2009. szeptember

Ma hajnalban Morc rendes szokása szerint egy kis kerti nézelődést kívánt. Amikor kiléptünk a lépcsőházból, talán még neki is eszébe jutott, hogy micsoda megörökítésre méltó látvány tárul elénk. Felszegett fejjel szagolt bele a párás levegőbe, én pedig végképp felébredtem az elém táruló csodára. A szemközti ház lámpája halványan derengett át a ködös, párás kerten. A fenyőfákról hulló vízcseppek hangtalanul tűntek el a fűben. A pókhálókon megcsillanó vízcseppek kristályként ragyogtak. Retinámon a tikkasztóan forró nyári napok képei átadták a helyet a rozsdavörösre változó lomboknak. Az ősz igenis szép, még ha kicsit vizes is :)

*** 

Vannak napok, amikor nem történik semmi. És az jó! És vannak napok, amikor sorra történnek a dolgok. És az jó! Ez a mai nap ilyen. Délelőtt egy kedves helyen, kedves emberek között, kedves feladat várt. Délidőben meg egy találka Nagyfiúval és végre egy nem elkapkodott beszélgetés. Most munka van, de az nem baj. Mert ma még hazajön a család „apraja”. És az jó.

*** 

Hova lett a hirtelen ősz? Bár, nem panaszkodom. A napsütötte teraszon még a munka is jobban megy. Kiskölök a barátaival körbekarikázza a Balatont, Morc jön-megy a „birtokon”, párom (nem fontossági sorrend!) a burkoló által elfeledett apróbb munkákat fejezi be, én főzőcskézek, gépelgetek, olvasgatok. A környéken alig jár ember. Béke és nyugalom van. Most határozottan úgy érzem, hosszabb ideig is itt tudnék maradni. (nem volt, nincs ez mindig így *sóhaj*)

Olyan szép volt a délelőtti napsütés, hogy hirtelen ötlettől indíttatva megterveztünk egy kis kirándulást Kőröshegy-Tab-Földvár környékén, gondosan kikeresgélve a környékbeli vendéglőket. Aztán még hirtelenebb ötlettől kísérve elindultunk ... a másik irányba. Irány Balatonkenese. Ott egy hirtelen irányváltással be egy kis utcába nem messze Rákóczi fájától. Az utca végén pedig egy csodás panoráma teljesen váratlanul. Kocsiból ki, fényképezkedés, aztán lám, ott egy kis erdei ösvény, biztos a vízhez vezet. Hááát, nem egészen ... Morc boldogan billegett, szaglászott lefelé, aztán az út véget ért a Kenese-Üdülőtelep vasútállomáson. Nem baj, ha már eddig eljöttünk, újabb nem hivatalos ösvény tovább a tó felé. Egy órai bolyongás után nem kissé kifulladva beültünk egy árnyas fa alá, párom visszatúrázott a hegyre a kocsiért, mert Morgccal a visszautat megtenni képtelenség lett volna. A kikötőben pedig beültünk a De Jó vendéglőbe és ott olyan dejó!!! halászlevet ettünk, hogy szerintem ez volt nemcsak a szezon, de az év, mit az év, az évtized halászléje! Kiskölökért száguldoztunk Lellére, aztán vissza a nyaralóba, mert a kicsiny gyermek vacsorázni vágyik, úgyhogy most grillezni fogok neki! De csak neki, mert mi még mindig nem tudunk enni, a halászlétől úgy elteltünk (meg az azt követő kárpáti borzas nem tudom mitől). Aztán valamikor még haza is kellene menni, pedig már csak aludni vágynék. Jó ez a Balaton, de ilyenkor valahogy még jobban tetszik, mint a főszezonban!

*** 

Morc gyógyszereket szed. Na, semmi komoly, Milgamma (lényegében B vitamin), Cavinton és most a könyökén levő "felfekvés" miatt antibiotikum kúrán van. Eddig nem volt semmi gond, gyógyszerek maci sajtba be, sajt Morc szájába be és annyi. De Morc már vagy unja a maci sajtot vagy csak simán kiérzi belőle a gyógyszert, mindenesetre ott hagyja. Kiskölök keménykedik, hogy majd ő beadja, lenyeleti vele, nem kell itt a körítés. Kutya torkára gyógyszer letol, szája összefog, orrát megnyalja, gyógyszer lent van. Vagy mégsem. Az antibiotikum percekkel később Kiskölök papucsából, a lábujja alól kerül elő. Morc a nagy varázsló, ezt hogy csinálta?

*** 

Az egész úgy kezdődött, hogy Kiskölök még májusban belekezdett a Balaton-felvidéki 7 vár-túrába. Jött-ment, túrázgatott, gyűjtötte a pecséteket, de az időjárás közbeszólt, ötnél a dolog abbamaradt. Mivel az idő szépségesnek ígérkezett, úgy döntöttünk, hogy a hiányzó pecséteket Sümegen és Szigligeten szombaton begyűjtjük. És lőn... Morccal társulva nekivágtunk a kalandnak.
Sümeg - hááát, számomra csalódás volt. Bár a főszezonon kívül is ígérnek szombati napokon várjátékokat, a kiírt időpontban sehol senki és semmi. Tájékoztatás semmi. A belépő díj viszont így is 1.500 forint fejenként, amit azért nem neveznék barátinak a majdnem semmiért. Ugyanis a többi várak is a felújításra gyűjtik a pénzt, de 300-500 forint között. A várba feljutni embert és kutyát próbáló feladat. Lejutni még inkább! Szerencsére odafönt megjutalmazhatja magát a vándor, hiszen isteni kürtős kalácsot sütnek.

Sümegen viszonylag hamar túlléptünk és irány Szigliget. Na, igen! Ez az, amit várnak neveznék. Szépen karbantartott romok és a kilátás... Arra szó sincs. Olyan körpanoráma, amit csak egy ügyes fotós tudna visszaadni. A szikrázó napsütésben előttünk a Balaton ragyogó tükre, a Badacsony és a környező hegyek, dombok, lankák, a takaros szőlőskertek, a szépen lekaszált legelőkön szürke gulyák és amerre a szem ellát, mindenfelé két keréken guruló kirándulók.

Morc hősiesen tűrte a hosszasra nyúlt autózást, a ki-beszállásokat, a köztes kirándulásokat, bár én féltem, hogy ennek az öreg kutyának esetleg túl sok lesz a jóból. De nem! Minden megállásnál érdeklődve ugrott ki az autóból az új kalandok reményével. És nem is csalódott. Sümegen a lovasokat, vagy inkább a lovakat figyelte kockafejjel, Szigligeten pedig a csárda körül ólálkodó pulikkal ismerkedett.
Utunkat folytattuk végig a Balaton északi partján és Kenesén megállapítottuk, hogy bizony a múltkor igazat mondott a DeJó Vendéglő tulajdonosa, amikor azt állította, hogy a halászléjük mindig ugyanolyan finom. Tényleg az!

Zamárdi felé tartva útba ejtettük még a siófoki kórház ügyeletét, mert Kiskölök szépen pirosodó szemére kerestünk valami gyógyírt. Hogy a kötőhártya-gyulladásra hol tett szert (valószínűleg a munkahelyi légkondi a hibás), nem tudom, de legalább látta orvos és a receptes szemcsepp talán rövidesen javulást is hoz. Este még vendégül láttuk Kiskölök legjobb barátjának a szüleit (ne is kérdezzétek, erre hogy is került még sor ezen a napon), aztán ájultan és az élményektől eltelve dőltünk az ágyba.

A vasárnap. Reggeli után az autót vettem kezelésbe, aminek az eredménye egy fél Morcnyi szőr kitakarítása. Szerencsére ez nem is tartott sokáig és utána már egyértelműen a lustálkodás ideje jött el, miután páromat még este sikerült lebeszélni róla, hogy hajnali indulással hazajöjjünk csak azért, hogy az öregfiúk egymást rugdoshassák egy pince-tornaterem mélyén. Így aztán inkább a Balaton-parton kóboroltunk. Morc nem is bírta sokáig a vadkacsák látványát a partról és lendületesen a habokba vetette magát. A neki "térdig" érő vízben még nagy volt a lendülete, de a vízszint emelkedésével egyre csökkent. Először ugyan Tihanynak vette az irányt nem kis ijedtségünkre, de aztán győzött a józan esze és mégis az itteni partot célozta meg. Miután a lépcsők nagy részét már kiemelték a vízből, mi is kipróbálhattuk, milyen hideg a víz, hogy a meredek parton kisegítsük a szárazra. Hálából aztán bundájának minden vízkészletét ránk zúdította. Utána még volt benne annyi lelkesedés, hogy akkorát sétáljunk, hogy hazatérve már majdnem teljesen száraz lett a bundája. Hihetetlen, hogy az amúgy is selymes bundája a Balaton vízétől még puhább bársonyosabb legyen, de így van.

Ebéd, egy kis társasjáték a teraszon, aztán kelletlen indulás, mert bármilyen jól éreztük is magunkat, a közelgő hétfőre otthon is rendezni kell a sorokat.

*** 

"Mik voltak azok az elmúlt 10 évben, maik igazán tetszettek, könnyítettek az életeden vagy megédesítették azt? Írj egy Top 50-es listát az abszolút kedvenceiddel, bármi is legyen az (személy, állat, növény, tárgy, könyv, film, kaja, hely... bármi) Aztán kérdezz meg 5 másik embert!"
B,től eltérően nekem a 10 év nem okoz gondot, sőt akár 15-ről is írhatnék. Szülők evidens, párom sem ér, mert ő is régebbi, sőt a srácok sem, mert már a fiúk is elmúltak ... hát, igen, szóval elmúltak annyi.

Jöjjön a lista fontossági sorrend nélkül: Morc (ezer dolog miatt), az ÖTYÉk-kel megerősített kapcsolat, Velence (ofkorsz és időtlenül), a lakókocsi(m), az őt ráncigáló családi autó (amibe minden és mindenki belefér), Nóra mézespuszija, a párom újabbkori reggeli kávéi az ágyban felszolgálva, az új ablakok a kégliben (és főleg a párkányok, amikre végre pakolni tudok), a kölykök szalagavatói, a kölykök diplomái, a kölykök állást kaptak (bár ezügyben most némi zavar van az éterben), Nagyfiú esküvője, Kiskölök kanári élménybeszámolói, finom borok (alkalomtól függetlenül), blogolás és blogbarátok, 3 nap hajózás a Balatonon, Dan Brown könyvei, A Férfi fán terem Jackje, Nóra tiffany lámpája, Kiskölök "levedlett" laptopja, Nagyfiúnak lakás, Bauerndorf Schönleitn, Camping dei Fiori, halászlé, húsleves minden mennyiségben, egy kis váratlan munka és pénzecske, a Válogatás sorozat könyvei, mindent túlélő muskátlijaim, új ágybetétem, tökéletes "szőrtelenítő" porszívóm, gobelinek anyóstól, digitális fényképezőgép, az Operaház fantomja és Gerard Butler, a Rómeó és Júlia musical franciául és magyarul egyaránt, A párizsi Notre Dame olaszul, tűzrakás és szalonnasütés a telken, az új karórám (amire végre nem vagyok allergiás), mécsesek és mécsestartók, borkóstoló vacsorák, hétvégi kirándulások, kismenyem, az ötlet (hogy „könyvet” írok), írható dvd-k és cd-k, Norah Jones, Andrea Bocelli, Mamma Mia!, dioptriás napszemüvegem, a spar-pontokon vett késkészlet (ami tényleg vág), az ikeja-zsákok (áldassék értük a cég neve) és az aldi-s erdei gyümölcs-tea... folytatnám még, de hát ennyi volt az 50 :)