Már majdnem otthon voltunk, amikor egy nő kérdezi tőlem, hol a Radványi utca és néz felfelé a Lejtő utca irányába... mondom, a másik irányba, a benzinkút mögött. Ebben ugyebár abszolút biztos vagyok, hiszen elég gyakran sétálunk arrafelé a kutyával. De ő nem hisz, mert ő már járt itt és itt van a Radványi... meg a Zólyomi is ott van. Mondom, igen, a Zólyomi is ott van, de éppen az ellenkező irányban, mert errefelé csak mindenféle madár utcák vannak, Vércse, Sirály, Gébics, Veréb... a Radványi bizony a másik irányban. De nem, én biztos rosszul tudom.
Jó, vannak utcák a környéken, amikről lövésem sincs, de ebben egészen biztos vagyok. Mondtam is neki, ha bizonytalan lennék, megmondanám, de ezt higgye el, ez tuti. De nem, ő jobban tudja és már indul is felfelé az utcán, arcán azzal a szilárd meggyőződéssel, hogy én félre akartam vezetni. Hát, akkor babám, majd jó sokat kell visszafelé sétálnod, de ez legyen a te bajod, hülye liba...
A reggel amúgy már vihogással indult. Reggelenként ugyebár leengedem a kutyát a kertbe. Olyankor megcsinálom a kis 3 az 1-ben kávémat, a páromnak teát, illetve mostanában Neocitránt, Morcnak a három kekszet és bújok vissza az ágyba a híradót (mostanában teniszt) nézni. Párom issza hősiesen a kapott bögre tartalmát, majd egyszer csak megjegyzi, olyan fura íze van ennek a Neocitránnak. Mi a fura? Hát, olyan tejes-kakaós íze van. Nézem, na az én kávémat kortyolgatja. Hát, ezen ott nagyon kellett röhögni, hogy a Neocitrán meg a fura íze, amikor kávé... Ráadásul ez ugye cukros, amit ő soha nem ... A nagy vihogásra kiskölök is előkerült, aki ma amúgy korábban kelt, mert időpontja van a kozmetikushoz. (azért ez végül is tetszik, hogy egy pasikezdeménynek erre is van igénye) Egy kicsit ő is leült közénk, meg persze a kutya is, szóval (majdnem) teljes volt megint a családi fészek.
Kutyás társaknál tegnap két rossz hírt is hallottunk. Az egyik egy 14 éves ír-szetter, aki annyira beteg volt már, hogy el kellett altatni. A tulaja jár be az üzletbe és tegnap délelőtt ott sírta el a bánatát, úgyhogy nem is volt baj. hogy nem volt sokáig más vevő, hogy kibeszélhesse magát a pali, mert nagyon el volt kettyenve. A másik itt a parkban Nanu, szintén 14 éves barátnőnk, egy husky, aki a tüzelést nem tudja abbahagyni már hetek óta, ezért lehet, hogy meg kell operálni, ami az ő korában már tömény életveszély az altatás miatt. És találkoztunk Jimmy-vel, a 15 éves huskyval is, akit már hónapok óta heti rendszerességgel adott infúzióval tartanak életben, pedig már annyira rozoga szegény, hogy alig él, de hát nincs szíve elengedni a gazdájának, mert amúgy fájdalmai nincsenek, csak már ereje nincs.
na, hirtelen ennyi az olvasnivaló, a dolgos népségnek éppen elég... ma már én is bemegyek, tegnap letudtam azt a francos gépelést, de a végén már tényleg gyilkos indulataim voltak
pusz
***
jáááájjj, ez is egy nap ... már hajnalban ki voltam borulva, mert ... este olyan voltam, mint az őszi légy, elaludtam a tv előtt és a család hagyott is aludni. Ettől aztán már hajnalban éber voltam. Bár,... éjjel már oldalbarúgtam a páromat, mert amit szuszogott, hortyogott a náthájától ... Morc kivételesen kussban volt, de most a ház urától nem lehetett aludni, meg az esti műsoron kívüli tentetentétől.
Délelőtt elmentünk pár apróságot venni, aztán kis hólapátolás, vagy inkább jégbordák felvakarása a járdáról. Ebéd után átsétáltunk az anyuékhoz, mert ők is náthásak, főleg az apu; mentünk megnézni őket, meg olyan szépen sütött a nap, Morcot is meg kellett járatni. Útközben hívott Nóra, hogy a mammutban van, akarok-e vele mozizni. Hát, akartam volna, de későn szólt. Az apuéknál ott értük a kistesót, aki nagy kegyesen beengedte a kutyát a kocsiba, mert annyi ideig nem maradtunk ott, hogy kipihenhesse magát, visszafelé viszont már túl sok lett volna neki. Itthon ki se szállhattam, mert menjek el vele az Arénába. Én meg persze nem plázacicának öltöztem, hanem kirándulónak, ráadásul kutyás kirándulónak. Szőrös is voltam rendesen, mert ugye a kocsiban félig az ölemben volt a kutya. Még jó, hogy a kocsiban volt ilyen szőrleszedő guriga, azzal úgy ahogy rendbe tettem magam, de attól még bakancs, irhabunda, szőr a fejemen. Arénában meg persze ötven fok, levetkőztem volna, de hát a bunda alatt is enyhén szólva otthoni cucc volt rajtam. Így aztán majd elsültem. Ráadásul már akkor pisilni kellett, amikor elindultunk, ott meg valahogy soha nem jártunk mosdó felé. Ne tudjátok meg, akkora tömeg volt, alig bírtunk parkolóhelyet találni, kóvályogtunk a különböző szinteken már a parkolóban is. Gyerek még egy kávéra is meginvitált, de ki tudja ilyen körülmények között élvezni. A végén vettünk neki vagy 5 pólót meg egy símaszkot, aztán végre fél hatra hazajöhettünk. Naná, mert programja volt. Ha nem lett volna, tuti még ott keringünk. Még jó, hogy reggel megbeszéltük, hogy ez egy ilyen itthon ülős, gyógyulgatós, csendes szombat lesz.
Holnap anyósnál lesz ebéd. Ági hívott, hogy mégsem jönnek, mert Ágnes napot tartanak. Viszont majd utána felugranak, hogy mi is meghúzhassuk a fülét. Mivel a férfiak délelőtt sportolnak, legalább akkor végre nyugton lehetek, pancsolás a kádban, hajmosás, rendes beszárítás. Ez is ... a múltkor levágta a csaj, akkor azt hittem, jó lesz, de egyszerűen nem tudok vele mit kezdeni. Ez az állandó sapkahordás is betesz neki rendesen, utálom a fejemet már egészen. Viszont fázós lettem, kell a sapka, de utána olyan nyomorék a frizurám, borzasztó. Kiskölök felvázolta nekem a heti programját előre, ez marha jó, mert a végére már az elejét elfelejtettem.
Délelőtt elmentünk pár apróságot venni, aztán kis hólapátolás, vagy inkább jégbordák felvakarása a járdáról. Ebéd után átsétáltunk az anyuékhoz, mert ők is náthásak, főleg az apu; mentünk megnézni őket, meg olyan szépen sütött a nap, Morcot is meg kellett járatni. Útközben hívott Nóra, hogy a mammutban van, akarok-e vele mozizni. Hát, akartam volna, de későn szólt. Az apuéknál ott értük a kistesót, aki nagy kegyesen beengedte a kutyát a kocsiba, mert annyi ideig nem maradtunk ott, hogy kipihenhesse magát, visszafelé viszont már túl sok lett volna neki. Itthon ki se szállhattam, mert menjek el vele az Arénába. Én meg persze nem plázacicának öltöztem, hanem kirándulónak, ráadásul kutyás kirándulónak. Szőrös is voltam rendesen, mert ugye a kocsiban félig az ölemben volt a kutya. Még jó, hogy a kocsiban volt ilyen szőrleszedő guriga, azzal úgy ahogy rendbe tettem magam, de attól még bakancs, irhabunda, szőr a fejemen. Arénában meg persze ötven fok, levetkőztem volna, de hát a bunda alatt is enyhén szólva otthoni cucc volt rajtam. Így aztán majd elsültem. Ráadásul már akkor pisilni kellett, amikor elindultunk, ott meg valahogy soha nem jártunk mosdó felé. Ne tudjátok meg, akkora tömeg volt, alig bírtunk parkolóhelyet találni, kóvályogtunk a különböző szinteken már a parkolóban is. Gyerek még egy kávéra is meginvitált, de ki tudja ilyen körülmények között élvezni. A végén vettünk neki vagy 5 pólót meg egy símaszkot, aztán végre fél hatra hazajöhettünk. Naná, mert programja volt. Ha nem lett volna, tuti még ott keringünk. Még jó, hogy reggel megbeszéltük, hogy ez egy ilyen itthon ülős, gyógyulgatós, csendes szombat lesz.
Holnap anyósnál lesz ebéd. Ági hívott, hogy mégsem jönnek, mert Ágnes napot tartanak. Viszont majd utána felugranak, hogy mi is meghúzhassuk a fülét. Mivel a férfiak délelőtt sportolnak, legalább akkor végre nyugton lehetek, pancsolás a kádban, hajmosás, rendes beszárítás. Ez is ... a múltkor levágta a csaj, akkor azt hittem, jó lesz, de egyszerűen nem tudok vele mit kezdeni. Ez az állandó sapkahordás is betesz neki rendesen, utálom a fejemet már egészen. Viszont fázós lettem, kell a sapka, de utána olyan nyomorék a frizurám, borzasztó. Kiskölök felvázolta nekem a heti programját előre, ez marha jó, mert a végére már az elejét elfelejtettem.
Ráadásul a színes rtv-ben most éppen retrievereket lehet örökbefogadni, már délelőtt egy órát nézegettem a retrieverhelp.hu lapot. Naná, hogy tudnék választani, mert egész fiatal kutyák is vannak. De a fiúk nem akarnak ilyen "lelenceket", mert ki tudja, miért lett lelenc, aztán majd jól szívunk... én meg nem értek egyet, de hát egyedül kevés vagyok a dologhoz. Pedig lehet, hogy nemsokára kiskutya kerül a házhoz, mert felmerült már, hogy mégiscsak jó lenne, ha a Morc megtanítaná a házi szabályokra a leendő utódot. Meg talán egy kicsit meg is fiatalítaná a nevelőpapát. Vagy éppen eltenné láb alól a kis szeleburdi...
***
***
upsz, ezt jól bekaptuk. Kistesóék éjfélkor indultak el, majd 1300 km-t kell menniük a célig, erre itt ez a hóesés, amiből szerintem kijutott nekik útközben is. Seggemben a zabszem rendesen beszorult, hajfestékem őszül... jó is a gyerek a háznál ...J.
***
Zavaros... Akartam írni. Többször is. Már csak azért is, mert Morc vasárnap betöltötte a bűvös 14. évet. Amiről nem tudom, hogy emberi mértékkel számítva 98 év vagy 105, mert azt mondják egyesek, hogy az első év duplán számít. Aztán végül nem írtam. Mert ... mert...mert tele van a fejem mindenfélével. Például nem tudom, hogy sírjak vagy nevessek, amiért a banyakór egyelőre még elkerül. Mert hiányzik a régi anyai teljhatalmam a családban. Mert sokszor kicsit feleslegesnek, sokszor cselédnek, sokszor hülyegyereknek érzem magam. Néha meg abszolút hálátlannak a Sorssal szemben. (Közben csendben mégiscsak elégedett vagyok.) Mert lelkiismeret furdalásom van, amiért ma egy régi barátság felelevenítésével töltöttem a napom, nem munkával. Mert mostanában több energiát szentelek a szórakozásomnak, mint a mindennapi taposómalomnak. És ez belül nem hagy nyugodni. Mert tervezgetek ugyan, de egy apró és mégis sötét árny azért ott lebeg a tervezgetések felett. A nagyobb árnyakat egyszerűen nem is akarom tudomásul venni. És főleg mert az előbbieknél sokkal jobban megfogalmaztam kutyasétáltatás közben, de most meg kiürült az agyam. Mert írni akarok, de nem tudok. Mert a kertben már megint folyik valahol a víz, nem jár a villamos és busz, és mert év eleji adó-rejtvényfejtés ideje van. És mert Morc szerelmes, nem eszik, viszont éjjelente lezargat a kertbe és mert napközben állva tudnék aludni már hetek óta. Szóval, mert ... a fene se tudja...
***
Borongós... Azt mondják a sírás megkönnyebbülést hoz... hát, nem tudom, nekem egyelőre inkább csak fáj. Hajlamos vagyok az önsajnálatra és szükségem van néha egy jó kis felszabadító sírásra, de ilyenkor még több minden eszembe jut, aztán nemhogy megkönnyebbülés nem jön, hanem egyre inkább belehergelem magam valamibe, ami talán nincs is ... Visszagondolva elég régen volt részem ilyen hangulatban. Hát, most itt van ... mert én megérdemlem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése