2010. február

Hűtlenkedtem, variáltam, a fene se tudja, miket műveltem. Mert ugye az ember mindig pillanatnyi hangulatának megfelelően jön-megy a blogok világában. Na, én mentem. Arra a régire. De aztán mégsem maradtam ott, visszajöttem, de az meg már egy márciusi történet. Ennek ugyan most nem sok értelme volt, de nekem jól esett leírni.

***    

Tegnap megnéztem a Valentin nap c. filmet. Tele van ugyebár sztárokkal, nemkevés jó képűvel is... mégis ... csalódtam, és ami a rosszabb, már alig vártam a film végét.
Valami olyasmit akartak dobni, mint az Igazából szerelem, de a közelébe se ér...

***   

Kár volt ezt a számot reggel berakni ... /Poszt csak erős idegzetűeknek

"-Gáz van. De gondolom, volt már ilyen.
- Nem. Nem volt még ilyen." (Argo)

Morc valamit felnyalt, elkapott (vagy más a baj), de elég kellemetlen meglepetésben volt részem, amikor hazaértem. Nyitom az ajtót, és érzem ám, hogy valami nincs rendben. Merthogy büdös van, nagyon büdös. (Momentán az összes ajtó, ablak tárva-nyitva, pedig odakint esik) A konyhában kisebb hányás fogadott (mert akárhogy nyomoztam ez nem lehetett más, csak akkor még nem értettem, hogy akkor miért ez a büdös). Gyanakodva vizslattam végig a lakás összes termeit, főleg a szőnyegeket, mert jó szokása neki, hogy igazit csak a szőnyegre lehet hányni. Semmi. A lakás legvégén elérem a fürdőszobát, ahonnan a szag is felerősödik. Hát, igen. Ezen nincs mit szépíteni, szegénykém fosott ottan egy rettenetest. Az ősrobbanás erejéről legyen elég annyi, hogy szép új mosógépem oldalát is sűrű pöttyök tarkították, pedig próbálkozott csórikám a lefolyó környékén elhelyezni ezt a rettenetet. (Tuti, ha tudott volna, felül a klotyóra.) Már a gondolattól eléggé odavoltam, hogy ezt most valahogy fel kéne vakarni, szőnyeget kimosni (azzal már küzd szegény Rozália, mm. a mosógép), a tett pedig hát, meglehetősen hősies volt. A buszon hazafelé az a gondolat éltetett, hogy a kihagyott reggelit is pótolom majd, de ez a kérdés most bizonytalan ideig lekerült a napirendről. Szerintem holnap reggelig, így a család vacsorája is elég bizonytalanná vált. Arany pofám bánatosan nézte küzdelmemet a háborús övezetté nyilvánított fürdőszobában (a konyhai művelet emellett abszolút eltörpült), akkurátusan megszaglászta a tömény ecettel (is) felmosott követ (őszintén reméltem, hogy ez a szag nem csal elő belőle újabb ezt-azt); most pedig megnyugodva (hogy a nyomok nyomtalanul eltűntek) szuszog a nagyszoba közepén. Mondom, kár volt azt a Kowalskyt reggel betenni...

*** 

Bánatos ... Be kell lássam, azok a ráncok, amelyek jól láthatóan tükröződnek egy busz plexi felületén, konkrétan a sofőrfülke falán, már elgondolkozásra és "kezelésre" méltó ráncok :(

