Szombaton aztán elhatároztuk, hogy irány a Szépművészetiben rendezett Bohém Bál, a Mucha kiállítás kapcsán rendezett műsoros eszem-iszom. Aztán párom egyszer csak azt mondja a programra, off. Jó. Végül is ismerjük az ilyen programokat: tömeg, tömeg, tömeg. Se látni, se enni, se inni nem lehet. Aztán barátos telefonál, hogy menjünk már együtt. Párom neki nem tud ellentmondani, így aztán felhagyva Rafa idegtépő mérkőzését, indulunk. A kisföldalatti éppen a Hősök terén áll meg, amikor sms érkezik, bocsi, mégsem jön. Így aztán ott állunk a tömegben "egyedül". De ha már itt vagyunk, végig bóklásszuk a múzeum legtöbb termét, kezdve persze Muchával és (számomra) kihagyhatatlanul az egyiptomi leletekkel. Megnyugodva látom, hogy Imhotep "Mummy" apró szobra továbbra sem félelmetes. Ha a múmiája lenne itt "személyesen", már koránt sem lennék ennyire nyugodt. Talán nem kéne mostanában állandóan múmiás filmeket vadásznom? Enyhe morózussággal állapítom meg, hogy nem biztos, hogy olyan nagy ötlet volt a reneszánsz terem szomszédságában cseh pacallevest és más gasztronómiai csemegét kínálni a 20-30 méteres sorban várakozó közönségnek. De enyhe kolbászillat lengi be még az ókori kincsek bemutató termét is. A meghirdetett programok, Badár Sándor műsora, Kern András felolvasó estje (Svejk)...lényegében élvezhetetlenek a tömeg és a kihangosítás minősége miatt. A reneszánsz csarnokban 20.15-kor tartott "Revue Parisien Grill" (szó szerinti idézet a program-lapról) műsorán táncok szerepelnek a századforduló időszakából. Hááát, nem tudom, ... az is igaz, azt nem írják, melyik századfordulóra gondoltak. Mindenesetre felbukkant itt Edith Piaf-tól kezdve a legutóbbi nagy disco-slágerekig sok minden. De az idő így is elszalad, tíz óra felé már megsokalljuk a tömeggel való sodródás élményét és hazafelé vesszük az irányt. Itthon nagy megkönnyebbüléssel olvasom a neten, hogy Rafa ha nehezen is, de kiharcolta a döntőbe jutást. A döntő ma délután lesz, csak még azt nem tudom, hogy páromat előtte vagy utána erőszakoljam meg, mert az Angyalok és démonok c. film megtekintése nélkül nem vagyok hajlandó nekifutni a következő hétnek. Uff, én szóltam ...
***
A gyerekkor íze ... hát, bizony erről azonnal és sok minden eszembe jutott (ami persze köszönő viszonyban sincs azzal, amit éppen csinálnom kellene). Gyerekkoromban abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy városi gyerekként sok időt tölthettem a nagyszüleimnél falun. Ami jelen esetben egy ma már városi rangra emelkedett helyet jelentett, Törökbálintot. A kertben minden ott volt, ami szem szájnak ingere. Eper, cseresznye, meggy, alma, körte, málna, kukorica, szőlő, barackok, paradicsom, paprika (és nem folytatom a sort, bár még lenne mivel) Még innen ered a mára kifejezetten rossz , sőt lassan életveszélyessé vált "elég ha megtörlöm, nem is kell megmosni" szokásom, hiszen lényegében bio-gazdálkodás folyt, a gyümölcsök mégis mindig épek, frissek, gyönyörűek és tiszták voltak. (Ami leesett, az ment a cefrébe) Drága nagyapám gyakran nyúlt fel nekem a legszebb darabért, én pedig mohón nyúltam érte és sosem csalódtam. Én voltam sokáig az első és egyetlen unoka, mondanom sem kell, hogy kényeztettek mindenféle módon. Drága mama, azok a sütemények ... nincs az a gasztroblog, ami visszaadhatná annak a még meleg házi baracklekvárral töltött buktának az ízét vagy a konyhaasztalon szemem láttára nyújtott rétestésztának a ropogósságát. Amit ráadásul tökkel töltöttek, (amit nem hogy nem szerettem, de kifejezetten utáltam mindig is) és utána krémes rétesként üdvözülten toltam a gömbölyödő képembe. Aztán érkeztek sorra a késői unokák, de a nagyszüleim amíg csak éltek, félretették nekem a "részemet". És az mindig jobban esett bármilyen szép, piacon vásárolt gyümölcsnél.
Mostanában hétvégenként itt a szomszédunkban bio-piac üzemel. Háát, nem tudom ... kipróbáltam, csalódtam. Lehet, hogy egészségesebb, mint a máshol vásárolt zöldség vagy gyümölcs, de sem küllemében, sem ízében nem hozza vissza azokat a régi emlékeket. Bár a bio-ságában sem vagyok száz százalékig meggyőződve. De ez most egy másik gondolat lenne...
Mostanában hétvégenként itt a szomszédunkban bio-piac üzemel. Háát, nem tudom ... kipróbáltam, csalódtam. Lehet, hogy egészségesebb, mint a máshol vásárolt zöldség vagy gyümölcs, de sem küllemében, sem ízében nem hozza vissza azokat a régi emlékeket. Bár a bio-ságában sem vagyok száz százalékig meggyőződve. De ez most egy másik gondolat lenne...
***
Tegnap úgy adódott, hogy eltölthettem magammal 2 órácskát fent a Várban napsütésben, fagyizva, fényképezgetve. Közben több dologra is rájöttem:
1. Az óvoda kertjében hancúrozó gyerekek zsivalya éppen olyan, mint a madárcsicsergés
2. Huszonéves szokásjogot egy kézlegyintéssel intézhet el egy parkolási társaság minden érdemi figyelmeztetés nélkül
3. A Bástyasétányon napközben nem lehet kutyát sétáltatni még pórázon sem, viszont ezen az "idegenforgalmilag frekventált helyen" nem divat utcaseprőt sem alkalmazni.
4. Normális ember nem ül fel a lakógyűlés meghívóján feltüntetett első időpontnak (bár akkor ugrott volna ez a klassz kis "kirándulás")
és még sok minden eszembe jutott, de megkíméllek titeket a folytatástól
1. Az óvoda kertjében hancúrozó gyerekek zsivalya éppen olyan, mint a madárcsicsergés
2. Huszonéves szokásjogot egy kézlegyintéssel intézhet el egy parkolási társaság minden érdemi figyelmeztetés nélkül
3. A Bástyasétányon napközben nem lehet kutyát sétáltatni még pórázon sem, viszont ezen az "idegenforgalmilag frekventált helyen" nem divat utcaseprőt sem alkalmazni.
4. Normális ember nem ül fel a lakógyűlés meghívóján feltüntetett első időpontnak (bár akkor ugrott volna ez a klassz kis "kirándulás")
és még sok minden eszembe jutott, de megkíméllek titeket a folytatástól
***
Most egy kicsit mást írok, máshol. Nem, nem a munka, attól még lehet(ne) blogolni. Ez a szívemnek kedves iromány, egyelőre csak nekem. Lehet, hogy sose lesz kész, mert ahányszor kinyitom, mindig tudok rajta toldozgatni egy kicsit. Jól elvagyunk. Néha vigyorgok rajta, máskor bőgök. Amolyan terápiás billentyűverés. De közben folyamatosan olvasgatok itt, mert különben hiányoznátok nagyon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése