2009. november

Mit akarok egyáltalán?  Tegnap délután kávét ittam, mert nem akartam már este nyolckor ágyba vonulni. Aztán este ittam egy pohárkával, mert nem tudtam elaludni. Aztán fázott a lábam és attól nem tudtam aludni. De reggelre olyan jó meleg volt a takaró alatt, hogy nem akartam felkelni. Egy hónapja nagyon akartam dolgozni, de nem volt meló. Most itt van, és egyáltalán nem akarok dolgozni. :(

*** 

Buszon... Ülök a buszon. Ez még jó is lehetne, hiszen a cekker nem könnyű, jobb, hogy nem a kezem vágja, hanem az ölemben csücsül. Négyes ülés. Körülöttem gimnazista(korú) fiatalok. Ez még jó is lehetne, hiszen a fiatalok társasága megfiatalítja a közéjük tévedőt is. Állítólag. Az egyik srác emósra hajló frizurával lógatja a fejét. Ettől persze a haja még jobban zavarja. Átlag 10 másodpercenként ránt egyet a fején. Lassan átveszem a ritmust és a mozdulatot. Jaj, a nyakamnak! Mellette a leányzó mereven néz előre, azaz rám. Időnként lecsukódik a szeme. Na, ezt nem nehéz utánozni. Másodperceken belül rajtam is erőt vesz az álomkór. Egy valami tart ébren. És rettegésben. A mellettem ülő folyamatosan köhög, időnként az orrát fújja. Még jó, hogy vettem maszkot. Igaz, az otthon várja, hogy majd egyszer a szám elé biggyesszem. Majd ha tombol a járvány. Majd ha ... Szóval, nem most.
Mondom, ülök a buszon. Ez még jó is lehetne ...

*** 

Háttértévé... "Aki eddig a sátor tetején aludt, annak Sátoraljaújhely" :):)

*** 

Köd és egyebek ... Reggeli séta a parkban. Alacsonyan gomolygó sűrű köd. Morgan még élvezi is ezt a puhán elterülő tejfölszerű valamit, hol itt bukkan elő, hol egészen váratlanul teljesen más irányból. Én meg sasszemmel igyekszem követni a váltásait.
Közben nem értem ... nem értem, hogy a tv-ben naturálisan illusztrált vonatbalesetek mindenkori résztvevői hova a búbánatos francba néznek, főleg amikor nem működik a fénysorompó. Hogy lehet ilyen borzalmas véget érni? Miért nem működik a fénysorompó és és ha már nem, akkor miért nem működik a vészcsengő mindenkiben, aki egy ilyen veszélyes kereszteződéshez ér? Nem látja maga előtt a tv képeit? Nem inti óvatosságra az orra előtt gomolygó köd? Ennyire nem érdekel bennünket a saját tyúkszaros életünk?
Engem még az is érdekel, hogy esetleg egy másik kutya bukkan fel a ködben, mást meg az a soktonnás monstrum sem? Nem kell paranoiásnak lenni, egyszerűen csak kell egy minimális óvatosság az életben maradáshoz! Szerencsétlen figyelmetlen ember nyugodjék békében! Mi meg tanuljunk már végre más hibájából!

*** 

Még mindig köd... A ködben úszó Duna fölött átívelő hídon érdekes élmény a busz ablakán kinézni. A tejfehér környezetben sehol a házak kontúrja. Az ember mintha valami időtlen lebegésbe merülne. Csak a Kossuth Lajos utca házsora ránt vissza a szürke hétköznapokba. Nem szeretem a ködöt. Az országúton még félek is tőle. Pedig szép is tud lenni.

***  

Piritós és más ... Ha azt mondom "tököm csinál piritóst", nem káromkodtam! Piritóssütő nem bírja a három tagú család által diktált tempót és a harmadik körben már nem hajlandó beakadni a pöcke, így aztán a még Halloweenra vett és azóta is dekorációs célokat szolgáló "kis" tökömmel támasztom ki a pimasz pöckét. Működik és a tatárbífsztek is elfogyott! A toroklocsolásra használt Krusovice barna sör pedig ... nincs is arra szó!
Mellesleg már három Mikulásvirág nevetgél a lakás különböző stratégiai pontjain és kb. 5-6 mécses. Na, hangulat, az van :)

***  

Áááááá..... A mai nap is olyan, hogy ki se szabadna mennem az utcára. Reggel kiskölök kérésére omlett. Hát, elég rom lett mire előbújt a szobájából, pedig folyamatosan hívtam. Ez már megalapozta a napot. Aztán irány a bank kutyástól. Készülődés közben egy pillanatra letettem a pénzt és onnan se kép, se hang. Egy négyzetméteren sikerült úgy eltüntetnem, hogy 20 percig keresgéltük, mire a férjem a táskám alatt találta meg. Hogy került oda? Közben kutya ötvenszer letaposta a lábam a türelmetlenségtől. Bank felé nem szeret menni. Hiába na, nem kapott biztonsági őr kiképzést. Ergo, tolatva is hamarabb odaértünk volna. Utána irány a park, ahonnan viszont nem akart hazajönni. És még csak most kezdődik az igazi jövés-menésem, cirka 4-5 helyre kell mennem, tehát legalább ennyiszer van esélyem valami marhaságot csinálni, ha már így kezdtem. És a gyógyszert csak azóta felejtem el szipuzni, amióta a lelkemre kötötték, hogy most napi két alkalommal kell.
Amúgy új szokásom, hogy éjjel álmomban oldom meg a problémáimat, amik aztán a valóságban vagy működnek vagy nem, mindenesetre az éjszakai tudattalan agyalástól reggelre hulla fáradt vagyok. :(

*** 

Merengő... Várod, hogy egyáltalán megszülessen, pedig még azt sem sejted, hogy mi az, amit olyan nagyon vársz. Aztán nevetések és könnyek közt felneveled. Aztán azt hazudod önmagadnak és a világnak, hogy elengeded, pedig soha nem leszel képes rá a szíved mélyén. Büszke vagy rá, hogy milyen önálló, közben zokog a lelked, hogy már nincs rád szüksége. Dühöngsz, ha úgy érzed kihasznál, közben reszketve várod, hogy tehess érte valamit. Anyának lenni sokszor olyan, mint egy szerelem hullámvasútján ülni. Mellesleg a gyerek csak pár napra utazott el a messzi Madridba. (Örülsz az élményeinek és közben kicsit irigykedsz, hogy ebből bizony már kimaradsz) Morc pedig máris sántít, pedig a "tesó" gépe még fel sem szállt.
A reggeli lelkizés után pedig következzen a takarítás. Talán lélekben sem ártana.