2009. június

Dógoz, nem dógoz… Hááát, leginkább nem dógoz ... de amikor annyi más van... Plö itten van az erkély, amin végre kivirágoztak a muskátlik, nemcsak a nagy zöldség van körben. A lökött azálea is annyi virágot bontott, el se bírja ...Olyan gyönyörűséges lenne kint dolgozni, hogy amikor éppen agylövést kapnék a kedves riportalanytól, akkor csak felnézek, muskátli-virágon elmosolyodok, aztán újult lelkierővel írom tovább ezt a töménytelen sületlenséget. De időnként olyan felhő kúszik az erkély fölé, hogy nem merek kitelepülni műszakilag. Idebent meg néha muszáj megmozgatni a pedálozástól elzsibbadt bokámat és olyankor kicsit bújok a kutyával, iszom egy teát, beleolvasok a tegnapi újságba, a KÖNYVET már kétszer odébb raktam, de még nem nyitottam ki, eszem egy szeletke csokis sütit (kell az agyserkentő), megnézem a leveleket (hátha más sem dolgozik), elmosogatok, megint az erkély.. aztán le is fotóznám, ha az újra tölthető elemek nem szórakoznának velem. Már az se akar működni, ami nincs fél éves. Így aztán elemtöltögetés, próbálgatás.. szóval, telik az idő, ez a francos anyag meg nem halad. Nem lesz ez így jó.

Bakker, hangokat hallok... valami pittyeg... olyan, mint amikor áramszünet után plö a mikro figyelmeztet, hogy elment az órája, de nem az ... és nem tudok rájönni, hogy mi lehet... ez a francos gépelés nincs jó hatással rám... De mi pittyeg?

Hát, most azonnal behalok (mint egy tamagocsi) ...
56-os emlékek, egy kis falu veszteségei ... XY bácsinak kilőtték a fogsorát ...

*** 

Hát, igazságtalan az élet! Annyi mindent szeretnék csinálni, ami nem könyvelés, nem számla befizetés, nem árubeszerezés, hanem plö izgalmas könyv olvasása, blogolás, fotók rendezgetése, írogatás. Jaj, ez utóbbival tényleg szívesen tölteném az időmet, hogy ne csak hirtelen papírra vetett sorok legyenek, hanem átgondolt, de mégiscsak szívből jövő gondolatok. És mellesleg morcos vagyok, mert két borítékot is várok , de még egy sem jött. A reggel viszont kellemes volt, családi pikniket tartottunk a családi ágyban szendvicsekkel, kávéval (apró szépséghiba, hogy nekem kellett elkészíteni, de ma valahogy még ez is jobban esett) és az elmaradhatatlan kutyakekszekkel. Jelen voltak: családfő, az ő asszonya, a "kisebbik" gyermek, valamint a szőrös családtag. És még az sem rontott a hangulaton, hogy közben a reggeli híreket hallgattuk (már úgyis legalább két napja halljuk őket). Aztán a parkban volt egy kis kutyálkodás és most már igencsak indulni kellene már ... Hát, noteszt mindenesetre viszek magammal és talán a nagy jövés-menésben majd jönnek azok a bizonyos magvas gondolatok is...

*** 

Most beszéltem meg egy 197 centis, szőke, kék szemű sráccal, hogy hat előtt találkozunk a Ferenczyek terén a buszmegállóban. Moziba megyünk. És még nem átall velem mutatkozni... Hát, csoda, ha imádom?

*** 

Ritkán hallgatok rádiót, de most vigyorgok:
Kérdés: Mi a faszén?
Válasz: Szerves önkritika (és még mindig nem tudok smile-t gyártani, tehát az önkritika jogos)

