Gépelési hiba 28. fejezet

-Mikor legyen az esküvő? – kérdezte Jash, ahogy a hajnali derengésben kinyílt a szeme és vele szemben a párnán egy álmos, de őt figyelő szempárral találkozott a pillantása. Nem sokat aludt, mint aki attól tart, ha felébred, kiderül, hogy csak álmodta az egészet, de úgy látszik éppen elszundikált és Selena éppen ezt a pillanatot választotta, hogy felébredjen és őt nézze, mintha még sosem látta volna. Igazság szerint élvezte a sütkérezést ebben a tekintetben. A nők szeme általában felcsillant, ha valahol megjelent, és ha vonakodva is, de elismerte, hogy nyilván birtokában van egy olyan fajta vonzerőnek, amit a szebbik nem értékel, de igazából csak Selena véleményét érezte perdöntőnek. És Selena szemeinek rajongó csillogása a sejtjei mélyéig átmelegítette.

-Hát, neked is jó reggelt! – mosolyodott el a lány. –Egyébként mindegy. Én nem akarok olyan nagy felhajtást, mint Claytonék esküvője volt. Nem akarok meghívni egy csomó embert csak azért, mert illik, közben pedig nem beszéltünk egymással már évek óta. Elmehetünk a hivatalba, aztán meghívjuk a tanukat ebédre. És már túl is vagyunk rajta.

-Nem is vágysz hosszú fehér ruhára, virágokra, papra és szirmokra? – cirógatta meg a férfi.

-Nem is tudom… a királylányok általában hamvas kis lánykák szoktak lenni, nem? Én meg… egy vetélés után… olyan álságos lenne talpig fehérben vonulni az oltár elé. A tisztaságomat én már jócskán bemaszatoltam.

-Olyan tiszta vagy, mint a frissen hullott hó a Sunflower Mount csúcsán! – simogatta meg az arcát Jash és Selena hálásan simult bele a tenyerébe.

-Sosem hittem volna, hogy ilyen jól fog esni nekem, ha egy férfi kedves hazugságokat mond a szemembe. – mosolygott kicsit kesernyésen.

-Sel! Komolyan mondom. Ha százan lettek volna előttem, a lelked akkor is tiszta, és ez az egyetlen, ami számít.

-Hát, százan azért nem voltak. – pirult el a lány. Ez valahogy még sosem volt téma közöttük. Oké, azt Jash nyilván észrevette, hogy nem ő volt az első, de azt sem szerette volna, ha azt gondolja, hogy meggondolatlanul osztogatta a kegyeit. –Igazából nagyon is kevesen voltak.

-Nem kell elmondanod. Nem tartozik rám. – tette a mutató ujját gyengéden a szájára a férfi, mire Selena egy csókot nyomott rá.

-De szeretném, ha tudnád, hogy nem az a lány voltam, aki válogatás nélkül lefeküdt volna bárkivel. Még ha a találkozásunk után túlságosan is gyorsan kötöttem ki az ágyadban. Az egy különleges helyzet volt. … És igazából nem kérdezhetek rá a te korábbi kapcsolataidra, ha nem mesélek a magaméról. – vallotta be szégyenlősen.

-Mire vagy vagy kíváncsi? – vett mély levegőt a férfi, aztán a választ meg sem várva belekezdett. –Az első lány a középiskolában volt, a záróvizsga utáni bulin. Aztán az egyetemen voltak hosszabb-rövidebb kapcsolataim, végül valakivel össze is költöztem.

-Oh! – akadt el a hangja Selenának. Ez az utolsó bejelentés igazság szerint kicsit fájdalmas volt. Pedig hát számítania kellett volna rá, hogy a férfi az eltelt években nem élt szerzetesi életet, de más volt egy szexuális alapon működő kapcsolatot elképzelni, és egészen más egy együttélést.

-És miért lett vége? – kérdezte halkan.

-Nem lett vége. Máig együtt vagyunk. – vigyorgott rá Jash, aztán fájdalmasan felszisszent, ahogy Selena megemelte a térdét. –Hé, tönkreteszed a jövőnket!

-Gonosz húzás volt Jash Henning! – durcáskodott Selena, de sokáig nem tudta magára erőltetni ezt az álarcot, mert boldog volt a ténytől, hogy ő az első igazán komoly kapcsolat a férfi életében. –És egyébként sem hiszek neked. Amíg nem éltél itthon, biztos voltak mások is… 

-Voltak, de egyik sem költözhetett bele az életembe. – nyomott egy csókot a lány gömbölyű vállára könnyedén a férfi. –De hagyjuk már a múltat, és beszéljünk inkább a jövőről! …A szertartás meg a lagzi nekem se hiányzik olyan nagyon, de azért nem hiszem, hogy ilyen fű alatt letudhatjuk a dolgot. Meg aztán jó esetben az ember csak egyszer lép ilyen merészet, akkor pedig tegye már egy kicsit emlékezetesebbé, nem? – csücsörített bizonytalanul a férfi, ahogy átfutott a fején, hogy ennyire végképp nem gondolkodott előre, és igazából fogalma sincs,  mit szeretne.

-Pedig, ha az anyám megtudja, nem fogjuk megúszni a felhajtást, úgyhogy hidd el nekem, jobban járunk, ha titokban bonyolítjuk le a dolgot. – húzta el a száját Selena, aztán félredobta a takarót és élő folyondárként rátekeredett a férfira. –Nem akarok most kellemetlen dolgokról beszélgetni! Szeretkezzünk! – csókolta szájon játékos akaratossággal a férfit, aki hagyta magát leigázni. Isten az égben, hányszor ébredt erre a jelenetre, aztán kiderült, hogy az egész csak az álmaiban létezett. Aztán itt volt az a rövidke időszak, amikor Selenával visszatért Los Angelesből, és az álmai kezdtek életre kelni, de ez most még annál is jobb volt. Egyetlen pillanatig sem bánta, hogy megkérte a lány kezét, hiszen az első pillanattól érezte, hogy ő lesz az igazi. Most, hogy végre Selena is megértette ezt, az egész világ a helyére billent, megnyugodott és roppant kompromisszumkésznek érezte magát. Bármit is találjon ki a lány, ő hajlandó alávetni magát. Csak az számít, hogy végre képesek voltak megnyílni egymásnak érzelmileg is, hiszen azzal eddig is tisztában volt, hogy még nem ismert senkit, aki ennyire rabul ejtette volna az érzékeit. Selenával a szex felszabadító volt, nemcsak testileg, de lelkileg is kielégítő. Úgyhogy most lustán nyúlt el alatta és hagyta, hogy a lány mesterkedéseinek eredményeképpen a teste emlékezni kezdjen a szenvedélyre és hamarosan már izzadtan összeölelkezve henteregtek a lepedőn. 

Amikor elégedetten, az orgazmustól még mindig hevesen zakatoló szívvel feküdt, magához szorítva a lány elernyedt testét, szeme az ébresztő órára siklott. Hat óra. Ilyenkor a kutyák már régen követelték a figyelmét. Most jutott el a tudatáig, hogy már este sem hallotta, nem is látta őket, sőt még a vacsorájukról is megfeledkezett. Nagyon sóhajtva kibontakozott Selena öleléséből és magára húzott egy melegítőt, aztán leballagott a konyhába. A szekrényből elővett két konzervet és megtöltötte a kutyák tálját, végül egy-egy jutalomfalattal diszítette az adagokat. Bocsánatkérésnek talán megteszi – vigyorodott el, majd kilépett a harmatos reggelbe. Sehol senki. Rosszat sejtve letette az ajtó mellé a tálakat, aztán a nevüket kiáltotta. Semmi. A kennel üresen, nyitott ajtóval ásított. Hangosat füttyentett, de nem érkezett rá válasz két boldogan viháncoló kajla eb személyében. Ezek megszöktek? – nézett körül tanácstalanul.

*

-Sarah, ne kelljen könyörögnöm! Ezek a saját kutyáim. …Nem, képzeld el, nem tudom hova lettek. Nem tudom, hogy ők szöktek-e ki, vagy valaki kiengedte őket. Amikor elmentem itthonról a kertben voltak, a kennel nyitva volt, hogyha elromlik az idő, fedezékbe vonulhassanak. És most nincsenek sehol. …Hát, abban nem vagyok biztos, de szerintem már tegnap késő délután sem voltak meg. …Igen, képzeld el, van olyan, hogy az ember hazajön és mindenről megfeledkezik, még a kutyáiról is. …Na jó, ezt meg se hallottam. Nem kérek többet tőled, mint bármelyik wichitai lakos. Ha valaki beviszi őket, kérlek, hívj fel! Ennyi. Én addig kocsival járom a környéket, hátha valaki befogta őket. … Oké, köszönöm! Majd hívlak.

-A francba! – dobta félre a telefont és kikapcsolta a kávéfőzőt. Sarah Treskellbe annyi együttérzés szorult, mint egy rosszindulatú tarajos sünbe. Azonnal szúr, nem érdekli, mi történt. Nem mintha magyarázkodni akart volna, senkinek semmi köze hozzá, mi tudta ennyire elvonni a figyelmét tegnap este, hogy még a kutyáiról is megfeledkezett. Állatorvosként még lelkiismeret furdalása sem volt, hiszen csak használt nekik egy koplalós este, de azért a szíve aggódva szorult össze, ahogy a két lókötőre gondolt. Vajon hol töltötték az éjszakát? Remélhetőleg meg sem próbáltak a gyorsforgalmi út felé menni, mert abból garantáltan csak baleset vagy valami még tragikusabb dolog sült volna ki.

Felnézett és Selena kíváncsi, összevont szemöldökével találta szembe magát, ahogy a konyhaajtónak támaszkodva, lepedőbe csavart testével fürkészi.

-Aggódnom kéne, hogy az ágyunkból kimászva elsőként Sarah Treskellt hívtad fel?

-Sel, ne húzd az agyamat! Eltűntek a kutyák. – morrantott Jash, mire a lány azonnal aggodalmasan felszisszent.

-Mikor?

-Fogalmam sincs, mikor. Amikor hazajöttünk, nem láttam őket, úgyhogy talán már az előtt leléptek.

-De hát miért? – motyogta a lány, mire Jash megvonta a vállát.

-Ha előkerülnek, ezt feltétlenül meg fogom kérdezni tőlük. De most mennem kell. Megpróbálom bejárni a környéket, hátha valahol rájuk akadok. Van errefelé néhány kisebb farm, talán befogták őket. Félnek a helyiek a kóbor kutyáktól, mert sok kárt csinálnak a gazdaságokban, úgyhogy nagyon remélem, nem kerültek egy izgága puskacső elé.

-Jövök veled. – fordult kifelé a lány, és Jash meg sem próbálta lebeszélni. Hiszen Selenának valaha ez volt a munkája, mindenféle kis szökevényt megtalálni, befogadni, gondozni … talán most is jobban ráérez, merre keressék őket, mintha csak ő egyedül menne.