***
Napok óta sumákolok más munkákkal, hogy itthon dolgozhassak. De ezzel sem haladok! A magyarázat: lusta vagyok (hogy lehet ezt szebben mondani?)! Minden más sokkal jobban érdekel!
***
Lefagy a lábam..., de olyan hülyén nézek ki zokniban Mindegy, amilyen napom van egy zokni már nem oszt-szoroz...
***
"Tudták, hogy a XVIII.században szokás volt egyes regények fedelébe fonalat és tűt illeszteni? Így figyelmeztették az olvasásra tévelyedett nőket valódi feladataikra: nem a képzelgés, hanem a háztartás az ő igazi terepük. A női olvasók története majdhogynem egyet jelent az emancipálódás történetével, hiszen a könyvekbe, gondolatokba, a szellem csarnokaiba gyakorta belépő hölgyet már nem lehetett alárendeltként kezelni. Bátor lett, magabiztos, és már az olvasás puszta gesztusával szembement normának, társadalmi beidegződésnek, szokásjognak.... Az olvasás történetét látjuk tehát képekben mintegy nyolc századon át." P.S.Zs.
***
Miért nem húztam át az ágyát? (mert elfelejtettem, jobb dolgom is volt ... etc.)
Hol van a fekete, ilyen-olyan csatos öve? (azt se tudtam, hogy van olyan, és egyáltalán, miért rajtam keresi?) - Mire hazajön, keressem már meg! (miért is én? És hol?)
... és mindez még délelőtt 10 előtt ... - khm, imádott picinke, 24 éves gyermekem
Hol van a fekete, ilyen-olyan csatos öve? (azt se tudtam, hogy van olyan, és egyáltalán, miért rajtam keresi?) - Mire hazajön, keressem már meg! (miért is én? És hol?)
... és mindez még délelőtt 10 előtt ... - khm, imádott picinke, 24 éves gyermekem
***
Szóval ... az ablakcsere a teljes lakásra szólt. Az első nap villámgyorsan eltelt. Régi ablakok ki, újak be. Finito. Helyreállító brigád másnap érkezik teljes lelkesedéssel, viszont minden anyag nélkül. A fiúk már reggel 8-kor felvonulnak, az anyagok 11-kor érkeznek. De addig is kellemes társaság voltak. És nem utolsó sorban, ennyi idő alatt kitalálhattuk a tuti megoldást a romos területek helyrepofozására. Ez a nap este fél kilenckor zárult, addig gőzerővel dolgoztak. Én meg ott sertepertéltem körülöttük. Harmadnap reggel 8-tól délután 3-ig aztán sikerült még az utolsó simításokat is elvégezni. Onnantól végre egyedül maradtam és egészen este kilencig "kedvemre" nyalhattam a lakást. Mit mondjak... amikor huszadszor mosod fel, kened át a parkettát és még mindig hajlamos kiütni rajta a cementpor, az azért elég idegbajos dolog. A gyerekek persze sehol, de ez így volt jobb. Mentségükre legyen szólva, nagyfiú este nyolcig dolgozott, párja meg apósával az Ikeában kergette a hőn áhított közös nagy íróasztalt, amivel pontban kilenckor be is állítottak. Addigra az egész kégli felnyalva, ablakok tisztán ragyognak, bútorok szigorúan a régi helyükre visszapakolva (bár, ezer jobb ötletem lett volna). Függöny még nálam, de ma azt is megkapják (remélem). Nanáhogy persze, este már otthon is aludtak. ... Ez is olyan fura volt. Kiskölök felajánlotta nekik a szobáját, no meg a klassz franciaágyát. Hogy ő majd kint a nappaliban.. De nem, nagyfiúék nem foglalják el öcsi szobáját, inkább nyomorogtak ketten egy egyszemélyes kanapén.. Meg egyáltalán úgy viselkedtek három napig, mint akik vendégségben vannak. Pedig itthon voltak. De lehet, hogy ezt már csak én érzem így. Ők itt itthon vannak, de ott vannak otthon.
***
Elég harapós napom van. Ma kiosztottam egy ügyvédet, aztán az egyik munkaadómat.
Ügyvéd ugyanis ész nélkül fizetési felszólítást küld olyan dologban, amiben nincs igaza, de erről a megbízója hallgatott. Társasházi közös költség. Több papírom is van róla, hogy nincs hátralékunk, erre küldi ezt az ügyvédi fizetési felszólítást. Na, kapott tőlem kimutatást 5 évre visszamenőleg, másfél kiló fénymásolatot, kivonatot a társasházi SzMSz-ből, valamint egy visszafenyegetést. A hét végére megvan az olvasnivalója.
Munkaadó okoskája osztja az észt, hogyan kell a munkát elvégezni. Életében nem csinált hasonlót, de ő tudja a tutit. Nem túl finoman megkérdeztem tőle, hogy akkor a jövőben a kedves kollégái zagyva, összefüggéstelen, nyekergős riportjait akkor mégis hogyan gépeljem le. Mert arra ne is számítson, hogy ezért a pénzért még stilizálni is fogom. Azt már a velem született udvariasságom nem engedte, hogy rákérdezzek, ő mégis mi a francért kapja a pénzét, ha nem ezért.
És egyáltalán .. dörög az ég, fülledt meleg van, a filmekben ezek a vészterhes pillanatok hordozzák a legtöbb erőszakot.
Ja, és mellesleg a mosógépem is maga alá csinált.
Úgy döntöttem, ennek a napnak vége!
Ügyvéd ugyanis ész nélkül fizetési felszólítást küld olyan dologban, amiben nincs igaza, de erről a megbízója hallgatott. Társasházi közös költség. Több papírom is van róla, hogy nincs hátralékunk, erre küldi ezt az ügyvédi fizetési felszólítást. Na, kapott tőlem kimutatást 5 évre visszamenőleg, másfél kiló fénymásolatot, kivonatot a társasházi SzMSz-ből, valamint egy visszafenyegetést. A hét végére megvan az olvasnivalója.
Munkaadó okoskája osztja az észt, hogyan kell a munkát elvégezni. Életében nem csinált hasonlót, de ő tudja a tutit. Nem túl finoman megkérdeztem tőle, hogy akkor a jövőben a kedves kollégái zagyva, összefüggéstelen, nyekergős riportjait akkor mégis hogyan gépeljem le. Mert arra ne is számítson, hogy ezért a pénzért még stilizálni is fogom. Azt már a velem született udvariasságom nem engedte, hogy rákérdezzek, ő mégis mi a francért kapja a pénzét, ha nem ezért.
És egyáltalán .. dörög az ég, fülledt meleg van, a filmekben ezek a vészterhes pillanatok hordozzák a legtöbb erőszakot.
Ja, és mellesleg a mosógépem is maga alá csinált.
Úgy döntöttem, ennek a napnak vége!
***
... tele vagyok ötletekkel, csak éppen családom mindig bekavar, nem hagynak kellőképpen elmélyedni a gondolataimban. Hogy lehet mélyen szántó vagy éppen vidám gondolatokat "papírra vetni", ha közben egyesek például a vasalt ing fájó hiányát emlegetik? Csendes, hűvös erdei házikóra vágyom és igen... most egy kis magányra is. Persze tudom, csak óvatosan az óhajokkal ...
***
Évekkel ezelőtt vettünk egy nagyon kis helyre bőr ülőgarnitúrát a nyaralóba. Már ez hülyeség, tudom, de annyira jó fazonja volt. Holland bútor, persze, tehát az ára is baráti. A látvány szép, de azon a francos bőrön nem lehet ülni. Ha hideg azért, ha sortban vagy azért, ha párnát raksz magad alá és csúszkálsz, azért. Évekig nem ültem rajta 5 percnél tovább, inkább átültem egy műanyag székbe. Most, hogy szabadon garázdálkodhattam egy picike pénzzel, ráadásul a kárpitos is házhoz jött, mert éppen a szomszédba hozott egy szépen behúzott fotelt, hát rászántam magam, hogy a szépséges bőr mehet a szemétre, jöjjön valami kis bútorhuzat. Megbeszéltük a mesterrel, de ... az én páromnak még feltettem az abszolút költői kérdést, hogy ő melyik huzatot választaná az anyagminták közül. Ő meg komolyan vette a feladatot, és választott, barna kockásat. Próbáltam ellene szólni ennek a választásnak, de a párom azonnal besértődött, hogy ő még ilyen ügyben sem dönthet. Mit tesz ilyenkor a feleség, aki a házibéke őrizője? Ráhagyja. Nem kellett volna.
A gyerekek buliztak éppen, amikor a kárpitos hozta vissza a párnákat. Telefonon érdeklődtem a kölyöktől, na, milyen? Hát, mintha az apu a gyerekkorát akarta volna újra élni, olyan hatvanas évekbeli csehszlovák borzasztó, amit a lomtalanításkor kidobtak az erdőszélre. (A falat ugyanis egy hatalmas erdőtapéta borítja) Hétvégén lementünk. Tényleg olyan. Most lelkes és kényszerű tervezgetésbe kezdtem, hogy a nappalin mi mindent kéne változtatni, hogy az összkép valamit javuljon. Közben újra spórolni kezdtem, mert hosszú távon ez aligha maradhat így.
***
Nem fogom rendbe tenni a számlákat. Amikor megteszem, mindig érkezik legalább négy újabb. Mint éppen most ...
Kaptam egy képeslapot a következő szöveggel:
"A csodálatos dolgok általában csodálatos emberekkel történnek"
És mivel nem történt semmi... akkor ... nem biztos, hogy végig akarom gondolni...
"A csodálatos dolgok általában csodálatos emberekkel történnek"
És mivel nem történt semmi... akkor ... nem biztos, hogy végig akarom gondolni...
Gépelésbe belegörnyedtem, gondoltam, felfrissülök. Erre kiporszívóztam a lakást...
***
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése