2009. december

Főzök... Hát, így még nem jártam! Csináltam fasírtot. Nálunk inkább csak a pogácsa forma megy, így az készült. És a fél kiló húsból nincs két formás darabom, az összes szétesett sütés közben. De atomjaira...Most főzök egy kis krumplit, felkarikázom, rászórom a fasírtmorzsát, sajtot rakok a tetejére és kitalálok valami hangzatos nevet, ami mégiscsak jobban hangzik majd, minthogy elbactam az ebédet. :)

***  

Még a KEKÜ előttre ...

Szóval, még a KEKÜ előtt akartam írni pár sort a ma reggelről, mint az Ünnep előtti utolsó hajráról ...
Reggel ...
- gyengélkedő párom fokhagymás ördögűzős kezelése korán reggel,
- Kiskölök moziba visz este az Avatar-ra 3D-ben (hír-értékű esemény),
- szerezzek neki csillogós diszkrét (?) normál méretű borítékot,
- főzzek-süssek meg előre mindent, amit csak lehet,
- gyors (és majdnem felesleges) takarítás ebben a szuttyos időben,
- Morc nem akar hazajönni a parkból - ahol Winston mellé örökbe fogadta Zeuszt is (szintén bulldög),
- Winstontól még apró karácsonyi ajándékot is kapott (igazából a gazdától, mert Winston tuti megette volna),
- Nóra nem jön erre, mert elbatyta az időt (sic)
- megtalálni a sufniban a Römertopf-ot ahhoz a fránya kacsához - első kísérlet (nem a kereséshez, hanem egybensült kacsához) :)
- ágytakaró még nem száradt meg (Morc, ne mááássz fel az ágyra!!!)
... és a nap még csak most kezdődik :)

***

Belegondoltam és bizony eddig nem sokat foglalkoztam az ünnep misztériumi lényegével. Valószínűleg ehhez is meg kell érni (ha fejben nem is, de korban mindenképpen). Az idén elmentünk az éjféli misére. Régi vágyam volt ez tulajdonképpen, csak fizikailag éreztem magam képtelennek a késői fennmaradásra, de most sikerült és rá kellett jöjjek, hogy így volt teljes az ünnep. Érdekes és elgondolkoztató dolgokról hallottam és az ezernyi apró gyertya fényében a már ismert templombelső új és új szépségeit fedeztem fel. Közben a karzatról a kórus kristálytiszta éneke szállt, szép volt, na.
Persze, az ünnepek nem telhetnek el izgalmak nélkül, így aztán párom ünnepek előtti futkosós, lázas állapotát 25-én sikerült Nagyfiúnak is produkálnia. Szerencsére rövid idő alatt jobban lett.
Meglepetés volt 25-én délben a ragyogó napsütés és a madárcsicsergés. Az enyhe "tavaszi" időben sétálva az ember nem is a Jézuskát várta, hanem a nyuszit. :) A késő délutáni "nyári" zápor a villámlásaival pedig végképp feltette a koronát a megbolondult időjárásra.

Még az ünnepek előtt egy üzletben rácsodálkoztam egy nyakláncra, kis csengettyű lógott rajta. Finom kis munka, igazán tetszett, gondoltam is, megveszem magamnak. (mert én megérdemlem :) ) Aztán Kiskölök lenyúlta és az ő ajándékaként került hozzám. Nyitott kabátban, sállal takart kis haranggal a nyakamban sétálunk a kutyával. Idős emberek közelednek, az éppen véget ért miséről hazatérőben. Az egyik néni megszólal: "csengőszót hallok", mire a többiek vidáman élcelődnek rajta, hogy még mindig a mise hatása alatt áll. "de én tényleg hallom" - Morgant vizsgálgatják, biztosan az ő nyakában szól az apró kis harang, de nem... Misztérium ez is :) Én pedig halkan kuncogva és csilingelve távozom a színről :)

p.s. műfásoknak üzenem, a borostyán inda nagyon jól mutat az ágak közöt

*** 

Reggel 6 óra. Miután éjjel kettőkor megbeszéltem Morccal, hogy lehetetlen időpontban akar lemenni a kertbe, végre alhatnék. De nem... Kiskölök ébreszt. A szilveszteri buliba borkorcsolyának spenótos rakott palacsintát akar vinni. És ő megcsinálja, de .. hogy kell? Én már ettem ilyet, de még sosem csináltam, így aztán vak vezet világtalant. Bekeverem a palacsintatésztát, ő süti rendületlenül, én pedig a krémes parajpüréhez némi mascarponét keverek. Nagy baj szerintem nem lehet a dologból. A végeredmény egészen biztató, kár, hogy nem kóstolhatom meg.

A maradék palacsintákból jól bereggelizünk. Kevergetés közben kiderül, hogy a két doboz mascarponéból az egyik túrós, így aztán veszélyben a tiramisu. Márpedig tiramisunak lennie kell! Tegnap ugyanis emaileztünk az apuval, hogy ugyan átjönnének-e délután egy kicsit óév-búcsúztatni? Nem jönnek, mert az anyu az unokája feleségének (magyarul az én menyemnek)rácsos linzert süt, mert úgy megdicsérte karácsonykor, meg hogy a leányzónak az a kedvence. Erre párom visszaír, hogy de lesz tiramisu is. Mire az én egyébként cukorbajjal kínlódó édesanyám nevében az apu visszaír, hogy rendben, akkor 3-kor ott leszünk. 

Drága papám netezik vadul, mióta karácsonyra a Jézuska mobil-netet (és a gyerekek kiszuperált gépét) vitt neki. Az Ezüst-net klubban már úgyis csak ritkán jut géphez, akkora az érdeklődés. Szóval tiramisunak lennie kell! Kiskölök munkába indul, de kísérjem el, mert a mekiben innánk két kávét és akkor pont meglesz a négy pöttye és kap egy Mccafé-bögrét, ami nélkül élni nem lehet, de ma van az utolsó nap, hogy kiválthassa és azért két kávét már mégsem szeretne inni. Tehát romlott mascarpone a táskámba (micsoda szerencse, hogy kivételesen még megvan a blokk is), irány a kávézó. Időnk is van bőven, jó hangulatban beszélgetünk (otthon erre mostanában valahogy sosem volt alkalom), utána ő "dolgozni" el, én meg megyek mascarponét cseréltetni. Az újat persze már a boltban lecsekkolom, friss, jöhet. Itthon életem első rakott káposztájának elkészítése (ohne recept, csak barátnői elmesélések és elképzelés alapján), aztán persze tiramisu, sőt még egy tatár bekeverése is. Sajnos a mohácsi hagyma már nem éri meg az új évet, utolsó darabja a tatárban kavarog. Most itt tartok... a hangulat jó, Morc vígan alszik a hangfal előtt, ahonnan pedig vidáman szólnak a kedvenc dalaim. Bár egy kis irigység ott motoszkál bennem, valakik májusban egy csodaszép könyv lapjait élhetik újra és én egyelőre még hiába példálózom itthon a dologgal, párom nem harap rá az ötletre még annyira sem, hogy "te miért nem mész velük?", de még nem adom fel. :)
folyt. köv. (de ha netán mégsem, akkor BUÉK minden errejárónak!)