*** 

Jaj, gyerekek! Ez a Titanic 3D... Igazából egyetlen szóval fejezhető ki az élmény: mellbevágó!!! Valami csoda. Ülsz a székben, tudod, hogy 1912. április 14-én elsüllyedt ez az úszó csoda. Szinte unalomig ismered a történetet, láttál már róla legalább három mozi filmet és megszámlálhatatlan dokumentumfilmet, könyvek tucatjait lapozgattad. Tudod, hogy 1500 lélek bolyong a hullámsírban. És akkor egyszer csak ott ülsz karnyújtásnyira a 4000 m-es mélységben örök álmát alvó hajótól. Kinyújtod a kezed és megsimogatod a valami csoda folytán épségben maradt ólomüveg ablakokat, ha mernéd "felemelnéd" az iszapból azt a kerámia tányért, amin még mindig jól kivehető a minta. Látod a kabinban a helyén maradt kancsót és poharat. Nem is érted, hogy maradt ott a helyén, hogyan maradt épségben. Egy kis robot belülről világítja meg az ablakokat és ott lent az iszonyatos mélységben a hajó újra életre kel. És közben hallgatod a narrátort, Bill Paxtont, (aki a a Caprio-s filmben is szerepelt) hogy hogyan készített végrendeletet a film elkészítése előtt, hogyan vett búcsút a családjától. Mert nem hétköznapi élmény egy apró kabinba zárva lemerülni az óceán fenekére, ahol az életed a technikán múlik. Látod arcán a háborgó hullámok közt a rettenetet és azt a vegytiszta megkönnyebbülést, amikor a kabint újra a fedélzeten rögzítik. És a kezdeti irigységed már múlóban, mert ezzel a filmmel neked is életszerűvé, kézzelfoghatóvá tették ezt a hihetetlen élményt. Órákig tudtam volna nézni, de egy ismétlést mindenképpen megér... (És mostantól mindent 3D-ben néznék!)

*** 

A reggeli bringa-projektet leszámítva, MA az volt a tervem, hogy hatékony leszek, nemszeretem munkám utolsó fejezetét (legalábbis nagy részét) ledarálom, megsütöm, megrágom, kiköpöm, magyarul túl leszek rajta. Hát, nem... Mert helyette mit is csináltam? Szeretem-munkát meg blogolást .. és a végén még ki is ütöttem a gépet, amin a nemszeretem munka van. Most kicsit pihen és igyekszem nem gondolni rá, mi van, ha újbóli bekapcsolásnál sem javul a helyzet. :( A telefonos segítség nem vált be, csak annyit értem el, hogy a párom már délután kettőkor ideges lett. Pedig még nem is tudja, hogy a vacsora bolognai spagetti lesz, de az is csak akkor, ha nem kínoz meg nagyon a fogorvos.

Ki az a hülye, aki a reggeli órákban tesz be egy olyan reklámot a tv-be, hogy a sorban ásítozó kollégáknak ideje lenne már üdülési csekket adni?
Ahányszor belefutok ebbe a nyavalyás reklámba, egész nap ásítozom (és nekem nem fog senki üdülési csekket adni - ráadásul) *morcos smile*

*** 

Én nem tudom, de itthon mindig akkor van a legnagyobb gebasz, ha jön a hétvége. Ha valaki beteg lesz, az tuti péntek este derül ki, de ugyanez igaz a valami elromlik esetére is . Tegnap Kiskölök laptopjával szambáztam a szervízbe. Még szerencse, hogy garanciális. Ma reggelre meghalt a családfő gépe. Na, ettől azonnal nemzeti gyász lett. Családfő egy trehány alak. bár ezt be nem ismerné soha. De akkor miért nincs meg a gép számlája, a hozzá vásárolt rendszer-lemez??? Na, a számlát végül megtaláltam az ő kupijában, de lemez továbbra is sehol. Hál istennek ez a gép is garanciális, így most éppen megszakadósra véve a figurát, a buszhoz rongyolt vele a gazdája és majd jól előadja a szervízben, hogy ez mennyire baromi sürgős lenne. Mert enélkül tényleg megáll az élet. Milyen jó, hogy ez a kis kiherélt öreg gép itt figyel a sarokban! Legalább nem vagyunk elvágva a külvilágtól :)
Nem mellesleg meg Morc is elkezdett megint bizonytalankodni. Reggel elesett a lépcsőházban, séta közben is előadott néhány lépést a Kállai-kettősből. Bakker, ha már történik valami, az miért nem tud hétfő reggel történni?

Ps. PC-diagnózis: meghalt a winchester! Rajta nagyon fontos írásokkal (csak részben van meg ezen a gépen - jó, a nagy része, de nem a legutolsó variáció) és fényképek, fél év termése. Adatmentésre szakosodott cég ajánlata látatlanba: ha nagyon olcsón megúsznám, akkor is 150 ezer forint körüli összeg. Hát, annyi nem lesz rá. Nem azt mondom, hogy nem érné meg, de ... szóval értitek. Most megyek és keresek egy jó erős hajókötelet, amire felköthetem magam :( Egyébként hetek óta fontolgatjuk egy nagy teljesítményű külső tároló vásárlását. Na, a gép előbb döntött. Hogy kapja be! Mindenki mentsen, amíg lehet!