*** 

Gondolkodni kéne... Van az úgy, hogy az embernek tele a feje. Nem, nem az a bizonyos altáji izé, hanem tényleg a feje. Maga sem tudja miért, de egyszerre elkezdik nyomasztani olyan dolgok, amikre egyrészt abszolút nincs, nem is lehet hatással, másrészt egyáltalán nem is kéne vele még gondolatban sem foglalkozni, mert az annyit emlegetett negatív gondolkodás díjnyertes esetei. Hogy miért teszi mégis? A fene se tudja. Időnként rajtam is erőt vesz ez a fajta lelki menstruálás. Ez még nem is lenne baj, de ha az ember kiönti a lelkét mások előtt, nem biztos, hogy az és úgy jön le belőle, ahogy ő gondolkodik róla. Akaratlanul is odabök másoknak, begyűjt bökdöséseket, mire aztán rájön, hogy mindenkinek jobb lett volna, ha csendben marad. Most is ilyen helyzet van éppen. Így aztán az érintetteknek ezúton is üzenem, hogy nem kell minden soromat komolyan venni; lám, tegnap is volt nap, ma is és holnap is. Május még messze - és ma éppen olyan hangulatban vagyok, hogy ez tudatosul is bennem. Meg persze az a qva injekció is kezd hatni, ha késve és nem olyan intenzíven is. Szóval, ma süt a nap, az agymasszírozó eb végül nem feküdt bele a sáros pocsolyába, csak ácsorgott benne, és a nyakamból is kezd kiállni a fájdalom; lehet, hogy ez egy jó nap lesz...

*** 

Ezoizé... Előrebocsátom, nem nagyon hiszek benne... de ... Karácsonyra kaptam a barátnőmtől egy mágneses nyakláncot. Eddig nem nagyon vettem elő, mert súlya is van, meg hát hideg is a bőrön. De két napja már úgy fájt a nyakam és a vállam, hogy néha sírni lett volna kedvem, sőt valamilyen oknál fogva emiatt a fájdalom miatt még levegőt se tudtam rendesen venni. Tegnap kimenőnk volt és hát rosszabb már nem lehet alapon, nyakamba raktam az ominózus láncot, hátha ... Szinte észrevétlenül egyszer csak azon kaptam magam, hogy a tőlem balra levővel is tudok társalogni, méghozzá nyakam forgatásával és nem teljes testes letámadással. Nem nagyon tartom valószínűnek, hogy a nyakam csak úgy magától döntött volna a könyörület mellett, két napi masszív fájdalom és mozgáskorlátozottság után. Ez általában fokozatosan, napok alatt szokott bekövetkezni. Most viszont körülbelül egy óra elteltével vettem észre a változást. Gyerek, aki velünk volt és már napok óta tanúja a szenvedésemnek (és napok óta tagadja meg az enyhülést hozó masszírozást - mert a Morc masszírozásába fárad bele), a sikeren felbuzdulva előkotorta a szekrény mélyére süllyesztett mágneses térdszalagjait és ma teljes díszben bringázni indult. Ha itt is beválik, akkor alighanem a térdműtét bizonytalan ideig elnapolva. Mert a mágnes - az orvos által ugyan humbugnak minősítve - úgy tűnik, mégis hat.

***   

Költözködés... Sok dolgot nem is értek, csak azt látom, hogy forrnak az indulatok. Számomra úgy tűnik, olyanok között is, akik az életben nem látták egymást. Szomorú dolog, hogyha az ember "naplójába" illetéktelen kezek olyan beírást körmölnek, ami miatt ki kell tépni egy lapot. Úgyhogy most egy kicsit "hazajöttem". Hátha itt több a nyugalom...

***  

B.ről jutott eszembe... Merthogy B. firtatta, hogy milyen gyerekkori balesetekre lehet számítani egy átlagos jó gyerek esetében... Ha belegondolok, nálunk a fiúknak valami előre meg lehetett írva, mert apjuknak van a jobb szemöldöke felett egy heg, valami régi szánkózásból kifolyólag. Nagyfiúnak ugyanott a kisasztal sarkából kifolyólag. Kiskölöknek ugyanott haver fakockájából kifolyólag. Így aztán a Golden-fiúknak megvan a közös ismertetőjelük
ps. És nem hiszitek el..., de ... Morcnak is ott van egy ifjú titán harapásából kifolyólag az a bizonyos sebhely. Hát, Golden ő is, vagy mi ...