszajönni, csak aztán … - harapta el a mondatot, mint aki megbánta, hogy olyasmi csúszott ki a száján, amiről nem akart beszélni. 

-…csak aztán…? – csapott le jó érzékkel Erica a végszóra.

-…csak aztán minden összedőlt Los Angelesben körülöttem. Elvesztettem a munkám, felmondták a lakásom… és úgy döntöttem, hogy lemondok a gyerekről. Megírtam Jashnak, ő pedig az első géppel jött… és hazahozott. Most pedig itt vagyunk… és ugyanott tartunk, mintha nem ért volna oda időben. – sóhajtott nagyot Selena.

-El akartad vetetni a babát? – vékonyodott el Erica hangja a meglepettségtől  és a felháborodástól, amiért ő, a legjobb barátnő nem is tudott a dologról. Egy halvány rossz érzés társult hozzá, amiért Selena képes lett volna eldobni egy kis életet, amikor neki annyi kudarc után még mindig esélye sincs anyává válni. Nincs igazság! 

-Hát, úgy tűnik, ez a büntetésem érte… - görbült le Selena szája és kezével végigsimított a hasán.

-Ne beszélj butaságot! – sóhajtott Erica. Hiába na, nem tudott haragudni a barátnőjére. Nyilván fogalma sem lehet róla, milyen helyzetben volt, milyen félelmek kínozták… ismerte annyira, hogy tudja, nem lehetett mindegy Selenának sem, amikor nyilván hosszas vívódás után döntésre jutott. Igazán nagy szerencséje van, hogy Jash Henninget az útjába sodorta az élet. Erica nem ismert nála nyugodtabb, rendesebb, szimpatikusabb férfit, persze Donaldon kívül. …-És most hogyan tovább? – kérdezte inkább, hogy témát váltsanak, mert egy meg nem született baba képe volt az utolsó, amire gondolni akart. 

-Nem tudom. Eddig a baba miatt olyan volt, mintha … szóval, ilyen lehet a házasság. – motyogta Selena.

-A baba miatt? – visszhangozta a barátnője, pillanatnyilag figyelmen kívül hagyni a lány szájából meglepően és váratlanul hangzó „házasság” szót. Mi mindent nem mesélt el neki a barátnője, ha a gondolatai már ilyen komoly dolgok körül forognak? Bármilyen nevetségesen is hangozzék, Selena James gyerek utáni vágya korántsem tűnt olyan meglepőnek, az ésszerűségtől elrugaszkodottnak, mint az, hogy a „házasság” szót egyáltalán kiejtette a száján.

-Nem beszéltünk róla, hogy miért is vagyunk együtt. – vont vállat közben látszólag nemtörődöm módon a lány. Annyi mindenről beszélgettek Jash-al az eltelt hetekben, de ez valóban nem került szóba. …Csak azt nem értette, miért van benne ez a mániákus késztetés arra, hogy csak abban higgyen, amit szavakba foglalnak? Miért nem tud hinni annak, amit napról napra megéltek? Hiszen ő maga is milyen nehezen mondja ki, amit érez… egy újabb dolog, amin jó lenne elgondolkozni…és változtatni. Ha volt képzeletbeli listája, amin a közeljövő legfontosabb feladatai szerepeltek, akkor ezt most gondolatban felvéste közéjük. 

-Szereted? – nézett rá féloldalasan Erica, a maga egyenes módján rákérdezve a dolog lényegére, és akaratlanul is válaszra kényszerítve a láthatóan magában agyaló barátnőjét..

-Igen. – suttogta halkan Selena és az ablakon túli semmibe meredt a tekintete. Tényleg szereti Jasht, de vajon mondta-e már neki? Tudja-e… érzi-e a férfi?

-És ő szeret téged? – folytatta Erica a színvallatást.

-Talán. – szusszantott nagyot Selena. Micsoda kényelmetlen kérdések ezek már?

-Mi az, hogy talán? Még sosem mondta? – vonta fel a szemöldökét Erica.

-De… mondta… de a férfiak sokszor mondják, még ha nem is gondolják komolyan. Nem? 

-Jézusom, Sel! Hány éves vagy te? – sóhajtott nagyot a barátnője. –Egy férfi, legalábbis egy igazi férfi, nem mondogatja fűnek-fának, hanem csak annak, akinek komolyan is gondolja. Szerintem Jash, ha mondta, komolyan is gondolta. Te meg együtt élsz vele, de nem vagy biztos benne?

-Azt hiszem, magamban nem vagyok biztos. – motyogta lehajtott fejjel Selena. Minél többet törte a fejét ezeken a dolgokon, egyre inkább erre a következtetésre jutott.

-Nem vagy biztos benne, hogy szereted? – kerekedett el a szeme Ericának. Istenem, ez a lány! Olyan, mint egy bizonytalan bakfis.

-Abban nem vagyok biztos, hogy én vagyok neki a megfelelő nő. Ismersz. Egy rakás szerencsétlenség vagyok, és most bebizonyosodott, hogy még egy gyereket sem tudok simán a világra pottyantani. Amióta csak ismerem, fut a  hülyeségem után, próbálja rendbehozni a dolgaimat, amiket én elszerencsétlenkedek. Szerinted ilyen egy megfelelő nő dr. Jash Henning számára? - nézett könnyes, elkeseredett tekintettel Ericára, aki megcsóválta a fejét.

-Azt nem tudom, te liba, de hogy Te vagy a megfelelő a számára, abban biztos vagyok! – vigyorgott rá a barátnőjére, és hosszú idő után először végre Selena arcára is felkúszott egy igazi, reménykedő, boldog mosoly.